Hargita, 1976. február (9. évfolyam, 6-9. szám)

1976-02-07 / 6. szám

A ROMÁN KOMMUNISTA PÁRT HARSITA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS HETILAPJA Történelemalakító fórum Országos érdeklődés kíséri a megyei néptanácsok, valamint a municípiumi, városi és községi néptanácsi elnökök, főváro­sunkban zajló, első kongresszusának munkálatait. Építő-alkotó munkánk kimagasló momentuma történelmi jelentőségű ese­ményként íródik be országunk történetébe, értékes módon hoz­zájárul a szocialista építés újabb és újabb erőforrásainak feltá­rásához. A nép legdemokratikusabb és legreprezentatívabb fó­rumaként, a kongresszus új, magasabb szinten biztosítja a szé­les néptömegek, nemzetiségre való tekintet nélkül, az összes dolgozók szervezett részvételét a gazdasági-társadalmi élet va­lamennyi területének, az egész társadalomnak a tudatos vezeté­sében. Jelentőségét nagyban növeli az a tény, hogy olyan körül­mények között kerül sor rá, amikor hazánk — az RKP XI. kongresszusán elfogadott Programnak megfelelően — a társa­dalom forradalmi átalakításának új, a sokoldalúan fejlett szo­cialista társadalom megteremtésének, a kommunizmus felé való előrehaladásának a szakaszába lépett. Ebből adódóan a kong­resszus behatóan elemzi az 1971—1975-ös ötéves tervben a párt vezetésével elért sikereinket és megvitatja szocialista hazánk jövőbeni fejlődésének legfontosabb kérdéseit. A kongresszus valamennyi résztvevője, és velük együtt — a rádió, a televízió és a sajtó jóvoltából — az ország minden egyes lakója megkülönböztetett érdeklődéssel követte végig Nicolae Ceauşescu elvtárs nagyszabású, rendkívüli elméleti és gyakorlati jelentőségű expozéját, amelyben pártunk főtitkára a rá jellemző forradalmi tisztánlátással, a haza és a nép jelene és jövője iránti mélységes felelősségérzettel, alkotó módon vá­zolta fel országépítő munkánk legfontosabb tennivalóit és érté­kes módon hozzájárult a kongresszus napirendjén szereplő kér­dések elmélyült tanulmányozásához, a pártszervezetekre, a nép­tanácsokra, az ország valamennyi állampolgárára háruló jövő­beni tennivalók pontos körülhatárolásához. A kongresszus mun­kálatai világosan bizonyítják, hogy a résztvevők messzemenően gyümölcsöztették az expozé gazdag tényanyagát, a benne kifej­tett gondolatok segítségével tartalmasabbá, célratörőbbé tették az országos eszmecserét. Egyöntetű a résztvevők abbéli elhatá­rozása — amelyhez az ország valamennyi lakójával együtt me­gyénk magyar és román dolgozói is egyemberként csatlakoznak —, hogy ezutáni munkájukban vezérfonalnak tekintik pártunk főtitkárának expozéját, s erejüket nem kímélve munkálkodnak a benne foglalt feladatok példás valóraváltásáért. A néptanácsok első kongresszusa a napirendjén szereplő kérdések elmélyült tanulmányozásával, megfelelő határozatok kidolgozásával újabb ragyogó sikerekkel gazdagítja országépítő munkánkat. Ebben a sokrétű tevékenységben, a pártszervek és -szervezetek vezetésével megnövekedett feladatok hárulnak a néptanácsokra is. A kongresszus újszerűsége éppen abban áll, hogy képviselőik révén az egész nép véleményének meghallga­tásával, a szocialista demokrácia elmélyülésének újabb bizony­ságaként, pontosan körvonalazza a helyi államhatalmi szervek időszerű feladatait. Mert az országos szintű tanácskozás, az or­szágos ügyek mellett a megyék, a városok, a községek tenniva­lóit is megfogalmazza, hasznos elvi és gyakorlati útmutatásokat dolgoz ki, amelyekkel a néptanácsok még gyümölcsözőbbé te­hetik munkájukat, eredményesebben oldhatják meg a helység­rendészet és -fejlesztés összes kérdéseit A néptanácsok első kongresszusának dokumentumai biztos támpontot jelentenek megyénk városai és községei továbbfej­lesztéséhez is. A feladatok nagyok és könnyűnek sem mondha­tók. De nem hátrálunk meg. Töretlen hittel, határtalan lelke­sedéssel munkálkodunk a XI. kongresszus határozataiból, Nicolae Ceauşescu elvtárs expozéjából eredő feladataink valóra­­váltásáért, a szocializmus és a kommunizmus diadaláért ha­zánkban, Románia Szocialista Köztársaságban. (Nagy P. Zoltán felvétele) smét megindultak a gé­pek­­egy gyárban. Gyi­mesközéplokon, tizenkét patak völgyében, simára bo­rotvált meredek hegyi kaszá­lók, féltve vigyázott fenyvesek ölében. Ott, ahol évszázadokon át a természeti szépségek ro­mantikája, a népművészet és az etnikum igen sajátos volta jelentette az életvitel lényegét, s a vállra vetett szőttes tarisz­nya a jobb sors reményét. Azzal a komoly elhatározás- zsal építettük fel ezt a bútor­gyárat, hogy termékeny mag­jává, úgymond fundamentu­mává váljon az ipari termelés által meghatározott új életvi­telnek, jó értelembe vett ugró­deszkája legyen a városiaso­dásnak, segítsen új értékrend­­szert­­állítani a lakosság elé, a korszerű anyagi és szellemi i­­gények, a kommunista ember­típus alakítását illetően. Igaz nehezen épült, jó érzéig kilencedik mostoha gyermeke volt a fairari építkezési tröszt­nek, rég el kellett volna fe­lejtsük az átadását, heteik óta hiába kérdezgettük, mikor is ünnepelhetjük az avatását, míg végre csarnokaiban fel­­csattant a munka zaja. Így hát efeletti örömünkben most nem arról a kemény emberi küzde­lemről szólunk, ami ezért a gyárért folyt, összpontosítsuk arra erőfeszítéseinket, hogy valóban méltóak lehessünk eh­hez a modern kicsi gyárhoz, szakmai tudás, hivatástudat, a termékek minőségének és mennyiségének a szempontja­iból is felnőhessünk az elvá­rások szintjéhez. Az új gyár történetéhez fel­tétlenül hozzátartozik a K­o­mén Kommunista­ Pártnak az a következetes politikája, a­melynek célja harmonikusan fejleszteni az ország minden e­­gyes vidékét. Úgy is mondhat­nánk, ennek a politikának jel­lemzője Gyimesközéplokon is, hogy az ipar megy el a mun­káshoz, tehát ettől kezdődően itt háromszáz emberrel keve­sebb ül reggelenként egyez­ményes buszra, mert helyben van a gyár. S ha a szakképesí­tésre való szívós igyekezetet is ideszámítjuk, elmondhatjuk, hogy rövidesen pár száz magas képzettségű munkás egészíti ki a község társadalmi összetéte­lét. Tehát a munkásosztály vá­lik iz is uralkodó tényezővé. A huszonegy millió lejes be­ruházással épült, magas tech­nikával felszerelt bútorgyár­ban konyhabútort fognak ké­szíteni. Mintegy tízezer garni­túrát évente, ami azt jelenti, hogy a kis fatelep globális ter­melése 70 millióra növekedik, a községbe befolyó kereset mintegy tizenhat millió lejjel emelkedik. Hogy mit jelent ez a kereskedelmi tevékenység fellendülése, a­­község gazdasá­gi-társadalmi fejlődésének, a civilizációs mutatók szempont­jából, e gyors számítás után is elképzelhetjük. Egyszóval nagy örömet je­lent számunkra ennek a gyár­nak a felépítése. Örömünk nyilván teljesebb lenne, ha az új gyár építkezé­­seinek a befejezésével párhu­zamosan —, ahogyan az elkép­zelések is előre látják — felé­pülne az az ötven lakosztály, kantin, bölcsöde is, amely fel­tétlen továbbsegítené az iparo­sítási törekvések eredményes­ségét, hogy komoly műszaki értelmiségi gárda honosodjon meg Gyímesközéplokon, a ti­zenkét íxitakok romantikus völgyében. Zöld Lajos GYÁR A HEGYEK ÖLÉBEN VILAG PROLETÁRJA!, EGYESÜLJETEK!" 1976. február 7. szombat IX. évfolyam 6 (2014.) szám 8 oldal Ara : 50 báni

Next