Hajdú-Bihari Napló, 1990. január (47. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-27 / 23. szám
8 HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ Egy konzervatív irodalmi társaság SZÁZ ÉVE ALAKULT A CSOKONAI KÖR A múlt század utolsó évtizedében egymás után alakultak hazánkban az irodalmi társaságok vidéken is. Debrecen első irodalmi társasága a Csokonai Kör 1890. január 16-án, éppen száz évvel ezelőtt mondta ki határozatilag létrejöttét. 1890. február 26-án bocsátották ki az aláírási íveket, s rövidesen évi 25 forintos tagsági díjjal 30, két forintos tagsági díjjal pedig több mint 300 tag jelentkezett. Hazánkban a társasági élet a kiegyezéssel, pontosabban az Eötvös József által beterjesztett és elfogadott 1868. évi törvényekkel vett lendületet. Debrecenben is voltak már társaságok, vagyis a Csokonai Körnek előzményei. Egy rövid cikkben nem részletezhetjük az események menetét, tény azonban, hogy az Emlékkert-társulat, amelynek az volt a fő célja, hogy „a nagy férfiak emlékszobrainak elhelyezésére szolgáló kerteket kijelölje, s azokat megfelelő dísznövénnyel beültesse és állandóan gondozza", már a hatvanas években működött, majd ennek a Felolvasó Kör lépett a nyomába, hogy ismeretterjesztő és szórakoztató előadások megtartásával maga köré gyűjtse a város művelt társadalmát. S amikor az is betöltötte hivatását, egyre határozottabban fogalmazódott meg a lelkes lokálpatrióta irodalomkedvelőkben az a vágy, hogy irodalmi társaságra lenne szükség, amely méltóképpen ápolja a város legnagyobb fiának, Csokonai Vitéz Mihálynak kultuszát is! A mozgalom élére két kitűnő akadémiai tanár, Géresi Kálmán és Csiky Lajos állt, valamint a fiatal Szabolcska Mihály, aki a Kollégiumnak már ünnepelt költője volt. A kör célját az alapszabály negyedik pontja így határozta meg: „A kör célja szellemi központot létesíteni Debrecen város művelt elemei részére, ápolni a magyar irodalmat, tudományt és művészetet, buzdítólag hatni a kiváló irodalmi termékeknek közlése és terjesztése által az írói tehetségekre, elősegíteni azok műveinek megjelenését, előmozdítani a művelődést általában, de különösen fejleszteni a szép iránti érzéket, s közreműködni a város, annak közterei, utcái és környéke szépítésében. Végül Debrecen város halhatatlan nevű költőjére, annak úgy életrajzára, mint irodalmi működésére és műveire vonatkozó mindennemű adatok beszerzése, a homályban feledett körülmények felelevenítése, kiadatlan és ismeretlen munkáinak kikutatása, kéziratainak s minden reá vonatkozó tárgyaknak, emlékeknek összegyűjtése által a Csokonai-kultusz művelése." A kör alapszabálya, felépítése, működésének jellege egészen 1933-ig volt érvényben, ekkor újjászervezték, átalakították a szervezetet, megalkották például az örökös tagság intézményét stb. A szervezeti felépítésnél érdekesebb, hogy mit vállalt és mit végzett fennállása 55 éve során a Csokonai Kör? Két szakosztályban indult a munka, az irodalmiban és a szépítésiben. A kör első elnökei Vértesi Arnold író, Géresi Kálmán tanár, irodalomtörténész, Komlóssy Artur ügyvéd. Főtitkár Bakonyi Samu újságíró, titkárok Tüdős János ügyvéd, Zoltai Lajos történész. A kör bemutatkozó matinéját 1890. június 1-jén rendezték, társaság anyagi helyzete. A kör ugyanis annak idején minden vagyonát hadikölcsönbe fektette (több mint harmincezer aranykoronát!), most azonban ha nem sietett volna a város és néhány jótékonykodó a segítségére, a több mint ötszáz tagot számláló egyesület működésképtelenné válik. Mozgalmas évek 1923-ban Petőfi születésé- nek centenáriumát ünnepli a kör, 1924-ben Móricz Zsigmondot és Juhász Gyulát hívja a felolvasó asztalhoz, s emlékezetes finn estet, rendez, nem először története során. Közben sajnálkozva állapítja meg, hogy a tagok száma folyton apad. 1927-ben japán irodalmi délutánt rendez, megünnepli a Petőfi Társaság fennállásának ötvenedik évfordulóját és Oláh Gábor 25 éves írói jubileumát, sőt elhatározza, hogy kiadja a jubiláns válogatott költeményeit. Rövidesen vendégül látja az első erdélyi írót, Áprily Lajost, akit aztán gyors egymásutánban követnek társai csoportosan vagy egyénileg. Fogadja 1929-ben a Kisfaludy Társaságot, s egy-egy felolvasó csoportot maga is elküld más vidéki társaságokhoz. Az 1922-től 1932-ig tartó korszak legünnepeltebb szerzői: Oláh Gábor, Baja Mihály, Benke Tibor, Benyovszky Pál, Boros Ferenc, Gyökössy Endre, Király Tibor, Liszt Nándor, Madai Gyula, Zivuska Andor, prózaírók: Szondy György, Nagy Sándor, Szalacsy Rácz Imre, vagyis Oláh Gábor kivételével harmadik-negyedik vonal. Nadányi Zoltán, Gulyás Pál és Juhász Géza alig jutottak szóhoz. A pályázatok sem hoztak túl sok sikert, később pénz hiánya miatt le kellett róluk mondani. Az évkönyvek kiadását már korábban megszüntette a kör. Négy könyvet viszont megjelentetett. A Csokonai Kör felolvasó üléseit minden év november 17-e körül kezdte meg. Hagyománnyá vált, hogy megkoszorúzták a Csokonai szobát a kollégiumban, a síremléket a Hatvan utcai temetőben. 1930-ban a kör átköltözött a Déri Múzeum palotájába, s ott helyezte el szépen gyarapodó Csokonaierendyéit is Grecenbe. Ugyanabban az évben végre megtört a jég: Oláh Gábor Ady Endrét méltatta egy ünnepségen. A Csokonai Kör vállalkozott az Ady Társasággal közös szereplésre, kimozdult a hajdúvárosokba, s hajlandó volt a külvárosokban is rendezvényt szervezni. Pap Károly ugyan a kört bevallottan a Kisfaludy Társaság mintájára akarta építeni és kormányozni, Csobán Endre azonban - lévén született egyensúlyozó, kibékítő egyéniség - kaput nyitott a modernek és fiatalok előtt is. A kör világnézetének, esztétikai meggyőződésének gyökerei a népies klasszicizmusba nyúlnak, hangoztatta, de feladata az új irányok felkarolása is, noha divatok előtt nem óhajt meghódolni. A Csokonai Kör a háborús években csökkentette, de nem szüntette meg tevékenységét. Kiemelkedik programjából az Oláh Gáboremlékünnepség 1942. március 1-jén, amelyen az ünnepi beszédet Móricz Zsigmond mondta. A Petőfi Társaság fennállásának százados ünnepélyén, a hortobágyi csárda falában elhelyezett emléktábla előtt nagyszabású Petőfi-megemlékezést tartott a kör. A nehéz gazdasági helyzet korlátozta a társaságot a könyvkiadásban, így csak egy antológiára futotta, végül Tóth Endre verseskötetére. A kör tevékenysége a második világháború végeztével lezárult, 1944 októbere óta nem működött, s 1946 januárjában a belügyminiszter feloszlatta. Bakó Endre A kör írói A kör segítségével bontogatta szárnyát Szabolcska Mihály, Farkas Imre, Oláh Gábor, Kuthi-Térey Sándor, Vályi Nagy Gusztáv, Szombati Szabó István, Móricz Pál, Szatmáry Zoltán stb. Említésre érdemes, hogy a konzervatív-liberális világnézetű, irodalmi ízlésében pedig a népies klasszicizmust képviselő kör 1908 februárjában azonnal a Nyugat megalakulása után meghívta a folyóiratot felolvasó estre. Ekkor szerepelt Ady Endre életében először Debrecenben a nyilvánosság előtt, amit 1909 októberében megismételt. Második alkalommal Ignotusszal, Móricz Zsigmonddal és Tóth Árpáddal együtt lépett a felolvasó asztalhoz. Az első világháború végéig a kör sokat tett Debrecen kulturális életének fellendítéséért, annak ellenére, hogy működését a konzervatív szellem hatotta át, az új kezdeményezéseket inkább csak eltűrte, mint pártolta, s nem volt képes elhatárolnia magát a dilettantizmustól. A forradalmak és a román megszállás idején a kör felfüggesztette tevékenységét, s később megvált azoktól a tagjaitól, akik a proletárdiktatúra alatt saját felelősségükre tisztséget vállaltak. Az atrocitásokban bővelkedő román megszállás után a kör azonnal hozzálátott sorai rendezéséhez, s tiltakozott az ellen a mód ellen, ahogy a románok Szabolcska Mihállyal Temesváron és Szathmáry Zoltánnal Debrecenben bántak. Kardos Albert javaslatára a kör választmánya programjába iktatja, hogy állandó szellemi és érzelmi közösséget tart fenn az elszakított, területek magyarságával és támogatja az ország területi védelmére alakult egyesületeket, egyebekben nem látja szükségesnek korábbi programjának módosítását. Hamarosan vendégül látja a Petőfi Társaságot, amely országjáró körútja során Szeged után Debrecent kereste fel, hogy irredenta estjével fokozza és ébren tartsa a területi épség eszméjét. Ezen az esten szerepelt utoljára a nagy nyilvánosság előtt a kör elnöke, az agg Géresi Kálmán, aki egyik meghatározó alakja volt a társaságnak. Halála után Kardos Albert vezette az ügyeket egészen a tisztújításig. Az új tisztikar élére Pap Károly egyetemi tanár került, a két alelnök Szentpéteri Kun Béla és Oláh Gábor lett. Kardos Albert a főtitkár, de gyors visszavonulása után a társaság bizalma ebbe a székbe Csobán Endrét, a városi levéltár igazgatóját emelte. A választmány öszszetétele nem sokat változott, annál inkább romlott a Az utolsó évek Az újjászervezett Csokonai Kör 1933-ban nagyszabású Szabolcska- emlékünnepséget rendezett, s a kollégium falán elhelyezte az Arany-, Csokonai- és Kölcsey-reliefet. A társaság ekkor már magáénak vallotta Bartók és Kodály életművét, olyan modern és haladó egyéniségeket nyert meg előadónak, mint Benedek Marcell, Szabó Lőrinc, Móricz Zsigmond, gyakran szerepeltetett erdélyi írókat, 1937-ben vajdasági írókat hívott feb 1990. JANUÁR 27. SZOMBA Ószabó István versei A céllövölde, virágai Hogy édesedjék kedvük boldog merénylőid szedték le, vursli, leesett virág-panopliád. Bár a természet mezőn is teremhet olyan, de legfájóbban az alázat gyökerein, sorsát ember, csak ember viseli szívén. Annyiunk példája, annyian vagyunk az a virág. Az egyszerre minden elé kitűzöttség sorsával: játék, percnyi hóbort zsákmányává leendők. De hogy is lett volna tekintettel rá, másként, aki célba vette - fejéhez kapott ha nem találta el. Földre vitte ólom-cseresznyemagocska, Piros körmű szép halottkémnő hajolt le érte (meglehet épp olyan virág). S értük is - akikről ma ezt írom, kik egykor a vursliban nevettek! A tájnyelvet hallgató társak, a lányok, kik ott álltak egymásba karolva (központja körül épp annyi papírszirom!), mind egy pálcika száron mi eltörött máris - s leestek. így fogsz hát... Története köteteit míg rakodtam egyre, árupolcaitokra a Világot, én, ember és a Tengerszavú el-elmerengtünk, hisz többek közt szó esett rólad is. Élet s arról mi egykor a Föld nevű bolygón még nélküled zajlott. Csoda, hogy megírva sincs még? Egyáltalán, mi az, hova te, ember, el nem juthattál? Hol, zord égöve benszülöttjeként, terem hajlékot lelve, nem kezdtél el élni? Története köteteit míg rakodtam egyre a nyomor kolóniáinak sikátoraiban, könyvek lapjain, hol Ariadné dajka-mítosz szól szakadatlan - egyszerre nedvetek hullt vissza rátok kipréselt levélkék, szirmok, mivel hogy a halvány vízjelek ott, felhőcskéitek megeredtek S hol élő is alig-alig akadt, a Káosz raktáraiból fölbotorkáltam, köszöntem én is akkor: „Komor néhaiak, Múzsák, legyetek általam feledve!" s elhagytam ezt a világot, így fogsz hát, mormolom egyre, e más fényű csillagtól elhatárolódni, ahogy sokféle élői tanúsítják ezt s már az ostoros állatka -de hogy magadra ne maradj, öltözve madárlakta dél évszakához, hogy kikelettel, fecskékkel te is itt légy, csapongj, cikázz - s egy fűszállal (rét övéről csented el, hogy kivond: boldog létedért megvívni készen. Tóth-Máthé Miklós: Joghurt és fekvőtámasz Szűcs mindig joghurttal kezdte a napot és a folytatás sem volt sokkal zsírosabb. Főzelék, saláta, gyümölcs, főtt tojás és csak nagyritkán egy kevés hús. Nem vastagabb a levélpapírnál. - Könnyű koszt a hosszú élet titka - mondogatta az ismerőseinek - no és természetesen sok mozgás. Nem szabad elrenyhülni. Ennek bizonyításául minden reggel ötven fekvőtámaszt csinált, esténként még többször is körbeloholta a lakótelepet. - Látod, fiacskám... - mondta Molnárné a férjének, amint hazafelé tartottak éppen és ellihegett előttük Szűcs, ezen az emberen nincs egy deka fölösleg, pedig egykorú lehet veled, de most is olyan, mint egy nyurga kamasz. Példát vehetnél róla. - Példát...? Én? - bámult az asszonyra Molnár, aki mintha csak Szűcs eldeformálódott, messzire rikító ellenpárja lett volna. Joghurtot legfeljebb a tévében látott, ha reklámozták és mozgásban sem volt különösebben igényes. Beérte azzal, hogy járt. Nála a nap hat pár debrecenivel indult és hasonlóan folytatódott. Legszívesebben csülköt evett volna csülökkel és az esti köröket csak söröskorsókban számolta. - Igen, te... példát... - vágott vissza élesen az asszony -, mert ha továbbra is annyit zabálsz és fekszel, ez a Szűcs évtizedekkel fog túlélni téged. Már most is csak csodálkozni tudok, hogy eddig még nem ütött meg a guta! Molnár elnézően legyintett és ezzel a maga részéről befejezettnek tekintette az ügyet. De nem így az asszony. Másnap este a nyolcadik rántott szeletnél, amit Molnár a tányérjába kotort, újra kezdte Szűcsöt meg a hosszú életet. - Legalább ne a vacsoránál - méltatlankodott Molnár -, így teljesen elmegy az étvágyam. - Csak menjen - mondta az asszony -, te már eddig is annyit faltál össze, hogy ha életed végéig koplalnál, meg sem éreznéd. Egyik este, amikor rengeteg kilóit hazafelé cipelve szuszogott Molnár, kis híján összeütközött Szűccsel, aki a szokásos köreit rótta. - Nem tud vigyázni? Vagy alszik is ilyenkor?! - Elnézést...-torpant meg Szűcs megigazítva a szemüvegét -, valóban figyelmetlen voltam. De tudja, uram, rajongok a versekért és ilyenkor memorizálom a kedvenceimet. Most éppen Petrarca szonettjeit... Bocsánat, igazán nagyon sajnálom...