Hargita, 1982. december (15. évfolyam, 283-309. szám)
1982-12-01 / 283. szám
Hatvannégy éves az egységes román nemzeti állam Minden december elseje immár hatvannegyedik éve az egységes román nemzeti állam létrejöttének mementója. Gyulafehérváron 1918. december 1-én népgyűlésen mondták ki Erdély egyesülését a már egységes irányítás alatt építkező Moldvával és Havaselvével, a két román fejedelemséggel, melyek 1859-ben Cuza jogara alatt megindultak az összefogás erejével az erőteljes fejlődés útján. Miként pártunk főtitkára, Nicolae Ceauşescu elvtárs ez év június 2.-án az RKP KB bővített plenárisán elhangzott előadói beszédében emlékeztetett rá : „A függetlenségi háború — a román nép azon akaratának kinyilvánítása, hogy mindörökre lerázza az idegen uralmat - módot nyújtott az erdélyi lakosságnak, hogy újból síkra szálljon Románia függetlensége mellett, az országgal való egyesülés mellett. Ezek az érzelmek továbbra is fejlődtek, s diadalra jutottak ez egységes nemzeti állam 1918-ban történt megalakulásával." Az egységes állam olyan keretét jelentette a fejlődésnek, a társadalmi viszonyok változásának, amely már magában hordta a jövő új csíráit. A munkásmozgalmi törekvések új minőségi szintre emelkedtek 1921 májusában, amikor megalakult a Román Kommunista Párt. Az a párt amely megalakulásának évétől kezdve zászlajára tűzte az egész nép legelőremutatóbb, leghaladóbb törekvéseit, következetesen harcolt azért, hogy mindent átfogó egységes front alakuljon a leghaladóbb erőkből a fasizmus ellen és a társadalom haladó rétegeit öszszefogó demokratikus frontot irányítva győzelemre vezette az 1944. augusztus 23.-i társadalmi és nemzeti antifasiszta és antiimperialista forradalmat, amely új korszakot, a szocialista építés korszakát nyitotta meg hazánk történetében. A szocialista építés éveiben elért sikerek és ragyogó eredmények példázzák ennek a következetes harcnak, a párt bölcs irányító és szervező politikájának helyességét, céltudatosságát. A párt társadalomépítő programja ezt az utat jelölte ki az ország, a román nép és a nemzetiségek számára a további időszakra is, amelynek konkrét, jól körvonalazott feladatait a XII. kongresszus irányelvei, dokumentumai pontosították. A pedagógus írja a tanulást, a tudást nem pótolja semmi Szocialista építésünk igényei sokoldalúan képzett ifjak nevelését várja a családtól, az iskolától. Ha rákérdezünk, hogy megtettünk-e mindent a családdal közösen a tanulóifjúság tudásszintjének emeléséért, nem minden esetben tudunk meggyőző igennel felelni. Nincs szándékomban az egyes tanügyi közösségek, egységek, vagy kiemelkedő tanulóegyéniségek eredményeit minimalizálni, de fel kell figyelnünk a tanulók bizonyos rétegeinek hiányos, felületes tudására, s tennünk kell valamit a jelenség megszüntetéséért. Gyermekeink sokrétű tevékenységében fő helyen a tanulásnak kell állnia. Lehetnek jó sportolók, táncosok, lehetnek az iskolának mutatósabbnál mutatósabb formációi, de az egész tevékenységnek alapos ismeretekre kell épülnie. A szülők joggal büszkélkedhetnek gyermekeik rendkívüli sikereivel, amiket egyes rendezvényeken mutatnak fel, de mindez csak akkor teljes, ha a tanulásban is képességeiknek megfelelő eredményeket érnek el. A tanulást, az ismeretszerzést, a tudást nem lehet semmivel pótolni, helyettesíteni. Az alapos felkészülés, a tanulás serkentő ereje a motiváció, vagyis a gyermek értelmi-érzelmi világába ágyazott azon cél, amiért érdemes minden nap erőfeszítést tenni. Ezt a célt az egyén, a család, a társadalom érdekei összefüggésében helyes meghatározni. Ha naponta ilyen indítékkal megy a tanuló iskolába, ha sikerül a tanórákon, otthoni felkészülésében egy ilyen átfogó célt láttatnunk vele, kellő eredmény kíséri tanulását. Sok esetben a tanórákról való késés, távolmaradás, hullámzó teljesítmény, vagy teljes passzivitás a motiváció hiányára vezethető vissza. Sokat tehet a család, hogy naponta a cél tudatosításával indítsa iskolába gyermekét. Az otthoni számonkérésnek, ellenőrzésnek is ehhez kell kapcsolódnia. Nagy szükség van arra is, hogy kitartásra szoktassuk a tanulásban a gyermeket. Láthatják a szülők is, hogy az otthoni tanulásban elég hamar elfáradnak