Hargita, 1972. május (5. évfolyam, 104-128. szám)

1972-05-03 / 104. szám

AZ RKP HARGITA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTAN­ÁCS NAPILAPJA V. ÉVFOLYAM 104. (1301.) SZÁM 1972. MÁJUS 3. SZERDA­I ARA 30 BAM­ A in) vfzizntt munka firnitjével B® JVI V ül­l ®i 1IV.1H1M ^É#E ■ ü fl V J bizakodó hangulatban ünnepeltük iíji A Iiic ci cr/cT f wa/fi u U I Megyénk dolgozóinak tízezrei ünnepelték a munka nemzetközi napját CSÍKSZEREDÁ­M Híre mehetett, hogy javulnak országútjaink, hogy Csík és Gyergyó között nem kell már lépésben kerülgetni a gödröket, nyújtózik lassan az aszfalt me­­gyeszerte, mert ennyi autós vendéget bizony ritkán láthat­tak az itthoniak. Mindemellett tüneményesen megnyíltak a for­galom előtt még április végén is lezárt Csíkszeredai utcák, sza­bad volt az út minden irány­ban. És nemhiába, mert május első napján szépen benépesültek parkolóhelyeink, s a bucureşti-i, Ilfov, Prahova, Kolozsvár, Sze­­ben, Suceava, Brassó megyei kiskocsik éppoly gyakoriak let­tek, mint az idevalók. Beálltak szép sorba a zsögödi biovízfor­­rás mellé, a Jégpalota elé, a vá­ros minden pontján láthattuk őket. Áprilisi szeszélyeiről, úgy lát­szik, egy nap alatt a természet sem tudott leszokni, mert vasár­nap még felhőtlen, kék égbolttal hitegetett, hogy nem lesz amiért unatkoznunk idehaza sem, vár­juk csak gondtalanul az első má­jusi reggelt, lesz majd öröm, vi­dámság közös majálisaink he­lyén, Zsögödfürdőn. És volt, aki biztosra vette még kora reggel, hogy a felhőket csak a kíváncsi­ság hozza olyan közel a fenyők­höz, esőcseppjeikkel várni fog­nak egy-két napot. így eshetett, hogy alig múlt kilenc óra, kissé bizonytalanul, az eget kémlelve, elindultak az első vendégek, s máris nyíltak a sörösüvegek kint a szabadban, az erdő szélén. És azért is fűre ültek az ünneplők. (Folytatás a 2. oldalon) Bágyon felavatták a művelődés új hajlék­ a.Kérjük a fiatalokat, a felnőtteket, hogy becsül­jék, óvják meg a ron­gálástól, őrizzék meg tisztaságát, úgy ügyel­jenek rá, mint a saját második otthonukra, még cigarettafüsttel se pisz­­kítsuk be azokat a fa­lakat, amelyeket oly fá­radságos munkával e­­meltünk magunknak“ — mondotta többek között Major Vencel , igazgató­tanító, aki immár tizen­négy éve él és dolgozik Bágyban, de ilyen ün­nepben — magyarázza lelkesen — most van először része, amióta Kápolnásfaluról családjá­val együtt ide költözött. Közhellyel szólva, szűk­nek bizonyult az új mű­velődési otthon nagyter­me, hiába tizenhat mé­ter hosszú és szinte tíz méter széles, hogy bár­melyik nagyközségnek is díszére válna. Pedig ap­rócska falu ez a Bágy, a Homoródszentmárton és Homoródszentpál kö­zötti úttól négy kilomé­terre fent a dombon, gyümölcsfák közé hintve évszázadok óta. Mind­össze 143 család lakja, alig félezer a gyermekek és öregek száma, s csak akkor vannak szinte hat­­százan, amikor ünnepel a falu. És most, ápri­lis 30-án, ezen a napfé­nyes vasárnapon igazi, szívből jövő, messze­­hangzó ünnepet ült. Az egész falu összefogásá­nak, akaraterejének és munkájának felejthe­tetlen ünnepét. Mondják, hogy ilyen­kor minden bágyi haza­jön, ha esik, ha fúj, nem