Haladás, 1947 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1947-05-01 / 18. szám

KÉT ASSZONY A TÖR­VÉNY ELŐTT A Irta: G&rff&l­j $Hárist Dálnoki Veresst, a földalatti fő­vezért Bódi Piroska lakásáról vitték el január huszonegyedikén. Ugyan­akkor persze magát Bódy Piroskát is elvitték. És ott volt még egy asszony: özvegy Bálint Dezsőné, székesfővárosi tanárnő. Bálintné maga vitte oda a rendőrséget, ab­ban a hiszemben, hogy a legendás, a mesebeli angol segítséget hozza, ő volt az összekötő, ő járt-kelt a városban, ő fordult a barátokhoz, ő próbálta megmenteni «Lajit». Tehát: az egyik asszony őrizte, etette, gondoskodott a tiszta fehér­neműről. A másik «semleges" terü­letre akarta szöktetni. Két asszony.­­Az egyik Bódy polgármester lánya, a másik is társaságbeli hölgy. Mind a ketten harminc év óta hűséges barátnői Lajinak. De egymást nem ismerték. Csak a kritikus időben kerültek össze, a sors különös aka­ratából, amikor Laji nem mert hazamenni az Ostrom­ utcába és a végső szorultságában­­ hozzájuk fordult, e két, úgy látszik, leghű­ségesebb szívhez. Előzőleg néhány napig barátainál próbálkozott a fővezér. De mindenütt csak egy­két napig adtak neki szállást, az­tán továbbküldték. Csak Bódy Pi­roska nem küldte tovább, csak Bálintné vállalkozott mindenre az érdekében. Pedig ez a két asszony nem is volt benne az összeeskütvésben. Bódy Piroska teljesen epolítikus Tény. Magas, hervadó, mégis kelle­mes nő. Bálintné pedig — tessék­­csodálkozni — 26 éve szociáldemo­krata. Még mindig Szép asszony. Tehát: semmi közük nem volt a tulajdonképpeni összeesküvéshez. Nem is tudtak róla, nem is látták Lajit, csak amikor már bajban volt és a katonapolitikai osztály megidézte. Akkor csinálták meg az ő külön, kis, érzelmi összeesküvé­süket Laji érdekében, természete­­sen és feltétlen odaadással, életre­halálra, amilyen élet-halálra csak női szív tud összeesküdni. . Majdnem egészen egyforma, fe­hérgalléros sötétkék ruhában, fi­nom fekete cipőben, szépen fésülten állnak most a Népbíróság előtt. Apró kis szócsatákból könnyű megállapítani, hogy nem nagyon szerethetik egymást. Bódi Piroska egyszer meg is hazudtolta Bá­nt­nét. De mégis van köztük valami igen szoros kapocs. Egyformán nem érzik bűnösnek magukat. Ők nem tudnak semmiről, Laji nem avatta be őket. Laji azt mondta nekik, hogy ő nem csinált semmit, Laji ár­tatlanságát hangoztatta és ők el­hitték. Még akkor is Lajinak hittek, amikor minden újság és minden utcasarok ordítva hirdette, hogy mit csinált Laji. Semmi sem számított, csak az, amit Laji mondott. Bódi Piroska bátyja, aki tudott a dolog­ról, többször és igen izgatottan fi­gyelmeztette a bugát a veszélyre. Nem használt. Piroska szenvedé­lyesen kérte ki magának a beavat­kozást, azt mondta, ő jobban ismeri Lajit. Bálintné pedig meggyőződé­ses szocialista létére sem vette tu­domásul, hogy miről van szó. Egy­szer egy üzenetnél kissé gyanút fogott, de Laji ezt a gyanút két szóval eloszlatta. Egymás mellett öltek a díványon — Piroska akkor délutáni álmát aludta a szomszéd szobában — és Bálintné már újra hitt Lajosnak. Ordíthatott a plakát az utcasarkon, a két szoknya hűsé­gesen eltakarta a fővezért. És még azt mondják, manapság nincsenek hősnők. A tárgyaláson ismét találkoztak.