Hargita, 1971. április (4. évfolyam, 76-101. szám)

1971-04-08 / 82. szám

AZ RKP HARGITA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA IV. ÉVFOLYAM 82. (967.) SZÁM 1971. ÁPRIlis 8. CSÜTÖRTÖK ARA 3Ó BAN­ EREDMÉNYES, SIKEREKBEN GAZDAG PÁRT­OKTATÁSI ÉV BEFEJEZÉSÉHEZ Érkeztünk el MTSZ-EINKBEN A mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek pártszervezeteiben megyeszerte befejeződött az 1970 —71-es pártoktatási év. Az utolsó zárószemináriumok hónapok ki­tartó munkája után tettek pontot. Nem akarunk megalapozatlan kö­vetkeztetéseket levonni az idei pártoktatási év hatékonyságáról (ezt végsősoron az ezutáni gya­korlat, a szántóföldeken, az állat­­tenyésztési részlegeken kibonta­kozó munka dönti majd el), eddi­gi tapasztalataink, észrevételeink alapján azonban mindenképpen leszögezhetjük: eredményes, si­kerekben gazdag tanév befejezé­séhez érkeztünk el. S ennek többféle magyarázata van, a megfelelő témaválasztástól kezd­ve el egészen a propagandisták igényességéig, a részvevők foko­zódó érdeklődéséig. A most befejeződő pártoktatási év menetére serkentőleg hatottak az időközben megjelent fontos párt és kormányhatározatok, a­­melyek behatóan foglalkoznak szocialista mezőgazdaságunk kor­szerűsítésével. A mezőgazdaság szervezésének, vezetésének és tervezésének megjavítását szol­gáló dokumentumok élénk érdek­lődést keltettek termelőszövetke­zeteink kommunistái, az egész tagság körében, a pártoktatás ke­retében tevékenyen bekapcsolód­tak ezek megvitatásába. Ösztön­ző erőként hatott az is, hogy idén ünnepeljük az RKP megalakulá­sának félévszázados évfordulóját A pártoktatásra beiratkozottak kérésére ezért több helyen be­hatóan foglalkoztak a párttörté­net jelentősebb mozzanatainak tanulmányozásával. Mindezek olyan általános vo­nások, melyekkel megyeszerte ta­lálkozhattunk. A sok adódó pél- Borbély László (Folytatás a 2. oldalon) FOKOZÓDÓ MUNKALENDÜLET A TERMŐFÖLDEKEN Az új javadalmazási rendszer meghozta gyümölcsét A székelykeresztúri mtsz-nek mint városi gazdaságnak mindig komoly munkaerő gondjai voltak. Kevés ember vette ki részét ál­landó jelleggel a munkából. Az idei tavaszon változás történt, és ez a változás nem is annyira a munka mennyiségében, mint in­kább a minőségben nyilvánul meg, bár a mennyiséggel sincs baj. Itt is — akárcsak a többi melegebb vidéken lévő gazdaság­ban — már csak a kukorica veté­se a legnagyobb tavaszi munka. Úgy néz ki, hogy rövidesen asztalunkra kerül a székelyke­resztúri spenót, saláta és zöld­hagyma is. A kertészetben kipró­bálták az öntözőberendezést, ki­tűnően működik. Nem kell várni az esőt... Munkáskéz pedig min­denhová jut. Az új javadalmazá­si rendszer meghozta a maga gyümölcseit. Hasonlóképpen vélekedik a ká­­nyádi gazdaság főkönyvelője is. Amint elmondotta, talán négy év alatt nem hordtak ki annyi trá­gyát a földekre, mint az idén. Még a tagok udvarán felhalmozó­dott trágya is a közös földekre került, hogy ezzel is több termés­re serkentsék a földet. A felsőboldogfalvi mtsz elnöke — Józsa Dénes — szintén arról számol be, hogy a tagok teljes lendülettel kapcsolódtak be a munkába. „Tíz éve vagyok elnök — mondja — de ilyen munkalen­dületet még nem tapasztaltam. Főleg az asszonyok tesznek ki magukért . Nem riadnak vissza a trágyahordástól, trágyaterítéstől sem. Még a saját fogatok is igába kerülnek, csakhogy jobban men­jen a munka.