Hargita, 1981. szeptember (14. évfolyam, 206-231. szám)

1981-09-01 / 206. szám

M­ int minden évben, idén is­­ különös jelentőségűvé t­­tette e hónapot felszaba­dulásunk ünnepe. A társadalmi és nemzeti, antifasiszta és anti­­imperia­lista felszabadító forra­­dalom 37. évfordulója kiváló al­­kalmul szolgált hazánk román, magyar, német és más nemzeti­ségű dolgozóinak a haza és a párt iránti ragaszkodásuk kinyil­vánítására, a párt és főtitkára, Nicolae Ceauşescu elvtárs kö­rüli szilárd egységük kifejezésé­re. Tettekben nyilvánult meg ez a cselekvő hazaszeretet, a nagy ünnep tiszteletére az egész or­szágot átfogó lelkes, szocialista munkaverseny bontakozott ki. Nemcsak kiváló termelési ered­mények születtek e nemes ver­sengés nyomán, ismételten bebi­zonyosodott munkaközösségeink tehetsége, rátermettsége, az új iránti fogékonyságra, a dolgo­zók országszerte ismét tanú jelét adták annak, hogy képesek fe­lülemelkedni a nehézségeken. Felszabadulásunk ünnepének fénypontját az augusztus 23-i fel­vonulás jelentette. A szín­pompás fővárosi felvonuláson, a megye­­székhelyeken és a municípiu­­mokban — köztük Csíkszeredában és Székelyudvarhelyen — meg­tartott seregszemléken a dolgo­zók ezrei adtak számot eredmé­nyeikről, tisztelegtek a párt- és államvezetőségnek, fogadalmat tettek a haza függetlenségének és szuverenitásának elszánt vé­­delmezésére, kifejezésre juttat­ták a dolgozó nép békére, biz­tonságra és együttműködésre va­ló hő törekvését, vállalták, hogy töretlenül valóra váltják pártunk bel- és külpolitikáját. A hónap politikai eseménykró­­nikájában elsők között kell emlí­tenünk az RKP KB Politi­kai Végrehajtó Bizottságá­nak ülését, amelyre Nicolae Ceauşescu elvtárs elnökleté-­­­vel augusztus 18-án ke­rült sor. Mint ismeretes, az ülé­sen a Politikai Végrehajtó Bi­zottság megvizsgálta és jóvá­hagyta az állami költségvetés és a többi pénzügyi terv első hét­­havi végrehajtásáról szóló je­lentést. Habár mindvégig bizto­sítva volt a beruházások és más gazdasági jellegű akciók, vala­mint a szociális-kulturális kia­dások és más költségek finan­szírozása, egész sor vállalat nem teljesítette árutermelési, és fizi­kai tervét, egyes helyeken lema­radások mutatkoztak a beruhá­zásoknál. A Politikai Végrehaj­tó Bizottság intézkedett a nega­tív gazdasági tünetek felszámo­lásáért. Nicolae Ceauşescu elvtárs elnökletével augusztus 27-én és 28-án munkatanácskozásra ke­rült sor az RKP Központi Bizott­ságánál a párt alapkádereivel és a mezőgazdasági alapkáde­rekkel. A kihangsúlyozottan mun­­kajellegű tanácskozáson ele­mezték a mezőgazdasági terme­lés időszerű kérdéseit, értékelték az eddigi eredményeket és kije­lölték az őszi mezőgazdasági kampány tennivalóit. A tanács­kozáson felszólalt és nagy jelen­tőségű beszédet mondott Nicolae Ceauşescu elvtárs, a­­melyben szorgalmazta az egyes mezőgazdasági egységek tevé­kenységében megmutatkozó hi­ányosságok és fogyatékosságok mielőbbi felszámolását, meg­vonta a mezőgazdasági szak­emberek, az összes dolgozók fel­adatait a mezőgazdasági terme­lés fokozásában, a lakosság el­látásának további javításában. Augusztus 15-érn, Nicolae Ceausescu elvtárs részvételével ünnepi gyűlést tartottak a 1ő városban a Scânteia meg­jelenésének 50. évfordulója és a Román Sajtó Napja alkalmából. Az ünnepségen be­szédet mondott Nicolae Ceauşescu elvtárs, amelyben a hazai sajtó eredményeinek érté­kelése melett kitért azokra a te­rületekre, ahol az újságok, a rá­dió és televízió jelenlétének, ha­tásának jobban kellene érződ­nie. Fontos útmutatásaival a pártfőtitkkári beszéd akcióprog­ramként szolgál nemcsak a sajtó dolgozóinak, hanem mindazok­nak, akik felelősek az új, szoci­alista tudattal felvértezett ember neveléséért. Jellegzetes