Hajdú-Bihari Napló, 1997. február (54. évfolyam, 27-50. szám)
1997-02-27 / 49. szám
1997. FEBRUÁR 27., CSÜTÖRTÖK KULTÚRA HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ 13 „Száz vasutat, ezeret...” Budapest (MTI) A magyarországi vasutak 150 éves múltja tiszteletére hatrészes filmsorozatot készített a Magyar Televízió Rt. Natura szerkesztősége „Száz vasutat, ezeret..." címmel. Az első epizódot március 8-án - szombaton - 19 óra 40 perctől tekinthetik meg a nézők a TV-2-n. Az első rész a vasútépítés kezdeteit idézi fel a fasínektől 1849-ig. A második epizód a kiegyezésig kíséri nyomon a magyar vasút történetét, a harmadik a nagy vasúttársaságok korát (1867-1875) tekinti át. A továbbiak felelevenítik a hazai vasútépítés „aranykorát" (1875-1914), majd az 1941-ig végbement változásokat, illetve képet nyújtanak a magyar vasút jelenéről és feltételezett jövőjéről. Sáfrány József, a sorozat szerkesztő-rendezője az MTI-nek elmondta: a film képeit nyolc országban rögzítették. A sorozat összeállításakor felhasználták a Magyar Filmarchívum és a Magyar Televízió Rt. archív felvételeit is. MINDENFÉLE • CÍVIS BÁL. Debrecenben, az Aranybika Szálloda üvegtermében rendeznek bált, divatshow-val egybekötve március 1-jén 19 órától. A résztvevők megismerhetik a Divat és Művészet Alapítvány fiatal ruhatervezőinek '97-es tavaszi alkalmi divatkollekcióit. Lesz táncmulatság, élő zene, tombola és természetesen vacsora. • HOLLÓ LÁSZLÓ-EMLÉKNAPOK. Debrecenben március 6-án, Kiskunfélegyházán pedig 7-én emlékeznek a táj nagy festőművészére, aki 110 éve született. Koszorúznak a Holló László Emlékmúzeumban, lesz emlékülés a Déri Múzeum dísztermében, átadják a Holló László-díjat. Kiskunfélegyházán megkoszorúzzák a Holló László-szobrot, megnyitják a Kiskun Múzeumban a művész történelmi témájú festményeiből és grafikáiból rendezett kiállítást, majd Ujváry Zoltán egyetemi tanár bemutatja a művész munkáinak szentelt új albumot. • DALOS TALÁLKOZÓT hirdet a berettyóújfalui Toldi Miklós Általános Iskola a bihari térség általános iskolái számára. A találkozó május 14-én lesz, jelentkezni az iskolában lehet március 20-ig Kocsisné Wermeser Mária tanárnőnél. • FIZIKUSNAPOK. Tizennyolcadik alkalommal rendezik meg március 3. és 8. között a fizikusnapokat, a rendezvény helyszínei az Atommagkutató Intézet, a Kölcsey művelődési központ és a Kossuth-egyetem szilárdtest-fizikai tanszéke lesznek. A napok főbb témái: „Mi újság a naprendszerben?", „Földön kívüli civilizációk?", „Életjelek az univerzumban". A gyerek az egyetlen lehetőség, esély Rumi László, a Sellőének rendezője munkáról, hivatásról, szeretetről Dalnoki Erzsébet Debrecen (HBN) - „Vigyázz, hogy világosat gondolsz-e vagy sötétet, mert amit gondoltál, megteremtetted." Weöres Sándor szavai ezek. Rumi László vágyai, gondolatai, tervei a világosság felé vezetnek. Mindezekért „megszállottan" dolgozik. Ő a Sellőének című bábjáték rendezője. A kis hableány című Andersenmesét írta át bábokra, és rendezte bábszínpadra az elmúlt hetekben. - Hol hagyta a gólyalábait? Nyáron, Nyírbátorban, a színházi napokon azokon közlekedett. - Télen a gólyalábak pihennek, amíg ki nem süt a nap, amíg ki nem mehetünk az utcára, amíg el nem kezdődik a nyári mókák szezonja. Ilyenkor, télen az ember visszahúzódik a kőszínházak langy melegébe. - Mit jelent önnek a nyári móka? - Van egy Maskarás együttes nevű utcaszínházi társulásunk, utcai bábjátékokat, gólyalábas mutatványokat, óriás bábokat szoktunk csinálni. Sokfelé megyünk, külföldön is játszunk. Nem is nagyon tudunk eleget tenni a