Hargita, 1982. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1982-07-01 / 153. szám

Neveld tevékenységünk értékmérője: a hatékonyság Megyénk KISZ-szervezetei az út ember kialakításáért folytatott munkájukban, abból a Nicolae Ceauşescu elvtárs által megfo­galmazott igazságból indulnak ki, hogy a munka, a hasznos társadalmi tevékenység megha­tározó tényező a szocialista ön­tudat kialakításában, az ifjak erkölcsi és politikai nevelésé­ben. Tevékenységünkben köz­ponti célnak tekintjük az ifjak munkával­ munkára való neve­lését, hogy minden fiatal aktí­van hozzájáruljon az anyagi alapok megteremtéséhez. Pár­tunk főtitkárának az RKP Köz­ponti Bizottsága júniusi plenári­sán elhangzott programbeszéde nekünk, ifjaknak új alkotó erőt ad, hogy szüntelenül javítsuk e­­redményeinket a munkában, a nevelésben, az ________ élet minden te­rületén. A fia­talok, akik me­gyénk sok válla­latában a mun­kások többségét képviselik, fo­kozódó lelkesedéssel, dinamiz­mussal és újító szellemmel vesz­nek részt az új érvényre jutta­tásában a termelőtevékenység minden területén, a kitűzött terv­feladatok megvalósításáért, így a Csíkszeredai Traktorgyár, a székelyudvarhelyi Élelmiszeripari és Mezőgazdasági Gépgyár, a gyergyószentmiklósi Mechanikai Vállalat, a toplicai Fakitermelő és Fafeldolgozó Kombinát, a ba­­lánbányai Bányavállalat KISZ- szervezetei az „Újrafelhasználha­tó anyagból új termék", vala­mint a „Minőség a munkánk tükre", elnevezésű kezdeménye­zéseket alkalmazva jó eredmé­nyeket értek el a nyers- és se­gédanyagok ésszerűbb felhasz­nálásánál és a termékek minő­ségének javításánál. A Csíksze­redai Traktorgyár munkaközös­ségének elismert törekvései és szakmai hozzáértésük új lehe­tőséget nyújt a KISZ-szerveze­­teknek tapasztalatcsere, kerek­asztal értekezlet és más talál­kozók szervezésére, melyeken az ifjak tanulmányozzák, megis­merhetik a termelésben az új eljárásokat és módszereket. A könnyűiparban , „Az új dolgozó barátja" elnevezésű kezdemé­nyezés bevezetésével jelentősen csökkent a munkaerő hullámzás az ifjak körében és ez hozzájá­rult a feladatok jobb elvégzé­séhez. A mezőgazdaság műszaki­anyagi alapjainak fejlesztésére és a mezőgazdasági termelés növelésére kijelölt intézkedések alkalmazása megköveteli falusi KISZ-szervezeteinktől, hogy ál­landóan javítsák az ifjak politi­kai, szakmai felkészültségét, ál­talános műveltségét, a mező­­gazdaság állandó korszerűsíté­sével kapcsolatos ismereteiket. E célból a mezőgépészeti állo­mások KISZ-szervezetei szakmai vetélkedőket szerveztek, ahol az ifjak elméleti és gyakorlati tu­dásukat gyarapították. A jövő­ben fokoznunk kell a falusi fiatalok körében végzett politikai nevelő tevékenységet azért, hogy _____________ minél több fia­tallal megszeret­tessék a mező­­gazdasági mun­kát. Ezért is lé­tesítettünk ifjú­sági munkatele­­peket és munka­pontokat a farkaslaki, székely­­udvarhelyi, felsőboldogfalvi, fe­­nyedi, csíktaplocai, csíkdánfalvi, csikszentmártoni, tusnádfalusi és más mtsz-eknél, ahol az ifjak r­egei óta­ka­rítá­st, burgonyaválo­­gatást és -ültetést, növény- és gyümölcsfa ápolást végeztek, va­lamint a beruházási munkála­toknál segédkeztek. Falusi