Haladás, 1946 (2. évfolyam, 1-50. szám)

1946-07-11 / 26. szám

10 Vicki Baum a„ legjobbak "élén... írta: Madarassy Zsuzsa Magyarországgal ellentétben— ahol a Juanok hosszú évek óta tagadják a novellás kötetek létjogosultságát — Angliában és Amerikában a „Short Istdy" a legpopuárisabb, sőt a legkitűnőbben fizetett műfaj. A havonta megjelenő számtalan Magazin, melyen legkülönbözőbb irodalmi nívón állkan, főleg „short story"-kat közölnek és minden évben legalább három-négy más és miás szempontból összeválogatott antológia jön ki, melyek az év legjobb novelláit tartalmazzák. A háborúbU e héten először jutottunk ilyen antológiához, az újonnan megnyílt amerikai könyvtár jóvoltából és tapasztalhattuk, hogy bgy, önhibánkon kívül, de a kötetben szereplő huszonhét író közül össze-vissza négyet ismerünk. A többi huszonhárom író az alatt az idő alatt lett híres, amíg mi a németekkel és nyilasokkal vívtuk kissé egyenlőtlen harcunkat. Legelsősorban állapítsuk meg: a huszonhét, jóval átlagon felüli, tökéletesen kulturált, kitűnő írás között egy sincs, amely akár formailag, akár tartalmilag valami teljesen újszerűt produkálna. A témák megválogatása roppant jellemző: hetvenöt százalékban elesett, vagy elnyomott emberekről szólnak, zsidókról, négerekről, munkanélküliekről, vagy hadirokkantakról — a fennmaradt huszonöt százalék megoszlik szerelmi, gyerekkori élmény és transcendentális történetek között. Kimondottan háborús novella nincs az antológiában, bár atmoszférikusan persze mind az. A gyűjteményben szereplő írók nyolcvan százaléka nő. Nagy általánosságban azt mondhatnánk, hogy az amerikaiak sztereotip kérdésére: mi az üzenet benne? (What is the massage?) a válasz az, hogy a jövőben igyekezni kell emberibb életet teremteni az emberek számára. A négy Magyarországon is ismert író: Vicki Baum, (aki immár amerikai állampolgár lett és kizárólag angolul ír), Saroyan, a múlt évben Pesten is megjelent „Emberi történet" írója, William Faulkner (a híres, sőt hírhedt „Sanctuary"-t írta) és Rachel Field, az „All this Heaven too" írónője, akit nálunk inkább az „Egy asszony három élete" című film tett híressé. Miután hely hiányában nem mondhatjuk el mind a huszonhét novella tartalmát és őszintén szólva fogalmunk sincs irodalomtörténet szempontjából, melyek köztük a legfontosabbak — elhatároztuk, hogy csak a Vicki Baumét mondjuk el a Haladás olvasóinak, mint legjellemzőbbet az egész kötetre. Kérjük a pesti sznobokat, hogy ne fintorogjanak előre. Vicki Baum bátor novellája: This healthy life. (Egészséges élet). Remek ekonómiával, majdnem szűkszavúan mondja el egy zsidó származású nagy német színésznő és árja férje egyéni kálváriáját odakint a kollektív németországi pokoljárások után. A színésznő neve Clarissa, a férje neve báró Horch. A novella, melyben két ember egész múltja, jelene, sőt jövője is benne van, három óra alatt játszódik le, egy újtípusú csirkefarmon, amilyeneket az amerikaiak alapítottak a háború alatt emigrált, szakmájukban elhelyezkedni képtelen intellektuellek számára. Vacsora után van, de nagyon korán még, mert a csirkefarmon az „átképződők" hajnalban kelnek, erősen dolgoznak és fél kilenckor kimerülten roskadnak primitív tiszta szobácskájukban nyugalomra. Clarissának és férjének első napja ez a farmon. Clarissa nem tudott vacsorázni, mert az ízletesen feltálalt csirkék között úgy érezte, „személyes ismerőse" is volt már — s most cigarettázva figyeli lakkozatlan, komikusan idegennek tűnő ujja hegyét. Férjét nézi, a nagy darab őszülő halk embert nézi és sajnálja, mert a többi férfitől eltérően, akik mind úgy hatnak, mintha szórakozásuk főképpen a sakkozás lenne — Johann egész életében csak vadászott és pólózott és sakkozni nem tud. Most Mr. Gibbs-sel, a farm vezetőjével