Hargita, 1968. december (1. évfolyam, 242-268. szám)
1968-12-01 / 242. szám
3 2 Al á NICOLAE CEAUŞESCU ELVTÁRS ELŐADÓI BESZÉDE (Folytatás az 1. oldalról) megkezdődött az állam polgári demokratikus átalakulása, amelykisebb vagy nagyobb mértékben mindenütt a világon arra vezetett, hogy önálló nemzeti államok alakultak, vagy pedig olyan államok, amelyekben egymáshoz igen közel álló és egymással rokon nemzetiségek élnek“ (1). Az egységes nemzeti állam megteremtése az első világháború küszöbén azonnali követelményként, országunk gazdasági és társadalmi haladásának elsődleges feltételeként jelentkezett. Az 1914. évi világháború kitörése fordulópont volt az európai államok társadalmi és politikai fejlődésében, olyan esemény, amely erőteljesen megrázkódtatta a régi rendszereket, végsőkig kiélezve a kontinens társadalmi és nemzeti ellentéteit, elindítva a népek társadalmi és nemzeti felszabadulásért vívott harcának hatalmas hullámát. Mint ismeretes, az első világháborúnak imperialista jellege volt, s az robbantotta ki, hogy a nagyhatalmak harcot folytattak a világ, a gyarmatbirodalmak, a befolyási övezetek újrafelosztásáért, új területek szerzéséért, valamint nyersanyagforrások és piacok megkaparintásáért. A háború kirobbantása heves tiltakozást és ellenállást keltett az összes országok dolgozó tömegeiben, mert tudták, hogy ez a világégés órási szenvedéseket és vérontást jelent számukra, hogy e háború minden terhét végső soron a dolgozók fogják viselni. A nemzetközi munkásosztály háborúellenes mozgalmaiban aktívan részt vett országunk munkássága, a hazai szocialista mozgalom is. A néptömegek nagy tüntetésekkel és sztrájkakciókkal fejezték ki, hogy ellenzik Románia belépését a háborúba. Mint ismeretes, országunk két éven át nem vett részt a háborúban, semlegességi politikát folytatott. Az események alakulása, valamint az európai nagyhatalmak pressziói következtében, Románia 1916-ban az angol—francia—orosz imperialista koalíció oldalán belépett a háború forgatagába. A koalíció azt is ígérte, hogy teljesíti az Erdélynek az országgal való egyesülésére irányuló követelést. Ilyképpen országunk részvétele a háborúban e koalíció oldalán egybeesett a széles néltömegek ama égető óhajával, hogy megvalósítsák az egyesülést Erdéllyel, hogy megteremtsék az egységes román államot. A kapitalizmus általános' Válság’' ga, amely az első világháború körülményei közepette robbant ki, jelentősen súlyosbodott a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmével — az emberiség sorsára nézve e történelmi jelentőségű eseménnyel, amely megnyitotta a proletár forradalmak korszakát, a népek nemzeti felszabadulásának, a kapitalizmusról a szocializmusra való áttérésnek a korszakát. (Hatalmas taps.) Az első munkás—paraszt állam megalakulása a földgömb egyhatodán, hatalmas rést ütött a tőkés rendszeren, példa nélkül álló lendületet váltott ki a korabeli forradalmi mozgalomban, új és hatalmas lendületet adott az elnyomott népeknek az idegen iga lerázásáért vívott, harcukban. Az októberi forradalom erős visszhangra talált hazánkban is, a lakosság dolgozó rétegeiben, a szocialista mozgalomban, s kifejezésre jutott az első szocialista állam iránti nagy szolidaritási tüntetésekben, valamint abban, hogy román harcosok fegyverrel a kezükben vettek részt a fiatal szovjet köztársaság megvédéséért vívott harcban. (Élénktaps.) Az októberi forradalom által kinyilvánított és „Az oroszországi népek jogainak nyilatkozatában“ foglalt, „a népek egyenlőségéről és szuverenitásáról“, „a népek szabad önrendelkezési jogáról, egészen az elszakadásig és az önálló államok megalakulásáról“. ..az összes kiváltságok és nemzetiségi korlátozásokmegszüntetéséről“, szóló nemes eszméket lelkesedéssel magukévá tették a Habsburg-birodalom elnyomásának igájában sínylődő népek, ezek az eszmék harci zászlajukká váltak a saját nemzeti államaik keretében való szabad és független fejlődésért vívott küzdelmükben. Az oroszországi forradalom győzelme és annak visszhangja a nemzetközi munkásosztály soraiban, hatalmas tényező volt, amely meggyorsította a Habsburg-birodalom szétesését. Lenin már 1916-ban úgy vélekedett, hogy ez a birodalom „ ... csak a társadalmon élősködők néhány klikkjének laza szindikátusa“ ,és hogy „Ausztria—Magyarország felszámolása történelmileg csak Törökország széthullásának a folytatása, s egyben a történelmi fejlődés követelménye“. (2) A jóslat valóra vált, és a Habsburg-birodalom 1918. folyamán az elnyomott népek nemzeti felszabadítási harcának csapásai alatt öszszeomlott, romjain pedig megalakult a Csehszlovák Köztársaság, egyetlen államban egyesült a Szerb (1) V. I. Lenin: A nemzeti kérdésről... Bukarest 1958, 90 oldal (2) V. I. Lenin: A nemzeti kérdésről... — Bukarest, 1958, 320 oldal. Királyság Horvátországgal, Szlovéniával, Boszniával és Hercegovinával, helyreállt a független lengyel állam, Ausztria köztársaság lett, megszületett a független Magyar Köztársaság. Az európai népek életében bekövetkezett gyökeres változásokból burzsoá államok születtek ugyan, de ezek a változások objektív, haladó jellegű folyamatokként kerültek be az újkori történelembe, az események későbbi alakulása pedig bebizonyította a Habsburg-birodalom széthullása nyomán keletkezett nemzeti államok életképességét. Az európai népeknek a nemzeti önrendelkezésért és az idegen uralom lerázásáért folytatott mozgalmához, amely 1918-ban bontakozott ki, hozzátartozik a romániai és az erdélyi néptömegek harca is Erdélynek a Habsburg-iga alóli felszabadításáért. E harc alapvető megkülönböztető vonása az volt, hogy széles körűen tömegjelleget öltött, átfogta a munkásságot, a parasztságot, az értelmiséget, a burzsoázia haladó köreit, a társadalom fő osztályait és rétegeit. Az akkori feltételek között a burzsoázia, minden politikai korlátja ellenére, pozitív szerepet töltött be az egyesülésért vívott küzdelemben, s a történelmi fejlődés objektív követelményei irányában, a tömegek érdekeinek és törekvéseinek szellemében cselekedett. Az Erdély Romániával való egyesüléséért kibontakozó mozgalomban rendkívül aktív szerepet játszott a proletariátus, a munkás- és szocialista mozgalom. Erről tanúskodik magának a Nemzeti Tanácsnak az összetétele is, a Nemzeti Párt és a szocialista mozgalom hat-hat képviselőjéből állt. A munkás- és szocialista mozgalom erélyesen, erős sztrájkakciók és politikai tüntetések formájában, olyan munkástanácsok megalakításával juttatta kifejezésre akaratát és eltökéltségét, amelyek átvették egyes erdélyi központok vezetését a Habsburghatóságoktól. A munkásosztály szerepe erőteljesen megnyilvánult abban a befolyásban is, amelyet az egyesülés politikai programjára gyakorolt, a demokratikus jellegű munkáskövetelések kinyilvánításában. A nemzeti tanácsok és gárdák megalakulása Erdély minden megyéjében, városában és községében, az aláírások százezrei, amelyek megerősítették a gyulafehérvári nagygyűlés delegátusainak felhatalmazását, a több mint 100 ezer ember részvétele ezen a gyűlésen, azt bizonyítja, hogy Erdély Romániával való egyesülése neméhány .. személy. Vagy elszigetelt, csoport ténykedése, hanem az egész nép, egész nemzetünk ,műve volt. (Hatalmas taps.) Éppen ezért a népen kívül senki sem állíthatja, hogy megvalósította az egyesülést. (Többször megismétlődő erőteljes taps.) Az események menetének elemzése ékesszólóan tanúsítja, hogy az egységes román nemzeti állam megalakítása nem a tárgyalóasztal mellett kötött megállapodások eredménye, hanem az évszázados egységtörekvésektől lelkesített nép harcának a gyümölcse, ama eltökéltségének a gyümölcse, hogy valóra váltja az álmot, amelyért az elődök annyi nemzedéke harcolt és életét áldozta. Figyelemre méltó, hogy az egyesülés mellett foglalt állást az együttélő nemzetiségek számos képviselője is. Noha, mint ismeretes, egyes imperialista országok a Habsburg-birodalom fenntartását óhajtották, az élet halomra döntötte ezeket, a terveket, s arra kényszerítette az illető országokat, hogy elfogadják a való helyzetet, amely a román nép egyöntetű akaratából, valamint a többi elnyomott nép akaratából jött létre. A békeszerződés csak a romániai és erdélyi néptömegek harcának eredményeként létrejött ténybeli helyzetet szentesítette. (Hosszas, megismétlődő taps.) A népünk történetének ezen eseménye iránti tiszteletadás jeléül országszerte nagy ünnepségek zajlottak le; tegnap felavatták a gyulafehérvári múzeumot és leleplezték az első olyan román fejedelem szobrát, aki századokkal ezelőtt egész népünket egyetlen államba egyesítette. Ezeken a rendezvényeken, a gyulafehérvári népgyűlésen részt vettek az egyesülés harcosai is, akiknek jelentős szerepük volt az 1918. december 1-i aktus megvalósításában. Ki akarom fejezni forró üdvözletemet népünk e dicsőséges harca veteránjainak, akik közül egyesek részt vesznek a Nagy Nemzetgyűlés mai, jubiláns ülésén, ki akarom fejezni meleg hálánkat értékes hozzájárulásukért a román nép egyik legjelentősebb eszményének megvalósításához. (Hatalmas taps.) Kérem engedjék meg, tisztelt elvtársak, hogy erről a szónoki emelvényről a párt és az állam nevében, a szocializmus építőinek mai nemzedékei nevében, mély hódolattal adózzak mindazoknak, akik az idők folyamán életüket a román nép nemes egységtörekvése beteljesülésének szentelték, a dolgozó tömegeknek és a haladó társadalmi harcosoknak, akiknek 1918-ban, akaratukkal, eltökéltségükkel, bátorságukkal és kitartásukkal sikerült megvalósítaniuk egységes nemzeti államunkat, megnyitva ezzel az utat nemzetünk összeforrása és érvényesülése felé, mai életünk verőfényes napjai felé. (Élénk taps.) Annak ellenére, hogy az állami egység 1918. évi megvalósítása feltételeket teremtett az ország civilizációs színvonalának emelésére, hogy az ezt követő évtizedekben Románia gazdasága és kulturálistudományos élete fejlődött bizonyos mértékben, társadalmunk haladásának nagy problémái, azok a demokratikus követelések, amelyeket az 1918-as harcosok iktattak be a Gyulafehérvári Határozatba, nem nyerhettek megoldást, mert az állam élén továbbra is a burzsoázia és a földesúri osztály állt, amelyek osztályhelyzetük szilárdítására, a dolgozók kizsákmányolásának fokozására használták fel az Egyesülést. Románia a második világháború végéig gazdaságilag elmaradott, hangsúlyozottan agrár jellegű ország volt, amelyben alacsony volt a dolgozó tömegek életszínvonala. Az uralkodó osztályok, semmibe véve a nép érdekeit, eladták a nemzeti kincseket az idevn nagymonopóliumoknak, alárendelték az országot az imperialista hatalmak politikájának. Nemcsak, hogy nem láttak hozzá ,egy tisztán demokratikus rendszer maradéktalan megvalósításához a politikai élet minden területén“, ahogyan azt a Gyulafehérvári Határozat követelte, hanem pozícióik megszilárdítása arányában leszűkítették az alkotmányos demokratikus szabadságjogokat, rátértek a munkásosztály harcának vérbefojtására; ez történt nem egészen két héttel az Egyesülés után, 1918. december 13-án. A vezető körök külpolitikája a két világháború között magán viselte a burzsoázia és a földbirtokosság érdekeinek bélyegét. A román reakció az imperialista hatalmaknak a fiatal magyar Tanácsköztársaság elleni intervenciójában való részvételével válaszolt a magyarországi reakció felhívására és segítette a magyarországi reakciót a szomszédos ország proletárforradalmának elfojtásában. Köztudomású azonban, hogy munkásosztályunk, a romániai forradalmi mozgalom, határozottan felemelte szavát az intervenció ellen, erélyesen elítélte azt és aktívan támogatta a magyarországi proletárforradalmat. (Taps.) A Budapesten szervezett Nemzetközi Vörösezred soraiba belépett számos román harcos is, és hősiesen küzdött az intervenciós csapatok ellen. Mind a magyar forradalmároknak nyújtott segítség, mind pedig a román proletárok és szocialista harcosok küzdelme .a’ szovjet -árámymeg'Védésé- ért, ékesszólóan tanúskodik az or,,szjíg, egyesülése után Románia politikai életében egyre jelentősebb szerephez jutott munkásosztályunk, forradalmi és haladó mozgalmunk mélységesen internacionalista szelleméről. A Román Kommunista Pártnak — munkásosztályunk élosztagának — 1921. évi megalakulása újabb lépcsőfokra emelte a romániai forradalmi mozgalmat, fejlesztette a dolgozó tömegek osztályöntudatát, szerepüket, a román társadalom forradalmi átalakításáért vívott harcban. (Hosszasan ismétlődő tanú.) A két világháború közötti időszakban országunk politikai színterét erőteljesen uralta a proletariátus forradalmi mozgalma, azé a proletáriátusé, amely kommunista pártjával az élen, rettenthetetlenül harcolt a demokratikus szabadságjogokért, a burzsoá földesúri rendszer ellen, a dolgozók törekvéseinek megvalósításáért. Az 1918-tól a fasiszta iga alóli felszabadulásig eltelt egész időszakot az a számtalan osztályharc jelzi, amelyet a városi és a falusi dolgozók folytattak a kizsákmányolás ellen, az idegen tőke uralma ellen, a társadalmi igazságért és a nemzeti függetlenségért. Ezekben, a reakcióval folytatott kemény viaskodásokban a munkásosztály megedződött, szüntelenül emelte szervezettségi színvonalát, küzdőképességét, forradalmi szellemét. A kommunista párt az egész nép előtt feltárta a kizsákmányolók hatalma megdöntésének, a társadalom forradalmi átalakításának, a dolgozók jobb és boldogabb élete megteremtésének lelkesítő távlatát. A pártnak sikerült politikai programja és harci zászlaja köré mozgósítani a romániai széles dolgozó tömegeket, a nemzet haladó, politikai erőit, és bátran, szilárdan és hozzáértéssel vezette harcukat a burzsoá földesúri rendszer megdöntéséért, a dolgozó parasztsággal szövetkezett munkásosztály politikai hatalmának kivívásáért. (Hatalmas taps.) A két világháború közötti időszakban a Román Kommunista Párt politikai tevékenységének egyik nagy horderejű célkitűzése az volt, hogy megszervezze a demokratikus erők harcát a súlyos veszély ellen, amelyet a fasizmus a román nép sorsára nézve jelentett. A kommunisták beható tevékenységet fejtettek ki a szovjetellenes propaganda ellen és a burzsoázia legreakciósabb köreinek a Szovjetunióval szembeni ellenséges politikája ellen. A párt kezdeményezésére szervezetek és kiadványok alakultak, amelyek a tömegek körében megismertették az igazságot a szovjet nép életének realitásairól, amelyek síkraszálltak a két nép közötti kapcsolatok fejlesztéséért. Számos kiemelkedő román politikai személyiség, realizmusról és tisztánlátásról tanúbizonyságot téve, megértette, milyen nagy jelentősége van Romániára nézve annak, hogy baráti és együttműködési kapcsolatokat tartsunk fenn nagy keleti szomszédunkkal. Mindez hozzájárult egy olyan politikai légkör megteremtéséhez, amely kedvezett diplomáciai kapcsolatok létesítésének Románia és a Szovjetunió között. Meg kell említenünk, hogy az 1935—1936-os években a két ország külügyminisztere, N. Titulescu és M. Litvinov, tárgyalásokat folytatott egy román—szovjet kölcsönös segélynyújtási szerződés tervéről. A két világháború közötti politikai események menete azt bizonyítja, hogy a forradalmi mozgalom, országunk haladó erői mindig szembeszálltak a reakciós körök szovjetellenes politikájával, nem azonosították magukat ezzel a politikával és küzdöttek a Szovjetunióval, a szovjet népekkel való barátságért, szövetségért és jószomszédi viszonyért. (Hatalmas taps.) A második világháború küszöbén a román nép sorában erős antifasiszta hangulat uralkodott, de a reakciós politikai erők által folytatott nemzetáruló politika, a Vasgárdával , a hitleristák romániai ügynökségével való megegyezés politikája, valamint a nemzetközi eseményeknek országunkra nézve kedvezőtlen alakulása, Romániát a náci Németország karjaiba vetette. Ilyen körülmények között a hitlerista Németország és a fasiszta Olaszország, hogy egymás ellen uszítsa Romániát és Magyarországot, hogy uralkodhasson felettük és alárendelhesse őket politikai érdekeinek, az igazságtalan bécsi döntéshez folyamodott, amelynek megfelelően Erdély északi részét kiszakították országunk testéből. A román nép számára, nemzetünk sorsa számára e megpróbáltatásokkal teli pillanatokban a Román Kommunista Párt felemelte szavát a haza földjének védelmében és más demokratikus szervezetekkel együtt — külön hangsúlyozni kívánom a romániai magyar lakosság forradalmi szervezetének, a MADOSZ-nak az aktív álláspontját — erős népi tüntetéseket szervezett, kiadta a jelszót a fegyveres harcra a nemzeti integritás és szuverenitás megvédéséért. (Erős taps.) A Román Kommunista Párt a katonai-fasiszta diktatúra sötét éveiben, a nép akaratának és érzelmeinek megfelelően cselekedve, a haza érdekeinek legkövetkezetesebb és legaktívabb védelmezőjeként maga köré tömörítette a viégskélésebb 'demokratikus és haza■ fiai' -erőket,,. megszervezte az antifasiszta'--ellenállást és a tömegek harcát az országnak a náci imperializmus általi leigázása ellen, Romániának a szovjetellenes háborúban való részvétele ellen. A népünk tudatában mindörökre fennmarad, a kommunista pártunknak mindörökre dicsőséget hozó nagyszerű történelmi aktusok egyike az 1944 augusztusi fegyveres felkelés, amelyet pártunk más hazafias politikai erőkkel együtt sikeresen megszervezett és végrehajtott, s amely meghozta az ország felszabadulását a fasiszta iga alól, meghozta azt, hogy Románia kilépett a szovjetellenes háborúból és fegyvereit a hitlerista Németország ellen fordította. (Erős taps.) A román hadsereg, vállvetve a szovjet hadsereggel — amely az antifasiszta háború nehezét viselte, s amely vitézségével és áldozatkészségével méltán kiérdemelte az összes népek háláját — hősiesen küzdött az ország egész területének felszabadításáért, majd pedig Magyarország és Csehszlovákia felszabadításáért, egészen a hitlerista Németország végérvényes legyőzéséig. A román nép, minden katonai és gazdasági erejét latba vetve az antifasiszta háborúban, számottevő anyagi és véráldozattal járult hozzá a fasiszta Németország leveréséhez. A fasizmus fölötti győzelemért vívott közös harc tüzében pecsételődött meg a testvéri barátság a román és a szovjet katonák között, a tartós szövetség Románia és a Szovjetunió között. (Hosszan tartó, megismételt taps.) Ugyanakkor ezekben a fasizmus elleni harcokban létrejöttek a román nép és a magyar és csehszlovák népek közötti új baráti kapcsolatok alapjai. (Hatalmas taps.) Az 1944. augusztus 23-i emlékezetes aktus megnyitotta népünk számára a társadalmi szabadság kivívásának, a dolgozók legnemesebb törekvései megvalósításának, a szocialista forradalom győzelmének és az új rendszer építésére való áttérésnek az útját. A kommunista párt — a nemzeti érdekek megfélemlíthetetlen zászlóvivője — vezetésével Románia egyszer s mindenkorra lerázta az imperialista uralom igáját, és kivívta teljes állami függetlenségét; a román nép, saját kezébe véve sorsát, szabadon és függetlenül, óhajának megfelelően ,építi új életét, szocialista életét. (Hatalmas taps.) Azzal egyidejűleg, hogy megdöntöttük a kizsákmányoló osztályokat és a munkásosztály a parasztsággal szövetségben kivívta a politikai hatalmat, végleg megszüntettük a társadalmi és nemzeti egyenlőtlenségeket, véget vetettünk mindennemű elnyomásnak, először valósult meg az összes dolgozók jogegyenlőségének elve, nemzetiségre való tekintet nélkül, biztosítottuk az egész nemzet zavartalan felvirágzását. (Hatalmas taps.) TISZTELT KÉPVISELŐ ELVTÁRSAK ! Az egységes nemzeti állam megteremtése félszázados évfordulójának megünneplése, a román nép nemzeti és társadalmi emancipációért folytatott hosszas harcának felidézése ’ alkalom arra, hogy kidomborítsuk a néptömegek nagy eredményeit a felszabadulás utáni években, a haza előtt megnyíló nagyszerű távlatokat a szocializmus és a kommunizmus útján való fejlődésének folyamatában. Ez alatt a negyed évszázad alatt a szocializmus teljes és végleges győzelmet aratott Romániában városon és falun egyaránt; az ország társadalmi és osztályszerkezete gyökeresen megváltozott, számottevően növekedtek a termelőerők, erőteljesen felvirágzott a tudomány, a kultúra, a művészet, az oktatás, az egész társadalmi élet. Az egész nép létérdekeivel megegyező helyes megoldást nyertek ebben az időben azok a nagy társadalmi-gazdasági problémák, amelyek a haladás és a fellendülés fontos követelményeiként már régen nemzetünk előtt álltak. Szocialista rendszerünkre hárult tehát az a feladat, hogy felszámolja a burzsoá földesúri rendszertől örökölt gazdasági elmaradottságot, hogy megteremtse a sokoldalúan fejlett, erős és korszerű nemzeti ipart — az ország általános haladásának, a tömegek jólétének, a nemzeti függetlenség és szuverenitás megszilárdításának alapját. A társadalmi élet valamennyi területén világosan megmutatkoznak a szocialista iparosítás hatásai, ez az iparosítás hatalmas lendületet adott az egész társadalomnak, lehetővé tette az ország anyagi és emberi potenciáljának fokozott hasznosítását, a nemzeti vagyon gyors növekedését. A népi hatalom éveiben megoldódott az agrárkérdés , amely egyike volt a román társadalom fejlődése legrégibb és legégetőbb kérdéseinek, s amely évszázadokon át erősen foglalkoztatta a paraszttömegeket. A szövetkezetesítés megvalósításával és a műszaki-anyagi alap kifejlesztésével szocialista mezőgazdaságunk a szüntelen haladás útjára lépett, nagyobb terméseket biztosít, kielégíti a lakosság fogyasztási igényeit és a gazdaság szükségleteit, lehetővé teszi a parasztság jövedelmének szüntelen növekedését Az ipar ésa mezőgazdaság, a többi gazdasági ág fejlesztése, a termelőerők területi eloszlásának javítására irányuló fengetegetes politika előmozdítása csökkentette azt a különbséget, amely a múltban fennállott az ország különböző övezeteinek gazdasági fejlődési színvonalában, és egyre jobb élet- és munkakörülményeket teremtett ,a lakosságnak az ország egész területén. Szocialista rendszerünk történelmileg rövid idő alatt felszámolta a régi rendszer egy másik súlyos örökségét , a kulturális elmaradottságot, a millió és millió dolgozó írástudatlanságát. Az oktatási hálózat minden fokának fejlesztésével biztosítottuk az öszszes állampolgárok széles körű hozzájutását a kultúra és a tudomány kincseihez, az egész ifjú nemzedék képzésének feltételeit , amely nélkülözhetetlen tényezője az ország általános fejlődésének, a termelőerők felvirágzásának, az új társadalom megteremtésének. A nemzetgazdaság gyors fejlesztése nyomán széles körű lehetőségeket teremtettünk a nép életszínvonalának emelésére. A szocializmus éveiben szüntelenül gyarapodott a dolgozók jövedelme, javultak a lakásviszonyok, fejlődött az egészségvédelmi rendszer és a szocialista civilizáció jótéteményei egyre inkább behatoltak a haza városainak és falvainak életébe, minden otthonba és családba. Ma a szocialista Románia, amelyben megvalósultak a nép legnemesebb törekvései és vágyai, a legfejlettebb társadalmi és politikai rendszerű államok közé tartozik, olyan ország képét mutatja, amely az anyagi és szellemi fejlődés erőteljes folyamatában él, aktív erőként nyilvánul meg napjainak haladásért és civilizációért vívott harcában. (Hatalmas taps.). Hazánk tapasztalata tanúsítja, hogy a szocialista termelési viszonyok általánossá tétele az összes tevékenységi ágakban, a szocialista tulajdon bevezetése az egész nemzetgazdaságban lényeges feltétele a szocialista társadalom haladásának, az új rendszer tartósságának. A hazai szocialista építés folyamatában erőteljesen érvényesítette történelmi hivatását a munkásosztály — a szocializmusért vívott harc fő társadalmi ereje —, erőteljesen érvényesítette vezető szerepét a társadalomban, mind az anyagi termelés terén, mind pedig a társadalmi-politikai életben. A szocialista építés felszínre hozta a parasztságnak, a munkásosztály megbízható szövetségesének nagy forradalmi potenciálját; a parasztság új, egységes osztállyá vált és aktívan részt vesz az államvezetésben, az új társadalmi rendszer építésének művében. A szocialista társadalom, amely a legfejlettebb társadalomtudományra, a marxizmus-leninizmusra épül, s amely igyekszik magába tömöríteni az emberi gondolkodás legnagyszerűbb vívmányait, tág teret biztosít a tudományos és kulturális dolgozók alkotó erőinek megnyilatkozásához, a munkásosztály és a parasztság oldalán, szoros egységben az összes többi dolgozóval az értelmiség értékesen hozzájárult és hozzájárul hazánk gazdasági és kulturális építéséhez, a szocializmus megteremtéséhez. A felszabadulás után a szocialista építésben, az ország sokoldalú fejlesztésében, az életszínvonal emelésében elért nagyszerű győzelmeink a román nép óriási alkotómunkásságából, abból a hősiességből és önfeláldozásból fakadnak, amellyel hazánk összes dolgozói, nemzetiségüktől függetlenül, harcba indultak a ragyogó jövő megteremtéséért. A siker biztosítéka pedig az volt és az is marad, hogy ezt a hatalmas művet a Román Kommunista Párt vezeti, hogy tudományos politikáját a marxizmus-leninizmus alapeszméinek alkotó módon, Románia konkrét helyzetéhez való alkalmazására alapozza. (Hosszas taps.) A szocialista építés megszervezésében és vezetésében pártunk állandóan figyelmesen tanulmányozta és alkotó módon felhasználta azt a gazdag tapasztalatot, amelyet az első szocialista állam és a többi szocialista testvérország szerzett a társadalom forradalmi átalakítása terén. Az élet országunk esetében is bebizonyította és bebizonyítja, hogy az új társadalmi rend építésére irányuló politika sikere a pártnak attól a képességétől függ, hogy biztosítsa a gazdasági és társadalmi fejlődés objektív törvényeinek elmélyült tanulmányozását és megismerését, hogy megtegye a legmegfelelőbb intézkedéseket az élet, a társadalmi előrehadás által felvetett összes problémák megoldására. Ez biztosítja a szocializmus általános elveinek megvalósítását minden egyes ország konkrét feltételeinek és sajátosságainak megfelelően. Az általános törvények vagy a különleges feltételek abszolutizálása vagy figyelmen kívül hagyása, s nemkülönben más országok és más szakaszok sajátos tevékenységi formáinak és módszereinek gépies átvétele, csak kárt okozhat a szocialista építésnek. Pártunk abból indul ki, hogy a szocializmus csak akkor fejlődhet és szilárdulhat meg, ha mélyen az ország realitásaiban gyökerezik,ha azonosul a nép alapvető aspirációival, a haladásra,mi jobb éréljig,’irányuló törekvéseivel. (Hosszas taps.) Természetesen, elvtársak, az egész gazdasági és társadalmi élet forradalmi átalakításának rendkívül bonyolult folyamatában országunkban a sikerek mellett fogyatékosságok, hibák is voltak s ezek hátráltatták a szocialista építés jó menetét. A pártnak a felszabadulás után felmerült új problémák megoldására irányuló erőfeszítéseiben nem egyszer a tapasztalathiány is éreztette hatását, ugyanakkor rá kell mutatnunk, hogy a gazdasági és társadalmi építésben, az államélet megszervezésében megmutatkozott fogyatosságok közül sok nem az objektív feltételek eredménye volt, ezeket el lehetett volna kerülni. A hiányosságok egy része annak tulajdonítható, hogy nem tanulmányozták eléggé az élet követelményeit, megszegték vagy figyelmen kívül hagyták az objektív törvényeket, szocialista rendszerünk egyes elveit. Pártunk igényesen és objektíven elemezte a megtett utat, bírálta a múltban elkövetett hibákat, visszaéléseket és törvénytelenségeket, ebben látva a kellő feltételét előrehaladásunk biztosításának a társadalmi élet minden területén. A párt és az állam határozott intézkedéseket tett, hogy a társadalom érdekeivel, szocialista életünk normáival ellentétes, a szocializmustól idegen hasonló megnyilvánulások többé ne ismétlődjenek meg, végképp és teljesen elkerüljük őket. (Hatalmas taps.) A hiányosságok bátor feltárása, nyílt bírálata társadalmunk fejlődésének törvénye, az új rendszer tökéletesítésének és megszilárdításának hatalmas ösztönző tényezője. A múltbeli tevékenység negatív oldalainak alapos elemzése nemcsak, hogy nem jelenti az új rendszer építésében elért nagy eredmények lebecsülését, hanem ellenkezőleg segít bennünket, hogy még jobban kidomborítsuk ezeket a megvalósításokat, megtaláljuk a legmegfelelőbb utakat szüntelen továbbfejlesztésükre. A valóság bizonyítja, hogy a szocialista építés korszakát főképpen a gazdaság, a tudomány és a kultúra fejlesztésében, a tömegek életszínvonalának emelésében elért jelentős sikerek jellemzik. Pártunk és államunk, egész népünk kellő módon megbecsüli mindazokat, akik ezekben az években hozzájárultak a szocialista építő tevékenység vezetéséhez, pártunk politikájának valóra váltásához. (Hatalmas taps.) A szocialista építés előrehaladásában, a haza felvirágoztatásában történelmi jelentőségű pillanat volt a Román Kommunista Párt IX. kongresszusa, amely eszméivel és határozataival újabb, hatalmas lendületet kölcsönzött az egész nép alkotó kezdeményezésének és energiájának. A kongresszus megvonta az ország szocialista építésében elért eredmények mérlegét, behatóan elemezte a román társadalom egész fejlődését a felszabadulás utáni időszakban, és kidolgozta a termelőerők fejlesztésének, a szocialista viszonyok, az egész gazdasági és társadalmi-politikai élet tökéletesítésének nagyszabású programjai, a romániai szocialista építés kiteljesítése folyamatának új, magasabb rendű szakaszát vezetve be. A kongresszus határozatai az egész országban a hatalmas pezsgés légkörét szülték a politikában és a munkában, olyan célkitűzések megvalósítására összpontosították a nép erőfeszítéseit, amelyek döntő fontosságúak a haza sokoldalú fejlődése szempontjából. A kongresszusi határozatok realizmusát és mozgósító jellegét bizonyítja, hogy évről évre sikeresen teljesítjük az ötéves terv előirányzatait. Az 1966—1968-as időszakban megvalósítottuk az ipari termelés növelésének több mint 12 százalékos átlagos évi ütemét — 10,7, százalékkal szemben, amennyit az ötéves tervben erre a három évre előirányoztunk, újabb, jelentős ipari létesítményeket építettünk és helyeztünk üzembe — a kohászatban, gépgyártásban, vegyészetben, a fogyasztási cikkek iparában —, s ezek növelték gazdasági potenciálunkat, a szocialista iparnak azt a képességét, hogy jobban értékesítse az ország erőforrásait, hogy változatos, egyre magasabb műszaki és minőségi színvonalon álló termelést valósítson meg. Ugyanakkor sikeresen megvalósulnak a kongresszus mezőgazdassági vonatkozású előirányzatai számottevő eredményeket érünk el a mezőgazdaság műszaki-anyagi bázisának fejlesztésében, a szocialista mezőgazdaság nagy lehetőségeinek és előnyeinek egyre fokozottabb hasznosításában. Jelenleg mezőgazdaságunk még kedvezőtlen éghajlati viszonyok között is olyan terméseket biztosíthat, amelyek kielégítik a lakosság és az ipar ellátási szükségleteit — amint azt ennek az évnek a tapasztalata is bizonyította. Az öntözési és más talajjavítási program megvalósítása, a mezőgazdasági munkák gépesítésének növelése, nagyobb mennyiségű műtrágya biztosítása még inkább szilárdítani fogja a szocialista mezőgazdaságot, lehetővé téve számára, hogy növelje hozzájárulását a gazdaság általános haladásához, hogy egyre nagyobb és stabilabb terméseket érjen el. Az iparban, a mezőgazdaságban, az építkezésben ésa többi gazdasági ágakban elért eredmények megerősítik meggyőződésünket, , hogy az ötéves terv feladatait' megvalósítjuk, sőt túlteljesítjük, új ,'és fontos lépést biztosítva a nemzetgazdaság fejlesztésében;' a romániai szocialista építés kiteljesítésében. (Hatalmas taps). A IX. kongresszus óta eltelt időszakban a párt és a kormány irányelvei alapján fokozódott a tudományos és kulturális tevékenység a társadalomfejlődés követelményeinek megfelelően; intézkedések történtek a tudomány és a termelés közötti szorosabb kapcsolat biztosítására, az egész oktatási rendszer tökéletesítésére és a tíz osztályos iskola általánosítására. A párt és az állam nagy figyelmet fordított az orvosi ellátás javításának, az egészségvédelmi hálózat megszervezésének és korszerűsítésének kérdéseire; az utóbbi években számottevően fejlődött a művészeti, az irodalmi alkotás, a kiadói tevékenység, a kulturális ismeretek terjesztését célzó tömegmunka. A IX. kongresszus határozatai alapján újabb eredményeket értünk el népünk életszínvonalának emelésében, biztosítottuk számos dolgozók kategória fizetésének emelését, a kis fizetések általános eelését, a nyugdíjak növelését és az alkalmazottak tökéletesített nyugdíjrendszerének megállapítását, nyugdíjakat vezettünk be a szövetkezeti parasztok számára; fokozottan folytatódott a lakásépítés fejlesztése, növekedett a pihenőszabadságok minimális időtartama, javult a lakosság ellátása közfogyasztási cikkekkel. Jelenleg kikísérletezés alatt áll az új fizetési rendszer, amely a fizetések növelésével együtt hozzá fog járulni a szocialista elosztási elv helyesebb alkalmazásához minden, egyes dolgozónak munkája mennyisége, minősége és társadalmi fontossága, a társadalom általános haladásába való konkrét hozzájárulása szF£rinti javadalmazása révén; mint ismeretes, e rendszer kikísérletezése 1969-ben is folytatódni fog, általánosítására pedig a jelenlegi ötéves terv végéig kerül sor. Természetesen, még sok a tennivalónk ahhoz, hogy olyan életszínvonalat és civilizációs színvonalat biztosítsunk népünknek, amelyet kíván magának és megérdemel. Minden lehetőségünk megvan azonban ahhoz, hogy szorgalmasan és lendületesen dolgozva, szüntelenül gyarapítva a szocialista felhalmozásokat, állandóan fejleszszük a nemzetgazdaságot, s ezen az alapon javítsuk egész népünk életkörülményeit. Pártunk elhatározása mindent megtenni annak biztosításáért, hogy a korszak embere teljes mértékben élvezze a szocializmus jótéteményeit. (Erős, hoszszasan ismétlődő taps). Úgy akarjuk rendezni a dolgokat, elvtársak, hogy a szocializmus építői maguk érezzék, mi a szocializmus, s ne csak azzal a gondolattal éljenek, hogy valamikor szocializmus lesz Romániában, erőfeszítéseket kell TISZTELT ELVTÁRSAK!