Haladás, 1948 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1948-02-05 / 6. szám

Prágai levél­­/ Írta: Aha Irán Prága, február. Egernél, vagy csehesen Chebnél sárgasálas amerikaiak kérik az út­levelet, ugyanakkor keleten széles sávon az oroszokkal közös a határ. Csehszlovákia valóban a két világ között fekszik. S ha a prágai kül­ügyminisztérium a Szovjet­ Unióval is szavaz együtt az UNO-ban, nem nagyon szalaszt el alkalmat, hogy lojalitását a Nyugat felé is megmu­tassa. Prága utcáin egyaránt szép számmal lehet látni szovjet és ame­rikai tiszteket, s ahogy egymás mel­lett ülnek a vendéglők és kávéhá­zak fehér asztalainál, szívesebben gondol az ember az elmúlt, dicső­ségesen együtt harcolt küzdelemre, mint arra a feszültségre, melynek elmélyülése újra felboríthatja a vi­lágbékét . A Vencel-tér újságosbódéiban is­mét találkozik Kelet és Nyugat. Annyi az idegen újság, hogy a cseh lapok szinte elvesznek a rengeteg­ben. A világ minden részéből min­den, de legalább is minden jelentő­­­sebb lapot, a legreakciósabbtól a legprogresszívebbig megtalálhatunk a polcokon. Csak a magyar újsá­gok hiányoznak! Vannak ugyan, akik azt állítják, hogy karácsony hetében lehetett magyar újságokat kapni, csak hamar szétkapkodták (rengetegen beszélnek itt magya­rul), de én bizony hiába kerestem, nem találtam egyet sem. Egyik cseh kolléga azzal védekezett, hogy a la­pokat nem ők nem engedik be, hanem a magyarok nem engedik ki, s való, hogy idejövetelemkor a magyar határon ténylegesen elvet­te rendőrségünk tőlem, ma sem tu­dom, milyen meggondolásból a ha­zai lapokat. Ám akár az egyik ol­dalon van a hiba, akár a másikon, jó volna, ha valahogy megoldanák a problémát. A magyar kisebbség itt minden magyar lap, vagy folyó­irat nélkül él (csak az áttelepülők nem politikai jellegű lapja, az «Új otthon» kapható), s bizony szíve­sen olvasnának egy-egy magyar la­pot. A­­magyar ú­jságoknak még a legiáj­óbb kérdésekben is megütött konciliáns hangja pedig nem hisz­szük­, hogy veszélyeztethetné a cseh­szlovák közélet sokkal erősebb saj­tópolémiákhoz szokott és átélt bé­kéjét . Nemcsak az újságárusok bódéi­ban találkozhatunk az idegen kiad­ványoknak ezzel a tömegével, ha­nem a könyvkereskedések kiraka­taiban is. Az idegen kiadványok aránylag elég olcsók, mert a cseh kormány nagyon ügyesen lehetőleg kompenzáció ellenében hoz be könyveket. Itt azután odáig megy, hogy a svéd kiadványokat Dániá­ból hozatja, mert onnan cseh áruk ellenértékeként kapja, még Svédor­szágnak nemes valutával kellene fizetnie. Hadd említsük itt meg, hogy a kirakatokban újra megje­lentek az osztrák kiadók is új ki­adványokkal, de elég drágák. * A prágai villamostársaság több gondot fordít az idegenre, de saját polgárára is, mint a Bszkrt. Min­den villamosmegállónál pontosan közlik, hogy hol fog megállni a ko­csi s feltűnően jelzik, ha elfordul. S még egy igen nagy előnyük van ezeknek a villamosoknak, éjjel is közlekednek. Igaz, hogy dupla ár­ért, de még az is sokkal olcsóbb, mint az amúgy is túl drága taxi. Körülbelül félóránként szaladnak végig a városon, de a közönség jobb tájékoztatása céljából ponto­san közlik, hogy mikor érnek az egyes megállókhoz. S ezt az időt szigorúan be is tartják. Lehet rá­juk számítani. * A kirakatokban ma nincs az a bőség, mint nyáron volt A kereseti lehetőség ugyanis meglehetősen ma­gas, az árak viszont olcsók, áru aránylag kevés van, s így az igen erős vásárlóképességet nem tudja kielégíteni. A hiány különösen tex­tiliákban mutatkozik, aminek egyik oka az is, hogy a közönség fölös pénzéért mértéken felül vásárolt ruhanemű­eket. Az áruhiány azután arra indította a kereskedelmet, hogy be nem fektetett pénzéért dol­lárt vásároljon, és ez indokolja a dollár árfolyamának az utóbbi ha­t napban történt föltűnő emelkedését. Ez az emelkedés azonban, noha in­kább hisztériás tünet, mint gazda­ságilag indokolt félelem, mégis az egész piacon bizonyos f­okú drá­gulást idézett elő. A piac idegessé­gét még fokozza az a körülmény, hog a választásokig a tőke egy ré­sze fél a komolyabb befektetésektől. * Az áremelkedés ellenére, Prága még mindig egyike a legolcsóbb városoknak Európában. Harminc koronáért, mintegy 4 forintért már príma ebédeket kapni, s a szórako­zási lehetőség is igen olcsó, mert egy jó színház- vagy mozijegy sem kerül többe. Csak a pestiek ked­vence, a »fekete kávé” drága itt aránylag, 15 korona, igaz, hogy két­szer annyit adnak, min­t nálunk. De nem olyan jó! Az olcsóság meg is látszik, mert a vendéglők, kávé­házak, mozik, színházak tömve vannak. A bálok egymást érik, s bár a textil pontra megy, még­sem ritkaság a hosszú estélyi. Az em­berek túlságos pénzbőségét egyéb­ként éppen az is okozza, hogy az elsőrendű közszükségleti cikkek és a szórakozási lehetőség olcsó, s így komolyabb beruházásra is telne.­­ A textillel azonban, mint már je­leztük, baj van. Nincs, még feketén is igen nehezen, csak jó összeköt­tetéssel lehet kapni. Mivel az el­múlt hetekben itt is nagyszabású textilrejtegetéseket lepleztek le igen komoly és neves cégeknél is, szlo­vák mintára, az elmúlt hónapban a textil-nagykereskedelmet a törté­nelmi tartományokban is megszün­tették s mindenhol központi textil­elosztókat állítanak fel. A javasla­tot a szocialista iparügyi­ és a kom­munista belkereskedelmi miniszter együttesen nyújtották be. A rendel­kezés mintegy 1200 céget és 5000 alkalmazottat érint. Az alkalmazot­takról az állam természetszerűleg gondoskodik, s nagyobb részüket az újonnan felállítandó textil­ elosz­tóknál alkalmazták. Az átvett áruk leltározása most folyik, s a szlovák önkormányzat máris ígéri, hogy ja­nuár 26-tól február 26-ig minden elmaradt jegyet bevált. Ugyancsak a szlovák önkormányzat az elrej­tett készletek bejelentésére január 24-ig amnesztiát hirdet, vagyis aki raktáron lévő áruját eddig bejelen­ti, minden büntetéstől mentesül. A feketekereskedelemre, ahogy itt ne­vezik, a smelinárokra, egyre na­gyobb büntetést helyeznek ugyan kilátásba, de általános vélemény és tapasztalat szerint a feketekereske­delmet csak áruval lehet megszün­tetni. * A választások bár még aránylag messze vannak, máris az érdeklődés középpontjában állnak. A Kommu­nista Párt igyekszik megszerezni az 51%-ot, a többi pártok pedig éles antikommunista propagandával igyekeznek növelni szavazataik szá­mát. A kommunisták helyzetét je­lentősen javítja a csehek szemében az a körülmény, hogy a német megszállás nehéz évei alatt belföl­dön egyedül ők fejtettek ki szerve­zett ellenállást, míg a többi pártok tevékenysége jórészt külföldre szo­rítkozott. Komoly eltolódásra azon­ban az előrelátható igen kemény választási harc ellenére sem számí­tanak. A komunisták fellegvára az erősen iparosított szudétavidék, a jobboldal viszont Szlovákiára szá­mít, ahol a jobboldali pártok eddig is többségben voltak. * A papság agitációja és a rémhí­rek keltése már el is kezdődött, no­ha még egy jó félév van a válasz­tásokig. A papság minden követ megmozgat, hogy a vörös pártoktól a parasztságot visszatartsa, s ez egyes szlovák falvakban sikerülni is fog neki. A rémhírek szárnyra­eregetésénél fantasztikus meséket találnak ki. Így csak egy példa a legutolsók közül. «Nem igaz, hogy a Szovjet­ Unió gabonát szállít Cseh­országnak. A cseh búzát szállítják a szovjet határra, ott orosz vago­nokba rakják és úgy mutogatják a népnek, hogy a kommunistákra szavazzanak.* A Butaság ellen nincs orvosság*, — mondotta már a jó öreg Sokra­tes is. Érdemes-e ilyen emberekkel szóbaállni? Rövid habozás után úgy döntöttem, hogy érdemes. Olyan kevesen vagyunk, éreztem, hogy az apagyilkos-jelölttel is meg kell próbálkozni. «Fiatalok». Túl Petőfi Sándor korán, túl részben Nagy Sándorén is, de «fiatalok». Nem tudhatjuk, mi lesz belőlük. Legföltűnőbb jegyük a késő-kama­szosság. Ennek az én kedves, sze­líd látogatómnak egy súlyos svéd tollkés fityeg az övén, kopott pan­tallóját verdesve. Tokba zárt éles kés, jó és praktikus, de neki nem azért tetszik. Lopva olykor ráveti a szemét, s egy kis riportban, amelyet saját­­ folklore-kutatásának eredményéről nyújt át, mint érde­kes színfoltot, följegyzi magáról, hogy „finom finn tör csüng olda­lán­. Ilyeneket álmodtam én ma­gamról, Héjjas gazda tanyájára menet tizenöt éves koromban. Ez a fiú már elmúlt huszonöt éves. Föltehetően a legműveltebb, legko­molyabb a menhelyes diplomások közt. Milyen lehet a többi Milyen a vezér, ki már, hallom, harminc fölött jár? S aki nem is lopva dé­delgeti magán a paszamántokat, hanem büszkén feszít velük? Sze­gény hazám! Szegény magyar ifjú­ság! Meg kell próbálkozni velük. Kedves, szelíd látogatómmal összeszerkesztettünk egy cikket az állástalan diplomások nyomoráról s kieszközöltem Rassaynál, hogy adassa le. Utána cikket hozott a posta, a menhelyes vezértől, Szabó Dezső-törmelékekből gyúrt shaj­tya­hajt az uralkodó rendszer ellen: „bezzeg ha valamelyik miniszter retye-rutyájának kell állás...* Retye ide, rutya oda, meg kell próbál­kozni velük, leadattam ezt a cik­kecskét is, enyhén átfésülve. Kémeri Nagy vérszemet kapott Nemsokára újabb cikkel jelentke­zett, ezúttal személyesen. Újabb ihaj-tyuhaj, újabb retye-kutya, ez már egy apagyilkos-jelölttől is sok volt Ellettem a cikket,­­majd meg­beszélem a szerkesztőmmel]. Köz­ben szóba elegyedtem Velé. Sza­kasztott amily­ennek képzeltem. Vörhenyes kajla bajszú, riszáló vállú, Bocskay-sapkás, vitézkötéses üllői úti Landsknecht. Társadalmi háttere: félig udvarház, félig ud­vari szoba. Nemesi kispolgár, nyárs­ nemes, a vörös abrosz és Fehér ló áldozárja. Kispolgár, aki kócsagtollal álmodik. Vérivó kis­polgár, kinek ereiben kadarka csörgedez. Suta volt de nem félszeg. Kissé vidékiesen nyújtva a szót, egy szó­nokias villanyzongora kihagyásta­lan lélekzetével adta elő, már első tapogatódzó kérdésemre válaszolva, hogy a «belső revízióért* harcol. — ? — ... Mert mi fegyveres revíziót akarunk, de először belső revíziót Telepítés, a nemzeti erős összefo­gása, lelki és fizikai népegészség, az üzérkedés és a kartellek letö­rése, a munkanélküliség megszün­tetése, az értelmiségi ifjúság azon­nali elhelyezése, háromszáz pengős havi létminimum... — Ki számára követelik a havi háromszázat? Csak a diplomások számára? — Minden magyar ember szá­mára. Igyekezve arcomról az iróniának árnyékát is elűzni, megkérdeztem, kiszámította-e, hogyan futná erre az állam pénzforrásaiból. — Ki — felelte dacosan, de nem udvariatlanul. Ferde szemmel mért végig, de összecsapta a boká­ját, amikor elköszönt. Még nem tudta, milyen «oldali» lesz; a «né­met maszlag* és az «idegen esz­mék* ellen terjesztett kuruc és csáklyás jelszavak hatóereje még eléggé eleven volt ahhoz, hogy egy Kémeri Nagy meghőköljön, mielőtt a hitlerájba egész testtel belevetné magát. Akkor éppen hőkelőb­en volt. Az örök tányérsapkások, kik tíz évvel azelőtt egyetemi éveiket végigverekedték s öt évvel később már szaktudományos tömeggyilkos­sá­goknál segédkeztek akkor éppen a levegőbe ihaj­tyahajozták fasiázta lelki gőzüket De ahogy Hitler si­kerei szaporodtak, mind több zsi­nóros-mentés elme fedezte föl a «német—magyar sorsközösség»-et. (Polyiotjuk.) London, február. Az elkeseredett harc, mely az or­vosok és a kormány között folyik, az orvosok államosításával kapcso­latban, különös aktualitást ad a Harley Streetnek, melynek fogalma éppen annyira egybefonódik az an­gol fővárossal, mint a Trafalgar Square vagy a Regent Street. Cook idegenforgalmi autóbuszai a Bu­ckingham-palota, a Tower of Lon­don, a National Gallery, a West­minster, a Downing Street mellett el nem mulaszthatnák megmutatni a Harley Streetet az ide zarán­dokló idegeneknek. A Harley Street a leghíresebb és legdivatosabb an­gol orvosok utcája, minden egyes ház kapuján szabályos, egyforma alakú, ezüstszínű kis táblákat lát az ember a házban rendelő orvosok neveivel. Az orvosoknak különleges rangjukat vagy elmeiket nem sza­bad feltüntetniök, a névnek saját magáért kell beszélnie. Ha a látogató délelőtt 10 és dél­után 6 óra között végigmegy a Harley Streeten, az autók olyan so­kaságát látja, mintha valami nagy­arányú világkiállításra vonultak volna fel a város pénzügyi és tár­sadalmi előkelőségei. Az utca mé­gis csendes, előkelően tartózkodó és tiszteletet parancsoló. Milyen élet folyik a kapuk, az elegáns, rézveretű ajtók mögött? Amit Cronin, George Sava és má­sok regény formájában írtak a Harley Streetről és azokról, akik­nek ez az utca hírt és tekintélyt adott — (inkább mint ők az utcá­nak) —, a realitásnak csak felemás tükörképei. A regény még akkor is csak mese, ha magját a szerző a valóság talajából ásta ki. Harley Street alatt voltaképpen nemcsak ezt az egy utcát értik, ha­nem az orvosok „elitjének" negye­dét, melynek törzse a Harley Street, de végtagjai a környező utcák mindegyike, a Wimpole Street, a Queen Anne Street és a WerT South Street. Ezeknek az utcáknak bár­melyikében rendelő orvosi előkelő­ségek. „Harley Street doktoroknak" számítanak, mert természetesen az aránylag rövid Harley Street nem tudja befogadni London valameny­nyi orvosi nagyságát Várjon mindazok a­z orvosok, akik az említett utcákban folytat­ják az „orvosi ipart", valóban az elsmert nagyságok, kiválóságok-e? Természetesen, a hír és előkelőség kötelez és a Harley Street orvosai közt valóban sok világszerte elis­mert név szerepel. De igen nagy té­vedés lenne azt hinni, hogy az or­vosok, egy sikeres munkában eltöl­tött élet vagy elismert nagy ered­mények alapján előléptetésként ke­rülnek a világváros más utcáiból a Harley Streetre vagy a többi, emlí­tett „appendix"-be. Ahhoz, hogy valaki a Harley Streeten nyithas­son rendelőt, elsősorban igen ko­moly anyagi tőke szükséges Ez a fontos kellék kétféle módon juthat az orvos birtokába. Vagy olyképp, hogy jól választotta meg szüleit, vagy pedig, hogy szerény sorsból annyira felküzdötte magát, hogy jö­vedelme képessé teszi arra, hogy a Harley Streeten üsse fel tanyáját. Egyetlen rendelőszoba és váró­szoba havi bére a Harley Streeten 120 és 150 font közt váltakozik, ehhez járul a múlt századbeli angol társadalmi színművekből annyira ismeretes frakkos urasági inas és legtöbbször egy különlegesen mű­velt és képzett titkárnő és igez gyakran egy asszisztens fizetése. Végeredményben, világítási, tele­fon és egyéb „üzemi költségekkel" együtt a Harley Street orvosainak átlagos heti „rezsije" ritkán keve­sebb mint 50 font, vagyis magyar pénzben heti 2500 forint évi 30.000 forint. Ahhoz, hogy az orvos kész­ kiadásait megkeresse és a Harley Steet-i orvosi gyakorlatnak megfe­lelő ad­ót