Hargita, 1976. február (9. évfolyam, 6-9. szám)
1976-02-07 / 6. szám
JÖVŐBEMUTATÓ DOKUMENTUMOK Két nagyjelentőségű dokumentumot hoztak nyilvánosságra e héten, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának az 1971—75-ös ötéves terv teljesítésével kapcsolatos Határozatát, valamint Románia Szocialista Köztársaság 1971—1975-ös egységes országos gazdasági-társadalmi fejlesztési tervének teljesítéséről szóló közleményt Nehéz lenne felsorolni a két fontos dokumentum gazdag tényanyagát, amely magába sűríti az utóbbi öt év során hősies és kitartó munkával elért sikereket az ország gazdasági-társadalmi és politikai fejlesztésében. A dokumentumokból, a számadatok óriási meggyőző erejével, kitűnik, hogy az RKP X. kongresszusán kijelölt alapvető objektumokat és feladatokat dolgozó népünk sikeresen teljesítette, s a kongresszus irányelveit az ipari össztermelésre vonatkozóan hat hónappal korábban, az ötéves terv maximális célkitűzéseit pedig két hónappal határidő előtt valósította meg. Az ötéves terv évi tervfeladatainak maradéktalan és határidő előtti teljesítése a X. Kongresszus és az Országos Konferencia határozatainak és az ötéves terv előirányzatainak reális jellegét bizonyítja, s ugyanakkor ékesszólóan juttatja kifejezésre azt a következetességet, amellyel pártunk a ráháruló történelmi küldetésének eleget tesz, szabad és méltó életet, jólétet és civilizációt biztosítva a népnek. Az 1971—75-ös ötéves terv teljesítésének időszakában — a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom felépítését célzó történelmi szakasz első ötéves tervében — biztosítottuk a termelőerők gyorsütemű, arányos fejlődését, jelentős haladást értünk el a gazdaság minden területén és a társadalmi életben, lehetővé téve egész népünk életszínvonalának emelését. Rendkívül sokatmondó az a tény, hogy Románia ipari termelése 1975 végén 31-szer volt nagyobb, mint amelyet a burzsoá földesúri Románia ért el virágkorában. Az elmúlt esztendő össztermelése közel 85 százalékkal volt nagyobb, mint az 1970-es évi. De a mennyiségi növekedésen túl mélyenszántó minőségi változások következtek be az ipar szerkezetében, a gyártástechnológiák korszerűsítésében, a tudomány és a technika legújabb vívmányaihoz fűződő ágazatok erőteljes fejlődésében. Az elért eredmények nyomatékosan alátámasztják a maguk konkrétságában a párt marxista-leninista politikájának helyességét, tudományos megalapozottságát, amely a szocialista iparosítás következetes folytatását tűzi ki célul, ez lévén meghatározó tényezője a gazdasági növekedésnek és stabilitásnak, az ország emberi és anyagi erőforrásai hatékony hasznosításának, Románia cselekvő részvételének a nemzetközi munkamegosztásban. Az iparban említésre méltó, hogy majd minden ágazat és majd minden főbb termék esetében jelentős mértékben sikerült túlszárnyalni a tervmutatókat, s számos megye — köztük Hargita megye is — az ipari össztermelés ötéves tervét határidő előtt teljesítette. S mikor jóleső érzéssel nyugtázzuk szorgos munkaközösségeinknek ezt a sikerét, megelégedéssel vesszük számba azt is, hogy megyénkben a gazdasági beruházások gyorsabb ütemben növekedtek, mint az országos átlag (az 1,7-hez viszonyítva Hargita megyében 2-szeres a növekedés). Figyelemre méltó mezőgazdaságunk előbbrelépése is, amelynek forrása a gépesítés és a kemizálás fokának növelése, az öntözési munkálatok kiterjesztése, így a kedvezőtlen időjárási körülmények, az ebben az időben bekövetkezett áradások és szárazság ellenére a mezőgazdaság több mint 25 százalékkal nagyobb termést ért el, mint az 1966—1970-es ötéves tervben, biztosítva ennek az ágazatnak fokozottabb hozzájárulását a lakosság