Haladás, 1948 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1948-02-05 / 6. szám
Prágai levél/ Írta: Aha Irán Prága, február. Egernél, vagy csehesen Chebnél sárgasálas amerikaiak kérik az útlevelet, ugyanakkor keleten széles sávon az oroszokkal közös a határ. Csehszlovákia valóban a két világ között fekszik. S ha a prágai külügyminisztérium a Szovjet Unióval is szavaz együtt az UNO-ban, nem nagyon szalaszt el alkalmat, hogy lojalitását a Nyugat felé is megmutassa. Prága utcáin egyaránt szép számmal lehet látni szovjet és amerikai tiszteket, s ahogy egymás mellett ülnek a vendéglők és kávéházak fehér asztalainál, szívesebben gondol az ember az elmúlt, dicsőségesen együtt harcolt küzdelemre, mint arra a feszültségre, melynek elmélyülése újra felboríthatja a világbékét . A Vencel-tér újságosbódéiban ismét találkozik Kelet és Nyugat. Annyi az idegen újság, hogy a cseh lapok szinte elvesznek a rengetegben. A világ minden részéből minden, de legalább is minden jelentősebb lapot, a legreakciósabbtól a legprogresszívebbig megtalálhatunk a polcokon. Csak a magyar újságok hiányoznak! Vannak ugyan, akik azt állítják, hogy karácsony hetében lehetett magyar újságokat kapni, csak hamar szétkapkodták (rengetegen beszélnek itt magyarul), de én bizony hiába kerestem, nem találtam egyet sem. Egyik cseh kolléga azzal védekezett, hogy a lapokat nem ők nem engedik be, hanem a magyarok nem engedik ki, s való, hogy idejövetelemkor a magyar határon ténylegesen elvette rendőrségünk tőlem, ma sem tudom, milyen meggondolásból a hazai lapokat. Ám akár az egyik oldalon van a hiba, akár a másikon, jó volna, ha valahogy megoldanák a problémát. A magyar kisebbség itt minden magyar lap, vagy folyóirat nélkül él (csak az áttelepülők nem politikai jellegű lapja, az «Új otthon» kapható), s bizony szívesen olvasnának egy-egy magyar lapot. Amagyar újságoknak még a legiájóbb kérdésekben is megütött konciliáns hangja pedig nem hiszszük, hogy veszélyeztethetné a csehszlovák közélet sokkal erősebb sajtópolémiákhoz szokott és átélt békéjét . Nemcsak az újságárusok bódéiban találkozhatunk az idegen kiadványoknak ezzel a tömegével, hanem a könyvkereskedések kirakataiban is. Az idegen kiadványok aránylag elég olcsók, mert a cseh kormány nagyon ügyesen lehetőleg kompenzáció ellenében hoz be könyveket. Itt azután odáig megy, hogy a svéd kiadványokat Dániából hozatja, mert onnan cseh áruk ellenértékeként kapja, még Svédországnak nemes valutával kellene fizetnie. Hadd említsük itt meg, hogy a kirakatokban újra megjelentek az osztrák kiadók is új kiadványokkal, de elég drágák. * A prágai villamostársaság több gondot fordít az idegenre, de saját polgárára is, mint a Bszkrt. Minden villamosmegállónál pontosan közlik, hogy hol fog megállni a kocsi s feltűnően jelzik, ha elfordul. S még egy igen nagy előnyük van ezeknek a villamosoknak, éjjel is közlekednek. Igaz, hogy dupla árért, de még az is sokkal olcsóbb, mint az amúgy is túl drága taxi. Körülbelül félóránként szaladnak végig a városon, de a közönség jobb tájékoztatása céljából pontosan közlik, hogy mikor érnek az egyes megállókhoz. S ezt az időt szigorúan be is tartják. Lehet rájuk számítani. * A kirakatokban ma nincs az a bőség, mint nyáron volt A kereseti lehetőség ugyanis meglehetősen magas, az árak viszont olcsók, áru aránylag kevés van, s így az igen erős vásárlóképességet nem tudja kielégíteni. A hiány különösen textiliákban mutatkozik, aminek egyik oka az is, hogy a közönség fölös pénzéért mértéken felül vásárolt ruhaneműeket. Az áruhiány azután arra indította