ifja­­ink, tevékenységükön keresztül a iránti új magatartást tükrözve jelentősen növelik mind a növényi, mind az állati ere­detű termelést a mezőgazda-­ságban, hozzájárulva ezáltal az öngazdálkodás és az önellátás gyakorlati megvalósításához. A KISZ-szervezetek politikai­nevelő munkájának további cél­ja az új szocialista ember ki­alakítása és az ifjak mozgósí­tása a gazdasági-társadalmi fel­adatok elvégzésére. E tevékeny­sg javítását ösztönzi pártunk főtitkárának a Központi Bizott­ság júniusi plenárisán elhang­zott beszédének minden sora, mely tudományosan és határo­zottan leszögezi az ifjak kom­munista nevelésével kapcsola­tos feladatainkat is. András Kálmán a KISZ Hargita megyei bizottságának titkára KISZ-SZERVEZETEINK ÉLETÉBŐL Száz éve született Igor Sztravinszkij Az 1981-82-es zenei évad gazdag kerekszámú évfordulók­ban. Négy — múlt században született, de e században kifej­tett művészi teljesítménye alap­ján — kiemelkedő zeneszerző születésének évfordulóját ünne­pelheti a zenei világ. Születési sorrend szerint : Enescu, Bartók - a múlt évre -, Sztravinszkij, Kodály születésének 100. évfor­dulója erre az évre esett. Kö­zös vonás mindeniküknél a népi­­, nemzeti zene életadó erejé­nek felismerése, a modern, e­­gyéni nyelvezet kialakításában betöltött szerepe. Sztravinszkij első zenei élmé­nyeit, az orosz népzenétől, népi környezettől és az első orosz klasszikusoktól, Glinka, Csajkov­szkij, operáitól kapja. E hatás végig kíséri egész életművén, Bartókhoz hasonlóan azonban ő sem idegenkedik más forrásból is meríteni, de míg Bartóknál a zene többnyire a kiapadhatat­lan népi forrásokból fakad, ad­dig nála - a népzene felülete­sebb ismerete miatt — bármely nem népi témának is egyenlő esélye van. Az egyeditől, a nem­zetitől az egyetemes felé veze­tő utat ő másképpen járja be. Alkata azé a széles látókörű, de méginkább az állandóan újat, szenzációt kereső művész alkata, aki a stílusban, időben legtá­volabb eső zenei és nem zenei hatásokból is képes egyéniségét kifejező és gazdagító művet ko­vácsolni. Jellemző rá, hogy az á.n. (stí­lus) korszakait megnevező és meghatározó három nagy zenei­általános hatáskör (orosz nép­zene, neoklasszicizmus, atonaliz­­mus) csak megközelítően jelzik stílusának kibontakozását. Az azóta is nagyobb népsze­rűségnek örvendő remekművei, mint a táncjátékok, Tűzmadár, Tavaszi áldozás stb. — több irányból érkező hatások mesteri ötvözésének mintapéldái. Lénye­gében hasonló az értékelés az Oedipus-király opera-oratórium, és a Zsoltár-szimfónia vokál­­szimfónikus műveinél. Sztra­vinszkij nemcsak új tartalommal telíti a hagyományos formákat, hanem megreformálja és forra­dalmasítja azokat. Mindezek az általa is elképzelt totális szín­ház összművészeti törekvésében gyökereznek, ahol a szó, a hang, a mozdulat és művészien kialakított környezet tökéletes egymásra találását tapasztaljuk. A Szlavinszkij-„változatosságok" az egyetemes alkotó lényegi je­gyei, mert közel száz alkotása egyazon egyéniség száz arcát mutatja, a hatásokra érzékenyen reagáló, tipikusan huszadik szá­zadi egyetemes művészegyéniség esendően emberi, művészi vol­tát. Sztravinszkij műveinek előadó­jaként (zongorista, karmester) is iskolát teremtett. Fennmaradt lemezfelvételei a legnépszerűbb alkotásai mellett eredeti egyéni­ségét és muzsikáját hozzák em­berközelbe. Olyan egyéniségét, aki e század zenéjének egyik legmarkánsabb képviselője mind­máig. Orbán Balázs Az óvodaalapító Rózsika néni Új épületbe költözött az eté­­di óvoda. A minden szükséges kellékkel ellátott, szépen beren­dezett termekben jól megférnek az apróságok, mert az épületet a jelenlegi gyermeklétszámnál nagyobbra, a jövőre gondolva méretezték. Az új iskola után az iskoláskor előttieknek is új haj­lékot teremtettek a községben. Az óvodaépítéshez nem minden­napos történet fűződik. Évekkel ezelőtt, amikor még csak ter­vezgették az építést, egy idős asszony, Máthé Lajosné, 20 000 lejt adakozott a közös alapra. A sors úgy hozta, hogy nem szü­lethetett gyermeke, pedig na­gyon szerette volna. Összegyűj­tött pénzét ezért fordította az etédi gyermekek nevelésére. Akaratlanul is kikivánkozik belőlem a kérdés : tud-e vala­mit erről a legifjabb nemze­dék ? Tud ! Az óvónénik nem mulasztották el a gyermekeknek elmondani, hogy a szép tanter­mekben, a szőnyegekben, a füg­gönyökben, a játékokban ben­ne van Róza néni elmúlhatatlan gyeremekszeretete, irántuk való ragaszkodása. Nem is zajlik le óvodai ünnepség nélküle, min­den alkalommal díszvendége az óvodának, s ha hétköznapokon belátogat oda, virágcsokorral érkezik. A­ faluban híve van az óvodaalapítás történetének, s bizonyára sok nemzedéken át megőrzi a faluemlékezet. Rebendics József élet falun Oly nagyra, hogy Tényleg város lenne (valami­kor) ez a falu ? A véletlen já­téka, hogy a körzetben már mondanak egy települést Város­­falvának. A község legutolsó fa­luja, ami következik: más világ. Hát ha nem is más világ, de más megye. Jövőt pedig megint­­csak magunk mögött hagytuk világ ismerős darabját: Székely­udvarhely környékén, a Küküllő, a Nyikó mentén elég jól tájéko­zódom, ismerem a vidék embe­rét. De most, Homoród vize men­tén ... Homoródszentmártonban, a­­melynek csendje: végvidéki csend. A Kénosi tető elfogja Ud­varhely zajait, még a föld su­­vadása is magányt (vagy külön­­valóságot) iiaszik. Barátról meg nem jöhet fel a zaj, messzi öt­venkilenc kilométerre az a hely. Ezt a csendet a gyimesi éjsza­kába hallgatózva hallottam, s azt hiszem, stéden. Nem történik semmi, a városi, a jövevény nem érzékeli a csend mögött vagy éppen a csendben élő falu moz­­gsait, finom neszeit az élet­et majd csak történik bártanban - meg­n éptanácsi 'm, u­­■n­dig néptanácsos hely volt. '68- tól megkaptuk Szentpált is, 1961- ben? Hát akkor még villany, asztalt, vízvezeték nem volt a fa­luban. A kollektivizálás első vagy második esztendejében jártunk, megalakult a gazdaság, szerin­tem nagyon fontos az akkoriak ítélete: most már a kollektívben próbáljunk meg élni. A környé­ken Abásfalva és Keményfalva kivételével ipar nem volt (s az ipar: a mészégetés). Nálunk a középgazda három hektáros volt. Néhány többet szerzett, mind­amellett azt hiszem, falunkban, egész Székelyföldön kiegyensú­lyozottabb volt a föld s a javak megoszlása, mint egyebütt. 