­­A halálraítélt Verese La­­jost tanú­ként hallgatta ki a népbíróság. Megtörtént a drámai szembesítés. A két „hősnő" a vádlottak padján ül és betép a „hős", szürke civil­ruhában, lógó bajuszával. Termé­szetesen mindenben megerősíti a vádlottak vallomását. A politikai ügyekbe nem avat­ja be az asszo­nyokat. Dehogy, az csak végső szükségben fordult hozzájuk és fo­gadta el tőlük ezt a rendkívüli ál­dozatot. Természetesen végtelenül sajnálja, hogy „kellemetlenséget" okozott nekik. De politikáról már csak azért sem beszélt velük, mert erre nem is volt szükség. Az asz­szonyok nem is kérdezték a rész­leteket, a háttér nem érdekelte őket, teljesen elég volt a varázsige, hogy: „ártatlan vagyok". Miben és miért ártatlan? Nem fontos. Az ifjúság, a virág a fán, miből gyümölcsnek kellene lennie, nem üdítő és nem biztató. Kénevő ön­tötte és mérgezett, bomlott, zavart. Múltja siralmas, jelenje örömtelen, jövője vigasztalan. A tüntetések,­ amiket városról vá­rosra rendez, abból a letekből fa­kadnak, amit egy negyedszázadon át beléje neveltek és átalakulni nem képes. Nem kárhoztatjuk, de nem tűn­tetjük. A demokrácia számára veszedelmet jelent és le kell szá­melnni vele. Minden egyéb beszéd hipokrita halandzsa. Félrevezetett diákságról fecsegnek politikusok és professzorok, valahányszor kitör ebitől az ifjúságból a fasiszta duhaj­kodás. Ez a „félrevezetettség” fa­nyar mákony, amivel tobbé magun­kat általunk nem szabad. Senki nem vezeti félre. Megnyilat­kozik az ifjúság úgy és azon a mó­don, abban a szellemben, amilyen. Ilyennek láttuk őt 25 éven át, attól kezdve, hogy először fabrikáltak belőle ellenforradalmi élcsapatot és a műegyetemi gólyavárban, mint politikai hatalom először elbődült. Karriervadászok bennük keresték a támaszt és az ifjúság megvadult saját ereje tudatától. Rájött, hogy a tanulás fáradságos, a tüntetés, tá­nyérsapka, gumibot kényelnes és biztos. A pesti egyetemeken dúlt voná­sokkal jár, álarcot akar viselni, de az álarc alól is kilobog gyűlölettől izzó tekintete. Szegeden, Debrecen­ben az első jelre odaszegődött a re­akció mellé és ismét Krisztus nevé­ben gyalázza meg a keresztényi megtérést és emberszeretetet. Kecs­keméten kibújtak belőle a szenve­délyek, amikkel éveken át telefűtöt­ték, Karády Katalin neki egy de­mokratikus világ primadonnája, Kiss Ferenc ellenfele, zsidóbarát és nyilascélpont, tehát megint fütyül és veri a parkettet, ha a filmsztár a színpadon vagy a vásznon megjele­nik. Szeleczky Zitáról álmodozik és a boldog időkről, amikor szabad volt a préda és egy Heil Hiller meg­nyitotta az utat a jövedelmező pá­lyák felé. Főszéktartó és nemzet­vezető, bajtárs és párttestvér, ezeket véste a szívébe, mint szerelmes diák egy-egy nevet a tölgyfába és az elvtárs és MADISz hallatára vér­beborul a szeme. Ez a diákság nem e világra való. Mit lehet tenni vele? A probléma nemcsak a mienk, hanem minden országé, ahol fasiszta uralom tob­zódott. Németországban elsősor­ban. A francia-német zóna parancs­noka törte a fejét, mit is lehetne csinálni ezzel a német ifjúsággal. Schmitttein francia tábornoknak az az ötlete támadt, hogy meg kell próbálni átplántálni őket valamely demokrata miliőbe, hátha kineve­ Az ügyész csendes iróniával jegyzi meg: — ön ezzel nagyon súlyos, jel­lembevágó dolgot állít önmagáról, Veress Lajos, ön visszaélt a baráti érzelmekkel, önnek becsületbeli kötelessége lett volna felvilágosítani őket, hogy miről van szó és csak ezek után lett volna szabad elbújni az asszonyok szoknyája mögé, ha az asszonyok ezek után is vállalják az ön bujtását. Ez így gyávaság volt, Veress Lajos. Dálnoki Veress tiltakozik a gyá­vaság vádja ellen. Ugyanolyan általánosságban tiltakozik, mint amilyen általánosságban hangoz­tatja ártatlanságát. Róla, a volt lednek, így lépett érintkezésbe a svájci kormánnyal azzal a javaslat­tal, hogy vegyenek át 15 német ta­nítójelöltet, képezzék ki őket svájci intézetekben, lássák meg egy demo­krata ország berendezését, talán a tények hatnak rájuk. Így is történt. 