igényeinek kielégítéséhez, az ország általános haladásához. S olvasva a két dokumentumot,hasonló sikerek tudatosodnak bennünk — legyen szó az erdőgazdálkodásról, a szállításról és távközlésről, a beruházásokról és építkezésekről, a műszaki haladásról és a tudományos kutatásról, a külgazdasági kapcsolatokról, a termelőerők területi elosztásáról, a népesség és a munkaerő alakulásáról, a lakosság életszínvonaláról. S mindezt szintetizálja az, hogy az 1971—75-ös ötéves terv teljesítése során a nemzetgazdaság öszes ágaiban növekedett a jövedelmezőség. A nemzeti jövedelem évente átlag 11,3 százalékot meghaladó ütemben növekedett, s ennek alapján a reális javadalmazás mintegy húsz százalékkal, az egész lakosság reális összjövedelme pedig hozzávetőlegesen 46 százalékkal növekedett. Az eddigi sikerek csúcsairól tekintünk a még fényesebb jövő elé, amelyre vonatkozó programunk valóban grandiózus. Eredménye megvalósításának minden feltételével és lehetőségével rendelkezünk. Rajtunk, szocialista társadalmunk tagjain múlik, hogy a jelenlegi feladatok maradéktalan teljesítésével előbbre lépjünk a szocialista Románia sokoldalú felvirágoztatásának útján. Megyénk iparának januári eredményei többre köteleznek • 16,8 millió lej értékű többlettermelés • Túlszárnyalt exportfeladatok • Három vállalat adós maradt. Miért? • Indokolt az előbbrelépés igénye A napokban készült el az év első számvetése. Előttünk áll megyénk ipara egy hónapos tevékenységének gazdasági mérlege. A számadatokat vizsgálva megelégedéssel nyugtázhatjuk, hogy jól kezdtük a műszaki-tudományos forradalom ötéves tervét, így megyei viszonylatban az össztermelési tervet 3,2 százalékkal szárnyaltuk túl, amelynek 16,8 millió lej értékű többlettermék felel meg. És ha már itt tartunk, érdemes megemlítenünk azt is, hogy az elmúlt év hasonló időszakához viszonyítva 15 százalékkal nőtt az ipari össztermelés. E téren szép eredményeket ért el a megyei helyi ipari vállalat, a Csíkszeredai traktoralkatrészgyár és készruhagyár, valamint a tejipari vállalat munkaközössége. A sikerekről szólva utalnunk kell arra, hogy megyénk ipara — többek között — 1,8 millió lej értékű készruhát, 399 tonna szürke nyersvasat, 36 tonna fémipari berendezést, 19 tonna vasat, 14 tonna túróféleségeket állított elő kötelezettségen felül. Hogy jól gazdálkodtunk erőforrásainkkal, azt bizonyítja a különböző mutatószámok közti egyensúly, egészséges arány is, így a már említett tervtúlteljesítés mindenekelőtt a munkatermelékenység javára írható, amelynek szintje 3,8 százalékkal volt nagyobb az előirányzottnál. Ebben a vonatkozásban említésre méltóak a Csíkszeredai kötöttárugyárban, a balánbányai bányaipari vállalatban, a megyei helyiipari vállalatban elért eredmények. A termelő tevékenység során elért megvalósításokat taglalva érdemes megemlítenünk azt is, hogy a havi exportszállítási tervfeladatot is jelentős mértékben túlszárnyaltuk, megyei viszonylatban 30,2 százalékkal. Egyszóval megyénk ipari egységeinek túlnyomó többsége eredményesen zárta az esztendő első hónapját, s ez egyben biztosíték arra, hogy a jövőben még jobban fognak dolgozni. És erre van is lehetőség, erre is kell törekedni, hiszen a következő időszakok tervfeladatai már eleve megnövekedett követelmények elé állítják a munkaközösségeinket. Ebben az összefüggésben indokoltnak tartjuk rámutatni néhány olyan fogyatékosságra, amely már január folyamán kiütközött. Háromvállalatunk, nevezetesen a Csíkszeredái fakitermelési és szállítási vállalat, a Hargita bányavállalat és a székelyudvarhelyi élelmiszeripari felszereléseket gyártó vállalat nem teljesítette össztermelési tervét. Az első esetében objektív