munkastílusához híven, Nicolae Ceauşescu elv­társ augusztusban is módot ta­lált arra, hogy munkalátogatá­sai során a helyszínen, a terme­lőegységekben folytasson dia­lógust az anyagi és szellemi ja­vak termelőivel, megtanács­kozza a dolgozókkal a gazda­sági-társadalmi tevékenység ha­tékonyabbá tételének módoza­tait. Ezzel a céllal került sor au­gusztus 5—6-án Nicolae Ceauşescu elvtárs Tulcea me­gyei munkalátogatására, hason­ló, okokból kereste fel augusz­tus 21-én pártunk főtitkára a fő­városi termény- és élelmiszerpia­cokat és több ipari egységet. Rangos tudományos esemény színhelye ezekben a napokban Bukarest, doktor Elena Ceauşescu mérnök, akadémikus elvtársnő­nek, a kormány első minisztere első helyettesének, a Tudomány és Technológiaügyi Országos Tanács elnökének a védnöksége alatt itt tartják a XVI. Nemzet­közi Tudománytörténeti Kong­resszust, amelyen a világ 50 or­szágából több mint 1200 tudós vesz részt. Az ország egész lakosságához híven megyénk dolgozói is ki­emelkedő munkasikereket értek el az augusztus 23 tiszteletére kibontakozott szocialista mun­kaversenyben: több ipargazda­sági vállalatunk munkaközössé­ge határidő előtt teljesítette nyolc hónapi termelési előirány­zatait, másokat pedig — köztük a Székelyudvarhelyi Vegyipari Pótalkatrész- és Matricagyárat, a Vlahicai Vasüzemet, a Megyei Község- és Lakásgazdálkodási Vállalatot — hét havi megvalósí­tásaik alapján az ágazat orszá­gos élenjárói között tartanak számon. Tartalékaink hasznosí­tásához, a termelőmunka jobb megszervezéséhez értékesen hoz­zájárultak a dolgozók augusz­tusban befejeződött félévi köz­gyűlései is, amelyek egészében híven tükrözték a munkások fe­lelősségteljes viszonyulását a termelés kulcsfontosságú kérdé­seihez, újabb lépést jelentettek a munkásönigazgatás erőteljes érvényesítése útján. Szántóföldjeink dolgozói u­­gyancsak derekas munkával töl­tötték augusztust: befejezték az őszi gabonafélék betakarítását, tovább folytatták a takarmány­félék begyűjtését, és az egész megyében hozzáláttak legfonto­sabb mezőgazdasági termé­nyünk, a burgonya ásásához. Megyénk kulturális-művészeti életének rangos eseményeként augusztusban nyolcadszor tar­tott nyitva a gyöngyószárhegyi Barátság művésztelep, ahol az ország és a megye jeles képző­művészei találkoztak egymással. Szántó Miklós Augusztusi számvetés Mi folyik a Dunában, avagy hogyan lesz egy vízvezetékből kettő ? Jesikon még csak Lázárfai­vá büszkélkedhetett a te­lepülést ellátó vízvezeték­kel, amikor 1975-ben mondhatni ajándékképen Csíkszentkirály és Csíkszentimre Oltón túli faluré­szei is vízvezetéket kaptak. Ké­szen kapták, mivel a határban végzett ipari munkálatok miatt szükségessé vált az egészség­ügyileg szavatolt, szennyeződés­­mentes vízellátás megoldása. A község érintett lakosságának más dolga nem akadt, mint a főveze­tékből bekötni a vizet az udva­rokra, a lakásokba. Az utóbbi helyi erőből, ki-ki saját erejéből történt, de így is előnyt jelentek az érdekelteknek. Történt aztán, hogy a vízveze­ték átment a Csíkszeredai Köz­üzem gondozásába. Utólag el­készültek családonként a rajzok, és megállapították a díjakat. Aki pedig ezután vezette be a vizet, már a Közüzem engedélyével, dokumentumaival. Néhány helyi lakosból pedig közüzemi megbí­zott lett, akik váltásban vigyáz­zák a vízházat, a szűrőberende­zést, egyáltalán gondoskodnak arról hogy folyamatosan follyon a tiszta víz a faluba. Ami lám, nem folyik rendszeresen, s ezért gyakori a panasz, íme, egy szer­kesztőségünkbe érkezett panasz­­levél, amelyből az okokra követ­keztetni lehet : „ ... a vízkezelők nem törődnek azzal, hogy ha 1000—1500 ember víz nélkül ma­rad. Vajon a Közüzem hányszor végzett itt ellenőrzést, és elvé­gezték-e a szükséges