Hargita, 1981. március (14. évfolyam, 51-75. szám)

1981-03-03 / 51. szám

MEGÉNEKLÜNK, ROMÁNIA ORSZÁGOS FESZTIVÁL A fúvószenekarok, zenés irodalmi összeállítások, irodalmi színpad csoportjainak megyei döntője Csornaiakon Gyarapodjanak az együttesek A fúvószenekarok nagyszabá­sú, hagyományos felvonulásával kezdődött a csomafalvi megyei vetélkedő, ahol megyénk leg­jobb, legalaposabban felkészült fúvószenekarai adtak találkozót egymásnak. "Az első díjat­ megosztva, a szé­kelyudvarhelyi Művelődési Ház és a parajdi Sóbánya fú­vószenekart kapták; mindkettő nagymúltú, szép eredményekre visszatekintő együttes. A székelyudvarhelyi fúvószene­kar közel évszázados működés­re tekint vissza, tagjainak nagy­része még 1945-ben lépett a zenekar soraiba, valamennyien a karmester, Dolga Lajos tanít­ványai. Fegyelmezett, odaadó munkájuk eredményeként, most a megyeközti fesztivál­szakaszon­­versenyeznek tovább, és remél­jük, innen is szép helyezéssel, jó eredménnyel térnek majd ha­za. A parajdi fúvószenekar szép hagyományt folytat, valamennyi rendezvény tevékeny részvevője. Tagjai valamennyien bányászok, a napi munka után mindig tel­jes létszámban megjelennek a próbákon. Lelkes, odaadó mun­kájuknak meg is van az ered­ménye : Szász János vezetésével a zenekar magas művészi szín­vonalon tevékenykedik. Kieme­lendő, hogy a zenekar tagjai gyermekeiket is magukkal viszik a zenekari próbákra, akik közül többen már a tagság soraiba léptek; a zenekar legfiatalabb tagja ifj. Kacsó Károly, 13 éves. Valamennyi fúvószenekar ál­talában jól szerepelt, reméljük, megyénk további jó együttesek­kel gyarapodik. Boér Károly A versmondás rangjáért A művészi versmondás az egyik legnehezebb előadói mű­faj. Viszont hálás, ha sikerül le­küzdeni a műfaj állította ne­hézségeket. Ezért is van, hogy igen kevés a szavalók száma, hasonlóan kevés azon csoportok száma, amelyek egy megyei ver­seny élvonalába léphetnek elő. Milyen igényeket kell kielégít­sen a versmondás, legyen az egyéni vagy csoportos? Fontos a vers vagy versciklus kiválasztása, amely tartalmilag egy gondolatot követ, illetve mondanivalójával egy bizonyos eseményt elevenít fel, vagy ép­pen köszönt. Minden szavaló, il­letve a szavalócsoport minden tagja, olyan hanganyaggal ren­delkezzék, amely lehetőséget ad a mondanivaló színes, változa­tos hangnemben való kifejezé­sére. Elsősorban ezeknek az esz­közöknek a segítségével fejez­hetik ki a költemény hangula­tát, belső feszültségét, s egyben biztosítják az" irodalmi " műsor hangulatának fokozódását és a versműsor tartását. Ezeknek a nehézségeknek a leküzdését vasárnap is tapasz­talhattuk,­ a megyei szakasz cso­­mafalvi találkozóján. Megfigyel­hettük, hogy többen a hang­­színezés, a szavalok hangkép­zése helyett, az érezhető hiá­nyosságokat más eszközök igény­bevételével többé-kevésbé pó­tolják, így a zenei aláfestés mellett fényhatásokkal is pró­bálkoznak. Ezek a maguk he­lyén és megfelelő módon való­ban segítik az irodalmi színpad előadásait. Ezzel szemben a túl­zott díszletezés és a sikertelen diavetítések felborítanak minden jó szándékot. A megyei versenyen a művé­szi versmondás igazi rangjára csak a Csíkszeredai Művelődési Ház csoportja emelkedett, amely változatos előadásmóddal teljes összhatást keltett. Eredményes teljesítményt nyújtottak a töl­gyesi művelődési otthon és a Csíkszeredai katonai helyőrség csoportjai is. A vasárnap még látott bélkori, kányádi­­ és al­­falusi irodalmi összeállítások kö­zül a kányádiak próbálkozása emelhető ki, akik helyi költő, Lőrincz József alkotásaiból vit­tek színpadra egy csokrot. Kardalus János Tanulják a tanítást (Folytatás az 1. oldalról) az anyagot, ha lehet, vitára