Haladás, 1946 (2. évfolyam, 1-50. szám)

1946-03-14 / 9. szám

A demokratikus filmgyártás új magyar alkotása: SZÉP ERNŐ MESEJÁTÉKA _ KAFERT. Filmre írta: Kolonavári Andor. Zotte: Angyal László. SIORENIH • Q­ÓZON URÁNIA tsrtoMrs SCALA Rendeste: Ráthonyi Ákos. Ráthonyi produkció: VÁRKON­YI • BIL­ICSI MA mwis! OMNIA 67 HALADÁS mas valságok Március 21-én, a keddi számok­ban még semmi utalás sincs a nagy «változás »-ra. A «Függetlenség*, mely a lapfejen Széchenyi mondá­sát: «Mindenekelőtt áll előttem hű­ség fajtámhoz!* hordta mottóként, • Késik az invázió* címen közölt ve­zércikket, melyben Juner Ferenc megjósolta, hogy az invázióból nem lesz semmi és Németország fölénye­sen győzni fog. Marschalkó Lajos «A rémuralom évfordulójáéról em­lékezik meg: «...!Huszonöt éve, hogy Károlyi és hazaáruló társai átadták az uralmat a kommunista és szocia­lista csőcseléknek.... Cikkét azzal a dörgedelmes szózattal fejezi be: • ...és soha nem lesz többé rémura­lom ezen a följön, itt ~sak magya­rok fognak uralkodni.* Nemcsak a • Függetlenség*, hanem a többi la­pok is — a­­Magyarság*, az «Esti Újság*, az «Új Magyarság* — rész­letes színes riportban számoltak be arról a vasárnapi — március 19-i­ — antibolsevista nagygyűlésről, me­lyet az «Egyedül vagyunk» rendezett a Vigadóban. A lapok mind kiemel­ték Oláh Györgynek ezt a mondatát: •Elérkeztünk történelmünk új feje­zetéhez, mikor örökre végeszakad a dinamittal való játéknak.­­­Hát ez igaz. Sajnos — felrobbantunk.) Raj­niss a «vörös forradalmárokról* beszélt,­­akik­­mind zsidók vagy zsidóbérencek* és utána — a szí­nes beszámoló szerint — «a hatal­mas tömeg határtalan lelkesedése közben jelentette ki, hogy «az zsi­dók elmosták a határvonalat a de­mokrácia és a bolsevizmus között. Nem kérünk sem a bolsevizmusból, sem a demokráciából.­» » Március 22-én a „Magyarság­ fő­címei Proszkurov hídfőállásairól tu­datnak bennünket A lap utolsó­előtti oldalán, a színházi rovatban feltűnik «az új Idők új dalainak« első szólama, az első személyi vál­tozás: «Bágyoni Váró Andor, a ki­tűnő jobboldali színházi újságíró át­vette a Film-Színház-irodalomm szer­kesztését Március 23-án, szerdán már az összes lapok hozzák a Sztójay­kormány kinevezését és hogy a Kál­lay bűnös hinta politikájának vége szakadt.» «Ébredj Európa* — ez a címe Hubay Kálmán vezércikkének. • Negyedszázada, hogy a német nemzeti szocialisták ajkán felhang­ A vezérezredes (aki nem ak­arja, hogy elírjuk­ A nevét) . Szombatról vasárnapra virradó éj­jel telefonos­ közölték, hogy a minisz­terelnökségről kocsit küldenek értem. Amikor Kállay Miklós miniszterelnök­höz megérkeztem, már ott találtam Keresztes-Fischer Ferenc belügymi­nisztert, Szegedi-Maszák Aladár és Szentmiklóssy rendkívüli követeket, Beregffy Károly hadsereg parancsnokot, Bajnóczy vezérezredest és Kádár ezre­det. Éjfél után két órakor a reggelig tartó tanácskozás megkezdődött. A tanács­kozáson Beregffy sarokba húzódva ké­szített jegyzeteket Sem véleménye, sem indítványa nem volt. Kállay Miklós közölte, hogy Ghiczy külügyminiszter­rel rejtjeles távirati értesítésben álla­podott meg. A feleségem várjon a német megszállás. A feleségem ne vár­jon — nincs megszállás. A távirat nem érkezett meg. .A németek a leadóké­szüléket birtokba vették.