beszélget. Mr. Gibbs általában sokkal jobban szereti a csirkéket, mint az emigránsokat. Johannás kivételt tesz, valami távoli rokonságot érez vele, ez más, mint a többi, ebből talán tényleg lehetne még farmer valamikor .. • Clarissa magas, sovány, lelkes szemű müncheni fiúval beszélget. A fiú elmondja, hogy számtalanszor látta Németországban játszani, sőt egyetlen francia filmjét is nagyon élvezte. Vicki Baum nem mondja ki, de érezni lehet, hogy múlik el Clarissa éhsége, életuntsága a fiú lelkes rajongásától. Johann hívja aludni, de ő nem megy. — Most olyan szép itt — tévedez —, még egy kicsit maradok, most először nem érzek csirkeszagot a levegőben. A müncheni zsidó fiú rajongástal néz Johann után. — Milyen ritka, nagyszerű emberpéldány a báró úr — mondja —, önkényesen vállalta Dachaut ... Ugye két évig kínozták? — Csak két hónapig — mondja Clarissa szerényen, únottan —, nem kínozták, de azért persze rémes volt ... Rögtön utána Reinhardtról beszél — de már unottság és szerénység nyoma nélkül ... Éjfél van már, mikor aludni megy Johann persze rögtön felébred. — Sajnos, kicsit keskeny az ágy — mondja álmosan, bocsánatkérően. — Nem baj drágám — feleli Ilarissa —, hisz tudod, milyen picire tudok összekuporodni ... összemosolyognak. Régi kedves emlék ez a kuporodás. Clarisse istenien tudott mindig kuporodni. — Csak aludj tovább. Én még úgyis órákig mosakszom. Nagyon csirkeszagúnak érzem magam. Johann, aki egész nap erősen dolgozott, rögtön újra elbóbiskolt. Arra ébret, hogy Clarissa az ágy alól kihuzigálta egyetlen bőröndjüket, amely a Pirreneusokon át való szökésüket olyan iszonyúan megnehezítette és most nem tudja kinyitni. — Johann kedves, ha úgyis fenn vagy, légy oly szíves és segíts nekem ... A tükrömet akarom kivenni ... Egész felül van ... — Minek az Clarissa... éjszakára? De azért felkel, kinyitja a bőröndöt, kiveszi onnan az ezüst tükröt (Reinhardt ajándékozta Clarissának), azután visszazuhan az ágyba. De pillanatok múlva arra ébred, hogy felsége föléje hajolva erősen nézi. — Jaj de jó — mondja —, hogy fenn vagy ... Nincs hová tennem a tükröt, képzeld ... Micsoda szoba ... Sírni, nevetni való igazán! Ha fognád, amíg bezsírozom magam ... Johann már nem is álmosan, szinte álomban fogja a tükröt ... Clarissa mézédes, egész Európában imádott hangján megkéri, álljon fel és tartsa a tükröt a lámpa alá, mert így nem jól lát. Johann ezt is megteszi. S amikor ott áll a fáradtságtól és álomtól remegő térdekkel, jótékony intézménytől kapott ormótlan Pizsamájában, Clarissa egyszerre csak nevetni kezd. — Ne haragudj, mondja, de oly komikus vagy ... S oly ferdén tartod a tükröt... És ez a pizsamád ... Johann ránéz — és felébred ... — És Te — mondja — hát Te? Negyvenöt éveddel, bezsírozott ráncaiddal, a zsidó fiú lelkendezéseitől felgyúlt érzékeiddel, mit gondolsz, Te milyen vagy? .. És földhöz vágja Reinhardt ajándékraegható és vigasztaló dokument. • Stí tumai az emberi szolidaritás' •nak azok a levelek, amelyek, egy nem régen alakult társadalmi szö-vetség akciójának kapcsán érkeznek, egyre sűrűbben Budapestre. Ez az új, egyesület bizonyos mértékig vallási kritériumok alapján küldte el ameri-Jkába néhány száz mindenéből kifosz, + tott ember nevét és elmét. Semmi ki egyebet. •Egy amerikai jótékonyságig + társaság kisorsolta tagjai között ezeket a címeket azért, hogy segítségérel legyenek a pokoli idők alatt lelkileg és + anyagilag tönkrement embertársaik nak. Leveleket írnak, amelyeknek a hangja tiszta emberszeretet. Íme egy J +ilyen levél: · Kedves Testvéremi A'ö- -• szánjuk, hogy alkalmunk van szólni ! Hozzád. Mi itt élünk szabadságban és +nyugalomban és ha nem is voltak • utóbbi éveink a béke évei, de nem 7 szenvedtünk annyit, mint Ti. Mi csak 4 szerencsésebbek