karban­tartást, hogy minden akadály nélkül történjék ?" Szóval mosto­ha sorsra jutott a vízvezeték, s az a tény, hogy el-elakad a víz, már igazolja: az illetékesek nem tesznek eleget feladataiknak. Pedig a lakosok, akik költöttek a vezetékekre és rendszeresen megfizetik a megállapított díja­kat, joggal várják el, hogy ál­landóan csorogjon a csapból a víz. ... Még a Köves utcában is, ahol a leggyakoribb a vízszünet. Kevesebb a panasz az alsóbb falurészeken, a néptanács és a fogyasztási szövetkezet környé­kén, s egy idő óta a Duna utcá­ban levők sem panaszkodnak már, mivel (idézünk a panaszle­vélből): „A csikszentkirályi mtsz-nek van egy külön vízveze­téke, a víz Nagyos patakából folyik az állatok részére. Mivel a Duna utcaiak sem kaptak rendszeresen vizet, ők úgy segí­tettek magukon, hogy a hálózat­ba bekötötték a gazdaság veze­tékét is." A többit már helyszínen. Sor­,­bán Magdolnával, a község pol­gármesterével érdeklődünk a Duna utcában: honnan, merre folyik itt a víz ? Mint kiderül: hol innen, hol onnan folyik vagy negyven házhoz a víz. Ha nem jön a fővezetéken, megnyitnak egy csapot, s mindjárt jön a másikon, az mtsz hálózatából. De ugyanakkor el is zárnak egy má­sik csapot hogy a negyven csa­ládon kívül nehogy mások is ré­szesüljenek a gazdaság vizéből, mert akkor talán az istállókban jelentkezik a vízhiány... Még annyit megtudtunk, hogy Kopacz Gizella volt mtsz elnök idején kötötték össze a két vízhálózatot. Nyilván, a volt elnöknő is ezen a falurészen lakik ■ . ■ Lám, hogyan lesz egy vízveze­tékből kettő, ha az az egy nem elégíti ki az igényeket ! Való igaz, hogy a Duna utcaiak dup­lán költöttek, de az is igaz, hogy néha szüretien, fer­tőzőveszélyes, egészségügyileg nem szavatolt vízhez jutnak. S a­­miről sem az egészségügy, sem a község vezetősége, sem a köz­üzem nem tud. De ha már tud­nak róla, talán tesznek azért, hogy ezután a „rendes" vezeté­ken érkezzék — és állandó jel­leggel — a tiszta víz, minden e­­gyes utcába, minden egyes csa­ládhoz ! Ferencz Imre Jól haladnak az idénymunkák mtsz-einkben (Folytatás az 1. oldalról) végezték. Szénával megrakott szekereket lehetett látni a falu között. Volt, aki kétszer-három­­szor is tért vasárnap folyamán. Még mindig van behordani vele takarmány. A Székelyudvarhely környéki mtsz-ekben is jó ütemben haladt a betakarítás. Kivált a takar­­mánybehordás és annak raktá­rozása, igaz, az enyhébb, me­legebb idő is kedvezett ebben az udvarhelyieknek. Varga Dé­nes, Pap Mózes, Pap Domokos, Mezedi Miklós, Boc Ferenc, Fir­­tos Dénes a csehétfalvi brigád fogatosait már a kora reggeli órákban szénával megrakott szekerekkel lehetett látni. Os­­váth Ferenc, Szász Dénes, Mol­nár Lajos és társaik a sarjú ka­szálásával voltak lefoglalva, ösz­­szesen 40 hektár területen ka­szálták le a sarjút. A kötött talajon még mindig van keletje az egysoros pergető­gépnek A szállításon van a fő hangsúly (Folytatás az 1. oldalról) ésenek lekötve egyéb munkákkal a szántással vannak lefoglalva. A fogatosok tudják teendőiket, és végzik is. A 63 fogatos, szám­­szerint ennyien vannak nemcsak burgonyából kell majd beszállít­sa az egy lóra eső 5000 kg ter­ményt, de szalmából is éppeny­­nyi az adag. Ugyanakkor trágyá­ból is 10 000 kg mennyiséget kell kihordaniuk a szántóföldekre. Ez a mennyiség természetesen két fa után van kalkulálva. Végzi is mindenki a teendőit, mert vé­geznie kell — mondja a gazda­ság lelkes elnöke. Megkezdték a sarja kaszálá­sát is. Szénából eddig elraktá­roztak 1620 tonnát. Igaz, beszél­­getésünk idején, 30 tonna Hava­si széna még kint volt. De ebből a mennyiségből is jócskán a tá­rolókba került azóta. Hiszen fo­­gatosokban nem szűkölködnek a mindszentiek. S mindenképpen mindenki be kell, hogy szállítsa a rá eső részt, mert szeptember 1-én kezdődik a burgonyaásás. Teljes létszámmal ott kell lenni­ük, hogy a szállítás ne maradjon el a szedés mögött. 