Hajdú-Bihari Napló, 2000. december (57. évfolyam, 281-304. szám)

2000-12-07 / 286. szám

2000. december 7., csütörtök AKTUÁLIS ill.'ZÖ? Lfi'J'J'___________ | Hegyek és egerek Nagy Gábor Miklós f­élő, hogy a hosszas - kilenc hónapig tar­tó - vajúdás után végül egeret szülnek a he­gyek ma és holnap Nizzában, az Európai Unió állam- és kormányfőinek csúcstalálkozóján. Márpedig ha így történne, s nem születne döntés a kellő - és a tagállamoknak termé­szetesen fájó - uniós intézményi reformok ügyében, az bizony akár évekkel visszavethet­né a magyar csatlakozást is. És sajnos erre utal a brüsszeli bizottság illetékesének azon nyilatkozata is, miszerint „nagy reformokra nem, legfeljebb hasznos és korrekt megálla­podásra lehet számítani". Félő, hogy akárcsak Amszterdamban, most is egeret szülnek a hegyek. Most kelle­ne ugyanis dönteniük a tagállamok első em­bereinek arról, amire évekkel ezelőtt nem (sem) volt meg a politikai akarat. Nem véletle­nül, hiszen hasznos és korrekt megállapodás helyett ezúttal tényleg átfogó, nagy refor­mokra van szükség. Arról van szó ugyanis, hogy az Európai Unió jelenlegi intézményi felépítésébe, a tagállamok kialkudott -és a legtöbb esetben már ma is aránytalan és igazságtalan - szavazati súlyarányaiba egé­szen egyszerűen nem férnek bele a tagjelölt államok, így hazánk sem. Vagyis átfogó refor­mok nélkül valóban elképzelhetetlen a bőví­tés. Ezzel természetesen tisztában vannak a tagállamok vezetői is - igaz, két tűz között. Ha ugyanis jelentős reformok nélkül zárul a nizzai csúcs, úgy hitelét veszítheti a tagálla­mok bővítés iránti elkötelezettsége, s a tagje­lölt kelet-közép-európai országok joggal érez­hetik eddigi erőfeszítéseik hiábavalóságát, és azt, hogy nem fontosak az EU számára. Ha pedig mégis jelentős megállapodásra jutná­nak a tagállamok, azzal ők maguk újabb jo­gaikról mondanának le, s mind kisebb súlyuk lenne az európai politika alakításában. Egy kicsit megint csak úgy vagyunk, hogy a „hegyek", a nagyok magukról, ám fölöt­tünk és közvetve rólunk is döntenek. És csak remélni lehet, hogy ezúttal végre az egyes nemzeti érdekekkel szemben egy egységes, európai érdek érvényesül. Egy biztos: az euró­pai integráció történetének nagy vizsgája zaj­lik a szemünk előtt a napokban. Csak nehogy egeret szüljenek a hegyek... Hiába várták a (csoki)mikulást Debrecen (HBN - J. A.)­­ Eltűntek a csokimikulások Debrecen sok üzleté­nek polcairól az ünnep estéjére, sőt sok helyütt már korábban hiába ke­resték őket a vásárlók. December 5-én este jár­nak a Tél­apók, ám aki az utolsó napra hagyta az ajándékok megvásárlá­sát, nem tudott a gyerekek csizmájába ele­gendőt tenni a „formás” édességekből. Az a vásárló, aki a Héliker Piac utcai üzle­teibe ment, azt tapasztalhatta, hogy elfo­gyott, aki az Intersparban szerette volna megvenni, az délelőtt 10 óra után már nem kapott. Aki olyan lelkiisikeretes volt, hogy szerdán szerette volna bepótolni előző na­pi mulasztását már a Tescóban sem tudott hozzájutni az elérhető árú figurákhoz. Igyekeztünk utánajárni, milyen okai vannak a csokimikulás-hiánynak. A ma­lomparki hipermarketben nem értünk el illetékest, ám megtudtuk, hogy karácsony­­fadíszeket és más figurális édességeket most meg lehet kapni. Az egyik Héliker üzlet vezetője, Jakab Sándor elmondta, hogy a távolabbi boltokból is elhozták a felesleges csokimikulásokat, ám a készlet így is kevésnek bizonyult. Mint mondta, központi raktárból történik az áruellátás, ám ott sem rendelkeztek elegendő mennyi­séggel. A debreceni Tesco szárazáru­osztályának igazgatója, Balogh Zoltán rá­világított a hiány lehetséges okaira: „A szezonális termékek keresletét nehéz pon­tosan meghatározni és a gyártók sem tud­tak elegendő mennyiséget szállítani eb­ből az árufajtából.” Özvegyen, szenes romok között Az idős asszony leégett házának újjáépítése érdekében mozgalmat