15 német diákot különböző svájci tanítóképzőkbe vittek hat hónappal ezelőtt. Most járt le a hath­avi sze­mináriumi oktatás és a tanítókép­zők igazgatói összeültek, hogy be­számoljanak egymásnak tapasztala­taikról. Annyira fontosnak és szinte döntőnek tartották ezt a kísérletet, hogy látni akarták, milyen tanulsá­got lehet leszűrni ebből az átneve­lési kísérletből. A beszámolók sze­rint munkakedviben és tananyag­feldolgozásban nem lehet panasz. Viselkedésük, fegyelmük sem esik kifogás alá. De már a demokra­tikus átalakulás kevésbbé kielégítő. Ezek a fiatalemberek nem láttak mást életükben, mint diktatúrát és jelszavaik, szójárásaik, kifejezés­módjuk, elképzelésük mélyen a hitleri remiszek­en gyökerezik. A francia tábornok óhaja az veti, hogy lubickoljanak kicsit demo­krata vízben (pour les plonger dans na bain democratique) nos: a lu­bickolás hathónapi tartama nem volt elég a felüdüléshez. Sok vára­kozást tehát nem szabad hathavi átneveléshez fűzni. A svájci szabad véleménynyilvánítás, a sok önkor­mányzati népszavazás, de semmi katonai parádé, semmi vezényszó, még csak uniformis sem — ezt nem tudták még befogadni az elméjükbe. De azért az eredményt a szeminá­riumi direktorok szerint nem lehet éppen lekicsinyelni. Folytatni kell: mennél több német diákot megfü­röszteni a svájci demokráciában és mennél hosszabb ideig. Svájc any­nyira átérzi a demokrácia szolidari­tásából ezt a feladatot, hogy 30.000 frankot szavazott meg az akció folytatására. Úgy véljük, hogy a demokratikus átnevelés új történetének egyik leg­fontosabb mozzanatával állunk itt szemben. De akármilyen fontos, mégis­csak sporadikus és csöpp a tengerben. Az ifjúságot és így a magyar diákságot sem lehet elszállí­tani százezerszámra Svájcba vagy Svédországba, hogy lásson és tanul­jon más világot, mint amiben fel­nőtt. Itthon kell valamit tenni. A svájci szemináriumi nevelést itthon kell megadni. De ez kellő szigorú rostálás nélkül nem fog menni. A magyar demokráciának nincs mód­ja a svájci üdültetés luxusára. A svájci példa különben­­ azt mutat­ja, hogy az eredmény csak akkor remélhető, ha évtizedekig tudnák ezt a külföldi demokratikus fürdőt igénybe venni. Erre sem pénzünk, sem időnk nincs. Álmodozás és ter­vezgetés, hiú önáltatás és „félreve­zetettség" bebeszélése helyett üstö­kön kell ragadni a kérdést. Erélyt és határozottságot kell mutatni. A mi nézetünk szerint az egyetemi autonómia nem alkalmas, hogy a Karády-tüntetőket és a Sulyok­imádókat észretérítsék. Az egyetemi vezérezredesről, a kifogástalan úr­ról, csak nem lehet feltételezni, hogy gyáva, a fények nem számí­tanak. A szemmel látható té­nyek urai. Maga a tabló, ahogy ott állnak hárman, a lógóbajsza, pislogó lovag és a két asszony, aki miatta került ide, mert­­ő nem mert jelentkezni, hanem inkább ott csücsült náluk több mint három hétig, a belső szobában, ez mind nem számít, ő nem gyáva és nem bűnös. Époly kevéssé gyáva, mint ami­lyen kevéssé bűnös. Várjon, ha sor kerülne rá, meg­tennék-e érte az asszonyok újra mindazt, amit egyszer már meg­tettek? És Laji? Újra elfogadná? Logikával itt nem megyünk sem­mire. Érzelmi ügy. Mint annyi sok más ügy itt Magyarországon, autonómia békés és veszélytelen idők rendszere. A professzor urak számára meg