Hargita, 1980. augusztus (13. évfolyam, 181-207. szám)

1980-08-01 / 181. szám

MIÉRT KERÜLŐVEL ?A­z elmúlt hónap mér a má­sodik félév kezdetét jelzi­, amely nemcsak az idei terv, hanem az egész ötéves tervidőszak előirányzatainak tel­jesítése szempontjából kulcsfon­tosságú. Fokozott felelősséggel jár tehát a most végzett munka, a felgyülemlett tennivalók min­denkitől tudása legjavát igény­lik. Az ország egész népe tuda­tában van ennek, s ehhez mért igyekezetét. E felelősségteljes munkának országos jelentőségű események adtak újabb lendü­letet Az ország román, magyar, német és más nemzetiségű dol­gozóira mozgósítólag hatott az a tény, hogy éppen az elmúlt hónapban emlékeztünk meg a Román Kommunista Párt IX. kongresszusának 15. évforduló­járól, s hazafias büszkeséggel vettük számba Románia törté­nelme leggyümölcsözőbb más­fél évtizedének nagyszerű meg­valósításait. Ebből az alkalom­ból, kifejezésre juttatva a kom­munisták, az egész nép őszinte éltéseit és határtalan nagyra­becsülését, az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottsága üzenetet intézett Nicolae Ceauşescu elv­­társhoz, amelyben értékelik párt­­lőfétkárunk döntő hozzájárulá­sét a hazai szocialista és kom­munista építés nagy művében elért eredményekhez, a párt és az állam bel- és külpolitikájá­nak kidolgozásához és követke­zetes valóra váltásához. Hason­lóképpen a párt és a nép há­­láját és köszönetét fejezik ki a­­zok a táviratok is, amelyeket a megyei, vállalati és intézményi pártszervezetek küldtek az RKP Központi Bizottságának, Nicolae Ceauşescu elvtársnak. A IX. pártkongresszus 15. évforduló­­já­t idéző megemlékezések bete­tőzését az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának, az Ál­lamtanácsnak és a kormánynak július 19-én megtartott együttes ünnepi öszejövetele jelentette.­­ Július másik nagy eseménye az első központosított és füg­getlen dák állam megalakulása 2050. évfordulójának megünnep­lése. Ebből az alkalomból július 5-én Nicolae Ceauşescu elvtárs részvételével szinporapás ünnepi előadást tartottak a fővárosi köztársasági stadionban. Nicolae Ceauşescu elvtárs el­nökletével július 18-ára együttes ülést tartott az RKP KB Politi­kai Végrehajtó Bizottsága, a Legfelsőbb Gazdasági és Társa­dalmi Fejlesztési Tanács Állan­dó Burája és Románia Szocialis­ta Köztársaság kormánya, ame­lyen megvitatták és jóváhagy­ták az 1981. évi gazdasági-tár­sadalmi fejlesztési egységes or­szágos tervről szóló jelentést. Az ülés nagyra értékelte Nicolae Ceauşescu elvtárs hozzájárulá­sát a gazdasági-társadalmi fej­lesztés alapvető célkitűzéseinek megalapozásához, amelyek ar­ra hivatottak, hogy ez haza sok­­oldalú haladásáért mozgósítsák a társadalom összes anyagi és emberi erőforrásait. Ugyanebből az alkalomból a Politikai Végre­hajtó Bizottság jelentést vizs­gált meg a párt 1980 június 30-i taglétszámáról, összetételé­ről és szervezeti felépítéséről. A Politikai Végrehajtó Bizott­ság előzőleg július 9-én meg­tartott ülése értékelte az első félév megvalósításait, méltatta a fizikai és nettó termelés növe­lésében, a munkatermelékenység fokozásában, a termékek minő­ségének javításában elért jó eredményeket, s megfelelő in­tézkedéseket tegyett jóvá a még létező fogyatékosságok fel­számolása, a második félévi fel­adatok maradékotlan teljesítése érdekében. Munkagye­korlatához híven, Nicolae Ceauşescu elvtárs az el­múlt hónapban is folytatta az anyagi javak termelőivel a hely­színi dialógust, két ízben is fel­keresve a Constanţa megyei ipa­ri és mezőgazdasági egysége­ket. Gyümölcsöző eredményekkel­ zárult Nicolae Ceauşescu elvtárs hivatalos látogatása, amelyet június 23 és 26 között Elena Ceauşescu elvtársnővel együtt tett Franciaországban Valery Giscard d'Estaing elnök és Anne-Aymone Giscard d'Estaing asszony meghívására. A látoga­tás hozzájárult a román—fran­cia kétoldalú kapcsolatok elmé­lyítéséhez és fejlesztéséhez, s nemzetközi jelentőségű esemény­ként imlik be a történetembe. Július végén látogatást tett országunkban az Európai Gaz­dasági Közösség küldöttsége. Ebből az alkalomból a fővárosi Victoria téri palo­tában egyezmé­nyeket írtak elő Romárvio és az EGK között az iparcikk-kereske­delemről és egy vegyesbizott­ság megalakításáról. A látoga­tás során Nicolae Ceauşescu elvtárs fogadta Gaston Thornt, az EGK Tanácsának soros elnö­két, Luxemburg miniszterelnöke­­helyettesét, külügy- és külkeres­kedelmi miniszterét, a küldött­ség vezetőjét. Ezekben a napokban zajla­nak a XXII. nyári olimpiai já­tékok Moszkvában, amelyen 81 ország - köztük hazánk — spor­tolói vesznek részt. Sportolóink kiválóan helytállnak az erős me­zőnyben, mostanáig 5 aranyér­met szereztek. Megyénk magyar és román­ dolgozói, élükön a kommunisták­kal júliusban is eredményesen munkálkodtak teniseladataik tel­jesítéséért. Erőfeszítéseik ered­ményeként megyénk ipara egé­szében számítva teljesítette és túlszárnyalta héthavi termelési előirányzatait. A szocialista ver­­senyfelajánlások, a második fél­évi feladatok jó körülmények közti teljesítése szempontjából nagy jelentőségűek az ipargaz­dasági egységek most zajló fél­évi közgyűlései, amelyek lehető­séget nyújtanak a belső tarta­lékok feltárására, a munkáskez­deményezések általánosítására. Az elmúlt időszakban állami és szövetkezeti mezőgazdasági­ egységeink dolgozói, földműve­seink a takarmányalap biztosí­tását tartották legfőbb teendő­jüknek, hogy a készülés és hor­dás mielőbbi befejezésével el­lensúlyozzák a kedvezőtlen idő­járás káros következményeit. A szé­na készítésse­l egy időben a megye enyhébb éghajlatú öve­zeteiben megkezdődött az őszt­­erpo a fotósa, megyeszer­te foly­nak a növényápolási munkák. A hónap elején tartották meg a megyei néptanács II. rendes ülésszakának munkasolait, ame­lyen­ megvizsgálták a társadal­mi-kulturális beruházások helyze­tét és határozatokat fogadtak el a lakásépítkezések ütemének fokozására. A hónap folyamán, a Meg­­éneklünk, Románia országos fesztivál keretében több rangos rendezvényt tartottak megyénk­ben, köztük a székelyudvarhelyi Szejke Barátság-fesztivált, eter­­nádfürdői táncos totálfiazót és a székelyvársági málnaszüretet. WUUJI SZÁMVETÉS Szántó Miklós Kellene egy fél tégla Aki henceg, büszkélkedik - a szólésmondás szerint­­ féltéglá­­vel veri a mellét. Nem tudom, a két Homoród mentén régen büszkélkedett-e valaki, de azt tudom, hogy nemcsak fél tégla, de egész is akadt a vidéken. Hogyisne, amikor tucatnyi tégla­gyár működött, ritkán volt falu, ahol ne lett volna... De még a falvakon kívül, e határban, az erdőn is ! Homoródelmás hatá­rában, hátul, az Almási barlang kőzetében, a Vargyas völgyében három téglagyár volt valamikor egymás mellett: a Bencze Mi­hályé, az Antónya Dénesé és az Antonya tojásé. Bent a faluban is látható egy épület, ami va­lamikor szárító volt. Homoród­­szentmártoni végében, omlado­zó, roskadozó téglagyár, udva­rán rozsdásodó, rég nem hasz­nált téglaprés. Siralmas lát­vány, főleg ha tudjuk, hogy a helyi misz-nese terve és szüksége is van téglára. És sorolhatnák az elfelejtett téglagyárakat a két Homoród mentén . . . Pedig sokszor hangzik el, hogy nincs tégla. Pedig ha építeni akarunk, ak­kor tégla is kell. Olyan építő­­anyag, amely majd mindenütt előállítható, s amelyhez nyers­anyagért nem kell messze men­ni. .. Oklándon alul, Újfalu végé­ben egy udvaron cigánytéglát vet a gazda, mondja, eladásra, — a lakosságnak. Nem „nagy té­telben" dolgozik —, az udvar sarkából a föld, s a lehető leg­kezdetlegesebben készült téglák száradnak az udvaron. Igenám, de itt már „vége" a megyének, s fentebb, a két Homoród men­tén nem láttuk, hogy valaki tég­lát vetett volna ... Emberünk talán az egyedüli e vidéken, aki egy féltéglával ver­heti a mellét? Ferencz Imre Másodszor A főmérnököt igaz én nem kell bemutatnom ez olvasónak, ta­lálkozásunk színhelyét sem — a gyergyószentm­csi Bútorszövet­­gyár közismert, ha másképp nem, hát portékája révén ... Be­szélgetünk tehát ráérősebb tíz­­percben a gyári élet eseményei­ről, a városról, új könyvekről ; tán egyszer, mint a stúdióban a fi­mszolgot, én is összeillesz­tem a tízperceket, akkor kész is a portré, egy érdeklődő, kö­zösségében és közösségéért gon­dolkodó, az irodalomban s az irodalmakban fölöttébb jártas műszaki értelmiségi portréja. Márton László portréja. Beszélgessünk csak, vendég érkezik. Illetve megérkezett jú­lius elején hatvanan magával, most már készülődnek a vissza­útra. Iasi-ba­n, ők hatvanon a Politechnikai Intézet hallgatói. Jancu Gheorghe pedig tanár. A csoport vezetője. Most már csak az a kérdés, mi járatban Gyergyószenta súklá­­son? Ha eláruljuk, hogy a mű­egyetem fonó-szövő szakosai töl­töttek húsz napot a városban, minden magyarázat fölösleges. Azt viszont megkérdezem Iancu Gheorghetól, miért éppen Gyer­­gyószerttmiklóst választották a termelőgyakorlat színhelyéül? — Először : ilyesfajta gyár — a helyit leszámítva — mindössze kettő van még az országban, Bukarestben meg Temesváron. Mi szívesebben jövünk kisváros gyárába, úgy véljük, hallgatóink foglalkoztatása hatásosabb itt, többet tanulhatnak tehát, mint egyebütt. Másodszor : a bútor­szövetgyár gépi berendezése maradéktalanul megfelel elkép­zeléseinknek. Harmadszor : na­gyon jól érezzük magunkat Gyertyószentmiklóson. Ez is na­gyon fontos , ha előzékeny a gyári közösség, a vezetőség, ha számalnak az igényeinkkel. Ha a lehető legkedvezőbb keretei biztosítják e húsz napos gyakor­lómunkára. Mondhatnám még, nagyon erős a kreáció, minden elismerésünk a tervezőké.. . Egyszóval, mindannyiunk vélemé­nye, hogy a gyergyószentmiklósi Bútorszmetgyár,­­ a gyár dol­gozói segítenek bennünket leg­inkább teendőinkben. Immár másodszor. Tavaly nyá­ron negyvene­ten voltak, ugyan­csak lap­ból. A holnap mérnö­kei ismerkednek a szakmával, közvetlenül a termelésben. Elem túlzás, ha mondjuk, minden bi­zonnyal állandósul a kapcsolat a gyerg­yószeri trunktusi gyár és a moldvai nagyváros műegyeteme között. Oláh István Kip - köp kalapács... Gondolom, ismerik ezt a ked­ves gyermekmondókát Csiszer Albert unokái is. Ámbár a szó­­banforgó rigmusban a kovács szót ezennel a cipész szóval pró­bálom helyettesíteni, hiszen Csi­szer Albert jónevű suszter. Már 62 éve annak, hogy változat­lanul ebben a szakmában dol­gozik, mint cipész keresi meg kenyerét. A mesterséget Bukarestben tanulta, ott volt 1919—1941 között, kitűnő cipészmester keze alatt mint amilyen Koródi András volt. Meg is látszik Csiszer Albert kö­rül a mestersége iránti becsü­let, mert csak az szeretheti iga­zán szakmáját, aki szerszámait, eszközeit rendben tudja tarta­ni. Nos a Tudor-negyed alján levő kis cipészműhelyben rend és tisztaság uralkodik. A tusnádi születésű Csiszer Albert nyugdí­jas, de most is dolgozik, mert ci­ki egy egész életen át megszok­ta a munkát, most nyugdíjas ko­rában sem „lehet meg munka nélkül" s főleg, hogyha szereti is valaki azt amit csinál. Napjában még most is „felüt" 2—3 sarkat, megtalpal két pár cipőt, mert „nincs hozzá szíve, visszautasí­tani klienseit" - mondja Albert bácsi felesége. A javításokhoz szükséges a­­nyagot, kiutalásra kapja a ke­reskedelmi osztálytól. Egy idő­ben az Olt kisipari szövetkezet keretében működő csiksomlyói cipőjavító részleg felelőse volt. Csiszer Albert itt megtanulta, hogy igazodni kell a kuncsaftok­hoz. — Hármunknak volt is mindig munkánk, de az utánunk jö­vőnek már nem, mert nem lehet 8 órakor kelni és már délben bezárni az üzletet — mondja Albert bácsi. Járnak is hozzá most is so­kan, van olyan nap amikor 20 személy is megfordul a kis mű­helyben, jönnek a városból, a közelebbi falvakból, fitodiok, somlyaiak, jeléül annak, hogy még mindig nem felejtették el a pontos munkát végző idős ci­pészt. Ezúttal jelezve még va­lamit, nevezetesen azt, hogy talán indokolt volna visszaállí­tani Csíksomlyóra­a volt cipő­javító műhelyt. A fentiek is iga­zolják, hogy volna kliens éppen elegendő, hiszen javítanivaló ci­pő is akad elég. Hangsúlyozzuk mindezt most, amikor egyre inkább a kézműi­pari termelés fejlesztésére, az újrafelhasználható anyagok hasznosítására valamint a la­­kosság-szolgáltatásokra kell összpontosítani. Kristó Tibor ----- VILLANÁSOK Friss újságot keresek a fo­gyasztási szövetkezetek paraj­ai fogadójának fogadóirodá­­ján. Még nem érkeztek meg a.'/ axd lapok — világosit fel a szolgálatos kislány. Pedig mér lassan efél fele közeleg az ára mutatója. A posta pedig néhány méterre, az út túloldalán, innen éppen adatot­ni. De úgy van az, mondja tovább a kislány, hogy a postás másfele indul el a kézbesítéssel, és mire idéze, már eltelik az idő. Íg­y a ven­dégek bizony elég későre kap­hatnak napilapot. Pedig biztos érdekelné őket és szívesen is vennék,, ha már a reggeli órák­ban megvásárolhatnák a fogat a főirodán.. Ehhez pedig nem kel­lene egyéb, egy icipici figyel­messég. Hogy még egy ilyen apróság se árnyékolhassa be az egyébként kitűnő hírnévnek ör­vendő vendéglátói peri egység jó hírét.­­Péter Lászlót MOSTANÁBAN egyre több önkéntes „szeri­­teritot” lehet találni, helyeseb­ben, csak észlelni, városi park­jainkban. Mert a személy vagy személyek kiléte ismeretsért. A l­ekaszált, valamint a gyoncsos kezek áttel kis kupacokba össze­gyűjtött füvet a kéretlen „takaró legények" szétterítik, azaz szét­­rúgják, így reggelente nem van' kim! szívderítő látvány fogadja az arrejárót, de különösen nem: kis bosszúságot okor e látvány a parkok igazi gondnokainak. Jó az „ügybuzgóság"­­, ára jó tenne­­sz önkéntesség elvét a rétekre is kiterjeszteni, mert oda fed igazából a munkaerő. (i Ku­sia Tibor) Öl DIVAT HÓDIT Arról van szó, hogy Pacán­­bányán tünedezőben vart az a szokás, hogy a bányászok mun­karuhában üljenek autóbuszra, járjanak el város utcára, a köz­épületekben. Hosszú esztendő­kön át nem lehetett elejét ven­ni ennek a rossz szokásnak, sem a jó szó, sem pedig az elmar­atsztatás nem segített. Most az­tán végre sikerült megszüntetni ezt a cseppet sem dicséretes szokást : a kettes számú legény-­­ szállás földszintjén fürdőt és öltözőt építettek a várbükki bőr­rigó dolgozóinak. Ott áttáznek munkához, ott vesznek tiszta ru­hát váltás végén a bányászok. Autóbusz hozza és viszi őket. Tehát új divat hódít a városban­­, a tiszta és ápolt külső divat­ja. És időszerű a tanulság is, hogy a szavak­ özönénél is töb­bet ér egy szerény tett, konkrét intézkedés. (Zöld Lajos) KINEK MI A DOLGA ? Vállalati közgyűlésen is elné­zést kérek, hogy nem nevezem meg a vállalatot, rost­ellem­ a dolgozók tanácsának az elnöke, következésképp a vállalati párt­bizottság titkára is, nehezmé­nyezi, hogy aggasztó a maceth­­­ektorban a rendetlenség. Nin­csenek leháti számmal katalo­gizálva és rendszerezne a da­rabok, s minden utánrendelés­­t mor külön erőtesztnés kibányász­ni, ráhibázni a nagy halam alatt a megfelelő darabra. Hát, ha a vállalat közgyűlése kell ezt megoldja, hatalmi szóval kell el­rendelni a raktárnoknak teszem azt, vagy az ügy gondnokának, hogy láSO-ban rendet teremtsen — tartson a munkahelyén, akkor megérdemli az a modellkereső, hogy még nagyobb halam alól keresse ki azt a darabot. De kérdezhetném azt is, hogy egy termelési értekezleten, de még öt tanácsülésen is miről tárgyal­nak a vállalatban, ha félévet kell várni, hogy egy ilyen ügyet végül is közgyűlési határozattal kelljen megoldani ? Ha valóban megoldódott azóta. (Koszta I­r I­­ván) 10. AUGUSZTUS 1. PÉNTEK

Next