meghívásoknak. Szerencsére most már Magyarországon is kezd elterjedni a gólyalábazás. Mi tíz éve csináljuk. - Bábszínészként kezdte... - Igen. Hét évig játszottam a Ciróka bábszínházban, ott is volt rendezői munkám, szöveget is írtam, zenét is szereztem. Jó kis műhely volt, de három éve szabadfoglalkozású vagyok. - Nyírbátorban hallottam zenélni is... - Igen. Ez az egyik kifejezési formám, de nem vagyok profi zenész, csak érzésből játszom furulyán és ütőhangszereken. - Milyen kapcsolata volt Debrecennel? Hogy került ide? - Régi, baráti kapcsolat fűz ide. Megkérdeztek úgy fél évvel ezelőtt: rendeznék-e itt előadást. Körülnéztem, s akkor arra gondoltam, hogy erre a furcsa formájú, akváriumjellegű színpadra igazán jó lenne a kis hableány. Majd elkezdődött a munka. - Nagyon szeretheti a gyerekeket, hiszen bábelőadásokat is rendez számukra. Most, itt az ölében is ül egy... Mit jelent életében a szeretet? - Fontos kérdés. Weöres Sándorral hadd válaszoljak (tekintve, hogy az ő szavai is bekerültek az előadásba), A teljesség felé című művéből: „Vigyázz, hogy világosat gondolsz-e, vagy sötétet, mert amit gondoltál, megteremtetted." De arról is beszél, hogy „úgy áradjon szereteted, mint a tűz fényemelege, mindenre egyformán." Én is így érzem. Szeretem a színészeket, s a munkát. Éjjel-nappal dolgoztunk. A sok bóvli, a giccs, a kommersz termék elárasztotta a világot, a médiumok teljes gőzzel sugározzák ezeket. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy igazi, őszinte, jó minőségű előadásokat lássanak a gyerekek, hogy ellensúlyozzuk valamennyire azt az óriási mennyiségű silány hatást, mely éri őket. A gyerekek az egyetlen lehetőség, az utolsó esély... Ők azok, akiken még lehet változtatni, hogy nyitottabbak, ügyesebbek, szebbek, szeretetreméltóbbak legyenek. Ezáltal majd talán jobb lesz a világ is! Ez a hitvallásom. Nem szabad őket dedósoknak tekinteni. Semmi értelme a didaktikus gügyögésnek, hisz sokkal érzékenyebbek, érzelmileg fejlettebbek, mint a felnőttek átlaga. - Hrabal emlékének ajánlották az előadást. Miért? - Amikor a meghívót terveztem, akkor hallottam a rádióban, hogy kedves Hrabal mesterünk a „másik oldalra távozott". Úgy gondoltuk, ez egy olyan előadás, amely felmutatja a régmúlt idők lelkiségét, egyfajta lebegő világot és a groteszket, mert mind a kettőt szerettük volna megjeleníteni. Az egyik stílusmeghatározója a darabnak talán ez lett: a groteszk és a poézis, így akartunk kedveskedni Hrabal mesternek. Rengeteg további tervem van. Szerencsére ebben az évben is elhalmoztak megbízásokkal. Nemrég fejeztünk be Pécsett egy Kiss Anna-darabot, sikerrel, most Kecskeméten rendezek, majd Budapesten. - Megszállottnak tartják, tudja-e? - Ezt örömmel hallom. Vállalom. Én ugyanis csak megszállottan tudok dolgozni. Szerencsére itt egy remek társasággal akadtam össze. Nagyon jó csapat a Vojtina. Rumi László csak megszállottan tud dolgozni Fotó: Czeglédi Zsolt Juhani Nagy János: (18.) ›3 p ̇ 1¡ KI H KI E› Árnyoldalak Ne hagyjuk észrevétlenül az érem másik oldalát sem: az észak-európai civilizáció betörése jelentős károkat okozott a vadászaton és halászaton szerveződő, egyszerű és törékeny közösségben... Az inuitok közül sokan nem tudnak megbirkózni azzal, hogy archaikus és decentralizált vadászközösségeik hirtelen modern ipari társadalommá alakultak át. Ennek félreismerhetetlen jelei az elmebetegségek, öngyilkosságok, gyilkosságok, amelyek a nagy jégszigeten sohasem fordultak elő. Ma? Statisztikák szerint világszerte itt a legnagyobb a gyilkosságok és öngyilkosságok