okok is közrejátszottak, az utóbbi kettőre vonatkozóan azonban ez az indoklás kevésbé fogadható el, annál is inkább, mert a lemaradás értéke nem nagyon számottevő. Plusz erőfeszítéssel, igényesebb munkavégzéssel, idejében foganatosított intézkedésekkel bizonyára el lehetett volna kerülni a két-háromszázezer lejes adósságokat. Említettük a választékterv teljesítésében elért eredményeket, de sajnos e mutatószám alakulását nem lehet egyértelműen pozitívan értékelni. Többlettermék van egyfelől, de ugyanakkor másokból — rézkoncentrátum, alacsony feszültségű elektromossági berendezés, élelmiszeripari felszerelés, rétegelt lemez stb. — nem sikerült előállítani a tervben szereplő mennyiségeket. Persze, értékelnünk kell az össztermelési terv teljesítését és túlszárnyalását, de azt nem árnyékolhatja be a fizikai feladatok megvalósításában mutatkozó el-térés. Egyes vállalatokban az össztermelésmunkatermelékenység-tényleges átlaglétszám közti normális arány felborult. S persze, ez kedvezőtlenül hatott ki a gazdasági hatékonyságra, illetve az energia ráfordítás nincsen összhangban az elért eredményekkel, így a Csíkszeredai traktoralkatrészgyárban a létszámtervet 11,1 százalékkal lépték túl, de ugyanakkor a munkatermelékenység tényleges szintje csak 3,7 százalékkal volt nagyobb a kiszabottnál. Innen a következtetés: a tervtúlteljesítés elsősorban nem a termelékenység javára írható. És ez nincs rendjén. Nagyvonalakban hasonló a helyzet a Csíkszeredai faipari cserealkatrészgyárnál, ahol 6,6 százalékkal lépték túl az előirányzott átlagos létszámot, s a munkatermelékenységi tervet éppencsak teljesítették.A tejipari vállalatnál 8,1 százalékkal több munkaerőt foglalkoztattak a megengedettnél, s ugyanakkor a termelékenységi feladatukat csak 2,1 százalékkal teljesítették túl. Többre, jobbra van lehetőség és íród. Ezt kell szem előtt tartani ezekben a napokban, s ez kell megnyilvánuljon a most zajló évi közgyűlések vitái során is. Az előbbrelépés igénye, követelménye szellemében ! Hajnal Attila ' 1 ' 1976. FEBRUÁR 7. SZOMBAT Tények tükrében a mezőgépek javításáról Bár hó borítja a szántóföldeket, a mezőgépész most sem pihenhet. Nem tekintve a mezőgazdaság idénymunkáját, ez az az időszak, amikor fel kell készülni a nagy erőpróbára, a tavaszivetésre. Ez pedig jó gépeket kíván. Ezért találni bent a műhelyekben mezőgépészeink zömét, kezükben szerszám. Erő- és munkagépeket javítanak. Egyik mezőgépészeti osztályon jobb, másikon kevésbé jó körülmények között. Mert bár valamennyi osztály egyetlen tröszthöz tartozik, állomása válogatja, milyen a technikai ellátottság. Látogassunk el két mezőgépészeti osztályra, kérdezzük meg a gépészeket, karbantartókat, miként végzik gépeik javítását, milyen nehézségekkel találják szemben magukat. Vizsgálódásunk tárgyául válasszuk a csíkszépvízi és a csíkszentimrei mezőgépészeti osztályokat. Előbbi a csíktaplocai, utóbbi a csíkszentkirályi mezőgépészeti állomáshoz tartozik. CSÍKSZÉPVIZEN, a kora reggeli órák már munkahelyükön találják a gépészeket. Dolgozni egyelőre nem tudnak. Az ok — bármilyen banálisnak tűnik, valós: a mezőgépészeti osztályon nincs villanyvilágítás, holott a hálózat mintegy 60 méterre húzódik. Egy oszlop és 150 méter huzal kellene, no meg kevés munka, de mindenesetre a mostaninál jóval több törődés, hozzáállás. Az áramhiány azonban nemcsak a téli munkakezdés, munkavégzés idejét hozza közelebb egymáshoz, hanem jelentősen csökkenti a termelékenységet is. Mert nyilvávaló, hogy ha még világító áram sincs, nincs ipari áram sem, így hiába a fúrógép, hiába a köszörű, a villanyhegesztő felszerelés, működtetni nem lehet azokat. Pedig milyen nagy szükség