voltunk mint Te, valami különösebb érdemünk erre nem volt. Boldogok vagyunk, hogy segíthetünk valamivel Rajtatok. Behajóztunk számotokra egy kis csomagot, mindössze tizenegy font, mert a posta többet nem vesz fel. Írjátok meg nekünk kedves testvéreink, mire van szükségetek Nektek, vagy rászoruló barátaitoknak, rokonaitoknak. Küldjétek el az ő elmeiket is, írjátok meg, tudtok-e használni amerikai pénzt, mert úgy értesültünk, hogy a mi pénzünkön ott egyet-mást vásárolhattok. Ti okoztok nekünk örömet, ha erre + módot adtok. Szeretnénk benneteket a jorc fájdalmaitokért, szenvedéseitekért, testvéri érzéseinkkel megvigasztalni. Várjuk válaszotokat, hogy ne hagyjunk el benneteket, amíg csak szükségetek van reánk. — Az Amerikából érkező sok-sok, más forrásból, más egyesületektől származó emberi együtt,érzés megnyilvánulásai között is különösen meleg és , megható ez a pár sor. A MagyarZsidók Országos Társadalmi Egyesülete, amely ebben az irányban, alig néhány heti működés után ilyen szép eredményeket ért el, nem végez hiábavaló munkát. SVÁBHEGYI (SZABADSÁGHEGYI) SZANATÓRIA XII., Melinda-u 16. Eden Igazgató-főorvos: dr. Györki Béla Legtökéletesebb hotel keretei között a legtökéletesebb klinikai gyógyintézet 75 fürdőszobás, balkonos appartement. Minden szobában városi telefon. Tökéletes diagnosztikai és therápiás felszerelés. Vízgyógykezelés. Békebeli diéta Subalpin klíma. Felvilágosítást ad, előjegyzést elfogad a városi iroda: V. Falk MV«i-nt-n \1 T»t: l?t-4»8 HALADÁS kát. Aztán leül az ágy szélére és rögtön újra álmos lesz. Clarissa nem sír, csak nekilát a tükör darabjainak öszszeszedéséhez. Darabonként szedi fel a gyalulatlan padlóról az ezüst éstükördarabocskákat. Teljes csendben vannak jó tíz percig. Végül Johann szólal meg: — Vigyázz, ne vágd meg a kezedet — mondja kedvesen. Clarissa ezt feleli: — Ó Johann, miért nem maradtál köztük? Ott, ahová tartozol... Ott kellett volna maradnod, szegénykém ... S ezzel ér véget a novella. THURY LAJOS: Csillagok És műfaj teremtése sohasem veszélytelen kísérlet s kevesen akadnak, akik lemondanak érte a járt út viszonylagos biztonságot nyújtó kényelméről. Thury Lajos vállalta a kockázatot. Új regényében, a Csillagokban merészvonalú karriertörténet állomásai közé tudományos értékű fizikai és csillagászati tanulmányok egész sorát helyezte el. Szó sincs itt népszerű oktatásról, vagy sok lével felhígított közismert tételek kacérkodó keltezéséről. Amit Thury Lajos ír, az valóban tudomány, képzett csillagász és fizikus lelkiismeretes munkája, amely mégsem válik érthetetlenné, vagy nehezen emészthetővé az érdeklődő laikus számára sem. A teljes tárgyilagosság megkívánja azt a megállapítást, hogy munka közben a tudós fölébekerekedettt a regényírónak, annak ellenére, hogy a becsületes pártatlanságra törekvő szerző a szépirodalmi résznek aránylag nagyobb területet biztosított. Viszont szó sem lehet arról, mintha a könyv értékének csökkenését jelentené az, hogy helyenként talán kisebb súlyt helyezett a műfaj követelményeire, mert a kitűzött célt mindenképpen elérte: aki pusztán szórakozásból veszi kezébe a könyvet, akaratlanul is megtanulja a mai fizika alapelemeit, aki pedig a tudományos rész kedvéért olvassa el, az ráadásul hozzájut egy kellemes és szórakoztató regényhez is. L. M. Nem tud otthon fürödni? Fürödjön a HUNGÁRIA-FÜRDŐBEN (Dohány-utca 42-44) Fodrász, manikűr, pedikfir, masszázs, ruhavasalás Kádfürdő, // jf •• I /r gőzfürdő, pezsgőfürdő Barackmagtörő gép , JW^^y . fonatmotoros bérbeadó helységhasználattal JAVÍÍCIA VI. Király-utca 93. BERGER Wieg, Deák Ferenc u. 19. Tel.: 181-028 Autólámpákat raktárról szállít, készít és javít (összes típusokat) Wegwowes, VEI, Mária 15 Az évad mérlegen írja: Kürti Pál Budapest lakossága az