számaránya. No és a modern arktiszi társadalom legnagyobb rákfenéje, az alkoholizmus! Az északi népek általában nem tudnak bánni az alkohollal. Volt alkalmam megfigyelni ezt Finnországban és általában Skandináviában. De egy ittas grönlanditól az isten mentse meg a világ más tájáról érkezettet! Az alacsony termetű eszkimók még annyira sem bírják a szeszt, mint a hórihorgas viking ivadékok. Ne szépítgessük a dolgot: az eszkimók isznak, mint a kefekötő. Nem öröktől fogva, persze, csak amióta a dánok megismertették velük az alkoholt. „A dánok autót, telefont, alkoholt és betegségeket hoztak az eszkimóknak, anélkül, hogy figyelembe vették volna e nép jellegét, sajátosságait" - közli megfellebbezhetetlenül Peder Mank Pedersen, a nyugdíjas szerkesztő, aki dán ugyan, de fél életét Grönlandon élte le, eszkimó nőt vett el feleségül. „Esténként fél Grönland be van rúgva - fogalmazott -, és mindenféle próbálkozás dacára nem bírunk úrrá lenni a helyzeten." A statisztikusok minden 15 évesnél idősebb grönlandi számára évi 20 liter tiszta szesz fogyasztását számolták ki. Ez pedig kereken háromszor annyi, mint amennyi alkoholt a rendkívül sokat ivók rossz hírében álló finnek elpusztítanak. Csaknem minden erőszakos bűncselekmény - a 96 százalékuk - alkoholos befolyásoltságra vezethető vissza. A grönlandi kórházakban ápolt betegek közül csaknem minden második erőszak áldozata. Ha az ötvenes évekig a tuberkulózis volt Grönland legnagyobb problémája, akkor manapság kétségkívül az alkohol. És ezen a téren nemcsak Észak-Amerika indiánjaival fedezhetők fel párhuzamok, hanem valamennyi természeti és ősnéppel, akik ugyan hirtelen konfrontálódtak a modern civilizáció előnyeivel, de ugyanakkor túl gyorsan szakították ki őket hagyományos életmódjukból, és ők ezt nem tudták megemészteni. A frusztráció, az üresség, a becsapottság és a gyökértelenség érzése így italba fullad. „Igen nagy árat fizetünk a gyors fejlődésért - ismerte el Jonathan Motzfeldt, aki korábban, amikor Grönland miniszterelnöke volt, véget akart vetni honfitársai alkoholizmusának. Elrendelte a beutazók szigorú ellenőrzését, a vendéglátóhelyek csak este 19 és 23 óra között szolgálhattak ki szeszes italt, az áruházak pedig csak a nap egyetlen órájában árusíthatták a keresett nedűt. Az árakat csillagászati magasságokban határozták meg, úgy, hogy egy leittasodott félhavi fizetésbe került. De mindezek az intézkedések mit sem értek. Az alkoholracionalizálás hároméves kísérlete, amelynek lényege az volt, hogy jegyre árusították az alkoholt, minden nagykorú grönlandi minden hónapban kapott egy 72 pontnyi kupont tartalmazó utalványt, amelyről egy üveg sörért, alkoholtartalmától függően, 3/4 vagy 11/2 pontot téptek le, háromnegyed liter bort, ugyanannyi pálinka pedig 24 pontba került - már a nyolcvanas évek elején csődöt mondott. A grönlandiak ugyanis úgy gondolták, az utolsó cseppig ki kell használni kuponjaikat. Azonkívül a jegyrendszer élénk feketekereskedelme alakult ki: a fókavadász-ivadékok csempészéshez és orgazdasághoz folyamodtak. Pedersen szerkesztő úr azt is tudni véli, hogy „feketén főztek pálinkát, vagy benzint és hajszeszt kevertek almalével". A települések ivói, noha az előkelő dán „klubben" névre hallgattak, valójában afféle le-tisztult diszkókocsinak, ahol egy vendég átagos esti fogyasztása tíz-tizennégy üveg sör, télen-nyáron egyaránt és a nők sem isznak kevesebbet. Újabban nem csak az alkohol a legfontosabb „időtöltés". A grönlandi rendőrség a kábítószeres bűncselekmények rendkívüli megnövekedését kénytelen elkönyvelni. Hasist