lenne ezekre — a már egyszerűnek mondható — eszközökre. Gondoljunk csak a burgonyaültetők javítására. Gépenként mintegy 100 darab elkopott gumófogó karomra kell fémre-, jeget hegeszteni, majd a felületeket lecsiszolni. S ha nincs köszörű? Jöhet a kézi reszelő. A mezőgépészeti állomások megyei trösztjének véleménye szerint a kérdést gyorsan csak áthidalni lehet. A gépészeti osztálynak eddig is volt egy saját áramfejlesztő telepe, de az műszakilag nem felelt meg, most kicserélik, így az említett felszereléseknek lesz energiaforrásuk. Létezik azonban egy másik lehetőség. Az egész gépészeti osztályt elköltöztetni (most a falu végén van, mintegy másfél kilométerre a központtól) az mtsz-műhelyek közelébe. Itt terület is lenne, áramforrás is. (A jelenlegi épületet az mtsz raktárként is hasznosíthatná.) Ehhez azonban arra lenne szükség, hogy mindkét fél (mtsz, tröszt) ne csak tárgyaljanak, hanem hatékonyan és a legésszerűbb változat figyelembe vételével azonnal intézkedjenek. Az mtsz-nek is meg kell értenie, hogy a mezőgépészeti osztály jó működése nem csupán a tröszt érdeke, hanem a gazdaságé is. Arról nem is beszélve, hogy a mezőgazdaság gépesítése csak akkor oldódik meg, ha egyetlen, erős, közös gépesítési központot hozunk létre valamennyi mtsz-ben. A huzavonáért a helyi szerveket is felelősség terheli, az összes kommunistát, akik elnézik, hogy az mtsz, a mezőgépészeti állomás és a megyei tröszt csak vitatkozik, ahelyett, hogy hatékonyan intézkedne, mert az bizonyos, hogy míg a világ nem lehet sem rudimentális eszközökkel, sem improvizált berendezésekkel dolgozni, előbb-utóbb korszerűsíteni kell a csíkszépvízi műhelyt is (21 traktorral dolgoznak !) s ha már kell, inkább előbb, mint utóbb. Lám, CSIKSZENTIMRÉN, ahol csak 18 erőgéppel dolgoznak, nem panaszkodnak áramhiányra. Jól felszerelt kovácsműhely, fúrógépek, köszörűk, villany- és autogén hegesztők állnak rendelkezésükre. De hadd térjünk ki más egyébre is, most, a javítások idején. Nevezetesen az ekevasra. Csak mezőgépészeink a megmondhatói, hogy őszi-tavaszi szántás idején milyen fontos a jó és megfelelő számú ekevas. A csíkszépvízi mezőgépészeti osztály 16 ekét mond magáénak, azaz 48 eketestet. Ezek mindenikére legkevesebb egy vas szükségeltetik, ennyi azonban nem elég, mert a talaj minőségétől függően cserélni kell azokat, mivel gyorsan kopnak. A két rend ekevas tehát elengedhetetlen követelménye a munkának. Csíkszépvízen sajnos nincs elegendő. Pedig közismert, hogy Csíkszépvíz talaja rendkívül kavicsos, ezért még a három rend ekevas sem sok. Csíkszentimrén, ahol a gépek leginkább fekete talajon dolgoznak, 12 , ekéhez 150 darab ekevas található. De kérdezősködjünk tovább. Van-e 400-as olaj? Csíkszépvízen a válasz : nincs, Csíkszentimrén : bőven. Erős Pál, a csíkszépvízi karbantartó gépész elmondja, milyen nagy nehézséget okoz munka közben a magasnyomású pumpa meghibásodása. Ha nincs tartalék, három napig is áll a traktor, amíg kijavítják. Ha lenne legalább egy tartalékban, kiesés nem történne. Ha lenne ... Csíkszentimrén ez is van. Folytassuk tovább? A felsorolás igen hosszúra nyúlna. Annyi bizonyos, hogy ezekre a dolgokra most kell gondolni, a javítások idején. Most kell pótolni a hiányokat. Eszünkbe jut egy mezőgépész hozzárszólása a tröszt évi közgyűlésén. Azt javasolta, hogy leltározzák fel az egész megyében a cserealkatrészeket és a szükségletek arányában vagy osszák el újra, vagy létesítsenek olyan lerakatokat, ahonnan bármikor, gyorsan átvehetők az igényelt alkatrészek. A javaslat elhangzott régen, megvalósítása azonban várat még magára. Vajon miért? Hiszen célszerűsége nem szorul bizonygatásra. Bogos Sándor2