a kereskedelmet, hogy be nem fektetett pénzéért dollárt vásároljon, és ez indokolja a dollár árfolyamának az utóbbi hat napban történt föltűnő emelkedését. Ez az emelkedés azonban, noha inkább hisztériás tünet, mint gazdaságilag indokolt félelem, mégis az egész piacon bizonyos fokú drágulást idézett elő. A piac idegességét még fokozza az a körülmény, hog a választásokig a tőke egy része fél a komolyabb befektetésektől. * Az áremelkedés ellenére, Prága még mindig egyike a legolcsóbb városoknak Európában. Harminc koronáért, mintegy 4 forintért már príma ebédeket kapni, s a szórakozási lehetőség is igen olcsó, mert egy jó színház- vagy mozijegy sem kerül többe. Csak a pestiek kedvence, a »fekete kávé” drága itt aránylag, 15 korona, igaz, hogy kétszer annyit adnak, mint nálunk. De nem olyan jó! Az olcsóság meg is látszik, mert a vendéglők, kávéházak, mozik, színházak tömve vannak. A bálok egymást érik, s bár a textil pontra megy, mégsem ritkaság a hosszú estélyi. Az emberek túlságos pénzbőségét egyébként éppen az is okozza, hogy az elsőrendű közszükségleti cikkek és a szórakozási lehetőség olcsó, s így komolyabb beruházásra is telne. A textillel azonban, mint már jeleztük, baj van. Nincs, még feketén is igen nehezen, csak jó összeköttetéssel lehet kapni. Mivel az elmúlt hetekben itt is nagyszabású textilrejtegetéseket lepleztek le igen komoly és neves cégeknél is, szlovák mintára, az elmúlt hónapban a textil-nagykereskedelmet a történelmi tartományokban is megszüntették s mindenhol központi textilelosztókat állítanak fel. A javaslatot a szocialista iparügyi és a kommunista belkereskedelmi miniszter együttesen nyújtották be. A rendelkezés mintegy 1200 céget és 5000 alkalmazottat érint. Az alkalmazottakról az állam természetszerűleg gondoskodik, s nagyobb részüket az újonnan felállítandó textil elosztóknál alkalmazták. Az átvett áruk leltározása most folyik, s a szlovák önkormányzat máris ígéri, hogy január 26-tól február 26-ig minden elmaradt jegyet bevált. Ugyancsak a szlovák önkormányzat az elrejtett készletek bejelentésére január 24-ig amnesztiát hirdet, vagyis aki raktáron lévő áruját eddig bejelenti, minden büntetéstől mentesül. A feketekereskedelemre, ahogy itt nevezik, a smelinárokra, egyre nagyobb büntetést helyeznek ugyan kilátásba, de általános vélemény és tapasztalat szerint a feketekereskedelmet csak áruval lehet megszüntetni. * A választások bár még aránylag messze vannak, máris az érdeklődés középpontjában állnak. A Kommunista Párt igyekszik megszerezni az 51%-ot, a többi pártok pedig éles antikommunista propagandával igyekeznek növelni szavazataik számát. A kommunisták helyzetét jelentősen javítja a csehek szemében az a körülmény, hogy a német megszállás nehéz évei alatt belföldön egyedül ők fejtettek ki szervezett ellenállást, míg a többi pártok tevékenysége jórészt külföldre szorítkozott. Komoly eltolódásra azonban az előrelátható igen kemény választási harc ellenére sem számítanak. A komunisták fellegvára az erősen iparosított szudétavidék, a jobboldal viszont Szlovákiára számít, ahol a jobboldali pártok eddig is többségben voltak. * A papság agitációja és a rémhírek keltése már el is kezdődött, noha még egy jó félév van a választásokig. A papság minden követ megmozgat, hogy a vörös pártoktól a parasztságot visszatartsa, s ez egyes szlovák falvakban sikerülni is fog neki. A rémhírek szárnyraeregetésénél fantasztikus meséket találnak ki. Így csak egy példa a legutolsók közül. «Nem igaz, hogy a Szovjet Unió gabonát szállít Csehországnak. A cseh búzát szállítják a szovjet határra, ott orosz vagonokba rakják és úgy mutogatják a népnek, hogy a kommunistákra szavazzanak.