ösz­tönzően, hogy min­él több kér­dést tegyenek fel a hallgatók, hogy minél többen kapcsolód­janak be a beszélgetésbe. Nem maradhat el az elhangzottak értékelése, a konklúziók megvo­nása, ilyenkor a propagandista a szükséges korrekciókat is meg­teheti, még egyszer összegezheti e tanultakat, értékeli a hallga­tók tevékenységét. Ugyancsak óra végén közli a propagandis­ta a következő lecke témáját, az ajánlott könyvészetet. Általános vélemény a gyer­­gyószentmiklósi Bútorgyárban, hogy a párt- és tömegoktatás nagymértékben hozzájárult a dolgozók politikai-ideológiai színvonalának emeléséhez, fel­gyorsította a munkássá­ válás folyamatát, ami nem jelenti azt, hogy ezen a téren is ne lenne szükség az új minőség szorgal­mazására. A hatékonyság eme­léséért mindenekelőtt megfelelő helyiségre van szükség, ahol a gépek zaja, az állandó járkától nem vonja el a hallgatók fi­gyelmét, ezért a vállalati párt­bizottság úgy döntött, ezentúl mindig a gyűlésteremben tart­ják a leckéket. Itt aztán mód lesz szemléltető eszközök hasz­nálatára, akár táblavázlatot is készíthet a propagandista, sőt, diafilmet is vetíthet. Nem min­den propagandista él még ezekkel a módszerekkel, de mert igény van rá, érdemes széles körben alkalmazni. Tanulni kell folyton a taní­tást, ez a hatékonyság kulcs­kérdése. Ég a tűz... (Folytatás az 1. oldalról) Székely Antal, a meste­rünk is, a többiek, nem azért jövünk be ide minden nap, hogy elfilozo­­fáljunk a világ dolgairól, ha­nem, hogy lendítsünk rajtuk. Van, persze, úgy az ember, hogy elgondolkozik azon, miért nem tesz már róla a gyárvezetés, vagy akinek feladata, hogy sín­re tegye ezt az öntödét. Nekünk munka az öntöde, de ami mun­kánk teljesítményétől függ, va­lahol az országban egy másik vállalat feladata. Lánc ez, nem? Hát ezért kellene itt nálunk a dolgokat rendezni először. Tímár Miklós, az 1-es öntővo­­nal első váltásának mestere úgy tervezte, hogy a nap (feb­ruár 24-e) első felében csoport­jával hozzávetőlegesen 3 tonná­nyi öntvényt termel. Nem tudom megítélni, hogy ez mit oszt, mit nem oszt a vállalat februári tel­jesítményében, de a mellettem álló Gircsis Béla és Szajkó László, a szakszervezeti bizott­ság elnöke úgy véli, hogy a job­bak közül való lesz ez a meny­­nyiség, ha az idei átlagot te­kintjük. Ettől a vonaltól persze, többet is vár a gyárvezetés, hi­szen régen működik már (egy éve?). Gyakorlata volna tehát a jó munkának itt a csoportban. Fele a váltás kapacitásának ez a három tonna — mondja Tímár mester. Ennyit lehet egye­lőre. Ma reggel is úgy kellett leverni (a gép nem tudja leta­szítani) a szalagkocsiról a szek­rényt, mert ahogy rátesszük, a­­zonnal ráragad (magyarán : oda­fagy). Fog az menni, ha majd jobban idesüt a Nap! Úgy szer­veztem meg a munkát, hogy a szalag ritmusához igazodjunk. A gépek működnek, amint látja, a formázó gép is, minden, amott önt két munkás. Folyamatosan. Újítani akarunk közben. Nehéz forgatni azt az edényt kézből. Kettőt elvittek a fiúk és reduk­­tort szerelnek rá, hogy majd motor öntse ki a forró vasat belőle. Nem áll itt meg az élet, még akkor sem, ha most nehe­zebb. Néhány­­szükségmegoldáshoz azért mégis odakényszerített az idei tél — tájékoztat Páll István mérnök, a vállalat igazgatója Leültünk­­ a dolgozók tanácsa, aztán a végrehajtó büró, külön az öntöde dolgozóival - és meg­­hánytuk-vetettük, hogy mi az elvégezhető és mi az, ami nem. Mindenki hasznos munkát vé­gezzen ! Ez volt a célkitűzés. Közel háromszázan dolgozná­nak az öntödében. A kemencé­nél folyamatos a munka minden körülmények között. A karban­tartók, miként eddig is, részben a karbantartási teendőket vé­gezték, nagyobbrészt viszont szereltek. Besegítettünk