számít, ilyenkor minde­­niküknek otthon kell lennie. Választott máso­dik otthonukból, Brassó­ból vagy Székelyudvar­helyről. Autóbusz nem jár ide fel, gyalog kell nekivágni az útnak, ha sár nincs torony iránt, ha van, azon a keskeny gübbenős-gödrös bekötő úton, amelynek állapo­tát némileg feledtetni tudja a bágyiak munká­ja : kétoldalt csemeték szegélyezik a kapaszko­dót, délcegen hajlongnak a szélben, kamasz lomb­koronájuk hívogatóan integet az érkezőknek. Erre is gondolok, amikor az avatóünnepség egyik résztvevőjének lelkese­dését hallgatom : „Sokan gondolták idegenek, er­re jövet, hogy ők nem laknának Bágyban. De nekünk nincs ennél szebb hely, mint ez a kicsi falu, ahol most elkészült ez a szép hajlék. Kívánom, hogy hordozzuk tovább­ra is szívünkben művelt­ségünket, ne feledjük szokásainkat, s azokat sem, akik bennünket fel­neveltek“. Nem, ezt már nem a szűkkeblű lokál­patriotizmus mondja, hisz itt áll, feldíszítve, ünneplőben a szülőföld szeretetének mindennél ékesebb bizonyítéka. Tá­gas, ízléses, ünnepélyes, pénzbeli értéke félmil­liónál is több s ami szinte hihetetlen, 168 munkanap alatt készült el. És azon az alapozás­tól az utolsó simításig mindent a bágyiak vé­geztek. Az elszármazot­tak néha csupán azért jöttek haza, hogy segít­senek. Hisz valamennyi­en kiváló ácsok, kőmű­vesek, asztalosok. A legfiatalabbja között fes­tők is vannak, ők azért jöttek gyakran a Cenk alól, hogy a festésért se kelljen egyetlen banit se fizetni. És hogy a színpad fölötti homlok­zat is beszédes legyen, azt a bágyi születésű Orbán József szobrász­művész vállalta magára. Bukarest, Brassó, Foga­­ras, Mangália, Viktória­­város, Székelyudvarhely, Rmn-Vilcea, megannyi művelődési intézményé­nek ornamentációja u­­tán, most, 77 éves ko­rában ezt is ö­­römmel vállalta. Neveket kellene so­rolni, több százat is, hogy érdeme szerint va­lamennyi ide kerüljön. Álljon helyettük szülő­falujuk neve, Bágy, a­­melynek lakói emberi tartásukhoz méltóan, pél­damutatóan köszöntötték a munka ünnepét. Ennél szebben talán nem is lehetett volna. És csak rajtuk múlik, hogy to­vábbi céljaik, vágyaik is így teljesüljenek. A­­melyek között a szeré­nyebbek, hogy mielőbb filmvetítő gépjük le­gyen, művelődésük új hajlékában „igazi" szí­nészeknek is tapsolja­nak. JANKÓ ISTVÁN Megyénk művelő­dési életének két ki­­ emelkedő eseménye Állandó népművé­szeti kiállítás nyílt Gyergyóújfaluban Rendhagyó volt ez a gyergyóújfalui vasárnap. Nemcsak a május else­jei ünnepség, hanem az állandó népművészeti ki­állítás megnyitásának e­­seménye tette azzá, s gazdagabbá az ünnepet. Egyelőre szerény, mindössze egy szobára való székely népi búto­rok, ruhák, használati tárgyak gyűltek össze, de a község lakóinak közös elhatározása az értékes kiállítás anyagát állandóan bővíteni, gaz­dagítani. Hogyan is kezdődött? — Erre nehéz lenne vá­laszolni. Több impulzus szerencsés találkozása eredményezte azt a ki­tartó munkát, amely e kiállítás létrehozásában csúcsosodott ki. Az elmúlt évben a me­gyei nőbizottság felhív­ta a községek és falvak asszonyait, tegyék szép­pé, otthonossá művelő­dési otthonukat. A fel­hívás nem maradt