* A Butaság ellen nincs orvosság*, — mondotta már a jó öreg Sokrates is. Érdemes-e ilyen emberekkel szóbaállni? Rövid habozás után úgy döntöttem, hogy érdemes. Olyan kevesen vagyunk, éreztem, hogy az apagyilkos-jelölttel is meg kell próbálkozni. «Fiatalok». Túl Petőfi Sándor korán, túl részben Nagy Sándorén is, de «fiatalok». Nem tudhatjuk, mi lesz belőlük. Legföltűnőbb jegyük a késő-kamaszosság. Ennek az én kedves, szelíd látogatómnak egy súlyos svéd tollkés fityeg az övén, kopott pantallóját verdesve. Tokba zárt éles kés, jó és praktikus, de neki nem azért tetszik. Lopva olykor ráveti a szemét, s egy kis riportban, amelyet saját folklore-kutatásának eredményéről nyújt át, mint érdekes színfoltot, följegyzi magáról, hogy „finom finn tör csüng oldalán. Ilyeneket álmodtam én magamról, Héjjas gazda tanyájára menet tizenöt éves koromban. Ez a fiú már elmúlt huszonöt éves. Föltehetően a legműveltebb, legkomolyabb a menhelyes diplomások közt. Milyen lehet a többi Milyen a vezér, ki már, hallom, harminc fölött jár? S aki nem is lopva dédelgeti magán a paszamántokat, hanem büszkén feszít velük? Szegény hazám! Szegény magyar ifjúság! Meg kell próbálkozni velük. Kedves, szelíd látogatómmal összeszerkesztettünk egy cikket az állástalan diplomások nyomoráról s kieszközöltem Rassaynál, hogy adassa le. Utána cikket hozott a posta, a menhelyes vezértől, Szabó Dezső-törmelékekből gyúrt shajtyahajt az uralkodó rendszer ellen: „bezzeg ha valamelyik miniszter retye-rutyájának kell állás...* Retye ide, rutya oda, meg kell próbálkozni velük, leadattam ezt a cikkecskét is, enyhén átfésülve. Kémeri Nagy vérszemet kapott Nemsokára újabb cikkel jelentkezett, ezúttal személyesen. Újabb ihaj-tyuhaj, újabb retye-kutya, ez már egy apagyilkos-jelölttől is sok volt Ellettem a cikket,majd megbeszélem a szerkesztőmmel]. Közben szóba elegyedtem Velé. Szakasztott amilyennek képzeltem. Vörhenyes kajla bajszú, riszáló vállú, Bocskay-sapkás, vitézkötéses üllői úti Landsknecht. Társadalmi háttere: félig udvarház, félig udvari szoba. Nemesi kispolgár, nyárs nemes, a vörös abrosz és Fehér ló áldozárja. Kispolgár, aki kócsagtollal álmodik. Vérivó kispolgár, kinek ereiben kadarka csörgedez. Suta volt de nem félszeg. Kissé vidékiesen nyújtva a szót, egy szónokias villanyzongora kihagyástalan lélekzetével adta elő, már első tapogatódzó kérdésemre válaszolva, hogy a «belső revízióért* harcol. — ? — ... Mert mi fegyveres revíziót akarunk, de először belső revíziót Telepítés, a nemzeti erős összefogása, lelki és fizikai népegészség, az üzérkedés és a kartellek letörése, a munkanélküliség megszüntetése, az értelmiségi ifjúság azonnali elhelyezése, háromszáz pengős havi létminimum... — Ki számára követelik a havi háromszázat? Csak a diplomások számára? — Minden magyar ember számára. Igyekezve arcomról az iróniának árnyékát is elűzni, megkérdeztem, kiszámította-e, hogyan futná erre az állam pénzforrásaiból. — Ki — felelte dacosan, de nem udvariatlanul. Ferde szemmel mért végig, de összecsapta a bokáját, amikor elköszönt. Még nem tudta, milyen «oldali» lesz; a «német maszlag* és az «idegen eszmék* ellen terjesztett kuruc és csáklyás jelszavak hatóereje még eléggé eleven volt ahhoz, hogy egy Kémeri Nagy meghőköljön, mielőtt a hitlerájba egész testtel belevetné magát. Akkor éppen hőkelőben volt. Az örök tányérsapkások, kik tíz évvel azelőtt egyetemi éveiket végigverekedték s öt évvel később már szaktudományos tömeggyilkosságoknál segédkeztek akkor éppen a levegőbe ihajtyahajozták fasiázta lelki gőzüket De ahogy Hitler sikerei szaporodtak, mind több zsinóros-mentés elme fedezte föl a «német—magyar sorsközösség»-et. (Polyiotjuk.) London, február. Az elkeseredett harc, mely az orvosok és a kormány között folyik, az orvosok államosításával kapcsolatban, különös aktualitást ad a Harley Streetnek, melynek fogalma éppen annyira egybefonódik az angol fővárossal, mint a Trafalgar Square vagy a Regent Street. Cook idegenforgalmi autóbuszai a Buckingham-palota, a Tower of London, a National Gallery, a Westminster, a Downing Street mellett el nem mulaszthatnák megmutatni a Harley Streetet az ide zarándokló idegeneknek. A Harley Street a leghíresebb és legdivatosabb angol orvosok utcája, minden egyes ház kapuján szabályos, egyforma alakú, ezüstszínű kis táblákat lát az ember a házban rendelő orvosok neveivel. Az orvosoknak különleges rangjukat vagy elmeiket nem szabad feltüntetniök, a névnek saját magáért kell beszélnie. Ha a látogató délelőtt 10 és délután 6 óra között végigmegy a Harley Streeten, az autók olyan sokaságát látja, mintha valami nagyarányú világkiállításra vonultak volna fel a város pénzügyi és társadalmi előkelőségei. Az utca mégis csendes, előkelően tartózkodó és tiszteletet parancsoló. Milyen élet folyik a kapuk, az elegáns, rézveretű ajtók mögött? Amit Cronin, George Sava és mások regény formájában írtak a Harley Streetről és azokról, akiknek ez az utca hírt és tekintélyt adott — (inkább mint ők az utcának) —, a realitásnak csak felemás tükörképei. A regény még akkor is csak mese, ha magját a szerző a valóság talajából ásta ki. Harley Street alatt voltaképpen nemcsak ezt az egy utcát értik, hanem az orvosok „elitjének" negyedét, melynek törzse a Harley Street, de végtagjai a környező utcák mindegyike, a Wimpole Street, a Queen Anne Street és a WerT South Street. Ezeknek az utcáknak bármelyikében rendelő orvosi előkelőségek. „Harley Street doktoroknak" számítanak, mert természetesen az aránylag rövid Harley Street nem tudja befogadni London valamenynyi orvosi nagyságát Várjon mindazok az orvosok, akik az említett utcákban folytatják az „orvosi ipart", valóban az elsmert nagyságok, kiválóságok-e? Természetesen, a hír és előkelőség kötelez és a Harley Street orvosai közt valóban sok világszerte elismert név szerepel. De igen nagy tévedés lenne azt hinni, hogy az orvosok, egy sikeres munkában eltöltött élet vagy elismert nagy eredmények alapján előléptetésként kerülnek a világváros más utcáiból a Harley Streetre vagy a többi, említett „appendix"-be. Ahhoz, hogy valaki a Harley Streeten nyithasson rendelőt, elsősorban igen komoly anyagi tőke szükséges Ez a fontos kellék kétféle módon juthat az orvos birtokába. Vagy olyképp, hogy jól választotta meg szüleit, vagy pedig, hogy szerény sorsból annyira felküzdötte magát, hogy jövedelme képessé teszi arra, hogy a Harley Streeten üsse fel tanyáját. Egyetlen rendelőszoba és várószoba havi bére a Harley Streeten 120 és 150 font közt váltakozik, ehhez járul a múlt századbeli angol társadalmi színművekből annyira ismeretes frakkos urasági inas és legtöbbször egy különlegesen művelt és képzett titkárnő és igez gyakran egy asszisztens fizetése. Végeredményben, világítási, telefon és egyéb „üzemi költségekkel" együtt a Harley Street orvosainak átlagos heti „rezsije" ritkán kevesebb mint 50 font, vagyis magyar pénzben heti 2500 forint évi 30.000 forint. Ahhoz, hogy az orvos kész kiadásait megkeresse és a Harley Steet-i orvosi gyakorlatnak megfelelő adót fizetni tudja, egymagában legalább tíz-tizenkét betegének kell lennie naponta, de ez esetben még egyetlen pennyt sem tudott megtakarítani, sem autót tartani, nem is szólva a személyes költségekről. Az első látogatás díja rendszerint 5 font (250 forint), a további látogatásoké 3 font. De vannak olyan orvosok, akik minden látogatásért 5 fontot kérnek, ha pedig ők mennek a beteg lakására, a honorárium legalább 15 font, de rendszerint 25 vagy 30 font. Egy alkalommal lord Hordert, az elhúnyt V. György király orvosát kértem meg, hogy látogassa meg egy barátom feleségét, aki súlyos betegen feküdt Londontól 28 mérfödnyi távolságban. Ezért az egy látogatásért lord Iorder 200 fontot kért. A Harley Street vagy a környező utcák speciálisan rendelőhelyisévek céljaira épült házaiban már békeidőben sem volt soha „üresedés", új orvos csak akkor tudott rendelőhelyiséghez jutni, ha az ott rendelt orvosok egyike vagy másika nyigalomba vonult, vagy meghalt. Csak kevés olyan orvos van, aki háztulajdonos a Harley Streeten és a saját házában rendel. A túlnyomó többség másutt lakik és csak rendelője van a Harley Streeten. A háború alatt a bombák naszy kárt okoztak az orvosok utcáiban és ezért most még sokkal nehezebb rendelőhöz jutni, a példátlan költségek és adóterhek ellenére. Majdnem minden egyes háznak' snecia's különlegessége a berendezés. Mingyárt az utca elején egy ausztráliai származású pszychiáter háza a pincétől a harmadik emeletig eredeti kíni bútorokkal és függönyökkel, szőnyegekkel kérkedik; a betegeket a lift a rendelőszobában teszi le. Egy másik orvos házában olyan akvárium látható, mely a híres londoni állatkertet elhomályosítja. Egy Harley Streets-i nőorvos méltán híres arról, hogy legalább tíz esztendő óta egyetlenegyszer sem tévedett még 24 órát sem a szülés várható pontos dátumát illetően. Természetesen, a legtöbb Harlay Street-i orvos egyszersmind valamely nagy kórházi osztály vezetője, többnyire orvosképző intézményeké , de az orvosi erkölcs tiltja, hogy akár kórházi főorvosi, akár egyetemi tanári tisztüket névtáblán vagy recepten feltüntessék. A klinikai orvosi vezetőállások évi tiszteletdíja 2500 és 5000 font közt változik. A legtöbb orvos hetenként háromszor vagy négyszer rendel, de van olyan is, aki a hétnek csak egy napján található. Világos, hogy nem a Harley Streeten keresik meg költségeiket és családjuk szükségleteit, hanem, hogy a Harley Street szolgáltatja az állásaiknak és hírüknek megfelelő „színpadi" keretet. Londoni levél Írta: Forbáth Sándor „CSÓK-TOTO" címmel mutatta be új revüjét a népszerű EMKE-grill. A nagy siker csillaga: Farkas Vera és Vertes Klári. A humort a ragyogó tehetségű Marietta és Kazal László képviselik. Halász Rudolf pazar, új revüje biztos siker. (x) Fogadás a lengyel sportolók tiszteletére. A Budapesten tartózkodó lengyel sportolók tiszteletére Molnár Gyula, a MOLSPED elnöke szombaton délután fogadást rendezett. A Nemzeti Sporbizottság részéről Franko Mihály, az NSB emlékplaketjét nyújtották át Molnár Gyulának, a lengyel-magyar sportbarátság terén kifejelt munkájáért. A fogadás sikerét biztosította a vállalat igazgatójának, dr Cheh Gábornak agilitása, aki maga is síbajnok volt és így szívvellélekkel azon volt, hogy a lengyel sportolók minél jobban érezhessék magukat ezen a találkozón. (x) A MAGYAR KÜLFORGALMI RT. MEGKEZDTE AZ IMPORTÁLT szerszámgépek rev. padok, marók, fúrók, kiszövők sb. értékesítését Felvilágosítással a Magyar Külforgalmi Rt angliai szerszám géposztálya szolgál ! DEÁK FERENC UTCA 5. SZÁMÚ EMELET 1. SZÁM TELEFON: 187-800