“ A munkaszerve­zésre, ellenőrzésre vonatkozóan érdekes epizódot mesél. Egyik nap elment megnézni, hogyan folyik a burgonyaültetés. A ta­gok elmondták, hogy mit végez­tek, de azonnal meg is jegyezték: „Menjen haza elnök elvtárs, szer­vezzék csak maguk a munkát to­vább. A minőséget bízzák ránk. Vigyázunk mi arra.“ Török Dénes, a honv­­ódszent­­páli elnök, füzetet vesz ki a zse­béből. Statisztikai adatokat sorol a gazdasághoz tartozó négy falu munkaerőlétszámáról. Mindenik falu neve után két szám. Az első, hogy hányan dolgoztak tavaly, második meg, hányan az idén. Városfalva: 100—130, Homoród­­szentpál 100—120, Szentpéter: 58 —70, Becsenyéd: 67—71. És egyre többen jelentkeznek munkára. Tények, adatok, melyek azt bi­zonyítják, hogy termelőszövetke­zeteink tagsága megértette az új munkajavadalmazási forma lé­nyegét és igyekszik minél jobb, minél tökéletesebb­ munkát vé­gezni. Igyekszik mindent elkö­vetni a magasabb terméseredmé­nyek eléréséért. Úgy néz ki, nem lesz baj az idén sem a növényápolással, sem a betakarítással, főleg, ha meg­győződik misz-ünk tagsága, hogy az akkord rendszerű javadalma­zás egyaránt szolgálja a közösség és az egyén érdekeit. Vonatkozik ez főleg azokra a terményekre, amelyekből közvetlenül részese­dik a tagság. Egyik másik elnök még kétkedik, hogy ugyanilyen lesz-e a munkában való részvétel azokban a tevékenységi ágakban, amelyekben a részesedés nem közvetlen, hanem közvetett. Re­méljük, itt sem lesz hiba. Új évet kezdtünk, új szellem uralkodik és ennek meg kell hoznia ered­ményeit. A gazdaszellem újjáéle­dése csakis jót eredményezhet. Úgy véljük eljutottunk arra a pontra, mikor az mtsz-tag azono­sítja saját magát a gazdasággal, saját érdekeit a közösségi érde­kekkel, és ez az érdekazonosság az új és új eredmények forrása jelenti a közös vagyon védelmé­nek, gyarapításának óhaját. Bogos Sándor készül az új termés magágya a székelykeresztúri mész zöldséges farmjának földjein. RÁIERMETJSEDET BEBíromom S­ZOKÁS a csepere­dő gyermektől megkérdezni: mi akarsz lenni, ha felnősz? A kérdésnek legtöbbször nincs elég komoly tar­tása, inkább csak afféle évődés, esetleg bölcskö­­dés lappang benne, egy kis vállveregetés, hogy íme lásd, te gyerkőc, mi­lyen kicsiny vagy hoz­zám képest, és bizony mekkora utat kell még megtenned, hogy egyál­talán legyen belőled ez vagy az ! A kérdés, ha nem őszinte érdeklődés­ből fakad, nem is tarthat igényt elmélyült válasz­ra. A gyermek megérzi a felszíneskedést, és vállrándítva válaszol: még nem tudom. Pedig nem kevés azon 10 éven aluliak száma, akik már célt tűztek ki maguknak, akik már egyfajta élet­pályáról álmodoznak. S ha amúgy becsületesen, hiteles hangsúllyal és színnel megfaggatjuk őket, mihamar kiderül, merre szeretnék igazíta­ni az életüket. A gyermeki ábrándo­zásban a valóság érzé­kelése nyiladozik. A felnőtt akkor is hi­bázik amikor — bár ko­molyan kérdez — bizal­matlanul tekint a hatá­rozottan válaszoló em­berpalántára. Csak le­gyint, vagy leszólja, le­sajnálja a gyereket, nyíl­tan kifejezi annak ké­pességeivel szembeni kétségeit. Ez a magatar­tás, különösen, ha apá­ról, nevelőről van szó, ártalmas lehet, esetleg kihathat az egész életre, örökös gátlásokat ered­ményezhet... Jobb eset, ha a gyermek nem síny­li meg a lekicsinylést, hanem — úgymond — csakazért is megmutat­ja ! Mindez úgy jutott e­­szembe, hogy Szőke Be­nedek, bolinder (emelő