vissz­hangtalan itt sem ; élénk varrás, fonás, szövés kezdődött, s végül be­lőle nemcsak a nagyte­rem díszítésére futotta, hanem jócskán maradt a most szőtt ötvenhat méter színbre járóból a kiállítás számára is. A­ hetvennyolc éves Máté Lajosné és a het­venkét esztendős Albert Györgyné úgy dolgozott, mintha nem hét, hanem­­csak két-három évtized lenne a háta mögött. A kiállítás számára szőtt hatvankét sing rongy­szőnyeg nem is lett vol­na meg nélkülük. Nem szabad megfeled­­keznünk a szervezőkről, irányítókról, akik a né­pi alkotások háza segít­ségével hozzáértő mun­kát végeztek. Kiss Er­zsébet, Rajkó Gizella, Luka Klára és Gáli An­na mindenütt ott volt, ahol asszonykézre és leleményességre volt szükség. A jó szervező­­yűjtőmunka eredménye­ként az asszonyok 2270 lej pénzalapra tettek szert, ezenkívül negy­venegy darab értékes tárgyat szereztek a ki­állítás számára. A községi pártbizott­ság és a művelődési ott-­­­hon mindenben a leg-­­­messzebbmenően támo­­­­gatta őket. Gál Ernőnek,­­ a községi kultúrotthon­­ igazgatójának nem kis­­ része van abban, hogy­­ a kiállítás megnyitha-­­ tott. A megyei nőbizottság serkentő felhívása, vala­mint a körültekintő szer­vezés mellett nagy sze­repe volt annak is, hogy az utóbbi időben Gyer­­gyóújfaluban érezhetően­­ megnőtt az érdeklődés­­ a népköltészet iránt. Ez pedig jórészt az isko­­­­la érdeme.* Népdal-ének­lési versenyeik­­most szervezik a legújabbat­­ Csillagos ég címmel, az­­zal a céllal, hogy­­ összegyűjtsék és új-­­­ra közismertté te­­­­gyék a már feledés-­­­be menő népdalokat), jól kiegészülnek most a viselet, a népi eszközök és bútorok összegyűjté­sével, az állandó kiállí­tás megszervezésével. Nézem a tárgyakat. A bejárat mellett egykori kályha , a cserepes, gócaljával, medvesütővel (a kilencven esztendős Ferenczi Péter és a­­ nyolcvan felé járó Si­mon István útmutatásai alapján építette fel Koós György), rajta lábas-lá­bas , 1875-ben készült kanapé, egy évvel ké­sőbbi az asztal. A fel­írás szerint legrégibb a pad, 1849-ből való. De közel száz esztendős a tálas és a fogas, lega­lább egy évszázados a vetett ágy kilenc párná­ja, lepedője, a kender­szalmazsák. De ki tud­ná megmondani, vajon mennyi idős a tulipános láda, a téka, az almári­um, vagy a fatál, hogy ne is beszéljünk a lá­gerről (víztartó), a má­zsát­ról vagy a dubok­ká­ról. Gyönyörködöm a ru­hákban. Albert György­­né egy teljes öltözetet ajándékozott, Egyed Már­tonné pedig esküvői ru­hával járult a kiállítás anyagához. Szép az újfalvi kiállí­tás. De legalább olyan szép a kezdeményezés s a munka, melynek e­­redményeként létrejött s bővülni fog a környék népművészetét megőrizni hivatott állandó kiállítás, amely — talán — egy eljövendő néprajzi mú­zeum magva. Gyergyóújfaluban szé­pen, sokat igérően tisz­telegtem,­ a munka ünne­pe előtt. DEMETER ZOLTÁN 33 sztKrimmmm Kétségtelen, hogy ebben az év­ben már vasárnap megkezdődtek a májusi ünnepek. Mai örömök­kel és régi munkásmajálisok han­gulatával utcára, parkokba, sport­pályákra, kirándulóhelyekre hív­ták a székelyudvarhelyiek ezres tömegeit. Ragyogó tavaszi dél­előtt volt. S a zászlódíszbe öltö­zött