indítottak a józsaiak Debrecen (HBN - V. A.) - Üszkös falak maradtak csu­pán Nagy Sándorné ottho­nából, amikor október 24- én reggel tűz ütött ki a jó­­zsai házában. A szerencsé­sen megmenekült, egyedül­álló özvegyasszony megse­gítésére összefogtak a tele­pülésrészen élők. A 30 ezer forint havi nyugdí­ját és a kertje hasznát beosztó, 75 éves Katika néni a tragédia óta is a borzalmas látványt nyúj­tó romok között él a Nyáry Pál utcában. A valaha meghitt ottho­naként lakott épület viszonylag épen megmaradt részében húzta meg magát, jóllehet, csak a fö­dém van a feje fölött, s nájlon­­fólia takarja a szobája ajtaját. Pedig immár nemcsak az em­lékei, hanem a nappalok is egy­re vacogtatóbbak... - Éppen kacsát kopasztottam, amikor hirtelen lángok csaptak fel az étkezőben - idézte föl ször­nyű élményeit Katika néni a mi­napi látogatásunkkor. - A lam­bérián néhány perc alatt végig­söpört lángok között odalett min­denem, így nemcsak a ház szá­mos helyisége és a tető semmi­sült meg, hanem a tévé, a fa­gyasztó, a hűtőszekrény, a mosó­gép, a porszívó és a mikrohullá­mú sütő is. Ezek mellett az el­raktározott 30-30 kilogramm lisz­tem és cukrom, valamint a 10 li­ter étolajam is a tűz martaléká­vá vált. Biztosítás nélkül Ma sem tudni, mi okozta a pusztítást - hallottuk -, annál is inkább, mert állítólag sehol nem volt begyújtva a lakásban, s még az étkezőben lévő televí­zió sem ment. Katika néninek az volt a szerencséje, hogy az udvari helyiségben dolgozott, így kikerülhette a lángnyelve­ket. Biztosítást hiába fizetett 42 évig, pénzt egy fillérnyit sem kap, tavaly márciusban ugyan­is lejárt a szerződése, és nem volt érkezése meghosszabbíttat­­nia azt. Szerencsére sokan van­nak, akik nem hagyták, hogy Katika néni végképp kétség­beessen. Szép sorjában ismét lett gáza, telefonja, megint be­vezették hozzá az áramot, me­leg ebédet szállít neki az Öku­menikus Szeretetszolgálat, s re­mény van arra, hogy hamaro­san újra fürdőszobája is legyen és tető fedje a házát. Ez utób­biakhoz persze leginkább ren­geteg pénz kell, hiszen például a tető költségeit is félmillió fo­rintra becsülik. Soha nem kért Ezért nyitott neki bankszám­lát a Józsai Településfejlesztő Egyesület és a Józsáért Alapít­vány (a Hajdúsági Takarékszö­vetkezetben vezetett számla szá­ma: 6040002811013013); a két szer­vezet kezdeményezésére és konk­rét, ám a lehetőségei miatt igen szerény anyagi beszállása hatá­sára már számos vállalkozó, a református egyházközség és az önkormányzat is ígérte, hogy va­lamilyen formában kész Nagy Sándornét támogatni - mondta el találkozásunkkor Balogh Im­re, az egyesület elnöke. Katika néni soha senkitől nem kért, most azonban bizony nagy szüksége van a segítségre - ám nem csak fizikailag, hanem lelki­leg is, hiszen 1948 óta ez a ház az otthona, s itt élt vele a férje és a fia is. Mindketten elhunytak már, tragikus körülmények között. - Nem sokon múlott a tűz után, hogy eldobom az életemet - val­lotta meg az özvegy, aki mára azért némileg már visszanyerte a bizodalmát. - Csak legyen tetőm valahogy, ennyit kérek még a jó istentől! A szinte mindent elpusztító tűz, anno... Fotók: Czeglédi Zsolt Ami megmaradt Nagy Sándorné otthonából Nem lehet itt árkon bokron Debrecen (HBN)­­ Elvileg előfordulhat, hogy a város megveszi a pallagi területet lakóparképítés céljára, ké­sőbb mégsem létesül ott la­kóövezet. Hogy akkor nem kellene megvenni? Lehet, de nem tudható előre, mit dön­tenek utólag. A feltevés abszurdnak tűnik, bár látott már hasonlót a világ. Az eset csupán azért érdemel figyel­met, mert várható, hogy ma - csü­törtökön - simán jóváhagyja az ön­­kormányzat azt a megállapodást, amelyet Debrecen polgármestere és az egyetem rektora november 15-én aláírt. Az együttműködés te­reiről, módozatairól van ebben szó -12 különböző pontban. Az egye­temi tanács már iment mondott rá, most az önkormányzat