­­ — Keresztes-Fischer Ferenc, Sze­gedi-Maszák és én az ellenállást ja­vasoltuk. A miniszterelnök aíz ered­ménytelen vérontásért és a siker nél­küli "ellenállásért a nemzettel szemben a felelősséget nem tudja vállalni. Kál­lay a külügyminiszteri sürgöny bevá­rását tartotta szükségesnek. Ehelyett a határról sürgöny jött Szombathelyi aláírásával ,a német csapatokat barát­ságosan kell fogadnia.­­ Közben megérkezett Bethlen Ist­ván is, aki Kállayval visszavonult A tárgyalás eredményét nem közölték. Ebben az időben Budapesten magyar katonai alakulat nem volt Galántáb­­l a csendőrőrs telefonon jelentette Ke­resztes-Fischer Ferencnek, hogy a né­metek akarnak betörni — Fegyverrel ellenállni — szólt a belügyminiszteri parancs. — Hajnal felé már jelentés érkezett, hogy Kassán és Újvidéken keresztül is felvonulnak a német csapatok. — A náci csapatok felvonulása há­rom oldalról megkezdődött Göd és Budaörs előtt a vasúthálózatot felrob­, bántották a német robbantó különít­mények. Ezzel szabotázst kívántak igaz­­­olni — Már szürkült amikor megérke­zett Magyarossiy altábornagy, a légi­erők parancsnoka, Kállay futárgépet követett. Az altábornagy közölte, hogy nem tud sem futárgépet, sem pedig nagyobb szállítógépet adni. Magya­rossy altábornagy a miniszterelnök pa­­ráccsát megtagadta. Háttérben ott volt Beregffy, aki helyeslően bólogatott.­­ R­eggel hét óráig tartott a tanács­­kozás. Végső eredménye: Kállay a tö­rök követségen kapott menedéket Sze­gedi-Maszák­ a külügyminisztérium bizalmas okmányainak megsemmisíté­sét vállalta. A külügyminisztérium ké­ménye fél nyolckor már erősen füstölt. Szegedi-Maszák teljesítette a köteles­ségét ... Lázár Károly altábornagy, aki Horthy kormányzó testőrségének a parancsnoka volt október tizenhatodi­kán reggel a Várban lövetett a néme­tekre. Ezért ült előbb Sopronkőhidán, aztán Mauthausenben, most pedig itt­hon van. Semmi köze nem volt soha politi­kához, tehát amit mond, az kétség­kívül igaz és minden színezettség nél­kül való, így mondja el: — Március tizenhetedikén reggel érkeztem meg Budapestre Kolozsvár­ról, ahol szabadságon voltam. A kor­mányzó, aki pedig telefonon hívatott haza, azt üzente, hogy már nincs semmi sürgős beszélnivalója velem. Mivel a városban különös hírek vol­tak forgalomban, érdeklődtem Som­bor-Schweinitzernél, a politikai rend­ A festőbtábornok­ i magnál a profa­ teafiarlmnát a Dánkír védjegy eija­nsea a­r­cáamíitól . Forgalomba hozza: KULTUR laboratórium, gyártja: PHARMACIA gyógyszarvagyászati gyár rH, Uebalta-Ur á. Vidéki kereskedőknek llll^1^ óriási firengec&méningel i**^ CIGARETTAPAPÍRT U mindenféle PAPÍRÁRUT papiirárniagykereskedő DEÁK FERENC-C. U. T.t 8»~515 G­YÚttG­Y IftfFtE őrség vezetőjénél, hogy mi a helyzet, Sombor-Schweinitzer nem tudott sem­miről semmit. Délután a kormányzó elutazott Hit­­­lerhez. A családja úgy vélte, hogy a kormányzó azért ment ki, hogy sze­méiben hatásával megszelídítse Hit­lert. Sem ők, sem én ezen a napon nem tartottunk mástól, mint attól, hogy a németek meg fogják szállni a fő vasútvonalakat és a csapatszállítá­sokat a saját vasúti személyzetükkel fogják lebonyolítani. Március tizennyolcadikán és fél hor Kállay telefonon kihúzott az inyó. Hívatott magához. Amikor odaértemn, már nála volt a tábornoki kar néhány tagja, Bajnóczi vezérkari főnökhelyet­tes, Kádár, a kémelhárító