ostrom után hozzávetőleg negyedmillióval csökkent. Békeidőben egy színházi siker teljes kialakulásához nemcsak a milliós főváros színházlátogató rétegégének részvétele, hanem a külvárosok, perifériák csatlakozása, sőt, a vidék állandó felszivárgása is hozzájárult. Ezzel szemben az ostromot követő esztendőben a főváros jóformán el volt vágva gyárvárosaitól és családiházas telepeitől, de hidaink pusztulása a jobbpartot is elkülönítette a balett. Rom-Budapesten mégis három állandó színházzal több indult, mint amennyit a békebeli Ép-Budapest eltartott. Egyéb gátló körülményekben sem volt hiány. A közlekedési hálózat csak lassan állt helyre, autóbusz, autótaxi ma is csak szerény keretek között áll rendelkezésünkre. Volt idő, midőn a színházjegyirodák telefonrendelésre házhoz szállították a színházjegyet, ma minden tizedik volt telefonbérlőre esik egy készülék. Színházaink fűtőanyahiánnyal küzdöttek, aki színházba ment, jól tudta, hogy télikabátban, dideregve kell végigülnie az előadást. A közbiztonság fogyatékossága sokáig arra kényszerítette színházainkat, hogy az előadást kora délután kezdjék; a szokásos esti kezdéstől még ma is egy óra választ el bennünket. Délután persze jóval kevesebb ember ér rá színházba járni, mint este. De a korai kezdésnek volt egy mélyebb következménye is: lehullottak a színházlátogatás utolsó ünnepi külsőségei, az elkülönítés a munkaidőtől, mely a színházi estét társasági eseménnyé avatja, az öltözködés követelménye, a színház utáni vacsorázás vagy szórakozás zsongító járuléka. A színház egyetemes és periodikus válságának amúgy is egyik tényezője, hogy a világvárosi színjátszás gépies állandósága, üzleties sokszorosítása megfosztotta a színházat ünnepi jellegétől, kultikus eredetének kohéziós törvényétől, amely annál inkább satnyul, minél gyakoribbá, könnyebben elérhetővé válik s minél többet veszít az ünnepi cselekmény akár csak a külsőségeiből. A fennebb vázoltak alapján talán két következtetést szabad levonnunk. Az egyik: ha figyelembe vesszük a gátló körülményeket s velük szemben színházi világunk térfogatát, arra az eredményre jutunk, hogy a színház mint intézmény derekasan állja az idők mostohaságát. Sőt, ha ennyi megpróbáltatást átvészelt (s a belső megpróbáltatásokról még szó sem esett), inkább lappangó, a körülményektől elfojtott konjunktúráról beszélhetünk, mint válságról. Legalább is, ha a színházat egyelőre csak nagyvárosi szükségletet kielégítő tényezőként vesszük számba. A másik: színházlátogató közönségünk zöme nagyjában az ostrom után sem változott, átrétegeződést csak igen gyéren észlelhetünk. Ha új rétegek ragadták volna magukhoz a vezetést, nem volna talán jelentősége a régi társadalmi külsőségek önkéntelen vagy önkéntes kiküszöbölésének; így azonban a bomlasztó, közönyösítő hatások közé tartozik; s ha az imént lappangó konjunktúrát tételeztünk fel, emlékeztetünk arra, hogy a színházlátogató kedvnek minősége is, mennyisége is van... Az ostromot követő új helyzet azt eredményezhette volna, hogy színházi életünknek új, pezsdítő, kezdeményező rétege keletkezik a munkásság iskolázott, java elemeiből, a munkásság eszmei keretei közé illeszkedő és annak művelődési törekvéseivel önmagát integráló értelmiségből, valamint az új állam vezető tisztviselőkarából. De minden jel arra vall, hogy — felszínes tünemények ellenére — továbbra is a polgárság s a tehetősebb polgárságba felszivárogni kívánkozó kispolgárság szórakozási igénye s a légkör illatait és szagait szívesen szimatoló érdeklődése élteti színházainkat Csak éppen — mint a közelmúltban annyiszor — ez a polgári és kispolgári réteg újabb higuláson, talajvesztésen, ízlésbeli elproletárosodásonesett át. * Az ostrom után színházi kultúránk legfőbb irányító szerve a