szerkezet) kezelő elme­sélte nekem, hogy édes­apja örökké szájtátinak nevezte, és a sofőrségre vagy hasonló foglalko­zásra eleve alkalmatlan­nak „minősítette“. Úgy látszik tévedett, szeren­csére tévedett, mert a „gyerek“ valóban meg­mutatta mire képes : rá­termettségét, ügyességét, gépkezelő készségét bő­ven bebizonyította. Ma már így nyilatko­zik : — Amíg ez a gép megy, addig nem szállok le róla ! Csillog a szeme, mo­solyog az arca, ahogy mondja. És amíg eljutott odáig, hogy felszállhatott rá, megküzdötte magáét. A­z elemi elvégzése után, az apa akaratából, ké­ményseprő tanoncnak megy. Három évig foly­tatja a kitanult mester­séget, majd kitör a rá­­kényszerített idegenség szorításából! 1962-ben raktármunkásnak megy szülőfalujába, Szentki­rályra, az ottani hordó­gyárba. De az új állás, az új munkakör is csak afféle készenléti állapot, a nyeregbe ugrás mi­kéntjének felmérése, ki­gondolása : szabad ide­jében megtanul traktort vezetni, s ezzel meg is vetette a maga válasz­totta életforma alapját, legalább is elvben. Az al­kalom annak kínálkozik, aki keresi. Szőke Bene­dek meg is ragadja a le­hetőséget, 1964-ben át­megy a Csíkszeredai Er­dőgépesítési és Szállítá­si Egységhez traktoristá­nak. Bizottság előtt vizs­gázik, sikerrel vizsgázik abból, amit magánúton, konok kitartással megta­nult. Két év múlva ismét alkalma nyílik tovább lépni, feljebb hágni, fel a szép sárga színű bo­­linderre, erre a különös, izgalmas „játékszerre...“ — Mégis, mikor elő­ször a gépre ültem, na­gyon el voltam kesered­ve, de aztán úgy meg­szerettem ! Igen, talán azért kese­redett el, mert félt... egy kicsit félt, hogy nem lesz ereje és tehetsége eloszlatni az apai ké­telyt... Azóta öt év telt el ren­geteg munkával, szűnni nem akaró ambícióval, sok sikerrel. — Csináltam olyat is —­ említi öntudatosan, de minden nagyképű­ség és dicsekvés nélkül —, hogy előkészített bá­nyafa­rönkből 100 köb­métert raktam le két vagonba, 51 perc alatt! A gépről faggatom, a bolindérről, amelyik úgy hozzánőtt. — Aztán mire is jó ez a gép ? — Rakodásra és ürí­tésre. Dolgozik kupával meg villával. A kupát akkor használjuk, ha kavicsot, homokot, laza földet akarunk emelni és ki- vagy berakni au­tóba, vagonba. A villát pedig a faféleségek moz­gatására használjuk. Nyolc méterig terjedő hosszúságú rönköket le­het a villára venni. — Jó motorja van, jól szalad ez a kocsi, a kar­ja is milyen fürge ! Gon­dolom, nincs sok baj ve­le. — Ha jól karbantart­ják akkor megyen... Öt év alatt egy generál­ozást kapott, most egy éve. Négy év alatt 17 000 ó­­rát dolgozott. A generá­lozás óta 4000 órán felül van. Egyébként az órán­kénti teljesítménye 20 köbméter faanyag moz­gatása. A kar emelőké­pessége 1800 kg, és 3,80 méterre tud emelni... Mindent bemutatok, hogy lássa, és értse meg a működését... Jól eső borzongást ér­zek, nem a gép, de ilyen odaadás láttán. — Mindig itt dolgozott ezzel a géppel a szent­­simoni fűrésztelepen ? — Karcfalván kezd­tem, azután Madarason folytattam, onnan he­lyeztek ide. Amikor szükség volt, kiszállásra is jártam. Nálunk nincs éjszaka, nincs vasárnap. Helyt kell állni. Amikor a vasút vagont ad, ak­kor kell dolgozni. A panaszkodásnak még az árnyéka sem búvik meg benne. Inkább büsz­ke rá, hogy mindig je­len lehet, folyton a gé­pen ülhet, dolgozhat. Hogy szüntelenül bizo­nyíthat. Kilenc éve párttag, a fűrésztelepi pártbizott­ságnak is