osztály fő­nöke és Keresztes-Fischer belügymi­­­niszter. Elmondták, hogy a gyanói burgenlandi híreken kívül egy kis api- ­ 1848 Ma már kétségtelen, hogy 1848 március tizenötödike forradalom volt­­ a szó legigazibb értelmében. Az emlékezetes napot kö­­vető het­ven-nyolcvan esztendő igyekezett összemosni az eseményeket és a történelemkutatásban nem igen jártas mindennapi ember még ma is azt hiszi, hogy március tizenötö­dike egységes közvéleményű nem­zetből pattant ki, amelyben Szé­chenyi, Kossuth és Peter kéz­ a­kézben masíroztak, szembe a rég­i renddel. Nem szentségtörés, ha megálla­pítjuk, h­ggy ilyenfajta kollaborá­ció soha nem volt: március tizen­ötödikét Széchenyi megtagadta, Kossu­ih pedig bagatellizálta — leg­alább is március havában. Nem is lehet máskép: az egyik old­­lon áttett a legjobb értelemben vett pohgári liberatizm­ is, a má­ik ol­dalon pedig Petőfi zsenije, amely A forradalom március 14-én délelőtt lassan és nehezen indult. Március ti­zennegyedikén délutánra nagy közgyű­lést hirdettek a politikusok, de a kö­zönség sehogysem jött össze. A két hetes pesti vásárra feljött vásárosok közönyösen haladtak el a gyűlés mel­lett és Klauzál Gábor meg Nyári­ Pál beszédeinek nem akadt hallgatója. A heves ifjak rajongt­ik és ellent­omd­tak, különösen Petőfi meg Jókai Vas­adra elkiáltotta: — Nem kel! táblabíró politikai Ne halogassuk a dolgot! Tegyünk! És az öregekkel elégedetlenkedő ifjak­­határozták, hogy otthagyják Klauzál Gábor meg Nyáry Pál gyűlését. Át­mentek Pillwacke Károlynak, a nem­régen Pestre telepedett morva kávé­mérőnek a kávéházába és itt kezdő­dött az igazi forradalom. Innen támadt a dicsőség, ez lett a történelmi jelen­tőségű: Pilvax. A Nemzeti Múzeum lépcsőjén, ahol ma is márványtábla hirdeti, sosem szavalta Petőfi a Talpra magyart, vi­szont március 5-én a l­anderer­nyomda előtt Petőfi a szakadó havat esőben — aznap már másodszor — elszavalta a Talpra magyar­t. «Életemben sem láttam soha íly­­yujtó hatást — írja visszaemlékezé­seiben Degré. Mintha a felhők nem is havat, de villanyszikrákat szórnának s az emberekben az agyvelő egyszerre lángba csapott volna fel. .A második versszak után a refraint a sokaság mint vihar utánadörgi. Nem gondolt többé senki hóval, esővel; esernyőjét mindenki össze­fonta, mintha fegyverré alakult volna át, fenyegetőleg emelte magasra. Mikor elvégezte Petőfi, darabig még­ helyén maradt s élvezte a leír­hatatlan hatást. * Petőfi 9 nagy nap éjjelén ezeket írta naplójába: • Ma született a magyar szabadság, mert ma esett le a sajtóról a bi­lincs... Vagy van olyan együgyű, aki azt képzelte,­­hogy szabad sajtó nélkül lehet bármely nemzetnek sza­badsága? Üdvezlégy, születésed napján, ma­gyar szabadság. Először is én ü­dve­zellek, ki imádkoztam és küzdöttem éretted, üdvezellek oly magas öröm­mel, amilyen mély volt fájdalmam, midőn nélkülöztünk Tégedet! Oh szabadságunk, édes kedves új­szülött, légy hosszú életű e földön, élj addig, míg csak él egy magyar; ha nemzetünk utolsó fia meghal, bo­rulj rá szemfedő gyanánt s ha előbb jön Rád a halál, rántsd magaddal sírodba sz egész nemzetet, mert te­anélkül, hogy a szél áthordhatta volna hozzá a marxi tanításokat, máris szocialista volt, ha öntudat­lanul is. Ami most következik, az a né­hány egykorú feljegyzés, nem ad tel­kes