Színművészeti Szaktanács lett. Tagjainak s éppen cselekvő tagjainak nagy része ahhoz a munkáspárthoz csatlakozott, mely ideológiáját és taktikáját élesen elkülöníti mindattól, ami akár csak színezetében polgári vagy félpolgári. Természetes volt tehát, hogy a Tanács programja sarkalatos pontjának a munkásszínház és a népopera megszervezését tette meg. Erdélyi Miska szatócs-ízlést kiszolgáló külvárosi butikjait szemelték ki a munkásszínház hajlékainak, — a kispolgári butaság és ízlésbeli züllöttség suszterműhelyei ezentúl munkáskultúrát sugározzanak —, a népopera a Városi Színházba költözött volna. Másfél esztendő múlt el a program első lelkes pillanatai óta. Az Erdélyi-színházak azóta olthatatlan nosztalgiával visszataláltak régi színvonalukhoz; a Városi Színházból mozi lett. Ellenben a Szaktanács irányító tagjai marxista hitvallásuk fenntartásával — polgári s egyre polgáribb színházakat igazgatnak. Nem a mi hivatásunk, hogy az irányított munkás-színházkultúráért lelkesedjünk s cserbenhagyását gyászoljuk. De van ebben a helyzetben valami őszinteséghiány, valami kétértelmű, ami egész színházi kultuúránk erkölcsére kihat. A régi közönség szabja meg igényeivel színházaink műsorpolitikáját, az teremt légkört színházaink körül, bár lanyhábbat s kevesebb társasági indulattal hevítettet, mint hajdan. Egy bemutató sikerét vagy balsorsát még mindig a régi, sok megnevezhető apró tényezőből összesűrűsödő, egy nagy megnevezhetetlen tényező dönti el. Az új rétegek, melyeknek semmiféle színházat alakító befolyásuk nincsen, a "mezei hadak" szerepét töltik be. Színházaink egy-egy ritkán bekövetkező vitathatatlan siker kivételével csak úgy tudják üzemük folytonosságát fenntartani, hogy szakszervezetiek, politikai alakulatok, nagyüzemek útján töltik meg többé-kevésbé nézőterüket. A polgári színház erkölcséhez hozzátartozik a pénztári áron eladott jegy, mely erőfeszítésének becsületes jutalmát jelképezi. A filléres árakon beterelt, nem pedig benevelt közönség zülleszti a színházat, de zülleszti magát ezt a közönséget is. Ez a közönség nem jár színházba, csak bevetődik, véletlenül, mert nyakába varrták az olcsó vagy ingyenes jegyet s másfajta közönség igényei számára készült előadásokhoz asszisztál bambán, gyökértelenül, jobb sorsra érdemesen. A külön munkásszínház megteremtésének elmulasztása így hat bomlasztóan rendes színházaink szellemére. Áthidaló megoldás is lehetséges lett volna; az új rétegeket is magukba foglaló közönségszervezetek felállításával egészséges kölcsönhatások árama keletkezhetett volna új rétegek és a pénztári szabadversennyel egyedül nem boldoguló régi típusú színházak között, ily szervezetek jól beváltak a wewnari Németországban és a köztársasági Ausztriában. A közönségszervezet bizonyos mértékig megszabja a színházak műsorpolitikáját s a tömegeket tervszerű színházlátogatásra szoktatja. De aligha egészséges állapot a profitot kereső tőkével dolgozó, marxista vezetés alatt álló, polgári igényeket kiszolgáló s közönséggé át nem alakított munkásrétegek alamizsnájával hígított színház. Munkaszolgálatos hadirokkannti, hadiözvegyek, hadiárvák jelentkezzenek az ORSZÁGOS „MUSZ" SZERVEZET központjának HADIROKKANT ALCSOPORTJÁNÁL szociális és segélyezési ügyeikben Budapest, VI. Bajcsy-Zsilinszky-dtj, félemelet. Hivatalos teák 11—XZ 1 HALADÁS A Magyar Radikális Párt hetilapja Felelős szerkesztő: Dr Geleji Dezső Felelős kiadó: Bauer László Kiadóhivatal Igazgató: Somogyi Dezső Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest V. Zrinyi.il.. félemelet 3.Gresham palotai Telefon 180—770. 180—764 Terjeszti: a Glóbus Hírlap és Klányveterjesztő Vállalat, Budapest, VI. Nagymező utca 26. szám. Hungária Nyomda Rt, Budapest, V. Bajcsy-Zsilinszky út 34. Felelős Dr Bródy László.