tagja. Kovács József, alegy­ségvezető, az alapszer­vezet titkára hangsú­lyozza, mennyire igyek­vő és szolgálatkész em­ber Szőke Benedek. Min­den munkát elvállal, semmi sem sok neki. A gépét tökéletesen isme­ri, jól karbantartja, amit az is bizonyít, hogy — másokéval szemben — ma is kitűnő állapotban van. Bagdi Sándor Az év végi számvetést a mostani munka határozza meg Korán rátavaszodott a Nagy- Küküllő felső folyásánál meghú­zódó Zetelakára. A dimbes-dom­­bos, kavicsos földterületeken megélénkült az élet, s kihasznál­va a jó időjárási viszonyok biz­tosította lehetőségeket, a gépek, az mtsz tagsága benépesítette a határt. Az első sürgősségi mun­kák, a zab, az árpa, a kukorica elvetése volt a legfontosabb. Mindenki azon igyekezett, hogy minél előbb földbe kerüljön e­­zeknek a növényeknek a magja. Sófalvi András (Folytatás a 2. oldalon) Üzemeink, gyáraink dolgozói vállalásaik példamutató A Fakitermelő- és -feldolgozó fő­vállal­at Csíkszeredai egységé­nek munkaközössége rangos he­lyet vívott ki magának az évek során az iparágban , megyei és országos viszonylatban egyaránt. Nemrég ünnepeltük bennük az i­­parág országos élenjáró egységét, s úgy hírlik, nemsokára újból ün­nepi gyűlésen méltatják tavalyi e­­redményeiket, adják át képvise­lőiknek a hímzett selyemzászlót, a megtisztelő címet. Elérték mindezt annak ellenére, hogy szétszórt, kevésbé fejlett-fejlesz­­tett alegységekben tevékenyke­dik ez a munkaközösség, s még nem véglegesítettek néhány szá­mukra igen jelentős szervezési javaslatot, elgondolást. Az elmúlt év azonban kedvező fordulatot is hozott az egység te­vékenységében, az alegységek jö­vőjét illetően. Jelentős korsze­rűsítési-bővítési munkálatokat kezdtek meg a gyímesközéploki és a csíkszentkirályi alegysé­gekben. Lényegesen javult a vág­­terek műszaki ellátottsága. Más­szóval, a Csíki medence s a Gyí­­mesek völgyének vágteres fűrész­üzemei is szervesen bekapcso­lódtak a megyei faipar megúj­hodásának áramkörébe, ese­tünkben is érezhetőek azok a ha­talmas erőfeszítések, melyeket megyénk e nagy hagyományok­kal és erőtartalékokkal rendel­kező iparágának korszerűsítésé­re, teljesítményének, hatásfoká­nak növelésére fordítanak. S a Csíkszeredai egység mun­kaközössége újabb eredményei­vel is igazolja e munkálatok szükségességét. 1971 s a megkez­dett ötéves terv első évnegyedét kiváló munkasikerekkel zárták, össztermelési tervüket közel 700 ezer lejjel szárnyalták túl, az á­­rutermelési tervet pedig több mint 1,1 millió lejjel. Ez azt je­lenti többek között, hogy 5500 köbméter fenyőrönköt, 1600 köb­méter bükkfarönköt, 840 köb­méter fenyőfűrészárut és 4000 négyzetméter parkettet gyártot­tak terven felül. Az értékesített árutermelés tervét pedig közel 1 millió lejjel szárnyalták túl az első évnegyedben. E megvalósítások jelentőségét különös mértékben növeli az a tény, hogy egy országépítő át­fogó munka legmagasabb hőfo­kán, a pártunk dicsőséges évfor­dulóját méltóképpen előkészítő napokban érték el s egyben azt is jelzik, hogy ez a munkaközös­ség becsülettel helytáll, egyre újabb erőforrásokat képes hasz­nosítani az új ötéves terv meg­növekedett feladatainak viszo­nyai között. A párt évfordulójá­nak köszöntésére tett vállalásu­kat közel 200 ezer lejjel telje­sítették túl az össztermelés ese­tében és az árutermelést ille­tően pedig a vállalásnak több mint kétszeresét valósították meg jóval