képet az ellentétről és nem is arra van szánva, hogy megma­gyarázza a társadalmi és párthar­cokat, amelyek a szabadságharc mögött, a háttérben, ki­i­n belső harcként végbementek. Aki többet akar tudni róla, az olvassa el a legnagyobb magyar történelmi zse­ninek, Szabó Ervinnek könyvét, amelyet először Jász­ Oszkár, aztán Horváth Zoltán bocsátott sajtó alá. Ennek a könyvnek a nyomán és egykorú hírlapokból összeállítot­tunk egy kis adattárt márciusnak a...ekről az eseményeiről, amelyeket sem iskoláskönyvek nem tartal­mi­aznak, sem pedig a szokásos márciusi megemlékezések. Jább élnie Nélküled gyalázat lesz, Veled halnia pedig dicsőség! • Kossuth Pozsonyban március 15-én beszédet tartott és azzal indokolta a reformok sürgősségét, hogy Pesten a fiatalság és az írók vezetése alatt az utca forrong. Beszédének legjel­lemzőbb része: «Nekünk most azon roppant feladás, azon nagyszerű szerep jutott, hogy a mozgalmakat bölcsen vezessük s azon kell len­nünk, hogy a gyeplő kezeink közt maradjon, mert addig alkotmányos úton lehet haladnunk, de ha ke­zünkből egyszer kirántatik, akkor a következtetéseket Isten tudja csak. Senki ne engedje magát túlragad­tatni a kellő vonalon, de ezen vo­nalig mindent.* Március 17-én Kossuth nem en­gedte be az országgyűlésre a pesti ifjúság küldöttségét ,hanem csak a kerületi ülésre. Az ifjúság beszédben üdvözölte az ülést és az üdvözlésre Kossuth adott választ, amelyben ha­tározottan tiltakozott az ellen, hogy Pest, amely csak egy város, feltolja maglát az ország szívének és egész nyíltan azzal fenyegette meg a for­radalmat, hogy az ország elég er­ős lesz arra, hogy eltiporja , ha túl­megy a megengedett vonalon. Azt a pártot, amelyben Kossuth eb­ben az időben követként vezető szere­pet vitt, hivatalosan is Rend párt­nak nevezték. A párt célkitűzése a reform­követeléseken kívül az volt, hogy az országgyűlést a törvényes útról eltéríteni ne hagyja. A Közcsendi Választmány, mely március 15-én alakult meg, körülbelül olyan szerepet töltött be Pesten, mint napjainkban a felszabadulás első hó­napjaiban a Nemzeti Bizottság. A Közcsendi Választmány szervezte a közbiztonságot, fogadta a vidéki kül­döttségeket és próbálta fenntartani a kapcsolatot az ország minden­ részé­vel. Világos, hogy a francia forrada­lom Jóléti Bizottmányára gondoltak, amikor ezt alakították. trf-if Március első napjaiban elterjedt a hír, hogy Rákoson százezer főnyi pa­rasztsereg kapával-kaszával gyüleke­zik. A hírt utasemberek hozták Bécsbe és Pozsonyba — de nem volt igaz be­lőle semmi, csak annyi, hogy a már­ciusi nagy vásárra szokatlanul sok nép csődült fel Pestre. A hír mindenesetre jó volt arra, hogy a­­pecsovicsok­ Kossuthra kenjék, hogy népsereget állított fel, de arra sem volt rossz, hogy Kossuthot rémítgessék a pesti radikálisokkal. Ez is márciusban kezdődött. Vannak a sorsnak ilyen csúnya fintorai... A bevonulás rendezése kétségte­lenül kitűnő volt. Minden szereplő a helyén, mint a felidom­ított staggione-színészek, akik ugyanezt a darabot már sok városban el­játszották. Pontosan tudta minden­ki, hová kell mennie, mi a teen­dője. Formátlan és színtelen gép­kocsikon jöttek, robogtak, fékez­tek, fordultak, megálltak. Nem kérdezősködtek senkitől, merre kell menniök, meglaulták Buda­pestet még otthon, térképekről és