kell hagyni az önkor­mányzatot tanulmányi kérdések­ben. Hadd mondják meg továbbra is ők, hogy ki legyen magántanár és hány órát adjanak elő közjogot !Karády-tüntetők és a 15 svájci ném­et diák ÁJUS 2-ÁN PÉNTEKEN II. F. 6 ÓRAKOR Podmanicz&ú­n. 31. sz. alatti helyiségében­SSZEJÖVETELT ZÁRT melynek keretében a párt elnöksége a tagokkal együtt az aktuális politikai kérdéseket" beszéli meg. Vendésyeket selveszen látunk HALADÁS k­ramidruházat, BALLON-, lóden-, vihar-, átlátszó-kabát, VÁSZONÖLTÖNY PORTRUHÁZAT-tól Érin­tpest, VT- Bajcsy-Zsilinszk­y-út 13. (Andrrássy-út sarok) és hány órát magánjogot. De a diákság fegyelmezésére kormány­biztost kell minden egyetemre kül­deni. A középiskolák felé is kor­mánybiztos kell, aki minden büro­kratikus bíbelődés nélkül bánjon el a fasiszta maradványokkal. Emlék­szünk jól, hogy a békeidőben kér­lelhetetlenül csaptak ki három gim­nazistát a szabadkai gimnáziumból, mert nappal rosszleányok házába sompolyogtak be. Nos, a rossz elvek háza nem sokkal rosszabb a rossz leányok házánál. Mégsem olvastuk még, hogy a kecskeméti középisko­lából valakit is kicsaptak volna vagy a kecskeméti jogakadémiát megrostálták volna. Kesztyűs kézzel itt nem lehet operálni. Ortutay Gyulát mi is bizalommal fogadtuk és üdvözöltük, de megmondjuk: kissé vontatottnak tartjuk a neki­fohászkodást. Zaratusztrával szólva: már hallottuk a kötéltáncos konfe­ranszát, most már szeretnék látni is, mit tud. Habozni nem kell és nem is szabad. Az egyetemi auto­nómia babonáját félre kell hesse­getni és a középiskolás tacskókat­ móresre kell tanítani és le kell szoktatni a tüntetésről. Svájcba nem küldhetjük őket, mert az ottani tu­dós tanáról­ szerint évekig kellene őket megfűröszteni a demokrácia fürdőjében. A magyar köztársaság biztonsága nem várhat évekig. A tervgazdálkodás küszöbén közeledik augusztus elseje, az a nssm, amelyen a pártok és a kormány szándéka szerint meg kell kezdeni a hároméves terv végrehajtását. A kér­dés gazdasági részének jelentősége te­hát egyre nagyobb, abban a mérték­ben, ahogyan közeledünk a megvaló­sításhoz. Tudatában vagyunk annak, hogy a kezdeményező a Kommunista Párt volt s­zintén mind a két mun­káspárt külön-külön nagyszabású és eléggé nem méltányolható szellemi munkával dolgozta ki a részleteket. A két párt terve között a különbség eredetileg sanyagos volt, nemcsak ösz­szegszerű­ség, de a szerkezet tekinte­tében is. A Kommunista Párt három év alatt 6.1 milliárd forintot kívánt be­ruházni, a Szociáldemokrata Párt 6.7 millió forinttal. Csakhogy a Kommu­nista Párt terve teljesen az ország belső erőit vette számba, a Szociálde­mokrata Párt pedig abból ind­ult ki, hogy három év alatt mintegy 2 mil­liárd forint értékben áruhitel alakjá­ban külföldi kölcsönt is vehetünk igénybe, s szükségesnek tartotta a párt 15 évre terjedő tervezet elkészí­tését is. A részletek­­ tekintetéből a két párt terve között a legnagyobb különbség az iparnál mutatkozott, melynek be­ruházásait a Kommunista Párt három évre 958 millió forintra, a Szociálde­mokrata Párt több mint kétszer any­nyira 2.025 millió forintra irányozta elő. A közlekedés számára a kommu­nista tervben 1.644, a szociáldemokra­táknál 1.319 millió szerepelt. A mezőgazdaság szorosan vett szük­séglete 879 millió volt a kommunisták­nál, 58­ millió a szocialistáknál. A mezőgazdasági gépszükségleten belül a kommunista párt terve 153 millió forintot vett fel 200 járási géptelep létesítésére s ez nagyon hasznosnak és szükségesnek látszik, nemcsak a