1. Nagy Imre a Székelyföldet jelle­mezvén írja 1900-ban: nálunk minden ember gazda és földbir­tokos. Nálunk mindenki gazdál­kodik, még az is, kinek alig van húsz négyszögöl földje ... Ez pedig nem jó, a felaprózott birtok, a kisbirtok már 1900-ban korszerűtlen, mert minden fej­lődést lefog. Távlattalan. - Akkor hát a közösben pró­bálkoztak a szentmártoniak - té­rünk vissza Ózdról, Csíkból, tá­voli 1900-ból Homoród vidékére. Bevált? — Mint mindenütt, u­­gyanaz nálunk is. Búzát, kukori­cát, árpát, lent, cukorrépát, ke­vés burgonyát termelünk, van város lehessen egy ötven hektáros zöldségesünk is. Háromezerhatszáz hektáros a községi legelő, a két termelő­szövetkezetnek kétezerhétszáz szarvasmarhája van, a háztáji gazdaságoknál ezerhétszázat ir­tunk össze. Juhtartással is fog­lalkoznak a gazdák. Bágyban mondhatni két szarvasmarhát el­lát egy család, a községközpont­ban minden második háznál tar­tanak csupán - ez szerintem in­kább jellemzi a gazdálkodást. - Akkor tehát: városiasodna Szent­­mádon ? — Azt nem mondom. Csupán hogy az emberek eljár­nak. A községből­­ tucatnyi fa­lu — a lakosság egytizede. A központból természetesen többen mint az eldugott falvakból. Min­dent egybevetve ez nem sok. - Csak akkor sok, ha megnézi, kik buszoznak. A munkabírók. Ti­zennyolc év az alsó, most már ötven a felső életkori határ az eljáróknál. Férfiak, nők. - S ha tényleg város lenne, az lehetne a település? - Akkor annyit nyer­ne a nép, hogy nem kellene o­­da-vissza utazzon. Ez napi két óra, olykor annál is több. Javaslatunk kérték, mivel le­hetne foglalkoztatni az embere­ket. Gyapjúfeldolgozó ? Vagy hogy valamelyik udvarhelyi gyár nyisson alegységet... — És mi meglévőre építenék az ipad ?­­ Hát van egy bútorműhelyünk (négy-öt emberrel), fatalp-ké­­szítő műhely (ott is négyen-öten). Kötődő a háznál (három dolgo­zó). Egynéhány szolgáltatás: bor­bélyműhely, tévéjavító, szabó­ság. Ennyi. Elbúcsúzom Benedek Dénes alelnöktől, indulok falunézőbe. Micsoda parasztbarokk porták mindenütt! S majd mindenütt ö­­regek lakják. Az egyiket Kádár Dombi Mózes, a nagy hírre ju­tott bútorfestő és asztalos. A néptanács irodájában Gámentzy­­képet nézegettem, az, a valódi mása, és ez, a valódi még az igazi falu. És falusi (bár újabb időkből való) a község központ­ja: a művelődési otthont a har­mincas és a negyvenes évek kö­zött építették; a bolt, az isko­la, a cukrászda, mint mindenütt. Egyetlenegy városibb épülete lenne a központnak, az értelmi­ség lakótömbje; már régen használni kellene, a napokban éppenhogy elkészültek az ala­pozással. (­ Mesterei sincsenek Szentmádonnak. Muzsnán, Derzs­­ben sok a kőműves, itt mindig a földből, csak a földből élt a nép.) Otthon majd belenézek Ud­varhelyszék műemlékeinek lel­tárába. (Korábbi útjaimon élőben láttam e műemlékeket, most hadd olvasom az értelmezést.) Műem­lékek. S a só ? Hatalmas réte­gen nőtt fel a falu. Oly nagyra, hogy város lehessen ?... Oláh István 1987 ------ VILLANÁSOK -----­ FŐ A BIZALOM ! Az új tömbházban - Lenin út 10-14 - a közüzemek liftszerelői összehívták a lakókat, hónapok után végre működni kezdenek a liftek. A szabály az szabály, ilyenkor felkészítőt kell tartani a lakóknak, az nem mindegy ki, hogyan kezeli, jár