a szak­­vállalatnak, aki építi az öntö­dét. Mennyit? Csupán a leg­utóbbi hat hónapban 4,5 mil­lió lejnyi munkát végeztünk el. Bárhová, bármit besegítünk, ha mód van rá, csakhogy egyedül maradhassunk már az udvaron! Pillanatnyilag még legalább he­ten vannak ; ilyen-olyan válla­lat. És mióta ? ! Na. Az öntők meg öntenek. A formázást át­költöztettük a modellgyár (itt „melegebb" van) egyik sarká­ba, és rendszerint a harmadik váltás öntésre előkészíti azokat. Ezekkel kezd az 1-es vonal. Amit lehet, azt a régi öntödében pró­bálunk kiönteni. Aránytalanul nagy áldozattal persze, de nem hagyhatjuk cserben a vásárlóin­kat. Nagyvárad került volna legutóbb nehéz helyzetbe miat­tunk. Tíz nap alatt meglesz az a negyven-ötven, amre égető szükség van Nagyváradon. Túl­zás volna az mondanom, hogy sorban állnak önvényeinkért a kapuban, de valahogy így va­gyunk. Az aradi gépgyár csak tőlünk akar vásárolni, s még egynéhányon. Tudják, hogy mi­lyen nehéz helyzetben vagyunk, de inkább kivárnak, akkor sem mennek máshová. Ezért — én mondom magának — érdemes dolgozni. Mit is tennénk egye­bet? A vállalatból nem tudok olyan embert, aki ne dolgozott volna be ebbe a beruházásba. Megküzdöttünk ezért az öntödé­ért. Befejezzük. És önteni fogunk benne évente 24 000 tonnát ! Addig? A „régi öntöde" plusz­­termelése kisegít (januárban 154 tonnával termelt többet), lesz melegebb, s akkor visszaáll a rend az újban . . . Mit mondjak? A riporter mit tegyen az előb­biekhez hozzá? Szavam rá : ég a tűz a gyergyószentmiklósi ön­töde kemencéiben ! EREDMÉNYEK : FÚVÓSZENEKAROK : I. a parajdi Sóbánya fúvószenekara ; a szé­kelyudvarhelyi Művelődési Ház fúvószenekara ; II. a gyergyószent­­miklósi Művelődési Ház fúvószenekara ; III. a csomafalvi művelő­dési otthon fúvószenekara ; IV. a ditrói művelődési otthon fúvósze­nekara. IRODALMI SZÍNPAD : I. Csíkszeredai Művelődési Ház ; tölgyesi művelődési otthon ; H. bélbori művelődési otthon; kányádi műve­lődési otthon; III. gyergyóalfalusi művelődési otthon. ZENÉS­ IRODALMI ÖSSZEÁLLÍTÁS : I. a Csíkszeredai" katonai kör­zet összeállítása. D­ ecemberben, amikor Bege Árpáddal, a gyergyóalfa­lusi misz ba­gonyater­­mesztő sikereiről beszélgettünk, ■nem gondoltuk, hogy rövidesen ugyanaz a téma hoz össze min­ket. Akkor a siker „titkait" ke­restük, kutattuk, aminek egyik eredője, kétségtelen, a Bege Árpád vezette mezőgépészeti osztály hozzáállása volt. Azóta fordult egyet az idő ke­reke­s Bege Árpád hazakerült falujába, immár a beosztása is megváltozott, mint a csomafalvi mtsz újdonsült elnöke válaszol­­gatott a minap kérdéseinkre. Ismét a burgonyatermesztésről beszélgettünk. Csak éppen a válaszok különböztek — merőben — a két hónappal ezelőttiektől. Hogyne, mikor Alfalu élenjárt, Csomafalva viszont kullogott a tavaly, s tavalyelőtt is a búr- Bege Árpád bizonyítani a bar­ gonyatermesztésben. Vajon, a jó tapasztalatok ismeretében, ké­pes lesz-e az új elnök gyökeres változást hozni Csomafalván? — Nehéz kérdés, nagyon ne­héz. Persze, azt szeretném, ha sikerülne már ebben az évben bizonyítani. Csakhát a burgo­nyatermesztésre kijelölt parcellá­kat nem szántották fel az ősz­szel, s ez eleve csökkenti a vár­ható hektárhozamot. — De mit tudnak tenni, hogy ne a kétszeresét vegyék ki a földből a beültetett mennyiség­nek, hanem hogy legalább a 14 tonnás, tervezett hektárhoza­mot elérjék? — Több mint ezer tonna is­tállótrágyát hordtunk ki a par­cellákra. Ott leszek a trágya­­szórásnál, a szántásnál, a ta­lajelőkészítésnél, azaz, irányítani fogom az egész technológiát. — S mit „ment át" az Alfalá­­ban bevált módszerekből? — Már a községi pártbizott­sággal is megbeszéltük, rövide­sen népgyűlést