jön. Ha ez is bólint, akkor a megállapodás hatályba lép - tartalmazza a zára­dék. Súlyos és még súlyosabb ter­vekre mondanak ezzel igent a kép­viselők. Olyanokra, amilyenek máskor hosszas előkészítés, több­­fordulós és fórumos tárgyalás után még nagy vitákat szoktak kiválta­ni. Most a 12 pontról egyetlen gombnyomással, egyszerre nyilvá­nítanak véleményt. Amikor ennek okáról Hajdúné Csaba Éva jegyző asszonytól ér­deklődtünk, a következő magya­rázatot adta: ez valójában egy ke­retmegállapodás, s az marad a közgyűlési szentesítés után is. Amikor a testület elfogadja, akkor tulajdonképpen felhatalmazza a bizottságokat, hogy a hatáskörü­ket érintő ügyekről tárgyaljanak és döntsenek. Aminek pénzügyi vonzata van, annak megvalósítha­tóságáról a költségvetési szavazás­kor kell majd állást foglalni - tud­tuk meg. Röviden: „a csütörtöki jóváhagyás nem ad árkon bokron át felhatalmazást sem a polgár- at.i­ mesternek, sem másnak, hogy megkerüljön további fórumokat ” - szögezte le Hajdúné Csabai Éva. Értelmezésünk szerint viszont felhatalmazza a polgármestert pél­dául arra, hogy eljárjon a pallagi terület megvásárlása ügyében. Nos, ha az üzlet - persze a képvi­selők jóváhagyásával - létrejön, ám a további részletekkel is megismerkedve esetleg mégis el­vetik az erdő mellett létesítendő lakóövezet tervét, akkor mi leszen a sorsa e 44 hektáros területnek? - vethető fel, szigorúan elvi eshe­tőségként. A kisunokám 6 hóna­pos volt, amikor a nyugdíjas nászasszo­nyomhoz tette le az anyja. Én intéztem el a nászasszonyomnak a gyest és ő nevelte fel a gyereket. Időközben a gyermek édesanyja mellrákban meghalt. 29 éves volt. Az unoka most szült egy déduno­kát, szintén a nász­asszonyom neveli. Sze­rintem ez jó lépése lesz a kormánynak, csak helyeselni tudom, mert sok olyan szülő van, aki csak világra hozza a gyermekét, de tovább nem akar gondoskodni róla. Kovács Gáborné nyugdíjas AHHOZ, HOGY A NAGYSZÜLŐK ! A parlamenti képvise­lői indítvány a kis­nyugdíjasoknak kedvez vagy az olyan idős höl­gyeknek, akik nem dol­goztak. De lehet bár­mennyi nyugdíja is va­lakinek, ha igénybe ve­szi a gyermekgondozási segélyt le kell monda­nia a nyugdíjáról. Nem előnyös dolog ez a nagymama szempontjá­ból. A dolgok másik ol­dala, hogy a családnak viszont nagy segítség, ha a nagyszülő besegít a gyereknevelésbe, le­veszi a terhet valame­lyest az édesanya vállá­ról. Daróczi Imréné NYUGDÍJAS tanár H­allottam róla, de részleteket még nem tudok. Szerintem jogos az ötlet. Ebben a mai világban nagyon kedvez a szülőnek, ha azért mert gyermeket vállalt nem kell lemon­dani az állásáról, nem kell féltenie a munka­helyét, előmenetelét. A munkahely megtartásá­val a családok megélhe­tése is biztosabbá vá­lik. Ha vállalja a nagy­mama, miért ne mehet­ne gyesre? Azt már mindenki maga dönti el, hogy anyagilag mit jelent neki és a család­jának ez a lépés. Végh Kálmán TELEFONKÖZPONTOS N­álunk most fordult a kocka. Egy évig voltam otthon a gye­rekkel és most a férjem veszi át tőlem a gyedet, én pedig visszamegyek dolgozni. Szerintem jó ez az indítvány, hiszen a férjem is szeretne hosszabb időt tölteni a gyerekkel, és biztosan a nagymama is szíve­sen otthon maradna a kicsivel. Nem olyan sok ez az összeg, nem emiatt fogják igénybe venni a nagyszülők a gyest, de biztosan lesz­nek olyanok, akiknek megéri. Embere és csa­ládja válogatja. Szabó Ildikó GYEDEN LÉVŐ ANYUKA N­em rossz dolog, legalább a nagy­szülők is tudnak a gyerekkel foglalkozni. Úgy gondolom, a szü­lők kiváltsága a gyes, főleg az anyáé és jobb is, ha ő neveli a gyere­ket. A nagyszülők is lehetnek vele, de hadd örüljenek a szülők a kicsi fejlődésének, ők kísérjék első lépéseit. Egyébként nagyon ke­vés a gyes, éppen ezért nem sokan mernek több gyermeket vállal­ni. Én is két munka­helyen dolgozom, mégis keserves a meg­élhetés. Rádai Sándor BM-dolgozó 3. oldal

Next