Nuukban jószerével minden utcasarkon lehet kapni, de már a kokain és a heroin is meghódította a fehér szigetet... A legtöbb bűnt ittasan követik el: a józanul feltűnően barátságos és kedélyes grönlandiak ittasan meglehetősen brutálisak. Az ezer lakosra jutó gyilkosságok aránya nyolcszor akkora, mint az anyaországban, Dániában és háromszor-négyszer olyan magas, mint az Egyesült Államokban. Bűn és bűnhődés kettősében mégis alighanem az utóbbi a sajátszerűbb. Grönlandon ugyanis nincsenek zárt fegyintézetek. Az eszkimók számára egy ember bezárása majdnem halálos ítélet - a mozgásszabadság a szigeten hagyományosan a legfőbb érték. Gyilkosságért és más súlyos bűncselekményért „rendőrhatósági őrizetet" szabnak ki olyan „közösségi házakban", amelyen rács sincs. Itt szabadon járkálhat minden elítélt, a gyilkosok is, napközben - rendes bérért - akadálytalanul elláthatják munkájukat. Csak az este tíztől reggel hatig tartó időszakot kötelesek az épületen belül tölteni. Mivel az inuit nyelvben nem létezik a 'büntetés' szó, a bíráskodásban sem ez áll előtérben, hanem az a törekvés, hogy segítsék a tettes újbóli beilleszkedését a társadalomba. Alkalmanként még fegyvert is kapnak, hogy szabad idejükben elmehessenek vadászni. A helyzet javításának fölöttébb sajátos módját eszelte ki egy grönlandi fegyverkereskedő, aki üzletének kirakatában egy csillogó-villogó távcsöves puska mellett a következő hirdetést helyezte el: „Költekezz helyesen! Ha 345 napon át egy üveg sörrel kevesebbet vásárolsz, megveheted magadnak ezt a vadászfegyvert." (Folytatjuk) Italozó inuitok igalikóban Fotó: Juhani Nagy János Tragédiabemutató Budapest (MTI) - Madách Imre Az ember tragédiája című művét tizenkilencedik alkalommal tűzi műsorára a Nemzeti Színház. A magyar drámairodalom remekét ezúttal Iglódi István rendezésében a Várszínházban mutatják be március 14-én. A premier napján Madách-konferenciának lesz helyszíne a Várszínház refektóriuma. A tanácskozás szervezői a színház, a Nemzetközi Madách Társaság, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, valamint a Petőfi Irodalmi Múzeum. Az ember tragédiája a grafikában címmel kiállítás is nyílik a Várszínházban. Ádámot Széles Tamás, Évát Söptei Andrea (vendégművész) játssza. Lucifer szerepében Garas Dezső lép színpadra. A további karaktereket Szélyes Imre, Fülöp Zsigmond, Csömör Csilla, Bede Fazekas Szabolcs, Rékasi Károly, Kocsis György, Őze Áron, Tahi József, Mihály Pál, Auksz Éva, Szatmári Attila, Bori Tamás, Lázár Csaba, Pathó István, Gyürki István, Dániel Vali, valamint Presits Tamás formálja meg. A Tragédia első ízben 1883. szeptember 21-én szerepelt a Nemzeti Színház műsorán. Az ősbemutatót Paulay Ede vitte színre. Ádámot Nagy Imre alakította. Éva szerepét elsőként Jászai Mari játszotta. Lucifert Gyenes László formálta meg. Madách művét a későbbiekben Hevesi Sándor háromszor is színre állította a Nemzetiben. Rendezésében játszotta Ádámot Ódry Árpád, Évát Tőkés Anna, Lucifert pedig Tímár József. Ódry későbbi előadásokon már Luciferként lépett a nagyközönség elé. Beatlesfénykoncert Budapest (MTI) - Beatles című új bemutatójával várja látogatóit a LézerSzínház szombaton este 19 órakor a népligeti planetáriumban. Hegedűs György művészeti igazgató az MTI-nek elmondta: a Beatles-korszak már régóta a LézerSzínház bemutatói közé kívánkozott. Az előadást olyan fiatal művészek készítették, akik már a legendás Beatles-korszak után születtek. Az egyórás bemutató zenei anyaga 48 dalrészletből áll, melyeket hatórányi eredeti Beatles-felvétel közül válogattak ki.