vele, min­den meghibásodás a lakó zse­bét terheli, s különben is nin­csen nagyobb bosszúság az el­romlott felvonónál. Mondom, a közüzemiek elvégzik a felkészí­tést, külön elismerést érdemel az udvarias­ hangnem, s biza­lomgerjesztő a kijelentésük, hogy ők, a javítók bármikor készek segíteni. Szóval ezt valahogy így kell csinálni, morogtam ma­gamban, a civilizált szolgáltatás sajátja kell legyen egy szolgál­tató vállalatnak ... Persze a felvonó még aznap elromlott, s el másnap is (ezért nem hibáz­tathatók a helyi liftesek), sze­relési hiba, be kell járatni még. A lakók pedig nem türelmet­lenkednek, bíznak a javítókban... Remélhetőleg nem hiáb­a, s nem sokáig. (Bálint András) SZÓRAKOZÁS Az utóbbi években Csíkszere­dában látható erőfeszítéseket tettek, hogy korszerűsítsék a közúti jelzéseket, nagyon sok táblát kivilágítottak, hogy este, éjszaka is látható legyen, ez pedig tetemes beruházással járt. Az eredmény azonban megérte, hisz nem csupán a forgalom­biztonság növekedett, de nyert a városkép is. Annál inkább érthetetlen, hogy az utóbbi idő­ben ezeknek a tábláknak (au­tóbuszmegállók, gyalogátkelőhe-h­e­lyek jelzése stb.) javarészét betör­ték, a neoncsöveket kiszerelték vagy szétzúzták és az is feltű­nő, hogy a vandalizmusnak a nyomai elsősorban a megye­­székhelyre bevezető utókor­ lát­hatók. Nem kellene jóval többet ten­ni ennek a — hadd nevezzük így - civilizációs nevelésnek a tekintetében az iskolában és a munkahelyeken, a különbő szervezetekben is ? (Székedi Ferenc) KIRAKAT Zöldségüzlet kirakatában - zöldség a reklám, amiképpen a cipőbolt reklámja is a cipő. Ré­gi suszteráj kirakatában láttam egy óriási csizmát, pontosabban óriáscsizmát­­ mest­ ram maga szabta, maga varrta, másfél méteres csizma volt, jancsisze­­gekkel sűrűn megrakva a talpa. No de vissza, mi most egy sze­rény kis zöldségbolt kirakatánál beszélgetünk, kirakat reklámjá­ról , egy nájlonládában valami zöldség, aki nem tudná, hogy tényleg az, olvashatja a mellé­kelt árcédulán. Azt is, hogy ki­lója hat lej. Igenám, csakhogy az a zöldség minden, csupán az nem, aminek hirdetik. A tűző napon zizegő sárgára szikkadt, ezentúl seprűbolt kirakatába il­lő, reklámnak, természetesen. Vagy térjünk vissza az időálló cégér divatjához : gipszből al­mák, körték, s csak a légynép­ség valódi ? (Oláh István) PATYOLAT ÉS POTYOLAT Mint a patyolat ? Valóban olyan Gyimesközéplokon a cuk­rászda és a vendéglő. Tiszta­ság, rend, felújítva, kifestve mindkét egység, semmiben sem botlik meg a tekintet. Bartos Erzsébet és Bilibók Antal egy­­ségfelelősök érdeme az egysé­gek rangjának megőrzése, per­sze a községvezetők, a szövet­kezetiek is megkívánják, megkö­vetelik ezt. Akárhogy is, közpon­ti vendéglátó egységekről van szó, átutazók, távoli polákok la­kói hadd érezzék jól magukat, ha erre járnak. A vendéglőben Bokor Juliánna, Molnár Borbá­la és Bodor Katalin finom étele­ket készítenek, naponta átlag ötven első és második fogás kerül terítékre. S mivel mellék­gazdasága is van a szövetkezet­nek, sertéstenyésztése — a ven­déglőben nemcsak patyolat, de „patyolat“ is van. Nem panasz­­kodhatik hát a vendég ! (Ferenci Imre)2 JÚLIUS 1. CSÜTÖRTÖK

Next