1981. SZEPTEM­­ VILLANÁSOK MEGNYITÓ Idegenek vetődtek Székelyud­­varhelyre. Átutazók, pihenősza­badságukat töltők. Kapualjba ki­függesztett plakátokat böngész­nek : mi lesz a hét végén, nyáridőben, úgymond uborka­­szezonban ? Egyikük maliciózu­san jegyzi meg: Íme a Művelő­dési Házban kiállítás-megnyitót hirdetnek, menjünk oda, fogadni mernék, rajtunk kívül ugyancsak kevesen lesznek. A szomszédos falragasz labda­rúgómérkőzésre toboroz - fűzi hozzá - és amúgy is kirándulásra csábít az időjá­rás ... Látni kellett volna meg­­­lepetésüket. A Művelődési Ház kiállító­termében — nem, ezúttal nem ember ember hátán - már a beharangozott időpont előtt legalább hatvanan voltak. A művész neve — akinek alkotásai­ból nyílt a tárlat — egyelőre még szakberkekben is alig ismert. Et­től függetlenül jelent meg min­denki­­t, azok a székelyudvar­helyiek, akik nemcsak a neveket, de magát a képzőművészetet becsülik. Számukra nincs ubor­kaszezon, a megnyitón történő megjelenés már-már kötelesség. (Morvay Zoltán) VENDÉGFOGADÁS Bihar megyei iskolások érkez­tek szombaton este Csíkszeredá­ba, ahol az ITI-val kötött egy­es­ségük alapján a 3-as számú ipa­ri líceum bennlakásába irányí­tották őket. Mikor megérkeztek, égett a villany a szobákban, s a kicsit már didergő gyerekek ezt a vendégszeretet jelének vélték. Abban nem is csalódtak, hogy itt valóban várták őket, rövid zör­­getésre megnyílt az ajtó, a meg­lepetés ezután következett. A rendetlenség, a szemét nem fel­tétlenül tartozik hozzá a vendég­­fogadáshoz, annál inkább a tisz­tes fekvőhely, a tiszta ágynemű. Márpedig ez utóbbiból, bár­mennyire is igyekezett a líceum jóindulatú kapusa, nem tudott elegendőt keríteni. Messziről ér­kezett fáradt vendég kevéssel- - beéri. Ez igaz, de aki ad vala­mit jóhírére, illendően felkészül a vendégfogadásra. Kár, hogy ná­­lunk fele kezdenek megfeledkez­ni erről. (Borbély László) KORCSOLYÁZÁS ÉS KERGETŐZÉS Sajátos színfoltja Csíkszeredá­nak­ — nyáron is — a korcsolyá­zás, amit a műjégpálya tesz le­hetővé. Kellemes szórakozás, hasznos időtöltés, kár, hogy né­ha apró bosszúságok zavarják a korcsolyázókat, főleg a gyerme­keket. Sokan elfelejtik ugyanis, hogy a közönségkorcsolyázás nem hokimeccs, ahol fitogtatni kell a korcsolyázási képességet és nem is lehetőség a kergető­zésre, a mások akadályozására, rosszabb esetben feldöntésére, gáncsolására. A rendfenntartók­nak - vagy rendfenntartónak — jóval nagyobb figyelemmel kel­lene követnie ezeknek a legény­­kedőknek a ténykedését és ha semmibe veszik figyelmeztetését — hagyják csak el a jégpályát. Kint ugyanis — lehet kergetőzni. (Ferenci Levente) . JÉGGEL VAGY ANÉLKÜL ? Szinte illuzórikus igény mife­lénk, hogy vendéglátóipari egy­ségeinkben jégbehűtött legyen a sör, a bor, a hűsítő — ha nagy­ritkán ilyenformán szolgálják ki a vendéget, inkább csodálko­zunk, hogy „jé, ez jég !“, holott ennek mindennaposnak, s egé­szen természetesnek kellene len­nie és nemcsak a turisztikai egy­­ségekben, hanem a szerényebb cukrászdákban, kantin-éttermek­­ben, kávézókban egyaránt. Vajon, eljön-e közelebbről az az idő, amikor bonuszüzleteinkben is megkérdezik, hogy július-au­gusztus tájban jégbehűtött pa­lackokat igénylünk-e vagy sem, s az is egészen természetes lesz, hogy semmilyen hűsítőnek ne­vezett fekete vagy sárga levet nem nyomnak fürdővíz-hőmér­séklettel az ember markába, csak legfe­nebb a vendég, a vásárló határozott kérésére ? És­­ vajon­­ eljön-e egyszer az a boldog idő, amikor meglévő „jéggyáraink" kapacitását tény­legesen is kihasználják ? Nem télen, nyáron ! (Demeter Zoltán) KEDD

Next