az ünnep előtt. A gyors ütemben fejlődő me­gyénk dolgos mindennapjaiban szinte névtelen csíkszentkirályi, csíkszentsimoni, csíkszentdomo­­kosi és gyímesközéploki fafel­dolgozó alegységek, a környék vágtereinek munkaközösségei is­mét példát mutatnak. Kettős ün­nepre készülnek tehát azok, akik cselekvően, becsülettel kapcso­lódnak be egy nagy hagyomá­nyokkal rendelkező iparág meg­újhodásába, az egész ország sok­oldalú fejlesztésének gyorsüte­mű, átfogó folyamatába. Váli József teljesítésével köszöntik az RKP 50. évfordulóját Kiemelkedő munkasikerek a Csík­szeredái fakitermelő és -feldolgozó egységben TAVASZI HELYZETKÉP: A zöldségellátás "...SPENÓT! Néhány észrevétel egy gyergyó­­szentmiklósi ankét után Az elmúlt napokban Csíkszere­da zöldség üzleteiben valameny­­nyiünk rövid életű örömére meg­jelentek (nagyon reméljük, hogy nemcsak mutatóba) a primőrök ) spenót, zöldhagyma, saláta, ka­ralábé. S egyáltalán nem „két­ségbeejtő“ árakon. Fellelkesülve a tapasztaltakon (lám, lám — mégiscsak használt az átszerve­zés) ellátogattunk Gyergyószent­­miklósra és környékére, gondol­ván, hogy hasonló helyzettel ta­lálkozunk. .. Nem találkoztunk hasonló hely­zettel — ezt, mindjárt az elején meg kell mondanunk. Az a né­hány községi, falusi és városi üz­let, ahová ellátogattunk, jóllehet nem üresen, de primőr zöldségtől „mentesen“ fogadott. És nem csupán a szezonáru hiányzott, a­­miről joggal érdeklődött az a né­hány vásárló, akivel találkoz­tunk, hiány mutatkozott más zöldségféleségekben is — márkát például egyáltalán nem lehetett kapni. Érdeklődve a friss zöldség után, az elárusítóktól megtudtuk, hogy ezelőtt néhány nappal­ órá­val még lehetett spenótot kapni, de az is gyorsan elfogyott. Spe­nóton kívül más szezonban lévő zöldséggel, sajnos nem szolgál­hattak. Ez a helyzet. Csodák csodája, a gyergyó­­szentmiklósi Zöldség- és Gyü­mölcsértékesítő Központ az első negyedévi tervét 122 százalékban teljesítette. Mégis. Gondolom, joggal vetődik fel bennünk a kérdés, hogyan, ha zöldséget nem árul, gyümölcsöt pedig, egyelőre nem nagyon tud értékesíteni ?... A feleletet Sírbu Constantintól, a központ helyettes vezetőjétől kaptuk, miszerint a tervet a nem specifikus, termékek forgalmazá­sával — tehát élelmiszeripari ter­mékek — forgalmazásával szár­nyalták túl. Az eladott áru 80 százaléka nem specifikus áru, nem zöldség. (Ezek szerint, a­­mennyiben az élelmiszer üzletek­ben hébe-hóba zöldséget is árul­nának, akár zöldségüzletnek is nevezhetnénk.)­­ Jelen pillanatban a gyer­­gyószentmiklósi Zöldség- és Gyü­mölcsértékesítő Központnak e­­gyetlen egy kiutalása sincs — semmilyen konkrétnak nevezhető zöldségbeszerzési lehetősége. Hogy történik akkor ez a folya­mat, kerül vagy nem kerül friss saláta, hagyma, retek stb. a gyer­­gyói vásárlók asztalára ? — Természetesen, igen — nyug­tat meg Pócs Sándor főáruszak­­értő. A napokban érkezik 600 ki­logramm uborka és 200 kiló pa­radicsom. Bíztató kilátásaink vannak zöldhagymára, salátára is... baráti alapon.