fizetni tudja, egymagában legalább tíz-tizenkét betegének kell lennie naponta, de ez esetben még egyetlen pennyt sem tudott megtakarítani, sem autót tartani, nem is szólva a személyes költsé­gekről. Az első­ látogatás díja rend­szerint 5 font (250 forint), a to­vábbi látogatásoké 3 font. De van­nak olyan orvosok, akik minden látogatásért 5 fontot kérnek, ha pedig ők mennek a beteg lakására, a honorárium legalább 15 font, de rendszerint 25 vagy 30 font. Egy al­kalommal lord Hordert, az elhúnyt V. György király orvosát kértem meg, hogy látogassa meg egy bará­tom feleségét, aki súlyos betegen feküdt Londontól 28 mérfödnyi távolságban. Ezért az egy látogatá­sért lord I­order 200 fontot kért. A Harley Street vagy a környező utcák speciálisan rendelőhelyisév­ek céljaira épült házaiban már béke­időben sem volt soha „üresedés", új orvos csak akkor tudott rendelő­helyiséghez jutni, ha az ott rendelt orvosok egyike vagy másika nyiga­lomba vonult, vagy meghalt. Csak kevés olyan orvos van, aki háztu­lajdonos a Harley Streeten és a sa­ját házában rendel. A túlnyomó többség másutt lakik és csak ren­delője van a Harley Streeten. A há­ború alatt a bombák naszy kárt okoztak az orvosok utcáiban és ezért most még sokkal nehezebb rendelőhöz jutni, a példátlan költ­ségek és adóterhek ellenére. Majdnem minden egyes háznak' snecia'­s különlegessége a berende­zés. Mingyárt az utca elején egy ausztráliai származású pszychiáter háza a pincétől a harmadik emele­tig eredeti kíni bútorokkal és füg­gönyökkel, szőnyegekkel kérkedik; a betegeket a lift a rendelőszobá­ban teszi le. Egy másik orvos házá­ban olyan akvárium látható, mely a híres londoni állatkertet elho­mályosítja. Egy Harley Streets-i nő­orvos méltán híres arról, hogy leg­alább tíz esztendő óta egyetlenegy­szer sem tévedett még 24 órát sem a szülés várható pontos dátumát illetően. Természetesen, a legtöbb Harlay Street-i orvos egyszersmind valamely nagy kórházi osztály ve­zetője, többnyire orvosképző intéz­ményeké , de az orvosi erkölcs tiltja, hogy akár kórházi főorvosi, akár egyetemi tanári tisztüket név­táblán vagy recepten feltüntessék. A klinikai orvosi vezetőállások évi tiszteletdíja 2500 és 5000 font közt változik. A legtöbb orvos hetenként háromszor vagy négyszer rendel, de van olyan is, aki a hétnek csak egy nap­ján található. Világos, hogy nem a Harley Streeten keresik meg költ­ségeiket és családjuk szükségleteit, hanem, hogy a Harley Street szol­gáltatja az állásaiknak és hírüknek megfelelő „színpadi" keretet. Londoni levél Írta: Forbáth Sándor „CSÓK-TOTO" címmel mutatta be új revüjét a népszerű EMKE-grill. A nagy siker csillaga: Farkas Vera és Vertes Klári. A humort a ragyogó te­hetségű Marietta és Kazal László képviselik. Halász Rudolf pazar, új revüje biztos siker. (x) Fogadás a lengyel sportolók tisz­teletére. A Budapesten tartózkodó lengyel sportolók tiszteletére Molnár Gyula, a MOLSPED elnöke szomba­ton délután fogadást rendezett. A Nemzeti Spor­bizottság részéről Fran­ko Mihály, az NSB emlékplaketjét nyújtották át Molnár Gyulának, a lengyel-magyar sportbarátság terén kifej­elt munkájáért. A fogadás sike­rét biztosította a vállalat igazgatójá­nak, dr Cheh Gábornak agilitása, aki maga is síbajnok volt és így szívvel­lélekkel azon volt, hogy a lengyel sportolók minél jobban érezhessék magukat ezen a találkozón. (x) ­ A MAGYAR KÜLFORGALMI RT. MEGKEZDTE AZ IMPORTÁLT szerszámgépek rev. padok, marók, fúrók, k­iszövők s­b. értékesítését Felvilágosítással a Magyar Külforgalmi Rt angliai szerszám géposztálya szolgál ! DEÁK FERENC­ UTCA 5. SZÁM­Ú EMELET 1. SZÁM TELEFON: 187-800

Next