Hargita, 1971. február (4. évfolyam, 26-49. szám)
1971-02-02 / 26. szám
X BIGMÁNDOT SZOMBAT Néhányszor már hallottam a gyergyószentmiklósi üzletek órarendjéről. Előrebocsátom, kifogásokat. Mert ugye, ha a vásárló megelégedett valamivel, magától értetődőnek veszi az állapotot, nem kommentál. De ha ne adj isten, valami nem tetszik, zsörtölődik, elégedetlenségét igyekszik az illetékesnek elmondani. Persze, nem a megkönynyebbülés vágya teszi, hogy kiöntse a lelkét. A tények kimondásával természetes, változtatást akar. Miről van szó tulajdonképpen ? A gyergyószentmiklósi Helyi Kereskedelmi Vállalat bizonyos egységei szombat délután zárva vannak. Áll ez a textil- (tehát a gyapjú- és selyem, a kötött- és rövidáru, a készruhaboltokra) a cipő-, a vas-, a háztartási-, a villamossági- és a sportüzletre. Azaz a gyergyószentmiklósi üzlethálózat körülbelül egyharmadára. Ha fontossági sorrendet próbálnánk megállapítani a hétvégi szabaddélutánoknál, első helyre a textilárusítók kerülnének, aztán a kötöttáru és a cipő, illetve a készruha és a villamossági üzlet. Az építkezési anyagokat például inkább a hét többi napján vásárolják. A mondottakból fölösleges lenne arra következtetni, hogy ezek az emberek - az elárusítók — jogtalanul, tehát a törvényes munkaidő megsértésével szabaddélutánoznának. Ők is ledolgozzák a heti negyvennyolc órát akárcsak élelmiszerüzletbeli kollegáik. Hanem a szombati nyolc órát megosztják a következőképpen : csütörtö- Panaszos: A VÁSÁRLÓ kon egy órával többet állnak a pult mögött, és a maradék hetet szombaton dolgozzák le nyolctól háromig. Panaszosainknak tehát abban sincs igazuk, hogy az ipari elárusító egységek szombaton délután zárva tartanak, mert kora délután még bárki beszerezheti amire szüksége van. A tényállásról beszélgetünk el Miklós Andrással, a Helyi Kereskedelmi Vállalat igazgatójával, aki már az elején mosolyogva DÍLNTÍ1?! jegyezte meg, hogy az intézkedés a szombati órarendet illetően senkinek nincs kárára, viszont akik hasznát látják a kereskedők örülnek is ennek, mert akárhogy vesszük, nem könnyű munka az övék. S ha már átállták a pult mögött a hetet, legalább szombat délután legyenek szabadok. (Feltétlenül el kell mondanunk, nem véletlen, hogy az ügyben nagy szerepe volt a városi néptanács végrehajtó bizottságának valamint a szakszervezeti bizottságnak. S mert a panaszosok vásárlók, hadd mondjuk el, hogy épp a vásárló érdekében történt, hogy a helyi kereskedelmi vállalat egységeinek zöme - élelmiszer, közélelmezés — a kérdéses délután is nyitva tart, sőt, fokozott erővel igyekszik eleget tenni a megnövekedett forgalomnak. Egy jogosnak tűnő ellenérv tolulna elő : vajon a szombat délutáni kiesés nem érzik a bevételen? Nem. Ilyenkor általában délelőtt szokás beszerezni a szükségeseket. Ezek után egyet ajánlhatunk megoldásképpen : ne igyekezzünk szombat délután bicskaláncot vásárolni.. Oláh István 2. OL DAI HARGITA'1971. FEBRUAR 2, KEDD Megjelent—Megjelent—Megjelent Kerekes Ferenc A GÉPEK ÜZEMELTETÉSE ÉS KARBANTARTÁSA című mezőgazdasági gépészeti kézikönyve. Értékes szakmai segédeszköz valamennyi mezőgazdaság-gépesítő — mérnök, technikus, karbantartó, traktorvezető - számára. De nem nélkülözhetik az mtsz elnökök, mérnökök és brigádvezetők r I mmc ‹ * t H M ilm': ■ . p -KARBANTARTÁSA í ' ' ........................ í i*- tthyif / • f ■ LS \ '■/! ‡ - : ‡', v ihr. ~ - Q ifits t: ■y ■ -h<:': * v“'t *„ . h--/ A mezőgazdasági gégész mmqn ' • ■ - • :• • ' ■‹† • '; - ' 'V sem. Szám szerint tizennégy együttes lépett színpadra január 31-én, vasárnap Csíkszeredában a művészi agitációs brigádok vetélkedőjének megyei döntőjén. (Kiegészítésül : ez a Csíkszeredai verseny csak az első fázisa volt a döntőnek, február 7-én lesz a másik része, az Udvarhelykörnyékiek vetélkedője, Udvarhelyen. A két verseny legjobb csoportjai vesznek részt az országos döntőn.) Tehát a Csíkszeredai versenyen nem volt baj a mennyiséggel. A baj a minőségi felhozatal körül adódott : a tizennégy fellépő együttes közül mindössze háromnak az előadása (Balánbánya, Csíkszentdomokos, Várhegy) emelkedett művészi szintre. (Itt-ott egy-két jelenet erejéig a csíkszentgyörgyiek is felvillantották az igényes, a művészi lehetőséget.) A többiek, sajnos, jóval a legminimálisabb mérce alatt maradtak. De vegyük csak sorra a legkifogásolnivalóbbakat . 1. Legnagyobb baj a szövegek körül volt. A sokszor jól meglátott témát, tartalmilag elfogadhatót, a legbanálisabb, legigénytelenebb módon szövegezték meg. Rossz, nagyon rossz rigmusokat mondtak, énekeltek. Engedtessék meg, hogy egy-két példát hozzak a fentiek bizonyítására : „Ifjú szívünk dobban egyet/ így mondunk mi köszönetet." (Gyenge köszönet, ha csak dobban, s főleg, ha csak egyet dobban a szívünk ! Hogy a fület sértő „rímelésről" ne is beszéljünk !) Vagy egy másik példa a pongyola, értelmetlen megszövegezésre : „Zöld fenyvesek öveznek,/ Béke galambjai röpködnek,/ Az üzemekben versenyeznek". Vagyis ilyen szöveggel nagy közönség elé lépni, versenyre kiállni — egy kicsit már az önerőnk, saját tehetségünk (még bármilyen minimális is az !) lebecsülése ! Sokat gondolkoztam, és csak nem tudtam megérteni, hogy miért ragaszkodnak ott is a verses formához, ahol tudják, érzik, hogy gyenge, amit produkálnak ?! Miért nem maradnak meg a prózai szövegezésnél ?! Mert nem hinném, hogy valahol is kimondaná valamilyen szabályzat, hogy csak rigmusokban lehet beszélni ! 2. - Legalábbis, ahogy én azt eddig hallottam, láttam, s ahogy elképzelem, az agitációs brigádok műsora is egyfajta színpadra szánt termék. Tehát audio-vizuális eszköz. Nemcsak hallat, de láttat is. S mint ilyennek a színdarabhoz kell közelebb állnia, és nem mondjuk a versmondáshoz, énekléshez. Nos, valahogy ezt felejtette el, vagy ezt nem tudta a csoportvezetők zöme. Nem volt játék, nem elevenedtek meg (vagy legalábbis nagyon kevés esetben) a kigúnyolt, a megdicsért személyek. Legtöbb esetben csak a részegeket „játszották" meg, a többi fonákság csak szavakban öltött testet. S amit még itt kell megjegyeznünk : egyik-másik csoport irányítója összetévesztette a „műfajokat" is ; láttunk irodalmi-montázsszerűséget (Kászonaltíz), láttunk könynyűzenei „parádét" (Csíkszentkirály), és amolyan „szeressük egymást, gyerekek, mert minden percért kár" befejezésű románc-kesergő bemutatót is - agitációs műsor helyett. A legfontosabb hiányosságok, hibák ezek voltak. Még beszélhetnénk az öltözködésről, a beszédhelyességről, a színpadon való mozgásról - de ezek olyan hibák, amelyeknek könnyebb és hamarabb a kiküszöbölése — csupán az időben megkezdett, rendszeres próbák kérdése. Amint már említettem, vasárnap, február 7-én Székelyudvarhelyen kerül sor a döntő második (másik) szakaszára. Az idő ugyan kevés, de ennek ellenére még lehet javítgatni a műsorokon. Szeretnék, ha az Udvarhely-környékiek a fentebb említett hiányosságokat megpróbálnák a legminimálisabbra csökkenteni a hátralévő kevés idő alatt, hogy ne tudjuk felróni nekik is ! S végezetül még egy tanács, vagy inkább ajánlat a rendezőség felé : jó volna, mint ahogy a Csíkszeredai versenyen is jó lett volna, ha úgy határoznának, hogy a fellépő együttesek, vagy legalább azok vezetői színrelépésük után is maradjanak ott, és nézzék végig versenytársaik műsorát — mert még a leggyengébb előadásból is lehet tanulni — legalább egy-két ötletet. S ez a tanulás nem árt, mert éppen az ötletszegénységgel van a legnagyobb baj ! Molnos Lajos Az agitációs művészbrigádok versenyének megyei döntője Színpadon a csikszentdomokosi brigád ...j* .. mm ■ -frSZT ' W -fi 1 ■ |í':' Ém Il i ■■Wm+W í r fli A bányászok következnek Egy munkás esztendő gyümölcsei (Folytatás az 1. oldalról)kor a közlemény rámutat arra is, hogy ehhez hozzájárultak számos szocialista mezőgazdasági egység egyes hiányosságai is, mindenekelőtt, ami az agrotechnikai intézkedések alkalmazását, a termelőeszközök és a munkaerő kihasználását illeti. Egészében, az 1970-es év mérlegének eredményei körvonalazzák a nemzetgazdaság erejének növekedését, megszilárdulását, azokat a sikereket, amelyeket a dolgozók a különböző tevékenységi területeken értek el. Minthogy 1970-ben gyarapodott az ország gazdasági ereje, a nemzeti jövedelem pedig 1969- hez viszonyítva 7 százalékkal növekedett, megteremtettük a feltételeket a lakosság életszínvonalának további javítására. Befejeződött az új bérezési rendszer általános bevezetésének műve, felemelték számos nemzetgazdasági ág és részleg dolgozóinak fizetését; a bérminimum 800 lejre növekedett, a kisfizetésű alkalmazottak adómentességben, illetve adócsökkentésben részesültek. A reálbér 1970-ben 1969-hez viszonyítva 8 százalékkal növekedett. Akárcsak a megelőző években, 1970- ben az állam tovább növelte az oktatásra, tudományra, művelődésre, egészségvédelemre szánt kiadásokat. Növekedtek a nyugdíjak, a tanulmányi segélyek, az ösztöndíjak, és az állami családi pótlékok. Az állam 1970-ben 35,7 milliárd lejt fordított társadalmi-művelődési célokra, 5,5 százalékkal többet, mint az előző évben. A lakosságnak eladott áruk összértéke 1970-ben 8,7 százalékkal volt nagyobb, mint 1969-ben Az 1970-es év feladatai nem voltak könnyűek. Azokat szorgos dolgozóink sikeresen teljesítették. Megvalósításaink betetőzték dolgozóink odaadó munkáját a Román Kommunista Párt kijelölte célok maradéktalan teljesítéséért, a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtéséért hazánkban. i A Küküllő partján Kis emlékeit egy nagy emberről Száz évvel ezelőtt halt meg Eötvös József Száz évvel ezelőtt, 1871. február 2-án halt meg Eötvös József. A centenáriumi megemlékezések során avatott tollú irodalomtörténészek összegezik a nagy író gazdag és sokrétű munkásságát, feltárják írásművészetének eddig ismeretlen, vagy másként ismert vonatkozásait. A lírikus, a dráma- és regényíró Eötvösről, a feudalizmus ellen írt két hatalmas vádiratáról, A falu jegyzőjéről és a Magyarország 1514-ben című regényéről, e művek kritikai realizmusáról és romantikus elemeiről, az írók stílusának jellegzetességéről sok okos ismertető cikk, mélyenszántó elemző tanulmány jelenik meg. Nem árt ezek mellett — a százéves évforduló kapcsán — összegyűjteni és közzétenni, a nagy író nevéhez fűződő helyi irodalmi- és művelődéstörténeti események emlékeit, Eötvös József neve ismert és tisztelt név Székelyudvarhelyen. Neki köszönhető a harmadik helyi középfokú iskola alapítása, amely kereken 100 évvel ezelőtt kezdte meg működését. Ezt megelőzően, két évvel az iskola megnyitása előtt, és mintegy másfél évvel halála előtt, az író városunkba is ellátogatott. Ismeretes, hogy Eötvös miniszteri működése alatt kidolgozta a kötelező népoktatási törvényt, bevezetett egy sereg jelentős reformot a közép- és felsőfokú oktatásban. Elképzelései, reformjai felvilágosult művelődéspolitikai szemléletre vallanak. Alkalmazásuk a klérus heves ellenállásába ütközött. Eötvös törekvése (utópista álma!) az volt, hogy megteremtse az elnyomott nép számára a felemelkedés lehetőségét. Ezt a célt szolgálta volna a lépcsőzetes előrehaladás lehetőségének biztosítása, a legalsó tanulmányi foktól a legfelsőig. Egy másik alapgondolata, a kapitalizálódás előmozdítása az oktatás révén. Ennek megoldására indítványozta — többek között — a szakiskolai és reálgimnáziumi iskolahálózat kiépítését. Udvarhely megye akkori főispánja, Dániel Gábor még 1867- ben kapcsolatot teremtett Eötvös Józseffel egy Székelyudvarhelyen felállítandó reálgimnázium ügyében. Mivel támogatta az indítványt, a városi tanács hozzálátott az anyagi alapok megteremtéséhez. Ilyen előzmények után került sor Eötvös József székelyföldi körútjára. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a kétnapos látogatás minden lényeges mozzanatát lejegyezte Daniel Gábor az Udvarhelyszéki események címet viselő kéziratos könyvében. Eötvös József szeptember 25- én érkezett Székelyudvarhelyre, miután rövid látogatást tett a székelykeresztúri gimnáziumban. Udvarhelyen várta a főispánt „nagy ebéd", amelytől -ugyancsak viszolygott, ugyanis - a főispán feljegyzése szerint - a megyeszékhelyhez közeledvén megjegyezte: „...én ismerem a székely vendégszeretetet, de engemet ne etessenek agyon, mert én beteges ember vagyok". Beteges volt, de munkabíró. „Udvarhelyt minden látnivalót megnéztünk" — írja Dániel Gábor. Megtekintette, pontosabban: végigjárta (a kollégium elöljáróságának egy későbbi levele hivatkozik erre) a gimnázium és kollégium épületét. Szeptember 25-én fogadta azt a küldöttséget, amely a székelykeresztúri tanítóképző felállítását kérte. A képviselőtestület pedig azt az ókait tolmácsolta, hogy létesítsenek Székelyudvarhelyen ipariskolát, vagy reálgimnáziumot. Két évre ráigaz, hogy mostoha anyagi feltételek közepette), a főreáliskolában meg is kezdődött az oktatás. A körút eredményének könyveli el Daniel Gábor a székelykeresztúri tanítóképző megnyitását is. Már említettem: Eötvös nevét tisztelet övezte itt. Rendelkezései visszhangra találtak, teljesítésüket mindenki kötelességének tartotta. Ezt igazolja az Eötvös kezdeményezésére 1869-ben alapított népnevelési egylet fennmaradása hosszú évtizedekig. Itt, a század végén az egylet még ellátta feladatát; tanfelszerelésekkel támogatta a népiskolákat és a szegénysorsú tanulókat. A főreáliskola önképzőköre a nagy író nevét viselte. Négy évig (1896—1899) az Eötvös önképzőkörnek saját sajtókiadványa volt. Kis emlékek egy nagy emberről. A róla alkotott összképet nem módosítják az elmondott apró események. De közelebb hozzák az itteni olvasóhoz a nagy írót. Csak ez a szándék vezérelt, amikor összegyűjtöttem ezt a néhány emlékmorzsát. Hermann Gusztáv Rásüt itt a hold sugara... A MŰKEDVELŐK X. ORSZÁGOS VERSENYÉNEK HELYI SZAKASZA SZÉKELYUDVARHELYEN Szombaton és vasárnap tizenkét intézmény műkedvelőinek vetélkedőjét kísérhette (és kísérte is!) figyelemmel a municípium közönsége. Mindenekelőtt ki kell emelnünk a municípium szaktanács folklóregyüttesének teljesítményét. Ám azt is meg kell jegyeznünk, hogy a csoportos számokon is átsütött egy-egy „öreg" műkedvelő hozzáértése, tapasztalata. Demény Gáspárt például marosmenti román táncban, köröndi kettősben, humoros táncjelenetben egyaránt megtapsolhattuk. A tökély határait közelítette meg Péterfi Ferenc népdalénekes is. Általában a municipiumi szaktanács csoportjai — műkedvelő szinten — kifogástalanul szerepeltek. Nem úgy az egyes intézmények, vállalatok csoportjai. S ez bizonyos mértékben indokolható is , mint a cérnagyár esetében az első jelentősebb fellépés lámpalázával. Figyelemreméltó viszont az Élelmiszeripari felszereléseket gyártó vállalat és az „Akarat" kisipari szövetkezet együttműködése, amaz a férfi, emez a női táncosokat adta, s így jó képességű tánccsoportot tudtak összehozni. Feltétlenül pozitívan kell értékelnünk az ipari szakiskola műkedvelőinek repertoárját is, melyben népi zene, népdal, tánc, hangszerszóló, könnyűzene egyaránt szerepelt. A székelyudvarhelyi közönség meglepetéssel vette tudomásul, hogy mind a mezőgazdasággépesítési részleg, mind az egészségügyi iskolaközpont rendelkezik csoportokkal, mégha teljesítményük nem is nyerte el teljes egészében tetszését. De nem volna teljes az első versenynap beszámolója, ha nem szólnánk a fakitermelő és feldolgozó egység műkedvelőinek „csúfos bukásáról". Gyorsan hozzá kell fűznünk mindezekhez, hogy nem a népi zenekar, sem a népdalénekesek, sem az énekes-táncos játék szereplői (egy részük nem is léphetett fel), hanem egyedül a zenekar vezetője, Jakab László a hibás, aki - mondjuk ki tisztán — ittasan állt színpadra, s még saját zenekarát is összezavarta. * A második versenynapon elsőként a szorgalmas fúvószenekari tagokat hallhatta a közönség. Hangulatébresztő, csiszolt előadásuk figyelemre méltó volt. Mezei virágból kötött csokor hangulatát ébresztette a készruhagyári lányok tánca. Nehéz volna eldönteni — dehát a zsűri csak megbirkózik a feladattal! —, melyik jobb képességű együttes a municípiumi KISZ-bizottság két könynyűzene-együttese közül: a Siculus, avagy a Nautilus? Olyan kiforrott énekesek léptek színre, mint Szabó Miklós, Turi Edit, Csömör József, illetőleg olyan zeneszerző-előadó, mint Simó József. S ha már ennél a műfajnál tartunk, több munkára, tanulásra kell ösztönöznünk a művelődési ház igen fiatal együttesét, a Monszunt. Feltétlenül elismerés illetheti a művelődési ház (Balázs Ferenc vezette) kamarazenekarát, vonósnégyesét, férfikórusát. És szólnunk kell Böjtke Angela és Máthé Mária énekesek átütő közönségsikeréről is. Mondhatni, csúcspontját jelentették a kétnapos versenynek. S végül - egyedül maradva, mert Felsőboldogfalva község műkedvelői nem jelentek meg - a Fenyéd községbeli műkedvelők teljesítményét, mindenekelőtt a máréfalvi tánccsoportét kell pozitívan értékelnünk. Mert a vastag talpú csizma éppolyan, majdnem éppolyan könnyedséggel dobbantott, mint a városi műkedvelőké. Kétnapos verseny, nehéz volna így hirtelenjében leszűrni tanulságait. Szép volt. S igazolta azt a törekvést, hogy lehet és kell utánpótlásról gondoskodni a municípium „minőségi" csoportjai számára. Balázs András Böjthe Angela énekel A Művelődési Ház kamarazenekara A Nautilus „kapitánya", Simó József OLVASOK! Február 1 és 28 között tartjuk a könyvhónapot. Ebből az alkalomból minden könyvbarát keresse fel a fogyasztási szövetkezetek könyvesboltjait és üzleteit, amelyekben a legújabban megjelent könyvek is megtalálhatók. IS TANULOK! A könyvhónap alkalmával kibővíthetitek egyéni könyvtáraitokat a tanuláshoz szükséges könyvekkel, amelyek megtalálhatók a fogyasztási szövetkezetek könyvesboltjaiban és üzleteiben.