város lépten-nyomon megle­petéseket tartogatott: a központi parkban nagy kerámia­vázák je­lentek meg, a házak homlokza­tát sok helyen újrameszelték, megnyílt a tavaszi javítás után a Homoród vendéglő és a sétaté­ri falatozó, Szejkefürdőn pedig az új szövetkezeti cukrászda (e­­lőző napon avatták) csalogatta vendégeit. Jókedvben nem volt hiány. A fúvószenekar térzenét adott a Sétatéren, s a zene hatá­sára nemcsak a falatozó teraszán terebélyesedett a derű, de a kö­zeli sportstadionban, a népes szurkolótáborban is. A jókedv forrása a megelége­dés. S mint annyi ünnepi szám­adáskor, Székelyudvarhely dolgo­zói ezen a május elsején is meg­elégedéssel, büszkeséggel tekint­hettek vissza végzett munkájuk­ra, eredményeikre. A helyi keres­kedelmi vállalat gondoskodott, ■hogy a pihenés, szórakozás per­ceiben semmi se vessen árnyékot az ünnepi jókedvre: ételből, ital­ból, hűsítőkből, édességekből mondhatni korlátlan mennyiség állt a közönség rendelkezésére. A Szejkén felállított sátrakat ki­rándulók sokasága lepte el. Sajnos, május elsején esőt í­­gérő reggelre ébredt a város. Az (Folytatás a 2. oldalon) Megbeszélések a Román Kommunista Párt küldöttsége és a Francia Szocialista Párt küldöttsége között 1972. május 1-én, hétfőn meg­beszélések folytak a Román Kommunista Párt Nicolae Ceauşescu, az RKP főtitkára vezette küldöttsége és a Fran­cia Szocialista Párt Francois Mitterand, az FSZP első titkára vezette küldöttsége között. Francia részről részt vesznek: Gaston Defterre, a Francia Szo­cialista Párt Országos Bürójának tagja, a szocialista parlamenti csoport elnöke, Marseille pol­gármestere és Robert Pontillon, a Francia Szocialista Párt Or­szágos Bürójának tagja és nem­zetközi kérdésekkel foglalkozó országos titkára, román részről pedig Manea Mănescu elvtárs, az RKP KB Végrehajtó Bizott­ságának és Állandó Elnökségé­nek tagja, a KB titkára, Ştefan Voi­tec elvtárs, az RKP KB Vég­rehajtó Bizottságának tagja, Cornel Burtică, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának pót­tagja, a KB titkára, Ştefan And­rei elvtárs, az RKP KB titkára. A megbeszélések során kölcsö­nösen tájékoztatták egymást a két párt tevékenységéről és cél­kitűzéseiről. Egyidejűleg sző­nyegre kerültek a Román Kom­munista Párt és a Francia Szo­cialista Párt közötti, a Románia és a Franciaország közötti kap­csolatok, az európai politikai helyzet és az aktuális nemzetkö­zi helyzet kérdései. Kinyilvání­tották azt a közös óhajt, hogy továbbra is fejlesszék a két párt közötti, a román és a francia nép közötti kapcsolatokat. A megbeszélések a jó megér­tés meleg légkörében folytak le. Ninulas Ceau­aeanu elvtárs találkozott Santiago Carrillo elvtárssal Nicolae Ceauşescu elvtárs, a Román Kommunista Párt főtitká­ra Elena Ceauşescu elvtársnővel együtt május 2-án találkozott Santiago Carrillo elvtárssal, a Spanyolországi Kommunista Párt főtitkárával, aki a Román Kom­munista Párt Központi Bizottsá­gának meghívására látogatást tesz országunkban. Ott volt Ştefan Andrei elvtárs, az RKP KB titkára. A felek ez alkalommal ismét leszögezték, továbbra is fejleszte­ni kívánják a Román Kommunis­ta Párt és a