hívunk össze a faluban. Azt akarjuk, hogy mind a 210 hektárra globális akkord szerződést kössünk a tagokkal. Ez megoldaná a betakarítást. A tagok eddig azért nem jöttek, mert kicsi volt a termés. Ezután másképp lesz! Nem olyan gyen­ge a csomafalvi föld, hogy ne lehetne jó termést elérni. Bizonyítani. Úgy is vehetjük, mint lehetőséget, de inkább, mint kötelezettséget. Mert Bege Árpád ismeri a „ burgonyater­mesztés minden csínját-bin jót, hát akkor hol bizonyítson, ha nem éppen otthon, saját falu­jában? Minner Pál ----- VILLANÁSOK ------­ELISMERÉS A pedagógusok — különösen a matematikusok — különböző módszertani vitáikon, esetleg ta­pasztalatcseréken minden bi­zonnyal már találkoztak a szé­kelyudvarhelyi dr. Petru Groza líceum matematika kabinetjé­nek a hírével. A kabinet beren­dezése, a kezdeményezés és a kivitel, amely lehetővé teszi-' e­­ tanulók aktív tanulását, Péter­ Attilának, a líceum tanárának a nevéhez fűződik. Nos, erre a ka­binetre nem csupán a matema­tikusok, hanem az oktatási és nevelésügyi minisztérium is fel­figyelt, és a berendezést, a ka­binet működésének elveit mo­dellnek tekinti országos szinten is, tehát egyben követendő pél­dának ajánlja más líceumok és iskolák számára. Odaadó, ered­ményes mu­rka elismerése ez. (Székedi Ferenci VENDÉGÜZŐ... Annak rendje-módja szerint, előrelátóan, még csütörtökön ér­deklődik egy csoport a tusnád­­fürdői turisztikánál, egy szom­bati (február 28-i) Szent Anna tór kirándulás lehetőségéről. Jöj­jenek, minden rendben, van hely — nyugtatják meg őket. S ami­kor megérkeznek? Csak egy négyágyas szobát adnak (még jó, hogy a jelentkező húszból csak 10-en vettek részt a kirán­duláson). Enni-innivaló nincs (még egy tea vagy kávé sem!), az illemhely ,,lakat alatt", mol­­dáviz ugyancsak hiánycikk. Ez van, ezt kell szeretni ! ?... Hát nem, mert ez nem vendégszere­tetet, hanem vendégűzés a ja­vából! Az a menedékház pedig, gondoljuk, nem „menhely", s csak kellene valamit tenni a ci­vilizált vendéglátóipari szolgál­tatások biztosításáért. (Hecser Zoltán) GONDOLKOZZUNK -s jeligével Sándor István, a me­gyei építők szerelő technikusa és maroknyi segítőtársa hosszabb ideje dolgozik egy tanulmány elkészítésével. A dolgozat célja: változtatásokat kezdeményezni a nagypannók szerelőlyukainak az elhelyezésében. Nem akarom kikotyogni a lényegét, hiszen még az összegezés fázisában vannak a munkák, de állítom, hogy a potenciális lakásváromá­nyosok is örülnek majd az ered­ménynek. (Többek között olyan változtatásokat terveznek pél­dául,­­ amelyek lehetővé teszik a lakás ésszerűbb berendezését.) Nyilván, minden javaslatukat a szerelés folyamatán segítő el­gondolás indokol. Ami fontos eb­ben a nekibuzdulásban, az igyekvő, kezdeményező „ meg­mozdulás". Ezért érdemes azt is vállalnom, hogy a „félkész" hír szárnyrabocsájtásával majd le­­csegőnek tartanak. Ám legyen Másként nem tehettem! (Kosztis István) KÖZÖSEN : A SZELLEMI TÁPLÁLÉK FONTOSABB érvelhet az, aki a postán kül­dött csomagokat megdézsmálja. Megtörtént ugyanis, hogy egy Vlahicáról Kolozsvárra küldött csomag tartalma útközben titok­zatos módon kicserélődött. A küldeménnyel - mely élelmet tartalmazott — a szülök egyete­mista gyermeküknek akartak kedveskedni. A Unom „hazai" szellemi táplálékká változott, tudniillik, a szalerma, kolbász stb. helyett könyvekkel megtö­mött csomag érkezett a címzett­hez. Bizonyára arra gondolt a „jótevő", hogy olvasni és fanga-z­ni mindenképpen lehet és M­J is, vagy a szellemi táplálék fon­tosabb, mint más? Nem tudha­tom, hogy a főiskolai hallgató a kapott könyveket milyen ét­vággyal olvasta, tény azonban, hogy meglepetése, az igen nagy volt. (Madaras Magdolna)

Next