Hargita, 1970. április (3. évfolyam, 75-100. szám)

1970-04-08 / 81. szám

­ A GYÁRTÓL A VÁSÁRLÓIG Célunk ez alkalommal néhány észrevételt feljegyezni a szállítás függvényében a csomagolásról, s még valamiről, amit sehol se len­ne szabad elfelejteni. A Gyergyói medencében jártunk, meglátogat­tuk a fogyasztási szövetkezeteket ellátó vállalatot, valamint három nagy szövetkezeti központ — Dit­­ró, Alfalu, Újfalu — üzleteit. Az első tanulság már az ellátó vállalat raktáraiban szembeszökően kínálkozott. TÖBB GONDOT A CSOMAGOLÁSRA Ez az igény az itt tapasztaltak alapján elsősorban az előállítók felé irányul. Mert a visszaszármaz­tatandó csomagolóanyagok elég jelentős hányada mire ideérkezik már csak a hulladékgyűjtő telep­nek jó, ami arra utal, hogy cso­magolástechnikánk még gyerekci­pőben jár. Nézzünk körül. A készruháknak legalább a fele úgy mutat a me­gyei viszonylatban aránylag tá­gas, de azért bővítésre szoruló raktárakban, mintha csak amúgy halomba hányva érkezett volna. Pedig nem. De a csomagolásra, megóvásra szánt kartondobozok sokszor nem bírják az utak „fára­dalmait". Mert az előállító egységből rend­szerint teherkocsira rakva kerülnek először vagonba, aztán onnan is­mét ily módon a központi raktár­ba, ismét autó, vagon, autó, elosz­tó-raktár- és mégegyszer gépjár­mű, üzlet. A sok ki-be-le-fel rako­dás pedig nemcsak a csomagolást viseli meg, hanem a benne lévő árut is. Nem is szólva arról, az ol­csóbb ruháknál használt módszer­ről ,hogy például öt öltöny két kartonlap közé szorítva, zsinórral átkötve érkezik. Egyszóval — s ez nem az itteniek hibája — az itt látható készruhák nem kereskede­lem­képesek. Gondot okoznak a cipők is. Egy öt-hatezer páros tételből jónéhány darab — a gyenge dobozok jóvol­tából — ömlesztett állapotban ke­rül ide. A raktáros aztán, ha van ideje, de rendszerint nincs, mert a lehető legrövidebb időn belül indítani kell az árut az üzletek fe­lé, válogathat, párosítgathat leg­jobb igyekezete és tudása szerint. Ezt tudva, később nem is csodál­koztunk, hogy szinte minden fel­keresett üzletben tartalékoltak egy­két vagy több leértékelésre váró felemás párt. TOVÁBB A RAKTÁRBÓL Előzetes beosztás alapján az üzletfelelősök — Csíki- és Gyer­gyói medence, valamint Maroshé­víz környékéről — kéthetenként je­lentkeznek új áruért. De, ezt mindenütt így mondták, az elosztó vállalat igyekszik kielégíteni a so­­ron kívüli igényeket is. Gépkocsi­­parkjuk kitűnő állapotban van, ez a mai útviszonyok között gondos­ságra, lelkiismeretességre vall. Persze az igényeket saját autóik­kal nem tudják kielégíteni, besegí­tenek a szövetkezetek kocsii is, és az autószállítási vállalattól bérelt autók. Ez utóbbiakkal ősztől ta­vaszig nem sok baj van, hanem a nyári időszakban gyakran előfor­dult, hogy el-elmaradoztak, más, fontosabb, esetleg jövedelmezőbb feladatokra hivatkozva. Vélemé­nyünk szerint azonban az áruellá­tás az év egyetlen időszakában sem lehet „elhanyagolható ténye­ző", s a gyergyószentmiklósi s a többi autószállítási vállalat a meg­lévő lehetőségek jobb kihasználá­sával, tökéletesebb munkaszerve­zéssel elejét vehetné az ilyen pa­naszoknak. Örvendetes, hogy egyetlen üz­letben sem láttunk szállítás közben használhatatlanná mocskolódott BARTONEK ISTVÁN (Folytatás a 2. oldalon) A­z Ami a vad áll. A vádiratban csak annyi hogy Péter kerékpárt lopott. Megfogta és usgye, gyerünk ve­le. . azután eldugta. A milicia szer­vei kinyomozták és tettéért bíróság elé került. A bíróság pedig ítélke­zett. Péter 5 hónapi fogházbünte­tést kapott. Ennyi áll a vádiratban Péterről Az emberek is ennyit mondanak el egymásnak, ha róla esik szó. Vajon csupán ennyi lenne, eny­­nyiből állna a lopás? Nézzük csak az esetet. Dolga lévén Gyergyóban elindult Újfaluból és szerencsésen meg is érkezett a városba. Az utcán talál­kozott barátaival, ismerőseivel. El­beszélgettek erről-arról. Megbeszél­ték a piaci árakat, majd betértek egy féldecire a közeli kocsmába. 3-an voltak és 3 féldecit kértek ab­ból a jófajta monopolból. Péter fölemelte a poharát és a világosság felé tartotta. — Hát igyunk, testvérek — kö­szöntött barátaira. Behúzta a féldecit, még csettin­­tett is utána. — Soha nem esett rosszul az ital, de most az egyszer jólesett — jegyezte meg humorosan. — Iszunk-e még eggyel? — kér­dezte egyikük. — Soha nem voltam a jónak el­­rontója — felelt rá Péter. — Még egy féldecit! — rikkan­tott az indítványozó, és néhány má­sodperc múlva megint teletöltve kacérkodtak előttük az imént ki­ürített poharak. — Ne hagyjuk megmelegedni — szólt az egyik fiú. — Bújj el, szívem, mert leöntlek — kapta be Péter is nagy hörpin­­téssel a második féldecit, s aztán úgy érezte, mintha kisebb lenne a vendéglő, mint eddig, ő maga pe­dig nagyobb és erősebb. Izmai megfeszültek kabátja alatt, arcára meg kiültek a részegség első ró­zsái. — Mit kukoricázzunk ! — Min­­denikünk megbír még egy decit. . . — Hé. .. hozzanak egy-egy nagy pohárral. . . A kiszolgáló szó nélkül állította eléjük a decis poharakat. Péter agyában még felvillant a józanab­bik meggondolás: Nem reggeli­zett. .. ha most iszik, holnap nem fog tudni dolgozni, de aztán csak­hamar elhessegette magától ezt a józan gondolatfoszlányt és felhör­pintette az eléje tett decit. Még ittak, iszogáltak délutánig. Közben meleg lett, rettentő meleg, legalábbis úgy érezte Péter. A lár­ma is tűrhetetlen hangossá nőtt. Először úgy határozott, hogy kidob mindenkit a kocsmából. .. legyen végre csend, majd mégis mást gondolt és kitántorgott az ajtón. Mélyet lélegzett a friss levegőből és úgy érezte, mintha a tüdejébe tóduló levegővel együtt fejének zúgása is csendesülne. Ugyanakkor elmúlt a torkát szorongató fájda­lom is! Körülnézett. A vendéglő falának férfikerékpárt támasztott valaki. Szép kerékpár... szinte új. . . egé­szen biztosan könnyen szalad. .. közelebb ment.. . tetszett neki a váza, a küllőzése, a torpedója, a táskája, mely valami műanyagból készült. — Hüm, hám, nincsen pumpája! Visszaindult barátaihoz. Már a vendéglő ajtajában állt, mikor mint a villám hasított agyába a gondo­lat: megszerzem a kerékpárt! Nem ment be a vendéglőbe, az úton maradt. Agyában cikáztak a képek: meglesi, mikor nincs senki a közelben. . . kihozza a gépet az útra s aztán csak lassan halad le­felé, de túl a sorompón usgyi, meghajtja istenesen és egy-kettő Alfaluban lesz, mert arrafelé megy haza. Ne lássa senki, amint Teke­­rőpatakon átkarikázik. Otthon majd meglátja hová rejti a masinát. .. talán a padlásra! Leste az utat. Egy milicista jött lefelé csendesen. Ez is ilyenkor kell csavarogjon — mérgelődött... vég­re elment. Most nagy csoport em­ber fordult be a bank sarkánál. Alulról is jött egy fiatal pár. Be­szélgettek, szerelmesek voltak, sem­kire sem figyeltek. — Ezektől vihet­­ném gondolta, de észrevesznek amazok. Végre elhaladtak az előb­biek is, de most meg egy tehén­szekérrel cammogott fölfelé egy gazda. Vele párhuzamosan két va­sutas jött a járdán. Ennivalós lá­­dikó volt a kezükben, az egyiknél pedig hosszúnyelű kalapács. — Hát ezeket már megvárom — határozta el, mert ha a kezükbe GYÖRGY ANTAL (Folytatás a 2. oldalon) r­ES ÖRÖM A FÖLDEKEN szelkedik, vetekedik. Három ül­tet, három vet, öt szánt. Negy­ven hektáron már földbe került a burgonya, húsz-húsz hektáron a len és a cukorrépa. Három­száz hektáron szórtak el műtrá­gyát, géppel, de leginkább kéz­zel. A zöldséges idei jövedel­mezőségéről sem feledkeztek meg. Agyásokban a hagyma, fokhagyma, murok (4 ha), csí­ráztatott burgonya (2 ha). Még ezen a héten 500 kiló spenótot értékesítenek. Tavaszi kampány, mennyi ve­­sződés, mennyi vigyázás. Domb­ról le, dombra fel­kapaszkodik a traktor. Ekét, tárcsát, vetőgé­pet, műtrágyaszórót húz maga után. Küszködik a gép, küszkö­dik az ember. Hogy ne marad­jon szántatlan a föld, hogy megfelelő legyen a mélység, e­­gyenes a sor. Jó szántás, jó vetés. A későbbi megfelelő nö­vényápolás előfeltétele. Minden lépés, minden négyzetméter egy kis felelősség. A jó gazda, a hajdani termést veti: a súlyos kalászt, a maréknyiból vékonyi burgonyát, vaskos gyökerű cu­korrépát, az erős­ rostú lent. Ve­rejtékkel öntözi „álmait". Székelykeresztúron teljes len­dülettel folyik a munka. Befeje­zéshez közeledik a szántás s a burgonya ültetése is. A magrépa, len, zab vetését is ütemesen végzik. 72 hektáron természetes trágyát szórtak el és 272 hektá­ron műtrágyát. A gazdaság iro­dái üresek. „A vezetőség a le­gelőtisztítási munkát irányítja kint. .." — mondják. Tavaszi kampány, még jófor­mán a steg sem kezdődött s mé­gis sietni kell. A föld türelmes, de kőkeményre haragszik, ha lecsap a szárazság, ha meg­váratják. S minél közelebb e­­reszkedik a nap, annál jobban ágyába kívánkozik a mag. „Op­timális idő" — mondják a szak­emberek s mindenki tudja, hogy mindennap késedelem, holnapi kár. A déli szusszanót is sajnál­ja az ember, falatozás közben nem azt nézi, „mennyit végez­tünk", hanem azt számítja, meny­nyi van még hátra. A brigádos „a területét" járja, „itt szikkad, már szántani kell, oda tárcsa menjen, amoda vetőgép". A délebéd a kályha sarkán ma­radt, s ott találja a késő este is. Az „emberem" az irodát „bújja", fontolgatják, holnap mit tegyünk. Prózai szavak sor­­jázódnak, egy-egy határnév, egy-egy növény: „reggel hat fogat szántani megyen, a ket­tes brigádhoz még pityóka kell, ő a vetőgép mellé embert te­gyen, harminc pedig legelőt ta­karít." Szusszan a föld is egyet, a másnapi újrakezdésig. Újszékely, Szentábrahám. U­­gyanaz, mondható. „Fokozott ü­­tem", „teljes lendület". Szánta­nak, vetnek a gépek. Mély ba­rázdát hasít az eke, egyenes sort parancsol a traktor kormá­nya. Cukorrépa, pityóka, zab, len, zöldségmagvak vetését üte­mesen végzik. Irányítás, szerve­zés, munka. Tavaszi „munkák", mint mindenütt a környéken. Tavaszi kampány. Küszködik a gép s az ember. Mennyi vesző­­dés, mennyi öröm. A jó gazda a későbbi termést veti, annak készít fészket, magágyat. S ve­rejtékével öntözi. T­avasz. A megyében Ke­resztúr vidékén festik leghamarabb foltos rongyköpennyé a fehér takaró, itt cserzi legelőbb piros­barnává az arcokat, kezeket a tavaszi nap, itt sarjad zölddé a fű, szikkad porhanyossá a föld s lesz hangos a gépek, embe­rek zajától. Itt veti meg legha­marabb lábát a tavasz, gyűjt erőt, hogy bevehesse, a még hósipkával köszöngető Bucsin és Hargita tetőt. Más szóval itt, Székelykeresztúr környékén bon­takozik ki legelőször a tavaszi kampány (hányszor leírt, elkop­tatott kifejezés, de mennyi fá­radtság, küszködés, izgalom, jaj, titok, köszönet, öröm és hála rejtőzik benne). . Kampány, amikor a hajnali traktorzúgás ébreszti, prüszkölő, zötyögő fogatok. Szántanak, tárcsáznak, boronáznak. Zsíro­san fordul hasra a föld. Készül a magágy. A föld legyőzve, megadóan terpeszkedik. Várja a duzzadó életet, s visszamoso­lyog a hálás emberre. Nagygalambfalván még egy­két nap, s végeznek a tavaszi szántással. Tizenegy traktor ve- BÁLINT ANDRÁS HSZHÉS .... •X SF­P / RENDEZVÉNYEK MEGYESZERTE A LENIN-CENTENÁRIUM ALKALMÁBÓL Egyszerű szavakkal Az elmúlt hónap ország- és vi­lágszerte a Leninre való emlékezés lAnoAL«.«­i.U —I i/lwm­Lfilu­jtryjfCLfcil IC I L Cl* uACftuijruw*.................­dolgozói is számos alkalommal vettek részt különböző rendezvé­nyeken. Ezeket az előadásokat, irodalmi műsorokat, a város mű­velődési intézményei és tömegszer­vezetei alaposan átgondolt tevé­kenységi terv alapján rendezték meg. „Lenin a legemberibb em­ber", „ Lenin egyszerű, mint az igazság" — ezek a gondolatok a centenáriumi ünnepségek vezér­motívumai. A MUNICIPIUMI KÖNYVTÁR önkéntes kollektívája, Gellért Gé­za könyvtárigazgató irányításával, idejében elkészítette és a Municí­­piumi Tudományos Ismeretterjesz­tő Komisszió előadóinak rendel­kezésére bocsátotta a Leninnel kapcsolatos könyvészeti anyagot, és összeállított több előadást: Egyszerű szavak Leninről, Lenin az irodalomban, A lenini eszmék életereje, Lenin és a történelem­­tudomány címmel. A legnagyobb népszerűségnek a Lenin az irodalomban című összeállítás örvendett, amelyet He­gyi Antal tanár vezetésével a DR. PETRU GROZA líceum diák­jainak egy csoportja mutatott be több alkalommal, így a Municipiu­»V*­­ NTrtl/eTAm/ft-1Ali-il/ TnnA^i rnnml/ • • • v».« i\Ui.VI vv,«.v«iv,i\ iuiiuv.jviiiui\ kérésére a munkásegyetem 85 hallgatójának, a KISZ-bizottság kérésére az ifjúsági klubban 150 ifjúnak, a Municípiumi Művelődési Ház szervezésében az ócfalvi és bikafalvi népi egyetemi körök 50 hallgatójának, valamint a Műve­lődési Ház nagytermében 560 ta­nuló ifjúnak. A MŰVELŐDÉSI HÁZ rendezé­sében került sor Patakfalván és Keményfalván a népi egyetemi körök 90 hallgatója előtt Kiss Já­nos és Albert Dávid tanárok A le­nini eszmék életereje című előadá­sára, melyet rövid irodalmi össze­állítás követett, Majakovszkij Lenin­­verseiből. A népi egyetem városi hallgatóinak Gellért Géza beszélt Leninről, majd Maszelka János festőművész vetített­ képes élmény­beszámolója Moszkvába és Lenin­­grádba vezette el a résztvevőket. A tudományos brigád kiszállásai alkalmával Hegyesi Mária, a párt­kabinet aktivistája és Gellért Gé­za Oroszhegyen és Farkaslakán, Hegyi Antal tanár Szentléleken, Finta Béla, a Művelődési Ház igazgatója Kecseten, Fernengel Éva szakirányító pedig Malomfal­______ ___________... okd j-i...: j-i------------~ vvj 11 uimi i­y y iuiuoi uuiy vzu­nak tartott előadást a világ mun­kásmozgalmának kiváló egyénisé­géről. A KISZ-BIZOTTSÁG kérésére Hermann Gusztáv elvtárs, a muni­­cipiumi pártbizottság titkára talál­kozott a Cérnagyár mintegy 120 ifjúmunkásával, és mintegy 100 propagandistával az ifjúsági klub helyiségében. Mindkét alkalommal A lenini eszmék életereje címen tartott előadást. A TÖRTÉNELEMTUDOMÁNYI ÉS FILOLÓGIAI TÁRSASÁG udvarhe­lyi Fiókjának díszgyűlésén Isac Florin és László Béla tanár román, illetve magyar nyelven Lenin és az irodalom kapcsolata­it fejtegette, Gellért Géza pedig a történelem­­tudományban betöltött szerepéről tartott tudományos értekezést. A MUNICIPIUMI KÖNYVTÁR­BAN, VALAMINT A FAKITERMELŐ ÉS FELDOLGOZÓ EGYSÉG KÖNYVTÁRÁBAN Lenin műveiből, valamint a róla szóló könyvekből rendeztek kiállítást. FERNENGEL ÉVA ffúlág proletárjai, egyesüljetek! AZ RKP HARGITA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGY­Eii IIFOZÁU NAPILAPJA A CSÍKSZENTDOMOKOSI MOZAIKÜZEM SODRONYKÖTÉL­PÁLYÁJA (NAGY PÁL ZOLTÁN felvétele) A nem szakember számára kissé érthe­tetlen, mi olyan ne­héz abban, ha valaki hatéves apróságokkal foglalkozik. Hát az, ami próbára teszi a tanító képességeit, türelmét, lelkiismere­tességét, nem más, mint a gyermekek é­­letkorának megfelelő tanítási mód. A korai elsőosztályosok tana­nyagában nagyon sok didaktikai játék sze­repel. Gondos előké­szítésük, sikerük nem kevés fáradtságot kö­vetel a tanerőtől. A napokban Sán­dor Etelka csíkszent­­királyi tanítónő nem kevesebb, mint kilenc­ven maga készítette rajz segítségével, játszva tudatosította kis tanítványaiban az évszakok lényegét. De hadd meséljem el, hogyan is folyt a já­ték. A tanítónő négy jelképes rajzot muta­tott fel osztályának. Négy gyermek mellé­re, — akik elsőknek ismerték fel, mit is ábrázolnak — feltűz­te a tavasz, nyár, ősz, tél jelképét s közöttük hasonló jellel ellátott papírkosarakat osztott szét. Aztán az osztály többi tanulójának egy-egy rajzocskát a­­dott a kezébe, majd verset mondott. A gyermekek kiválasz­tották a kezükben lévő képek közül, melyik felel meg a bemu­tatott vers tartalmá­nak, sorjában ki­vitték azokat s mielőtt beletették volna a jelképes kosarakba, beszéltek, előzőleg ta­nult versikéket mond­tak az illető évszak­ról... És így tovább. Újabb játék követke­zett, újabb, ötletes megoldásokkal „szed­te ki" Sándor Etelka tanítónő hatéves ta­nítványaiból azt, amit akart, késztette őket gondolkodásra, taní­totta szabatos beszéd­re. Semmi rendkívüli nem történt. Egy óra zajlott le, melynek tervében didaktika játékok szerepeltek. Sikeres óra volt, él­ményt jelentett mind a tanulóknak, mind a vendégnek. Mindez természetes, a tanító­nő, aki közel másfél évtizedes tapasztalat­tal rendelkezik, meg­tette azt, amit min­den órán meg kell tennie neki, s minde­­nik pályatársának, az óra sikere érdeké­ben. Úgy érezte, eh­hez az órához kilenc­ven rajzra van szük­sége, hát készített kilencven rajzot. Sza­bad idejében, napi munkája mellett. Hogy a mostani játékokhoz (és sajátosan ezek­hez!) meglegyen a sok-sok, igényes, szép ,,kellék". Szerinte mindez hozzátartozik a tanítói munkához. Igaza van, így hát nem is ő érdemel el­ismerést,­­ másokat, akik nem teszik u­­gyanezt, illethet szé­gyen. BALÁZS ANDRÁS Kilencven képről s egy tanítási óráról Túlszárnyalták első negyedévi tervüket a galócási Faipari Komplexum dolgo­zói. 100 köbméter rétegelt­ lemezt, 5 000 négyzetméter préselt-lemezt, 7 600­ négyzetméter belsőajtót és 260 köbméter cellás-ajtólemezt gyártottak tervén felül. U­­gyanakkor jelentős mértékben túlteljesítették exporttervüket is, amelynek értéke meghaladja a félmillió lejt. Megtartották az általános iskola vég­zősei matematika versenyének megyei _____ szakaszát. A vetélkedőre a Csíkszere­dai líceumban került sor, 125 Vil­. osztályos tanuló részvételével. A legjobbnak a lövétei György Árpád bizonyult. A második díjat Kelemen Rozália (Madéfalva), a harma­dikat pedig Péter Magdolna (Lövéte) nyerte el. Dicséretben részesültek Bíró Zoltán, a gyergyó­szentmiklósi 2-es számú általános iskola ta­nulója és Máté Tünde, a Csíkszeredai líceum tanulója. Április elsejéig több mint 912 darab juh ellett a gyergyóújfalusi mtsz 1 527 _____ darabból álló fedeztetett juhállomá­nyából. A bárányok 90 százaléka má­ris annyira fejlett, hogy a szövetkezet a szer­ződéses kötelezettségének április 10-ig több mint 300 darab, 10—12 kg-os átlagsúlyú bá­ránnyal tud eleget tenni a felvásárló szervek­nél. A helyi lehetőségek kihasználásával év végére a juhállomány összlétszáma több mint 2 780-ra emelkedik, amelyből fedeztetett juh 1 900 lesz. Karbid-robbanás okozta szemsérülés­sel szállították be tegnap a Csíksze­redai szemészeti klinikára Knopp Lász­ló, 13 éves csíkszentmártoni tanulót. Ez már a harmadik ilyen jellegű baleset az utóbbi időben. A sérült gyermekek egyike a lá­tását is elvesztette. Felhívjuk a szülők figyel­mét, különösen az építkezések környékén lakó szülőkét, hogy fokozottabb gondot fordítsanak gyermekeik szabad idejének, játékainak ellen­őrzésére. 3 N­ H R E K E S E M * E N Y E K KÉT ÚJ BÚTORTÍPUST gyártanak a szé­­kelyudvarhelyi Helyiipari Vállalatban. A Homoród-típusú (kétajtós szekrény, ka­napé, zeneszekrény, bárszekrény, tükrös toilette-szekrény), 4.556 lej árú és a Budvár-típusú (kétajtós vitrines szekrény, kinyitható kanapé, ze­neszekrény, két fotel, kis asztal) magasfényű, 7.400 lej értékű szobabútorok, könnyen mozgat­ható, kisméretű darabjaival remélhetőleg a tömb­házak új lakóinak igényeit is kielégíti. Képünkön: a Homoród-típusú bútor. Megyénkben is megkezdődött a VI. or­szágos I. L. Caragiale színjátszó feszti­vál. Az elmúlt vasárnap a verseny tömeg­szakaszára került sor Csíkszépvizen, Csík­szenttamáson, Csíkszentkirályon és Gyimesközép­­lokon, ahol nagyszámú közönség előtt a szom­szédos községek legjobb színjátszó csoportjai ta­lálkoztak, összegyűjtötték a vendéglátóipari és ki­szolgáló egységeinkben kifüggesztett, hónapokig a fogyasztók rendelkezésére bocsátott füzeteket, a „Légy jó kiszol­gáló" verseny irányítói, a megyei KISZ-bizottság és kereskedelmi egységek szakemberei. A számos megjegyzés, dicséret és bírálat, valamint munká­juk értékelése alapján válogatták ki a múlt va­sárnap, április 5-én Székelyudvarhelyen tartott megyei döntő részvevőit. A Hargita megyei fo­gyasztási szövetkezetek legjobb fiatal kiszolgálói a verseny alapján a következők: a falusi szövet­kezeti boltokban András Margit (Székelykeresztúr) és Baric Erzsébet (Gyergyóalfalu); a vendéglátó­ipari egységekben, pedig Nagy Erzsébet (Zete­­laka). vmtmm f­JT *ÉS , JIbHR m­ám

Next