tény­leges gépjavítás, hanem az e tekin­tetben meglehetősen elmaradott gaz­dáknak a gépek és szerszámok helyes kezelésében való útmutatása és taní­tása szempontjából is. Szakemberek túlzottnak találják a Kommunista Párt tervében előirányzott 9000 traktort, éppenúgy, mint a Szociáldemokrata Párt 5000 darab traktorát A trakto­rok beszerzését szövetkezeti alapon vagy közvetlen állami segítséggel meg lehet oldani, de felhasználásuk, ilyen mennyiségben a mi birtok­viszonyaink mellett még mindig na­gyon kétséges. Indokoltnak látszana a traktorbeszerzés rovására a külföldi igásállatok beszerzésének kereteit növelni; ennek szükségességére utal­nak az idei őszön és tavaszon a szán­tás terén tett tapasztalatok s a trá­gyázás kérdésének előbbrevitele is. A két munkáspárt most terveit özs­szeegyeztette és ennek id e­edm­ényeit már nyilvánosságra is hozták. Az erről szóló újságközlemények szerint a Kommunista Párt előirányzatát vala­mival emelve s a Szociáldemokratáét valamivel csökkentve, 6,3 milliárd fo­rint kellene a három év beruházási előirányzatához abban az esetben, ha kizárólag saját erőnkre le­nnénk utal­va, külföldi kölcsön esetén a beruhá­zásoknak még kereken 1-3 milliárd forinttal való növe­léséről lehetne szó. Az az optimizmus, amellyel a mun­káspártok ezt a komoly tervezési és egyeztetési munkát elvégezték, émoly nagy erőssége a tervnek, mint aho­gyan a forintstablizációt, ugyancsak az ő optimizmusuk segített megvalósít­­ani. Talán szélesebb körben erősítené ezt a jogos derűlátást, ha a keretek a Kommunista Párt által eredetileg megszabottakat nem lépték volna túl. Hiszen a Szociáldemokrata Párt ter­vében, mint már említettük, mintegy 2 milliárd forint értékű külföldi hitelen alapuló árubehozatal szerepel; ha ezt elhagyjuk, a terv keretei lényegesen szűkülnek. Természetes, hogy külföldi árubehozatalra akkor is szükség van a beruházások céljaira, ha hitelt nem kapunk. Nem ismervén még a részele­teket, nem tudjuk, hogyan hidalták át ezt a kérdést; az első impressziónk az, hogy célszerűbb lett volna közelebb maradni a 6 milliárdhoz, mint eltérni tőle. Természetes, hogy a keretek végle­ges megszabása s a megvalósítás mi­kéntje tekintetében a kormánynak, sőt nyilván a törvényhozónak, kell ki­mondani az utolsó szót. Ha azután, megfelelő jogszabály végleg megszabja a kereteket, akkor egy nagyszabású országos feladat előtt fogun­k állani, mely döntően egyetemes gazdasági — tehát ne­m speciális pénzügyi, még ke­vésbbé egyoldalúan műszaki — jel­legű. Úgy halljuk, erre a munkára terv­hivatalt terveznek, — nem tehe­tünk ellene semmit, hiszen valóban kevés nálu­­k a hivatal. Ímde fonto­sabbnak tartjuk (bár tanácsokban is nagy a túltermelés), hogy e gazdasági hozzáértők valamely valóban működő s nem csupán papírra rajzolt tanácsa, melynek tagsága nincsen feltétlenül pártokhoz kötve, vegye kezébe az irá­nyítást. A végrehajtás számára van iparügyi és földművelésügyi miniszté­riumunk, Gazdasági Főtanácsunk, to­­vábbá mellékesen, iparunk és mező­­gazdaságunk is. Oeconomics. 11 W­ARTNER ALAJOS Continental szálloda Hungária fürdő Continental-szálloda. Telefon: 229—494 Hungária­ fürdő. Telefon: 225—618 Dohány-u. 42-44 LÁBSZŐRTELENÍTÉS — SZŐKÍTÉS — SZEMPILLAF­ESTÉS RÁNGTALANÍTÁS — TARTÓS SZÉPÍTÉS — TARTÓS FIATALÍTÁS VALÓDI V­I­T­A­C­I­T­KÉSZÍTMÉNYEKKEL F­OMÁBB KOXMETISCA OKTOGON-TÉR S. U. EM. FONTOS! BEJÁRATUNK CSAK A­­XORÁN'-VTTACU­' JELZÉSŰ MÁSODIK AJTÓN! (II. EMELET)

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék