Hargita, 1978. november (11. évfolyam, 258-283. szám)

1978-11-01 / 258. szám

Nyertes a vásárló is Évek óta rendszeresen meg­tartják a kereskedelmi és köz­­étkeztetésben dolgozók megyei vetélkedőjét, ahol a részvevők elméleti és gyakorlati ismereteit teszik próbára. Nos, a hétfői tusnádfürdői JÓ KISZOLGÁLÁS versenyen az állami és fogyasz­tási szövetkezetek, valamint a turisztikai hálózatban dolgozó pincérek, szakácsok, elárusítók, cukrászok mérték össze erejüket, azok, akik a helyi versenyeken a legjobbaknak bizonyultak (avagy egyszerűen kijelölték őket). (A jelenlét kapcsán hadd jegyezzük meg, hogy a versenykezdeti név­sorolvasáskor többen hiányoztak, ami esetenként a komolyság hi­ányát bizonyítja.) Kezdődött hát a verseny, a részvevőknek kérdőívet kellett kitölteniük, majd azok értékelése után a szakácsok főzni kezdtek, a cukrászok a jól berendezett la­boratóriumban készítették tor­táikat, süteményeiket, a pincérek hármasával jelentkeztek a vizs­gáztatók előtt, az elárusítók a szaküzletekben bizonyítottak. Mint az történt minden esztendő­ben. A hivatkozás az előző esz­tendőkre nem véletlen, mert úgy lenne ildomos, hogy ha már egy hagyományos versenyről­ van szó, akkor annak színvonala évről évre jobb legyen. De a tusnád­fürdői versenyen is tapasztalha­tóak voltak olyan furcsaságok, amelyeket a jobb felkészülés, szervezés már eleve kiküszöböl­hetett volna. Mert az ipari áru­kat elárusítók gyakorlati verse­nye, például, a kellő üzlethelyi­ség hiányában eléggé esetleges volt, rögtönzött kérdések nem mindig alkalmasak a tudás el­bírálására. Szükséges a verseny­­kritériumok pontos rögzítése, a­­kárcsak az elbírálás szempontjai is. Éppen ezért fontos ha a vizs­gáztatók előzetesen tanácskoz­nak. Akkor a teszt­kérdéseket is közösen, több szakember bevo­násával fogalmazhatják meg, a­­mi tényleges mércéje lehet az elméleti tudásnak. A „hazai pálya" vélt és valódi előnyeit is csak a jó szervezés küszöbölheti ki (főleg a szaká­csok vagy cukrászok esetében) Apróság, de figyelemreméltó az a tény, hogy akkor, amikor a vendéglátás vidékenkénti és egy­ségenkénti sajátosságáról be­szélünk, a szakácsoktól nem kí­vántatok meg ilyen ételek elké­szítése, ugyanígy a cukrászoktól sem. Zárjuk az észrevételeket a méltányosság felemlítésével, mert a hasznosság szempontjai is úgy diktálják, hogy a kérdő­íveket és akár a versenyplakett feliratát is stb. két nyelven fo­galmazzák meg: magyarul és ro­mánul . . . A jobb megfogalmazásának i­­génye, a fenti megjegyzések ter­mészetesen, nem kérdőjelezik meg a tusnádi vetélkedő sike­rét, annak színvonalát, a szerve­zők (KISZ,­ megyei szaktanács, kereskedelmi igazgatóság, fo­gyasztási szövetkezetek és a há­zigazda turisztikai­ hivatal) erő­feszítéseit. Igazi versenyhangu­lat volt, küzködéssel, lámpaláz­zal, örömmel, bosszúsággal is. És aki­k nyertek, azok ténylegesen a legjobbak voltak az adott kö­rülmények között, méltón sze­rezték meg az első helyeket, s remélhetőleg nem marad­­el az elismerés, jutalom azokban a munkaközösségekben sem, ahol nap mint nap dogoznak, bizo­nyítanak. S nyugtázzuk elisme­réssel a szervezők ígéretét is: jövőre még jobb lesz a verseny. Bálint András * DÍJAZOTTAK : Cukrászok: 1. Cseke Irénke (élelmiszeri és közétkeztetési vál­lalat — Csíkszereda), 2. Török Lenke (fogyasztási szövetkezetek — Székelyudvarhely), 3. Mezei Anna-Mária (fogyasztási szövet­kezetek — Gyergyószentem­i­kiás). 30 éven felüliek: Cioată Elena (top­­licai kereskedelmi vállalat). Szakácsok: 1. György Ferenc (turisztika — Tusnádfürdő), 2. Dé­­si Edit (ÉKV - Csíkszereda), 3. Bódi Margit (ÉKV — Székelyud­varhely). 30 éven felüliek: 1. Vészi Klára (turisztika — Tusnád­­fürdő), 2. Iacob Lucreţia (keres­kedelmi vállalat - Toplica). Pincérek: 1. Mátyás Mária (tu­risztika - Tusnádfürdő), 2. Mol­nár Katalin (turisztika - Tusnád­fürdő), 3. Lukács István (ÉKV - Csíkszereda). Elárusítók. Élelmiszer : 1. Szi­lágyi Magdolna (ÉKV - Csíksze­reda), 2. Tóth Erzsébet (ÉKV - Székelyudvarhely), 3. Csíki Anna (fogyasztási szövetkezetek - Cso­­mafalva). Vas-, vegyiáru : 1. Dániel Lász­ló (ipari cikkeket forgalmazó ke­reskedelmi vállalat — Csíkszere­da), 2. Horváth Rozália (keres­kedelmi vállalat — Gyergyószent­­miklós), 3. Bálint Vilma (IKV — Csíkszereda). Elektro­technikai, háztartási cikkek: 1. Adorján Veronika (IKV — Csíkszereda), 2. Petres Mária (IKV - Csíkszereda), 3. Mucha Zsuzsa (kereskedelmi vál­lalat - Gyergyószentmiklós). Textil­cipő: 1. Elekes Ágnes (IKV — Csíkszereda), 2. Pálfi Magdolna (IKV — Székelyudvar­hely), 3. Csíki Vera (fogyasztási szövetkezetek — Csomafalva). 30 éven felüliek: 1. Szász Klára (fo­gyasztási szövetkezetek - Szár­­hegy), 2. Fábián Lajos (fogyasz­tási szövetkezetek - Korond), mióta szombat esténként a Szegény ember, gazdag ember, azaz Audi és kör­nyezete a vendégünk, azóta bi­zony lealkonyult a western­nek. Még emlékezhetünk: a Jorda­­che-család regénye, Tomy, Billy, Wesley, Ramona és a többiek mesterkézzel irányított és hason­lóképpen filmre vitt története hosszúra nyúlt western-maratont szakított félbe, és bizony, sokan örültek ennek. Egyetlen műfajból is megárt a sok... A western, így a filmvászonra szorult és ha nem ömlik olyan óriási mennyi­ségben, akkor szórakoztató is lehet, mégha alaposan meg is keveri a műfaj klasszikus sza­bályait. Nem csoda tehát, hogy itt hihetetlen határát súrol­já l­­a, az örökkévalóság bal­­ladáját példázza. Kádár Hana néni 1978 október 27-én betöltötte századik életévét. Gyergyószentmiklóson, egy két­szobás lakásban, amiben most is szellemi képességeinek teljes birtokában, bár fizikailag kissé (de nem aggasztóan) legyön­gülve mos, vasal, takarít, főz, újságot olvas, televíziót néz, rá­diót hallgat, és emlékezik. Ko­­rondon született ________ egy évszázad­ —— dal ezelőtt, nyolc testvérével e­­gyütt ott is nőtt fel, s húsz esz- ~~ tendős volt, amikor a Kalondán túli Farkaslakán világrajött egy gyermek, ama farkaslaki Tamási Áron, kinek Ábelről szóló köny­vét, no meg a szülőföld bölcső­jéről szóló visszaemlékezéseit éppen most, századik esztende­je fordulóján lapozgatja, ol­vasgatja, úgy is mondhatnák, hogy segítségül hívja az emlé­kezésben. Bizony úgy volt akkor minden Korondon is, mint a Nyi­­kó völgyébe szorult Farkaslakán, bizony az élet. .. Olyan való­színűtlennek, olyan kétségesnek tűnne a száz, élettel kitöltött esz­tendőről csak azt mondani, hogy hát ,ilyen az élet". Kádár Ilona néni élete sem olyan rendkívüli, hosszúságában, évszázadnyivá növésben annyi csak, különben örült és búsult, indult és szomor­­kodott, a száz esztendő részei­nek rendelése szerint. Mindig mértékkel, mindig egészséges egyensúlyba rendezve az életet, legtöbbször mindennapi munka függvényébe szorítva az éveket- Kádár Ilona örökölt valamit a népmesékből, a népballadákból, a népdalokból, a táncokból. _­__ tökölt és örökö­_ ___ tett életével, esz­üe­tendők súlyával, melyek éppen­ _______ csak kicsit­ kicsit­­ nyomtak a vál­lán, kicsit fájdítottak a láb ízü­letein, de tisztán tartották az emlékezetet. Nagy dolog ez a száz esztendő? Nem is tudom, mondja, nem is tudom hogyan telt el ilyen hamar, ilyen gyor­san, minden csak most volt, min­den csak most van ... Cikkanó csendben mintha Kányádi Emlé­kezetének sorait vetítenénk az élet fehér vászonjára : „Pergetem, pergetem a filmet, s egyik-másik kockájához olykor hangokat próbálgatok." Bereczki Károly Októ­beri számvetés (Folytatás az 1. oldalról) ülésen megvitatták a Románia 1979-1980-as gazdasági-társa­dalmi egységes fejlesztési orszá­gos tervéről szóló jelentést, meg­állapították, hogy a javasolt szintek és feladatok szem előtt tartják az ötéves terv teljesítésé­ben, az életszínvonal emelésére vonatkozó kiegészítő program előirányzatainak megvalósításá­ban eddig elért jó eredménye­ket. Az ülésen kidomborították a dolgozói tanácsok felelősség­­teljes szerepét az összes dol­gozók mozgósításában az egy­séges országos tervből a gazda­sági egységekre háruló felada­tok példás teljesítéséért. Gazdag októberi munkaprog­ramja során, pártunk főtitkára, 13-án meglátogatta a fővárosi Militari ipartelepet, ahol átfogó dialógust folytatott a tervezők­kel, építőkkel, kutatókkal a be­ruházási tevékenység hatékony­ságának növeléséről, ezen belül az­ előregyártott elemek nagyobb arányú és sokrétűbb használa­táról, az anyagfogyasztások csökkentéséről.­ Az eredményes munka idősza­ka volt október hónap megyénk magyar és román dolgozói szá­mára is. A tervfeladatok és a vállalások teljesítéséért kibon­takozott szocialista munkaver­senyben jelentős siker született: megyénk ipara teljesítette az ötéves terv első három esztende­jére jutó exportszállítási tervét. Ugyanakkor Székelyudvarhely municípium és megyénk számos vállalatának munkaközössége máris eleget tett az ötéves terv első három évére jutó ipari ter­melési feladatainak. Megfeszített munkával telt el egész október megyénk szántó­földjein is, az mtsz-ek tagsága, az állami mezőgazdasági válla­lat dolgozói, az összes földmű­vesek minden munkára alkalmas órát kihasználtak a termények­­ betakarításáért, az őszi vetés mielőbbi befejezéséért. Megyénk állattenyésztésének­­ eddigi eredményeit, a soron levő tennivalókat vitatta meg a me­gyei pártbizottság október 6-i plenáris ülése. Állattenyészté­sünk 1976—1980 közötti­­ fejlesz­tési programja előírásainak ma­radéktalan teljesítéséért még ésszerűbben, még jobb gazda­szellemben kell gazdálkodnunk, hogy az állattenyészés összes ágazataiban hasznosíthassuk, kedvező adottságainkat. A beruházási­ munkálatok ü­­teme meggyorsításának fontos­ságára hívta fel az építők, a néptanácsok, az összes érdekel­tek figyelmét a megyei népta­nács október 7-én megtartott ü­­lésszaka A beruházási munkák vezetői kompetenciájának és felelősségének növelésével, az összes érdekelt tényezők átfo­góbb mozgósításával, az állam­polgárok nagyobb mérvű bevo­násával lehetőség nyílik az épít­kezések terén mutatkozó lema­radások felszámolására. Októberben megyénk városai­ban megkezdődött a politikai­ideológiai oktatás új tanéve, a­­m amelyre az a nemes feladat há­rul, hogy az eddiginél is hatá­á­sosabban hozzájáruljon a kom­munisták, a KISZ-tagok, az ösz­­szes dolgozók tudásszintjének e­­meléséhez, felelősségérzetük növeléséhez, hogy cselekvően bekapcsolódjanak az új­­ gaz­dasági-pénzügyi mechanizmus célkitűzéseinek valóra váltásához. MOZGÓKÉP a Csapda a hegyekben c. nyu­gatnémet produkciónak sikere van (Csíkszeredai Transzilvánia). A közönség egy viszonylag fiatal vadnyugati produkciót láthat, a­­mely már születésének évében, 1976-ban részt vett a connexis filmfesztivál westernekre szako­sított részlegén (mert ilyen is van !) és ha teljességében nem is túl nagy sikerrel, részleteiben azonban igen: a főszereplő Har­dy Krüger elnyerte a legjobb férfi alakítás díját. Ami egy kis­sé meglepő, hisz Krüger se nem klasszikus, se nem tipikus wes­­tern-színész, távol áll az ameri­kai kliséktől. Persze, lehet, hogy éppen ezt értékelte a zsűri. . . Henry kapitány, aki pénzt szállít a telepeseknek, hogy ezek meg tudják venni földjeiket az indi­ánoktól, társaival együtt rabló­támadás áldozata lesz... Az a­­rany azonban nyomtalanul el­tűnik, úgy hogy évekig senki sem akad rá. Mi köze lehet egy fél­­nótás, krumplit termesztő cow­­boynak a kincshez ? Ez a fő kér­dés a filmben, amely egy kissé ugyan túlbonyolítja a cselek­ményt és a westernekhez nem illő módon helyenként még meg is gondolkoztatja a nézőt, egé­szében azonban - különösen hu­moros betétjeivel - nem hoz szégyent a műfajra. Székedi Ferenc Enciklopédikus irányvétel (Folytatás az 1. oldalról) A líceumok igazgatói, párt­titkárai, szakszervezeti elnökei kedvező fogadtatásban részesí­tették a kezdeményezést és nyomban megbeszélték tantes­tületben munkatársaikkal. Igenlő válasz is érkezett minden egyes helyről és így máris megkezdőd­hetett a gyári tudományos bri­gádok szervezése. Menetközben mindössze egyetlen probléma megnyugtató megoldása vált kér­dőjelessé. Nem egyenlő tudo­mányos erőkkel rendelkezik - te­gyük fel - a Dr. Petru Groza lí­ceum, vagy az Agráripari líceum. Előnyben részesülnének így az egyik segített gyár munkaközös­ségének tagjai, egy másik vál­lalatbeliek rovására. Ezért vált esedékessé a szervezendő tudo­mányos brigádok municípiumi szintű irányítása, az erők, kezde­ti és menetközben, esedékes át­csoportosítása, a segítés és tá­mogatás szervezetté tétele. A székelyudvarhelyiek kezde­ményezése és annak kivitelezése két tanulsággal is szolgál. Egy­részt mindig a helyi, a saját ta­pasztalat felhasználása, az iga­zán életes ötletek, hasznos kez­deményezések legtisztább vizű forrása. Másrészt az igen ala­posan átgondolt kezdeményezé­sek, a legjobb ötletek is csak a gyakorlati kivitelezés után ad­ják meg a végleges választ egy adott akció értékéről, egész ér­tékrendjéről. Ezért is tekintünk oly nagy várakozással a vállalati tudományos brigádok első lépé­seire, a székelyudvarhelyi dolgo­zók enciklopédikus műveltsége bővítésének új útjaira, módo­zataira. —— VILLANÁSOK — MENJÜNK MÁR HAZA... Ha a trágár szavakkal fű­szerezett füstfelhőben, vagy kocsmalégben apró gyermeknek kell (!) várakoznia az italtól szé­delgő apjára — ez már minden jóérzésű embert felháborít és szánalmat kelt benne az ártatlan gyermek iránt. Sajnos, lehet még látni apákat „őrző" kisgyermeke­ket néhány kocsmánkban. A minap öt-hat év körüli, a kocsmából kifelé igyekvő kislány kérve kérte delingező apját: „Menjünk már haza, apuka !“ — Gyere vissza, mert megverlek, még nem megyünk sehova - „válaszolta" az apja s ezzel be is rántotta a gyermeket a lár­más-füstös helyiségbe. Többen voltunk, akik a járdáról hallgath­u­tak végig a fenti párbeszédet fejcsóválva, de tehetetlenül állva csak ezt hajtogattuk: szegény kislány, szegény gyermek.. . Majd eszembe jutott: a vendég­látóipari egységek vezetői, dol­gozói segíthetnek - ismert mód­szereikkel - civilizációnk eme csorbájának kiköszörülésén. (Szi­geti György) „SZAKÁLLAS” TÖRTÉNET.. Valaki megindultan mesélte legutóbb, milyen kitüntető fi­gyelmességgel és már-már anyai gondoskodással fogadta őt, fog­lalkozott vele az egyik csíkszere­dai fodrászműhely dolgozónője. Miután éppen egyetlen vendég­ként várakoznia kellett, tíz-tizen­öt percig tartott ugyanis a vita némi meccsről, s az ilyen vita a­lól manapság a nők sem von­hatják ki magukat. .. Amikor viszont „kéz alá vette" az ügyfelet, gyorsan, eredmé­nyesen munkálkodott. Mintha so­kan vártak volna sorukra. És mondta: ,,Sehogy sem néz ki ez­zel a szakállal. . . Ügyes fiút csi­nálnék magából, ha simára bo­rotválom . . Le is vágom ezt a szakállat, öt évvel fiatalabbnak mutat majd. ■És így tovább Ha a kliensét nem is, a végén csak békén hagyta a szakállát. Nem egykönnyen, hanem a kli­ens erélyes kérésére. Ne tévesz­­szük össze a szezont... a fa­zonnal ! (Vali József) MIRE MEGJÖN A TÉL... Hisszük, hogy mire megjön az igazi tél, elkészül a felsőloki fa­liújság is. A hírek szerint már a tavaszon neki fogtak, úgyhogy nem kell felhagyni a reménnyel. Szóvá tennénk mindezt, mert a szerkesztőbizottság tagjai szerint ezért nem jut hely és lehetőség a meglévő községi faliújságon, csak néhány karikatúrára és tör­vényismertető közlésére. Hogy kompetens szóval és helyen a község közvéleményének fóku­szába kerülhessen az a sok nagy gazdasági, művelődési kér­dés, ami az embereket foglal­­koztatja, így, tegyük fel az állat­­tenyésztés, a tejtermelés, a köz­­ellátás, a hazafias tevékenység, a téli művelődés és politikai ne­velés problémái stb. Türelmetle­nül várjuk tehát annak az igazi követelményekre rátelelő faliúj­ságnak a megjelenését Gyimes­­felsőtökön. (Zöld Lajos) SZEMÉLYAZONOSSÁGI IGAZOLVÁNYOK CSERÉJE Tízévenként kötelező kicserélii­ a személyazonossági igazolványt A törvényes előírások alapján azok, akik erről megfeledkeznek, a határidő után­­ két héttel bün­tetendők. A hanyagság elég sokba kerül, azoknak akik meg­feledkeznek állampolgári köte­lezettségükről: 200-800 lej. Nos, mindezek­ ellenére Csík­szeredában és a csíki körzetben nagyon sokan vannak, akiknek elévült a személyazonossági iga­zolványuk, mégsem keresték fel mindeddig a milícia illetékes osztályát. S ezúton egy kérést is tolmá­csolunk: mindazoknak, akiknek ebben az esztendőben „jár le“ a személyi igazolványuk, azok már most jelentkezzenek a mi­lícián, tehát már azok is me­hetnek, akiknek csak december­ben esedékes a csere. (Bálint András)2 1978. NOVEMBER V. SZERDA

Next