­­ A tavalyi gyergyói zöldség­ellátást a természeti csapás elle­nére is kielégítőnek lehet monda­ni, az évi tervüket néhány millió lejjel túlszárnyalták, jelentős jö­vedelmet értek el. Hasonló mód­szerekkel dolgoztak akkor is ? — Ugyanezekkel a módszerek­kel. A tavaly sem dicsekedhet­tünk valami sok zöldségkiutalás­sal. .. ellenben havi 9—10 000 lej­re telefonáltam. Ha valahol meg­tudtuk, hogy árufölösleg van, rög­tön utána ''mentünk, s így vala­hogy megtölthettük az üzleteket. Senki sem mondhatja, hogy az áru felkutatása nem tartozik a kereskedelemhez, de vélemé­nyünk szerint ez a nagyfokú spontaneitás, esetlegesség semmi­képpen sem válik előnyére. Hogy tulajdonképpen hol is van a hiba — a fejnél-e vagy a végtagoknál, — a központoknál, a terme­lőknél vagy az értékesítőknél, Gaál Péter (Folytatás a 2. oldalon) A 2. oldalon : EGY KIJELENTÉS KAPCSÁN A TUSNÁDFÜRDŐI ZÖLDSÉG­­ÜZLETRŐL * * Üröm helyett öröm — Ha jövőre is közel három, évi nemtörődöm­ség után a Csíkszeredai Jégpálya negyedben talajgyaluk, bolinde­­rek érkeztek. Éktelenül feltúrták a negyedet, földhányás, földmé­lyedés lépésről lépésre„ Az ember mindig egyre idege­sebben veszi tudomásul, ha föld­kupacokat kerülget, ha újra és újra felássák feltörik az úttestet, járdát, ott, ahol nemrég ezelőtt betont öntöttek. (Hogy csak a Jégpálya negyednél maradjunk, leaszfaltozták a járdákat majd jött a "államossági vállalat, és fel­törte, újra aszfaltozták, de akkor a telefonszerelés miatt ragadtak csákányt, majd a vízvezetékért stb.) Közösen irtózunk a sártól és a járókelők mindenkoron — okkal vagy ok nélkül — ugyancsak szi­dalmazni tudták mindazokat, ez­reik ,,merényletet“ követtek el az ékesen fénylő lábbelijük ellen. (S, hogy ismét a Jégpálya ne­gyednél maradjunk, az ott lakók számtalan­szor megkérdőjelezték a különböző illetékes szervek il­letékességét.) Nos megjelentek a kotrógépek, földgyaluk a negyedben, végre valahára rendet teremteni. Arról is hallottunk, hogy kétkezi mun­kások nagyobb számban hozzálát­nak ott a munkához. Az első 2 nap gépzúgástól volt zajos a negyed, ásták, gyalulták a fölösleges föl­det, úgy jól, isten igazából feltúr­tak mindent És bár az ember ir­tózik a földkupacokat kerülget­ni, érdekes módon senki sem szit­kozódott, a negyedbeli lakók ö­­römmel szemlélték a gépek mun­kálkodását, s ha megjegyzést is hallhattunk, az csak inkább felsó­hajtás volt: ,,Bárcsak mindvé­gig ilyen lendülettel folytatnák". Reméljük, hogy a kezdeti sike­res buzgalom nem lankad, és vég­re a negyedbeliek megismerked­nek — az ablakon kitekintve — a zöldelő fákkal napos játszótér­rel, sártalan utakkal. Ha jövőre is, de úgy is jó lesz ! Bálint András III H­ ...1 Kiilllaissai Iliimlumismin Tegnap délután a Csíksze­redai 1. számú általános is­­­kolában értékes és hasznos kiállítás nyílt meg A politikai tömegnevelő munka hatékony eszközei címmel. A kiállításon, a­­mint címe is mutatja, a megye városaiban, községeiben felhasz­nált és leghathatósabbnak bizo­nyult politikai tömegnevelési esz­közöket , sajtó­albumokat, fény­képes összeállításokat, montázso­kat szemlélhetjük meg.­­ A Nagyítás vagy King- Kong ? Negyedévzáráskor értesültünk arról, hogy a megyei mozivállalat igen kedve­zően zárta háromhavi mérlegét. Egész pontos statisztika szerint 872 377 nézője volt január, febru­ár, március filmjeinek. És még egy, a Csíkszeredai mo­zirajongót minden bizonnyal ér­deklő számadat: A Transzilvánia filmszínházat megnyitása óta több mint 137 ezren látogatták.­­ Naponta érkeznek hírek a községekben folyó építke­zésekről. Szentimréről tu­dósítanak, hogy Pálszeg faluré­szen három osztályteremmel bő­vítik a négyosztályos általános is­kolát. Már megkezdődöt az épí­tőanyag gyírítése. r r 11IF Tavaszi bárányok uhui 1 ’"1iTi

Next