könyvek­ről, s most kívülről tudták a várost. Tudták, merre kell menni a Royal szállodához és hol van az Astoria; ismerték az utat a Sváb­hegyre és a Pasarétre; mindezt tud­niok kellett, hiszen ők voltak Európa jó tanulói, ez örök mago­lók és csikorgó fogakkal fölényes­kedő stréberek. De mit tudtak Budapestről azonkívül, amit köny­­vekből és térképekről megtanul­hattak? Talán annyit, hogy Itt még aránylag jól lehet élni, enni, enni, mulatni, és mindenekfelett: barátok akadnak Itt, szinte valamennyi vér a vérükből, akik szívszakadva vár­ . IUS 1944 ják a pillanatot, amikor egy tál lencséért eladhatják a magyarság ősi örökét. Ennél többet aztán a barbárok nem is tudtak a városról, annyit sem, amennyit minden tíz­éves gyerek tudott róla. Jöttek hát és játszották a pokoli színjátékot hibátlanul. Leugráltak az autókról, csapkodták az ajtókat, rágyújtottak, felmentek a szállo­dákba, intézkedtek, telefonáltak, különítmények robogtak el, újak érkeztek — egyszóval otthon vol­tak és berendezkedtek. Az emberek álttak az utcán és nézték őket. Csendben, majdnem hangtalanul. Az arcokon nem ré­mület tükröződött, nem is meglepe­tés, hanem valami furcsa merev­ség, halotti maszkok dermedt moz­dulatlansága. A szemek eltévede­z­tek, az arcvonások ernyedten hull­tak szét, túl n­agy volt a veszély, hogysem az agy teljes egészében felfoghatta volna, csak az ösztönök jeleztek riadót: «Itt a vég!» Az ösztönök vad riadót doboltak, de láb nem mozdult, kar nem lendült, test nem feszült meg acélos erővel, hogy gátat vessen a rontás elé. Jö­hetett szabadon: Petőfi márciusa porrá omlott talpa alatt... zott: Deutschland ermaehel —így kezdődik Hubay cikke, melyben arra buzdítja a világot, Európát, az összes népeket, hogy ébredjenek fel álmukból. Az „Új Magyarság» be­mutatja Sztójay Dömét, a «ma­gyar—német fegyverbarátság fárad­hatatlan hitvallói­iát és Jaross nyi­latkozatát közli a zsidókérdés sür­gős megoldásáról. Március 24-én — miután már a Transkontinent Press munkatársa is meginterjúvolta Sztójayt és kifej­tette véleményét az­on­ magyar politikai helyzetről, melyben Göm­bös Gyula politikai örökségét­ látta kibontakozni — már egész jobbol­dali sajtónk átérezte «a nagy tör-* ténelmi fordulat súlyát]. A «Magyarság» vezércikkét ezút­tal is Hubay Kálmán írta, címe: "A nagy fordulat'. •A Német Birodalommal történt megegyezés alapján német Csapatok érkeztek Magyarországra. A magyar főváros népe boldog örömmel fo­gadta őket Minden öntudatos ma­gyar szeme szeretettel simogatta meg ezeket a fiatal, vidám német kato­nákat... Az első határozott lépés megtörtént a nemzeti szocialista tár­sadalmi, politikai és gazdasági rend megteremtése felé...» Az «Uj Magyarság* Milofagja «A ,mártírok'* címen megfeddi azokat akik­­mostanában bizonyos mártí­romságról mernek beszélnit. Ki­elemzi, hogy valami hamis mítosz terjeng a levegőben és vannak, akik álromantikából sajnálkoznak •bizo­nyos* elemek felett Egyetlen kon­krétum sincs ebben a cikkben az obligát Teitelbaum Pinkászon kívül, akit Milotay szerint bűn sajnálni, hiszen ő volt és marad a legna­gyobb veszedelem — de minden so­rából érezni, hogy ez a cikk azok­nak szól, akik sajnálni merészelik: Bajcsy-Zsilinszky Endrét és azokat a jó mak­rim­okat, akiket a Gestapo a megszállás másodnapján elcipelt.

Next