Spanyolországi Kom­munista Párt együttműködési és internacionalista szolidaritási kapcsolatait a két párt és nép érdekében, a nemzetközi kommu­­nista és i Tiun­avasni Gurealom­ egysé­­ge, az összes antiimperialista erők egysége érdekében. Véle­ménycserét­ folytattak egyben az antiimperialista, forradalmi harc, a kommunista és munkásmozga­lom, a nemzetközi helyzet idő­szerű kérdéseiről. A megbeszélés a szívélyesség és a meleg barátság légkörében zajlott le. Nicolae Ceauşescu elvtárs és Elena Ceauşescu elvtársnő ebé­det adott Santiago Carrillo elv­társ tiszteletére. A Német Demokratikus Köztársaság párt- és kormányküldöttségének látogatása Románia Szocialista Köztársaságban A Román Kommunista Párt Központi Bizottsága, a Németor­szági Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága és a két or­szág kormánya megállapodott abban, hogy ez év májusának második dekádjában kerüljön sor a Német Demokratikus Köz­társaság párt- és kormánykül­döttségének hivatalos baráti lá­togatására Románia Szocialista Köztársaságban. A küldöttséget Erich Hone­­cker, a Németországi Szocialista Egységpárt Központi Bizottságá­nak első titkára és Willi Stoph, a Németországi Szocialista Egy­ségpárt Központi Bizottsága Po­litbüro­jának tagja, a Német De­mokratikus Köztársaság Minisz­tertanácsának elnöke fogja ve­zetni. A látogatás alkalmából aláírják a Románia Szocialista Köztár­saság és a Német Demokratikus Köztársaság közötti barátsági, e­­gyüttműködési és kölcsönös se­gítségnyújtási egyezményt. AZ IFJÚSÁG NAPJÁN A megyeszékhely tűzoltó ze­nekara vonult végig a Lenin utcán. S a vidám induló üte­mére felvonultak a mezei fu­tóverseny megyei szakaszának résztvevői: fiatalok a Hargita minden oldaláról. S bár az idő májust hazudtolva boron­­gósan hűvös volt, a verseny­zők vidáman rajthoz álltak. Sokszáz szeredai lakos drukkolt az ifjúságnak, akik 800, 1000, 1500, 2000, 3000 mé­teren szaladtak. Eredmények: Lányok : 800 m — 1. Kovács Etelka (Székelyudvarhely), Golas Elisabeta (Csíkszereda), Okos Katalin (Csíkszereda). 1000 m — (17—19 évesek) : 1. Ferencz Berta (Csíkszere­da), 2. Zănoaga Ana (Vár­hegy), 3. Kató Ibolya (Dánfal­va). (19 éven felül): 1. Tăslăua­­nu Sidonia (Tölgyes), 2. Urzi­ca Ioana (Várhegy), 3. Gean­­golău Eugenia (Tölgyes). Fiúk : 1500 m : 1. Máté Mihály (Székelyudvarhely), 2. Nagy Miklós (Székelykeresztúr), 3. Gecző Lajos (Csíkszereda). 2000 m — 1. Mureşan Aurel (Várhegy), 2. Bertalan András (Székelykeresztúr, 3. György Ferenc (Csíkszentmárton). 3000 m — 1. Ambrus György (Vlahica), 2. Fazekas Sándor (Toplica), 3. Puskás György (Gyergyószentmiklós). A boldog nyertesek üdvöz­lése után egy színes­ epizód is melegítette az ifjakat, nézőket egyaránt. A Loto-Pronosport megyei kirendeltsége különdí­­jat adott a verseny legfiata­labb és legidősebb futójának. Nos, a díjakat az 1959-ben született farkaslaki Páll Irma valamint a 31 eszten­dős Ferenczy Lajos Tibor viahicai bányász nyerték. Meg kell jegyeznünk, hogy az u­­tóbbi versenyző már évek óta részt vesz hasonló rendezvé­nyeken, s mindig díjat visz haza. (Folytatás a 2. oldalon) A versenyzők egyik csoportja

Next