a gyermekek, érdeklődésük elég gyorsan lankad, gyakran a legkisebb külső behatás kizökkenti őket a tanulásból, a folyamatos felkészülésből. Egy érdekesnek ígérkező tévéműsor, érdekfeszítő olvasmány, játékra hívó pajtás hangja elég ahhoz, hogy összecsapja a leckét, arra való hivatkozással, hogy másnapra csak 12 tantárgyból volt írásbeli feladata. Téved a szülő, ha szó nélkül tudomásul veszi ezt a helyzetet. A tanulónak a másnapi tantárgyakból minden nap készülnie kell, még akkor is, ha nincs abból írásbeli feladat. A tanórákon felfogott, megértett tananyagot többszöri átolvasással kell elmélyítenie és tartósítania az Ismereteket. Nem elegendő, ha a tanuló érti a leckét úgy kell bírtokolnia az Ismereteket, hogy önállóan vámot tudjon adni róluk, az egyes tételeket, szabályokat más helyzetekre, példákra is alkalmazni tudta. Tudatosan és összefüggően kell tehát számot adnia a tanulónak a szerzett ismeretekről A rendszeres otthoni ellenőrzés azért fontos, hogy a szülő láthassa, miként készül gyermekük, miként osztja be idejét. Ha következetesek leszünk, idővel kialakul a tanulónál a helyes munkarend, folyamatos lesz további tanulása, felkészülése. A tanulásban persze segítenünk is kell a gyermeknek, de vigyázzunk arra, hogy mindig maga végezze el feladatát, nehogy mi dolgozzunk tehát helyette. Az ellenőrzéshez tartozik az a követelmény is, hogy a gyermek - az ellenőrző könyv mellett - naponta őszintén számoljon be iskolai tevékenységéről, s amenynyiben nehézségei adódnak, az iskolával közösen megoldásokat kell találnunk azokra. Téves és egyenesen káros, ha a gyermek erejét meghaladó eredményt várunk el tőle. Az adottságok, képességek eltérőek, ennél fogva minden tanuló nem lehet színjeles. Igyekezzünk elfogultság nélkül megismerni, megérteni a gyermeket, s eszerint értékelni teljesítményét. Úgy vélem, ha megfelelőképpen összpontosítunk a tanulás kérdéseire, nagy segítségére leszünk gyermekünknek. Veress Ferenc, tanár A fővárosi Vígszínház vendégszereplése A Csíkszeredai közönség bizonyára hosszú ideig megőrzi jó emlékezetében a bukaresti Vígszínház (Teatrul de Comedie) vendégszereplését. A nagynevű, világot járt társulat két előadást is tartott a művelődési ház színpadán, délután Nyílt párbeszéd című műsorukat mutatták be, valóban a hazafias líra gyöngyszemeit hallhattuk kiváló színészek értő-érzékeny tolmácsolásában, majd következett a tulajdonképpeni és parádés párbeszéd a közönség előtt, a közönséggel. .. A vendégszereplés fénypontja mindazonáltal az esti előadás volt, és ezzel a megállapítással korántsem csökkentjük a rendhagyó, a színészegyéniségek és a színészi munka megismerésében maradandó élményt nyújtó említett műsor értékét. Az esti előadásról szólva, tovább is mehetnénk, bár nem helyénvaló látatlanban beszélni: az érzésünk szerint fénypontja marad a bukaresti színházak vendégszereplés-sorának. Először is : a kortárs román vígjáték értékes darabját láthattuk előadásukban. Dumitru Solomon színháza sajátos, erőteljes világ, rendszerint az ókor, pontosabban az ókori görögök nagy egyéniségei, eszméi ihletik . Szókratész, Platon, Diogenész és a legutóbbi - Csíkszeredában is bemutatott - Arkhimédész titkos fegyvere című darabjai persze nem történelmi, vagy filozófiai illusztrációk, hanem ürügyül szolgálnak a mai embernek a meditációra. Ahogyan azt Ileana Lucaciu megje gyezte, ezek a hősök Dumitru Solomonnál élik filozófiájukat, mint életüket, egzisztenciájukat, ha úgy tetszik ; a nagy és súlyos eszmék pedig nem akármilyen vígjáték köntösében jelennek meg, a solomoni vígjáték a szellem finom, fanyar mosolya. (És már nem is sajnáljuk, hanem egyenesen furcsálljuk, hogy hazai magyar színházaink még nem „fedezték" fel ezt a kiváló szerzőt !). Lám, Arkhimédész, végső soron, közülünk való, kortársunk bizony, és nemcsak abban, ahogyan ez a mű egyféleképp példázat a tudás és a hatalom viszonyára, erre az örök és súlyos dilemmára. ..A főtémát ugyanis számos mellékmotívum árnyalja, erősíti, Arkhimédésszel együtt, vagy ellenében ebben a vígjátékban nem figurák , esendő emberek étik mindennapi életüket, és ebben nyilván szerzői és rendezői utasításokon túlmenően, s azzal együtt nagy szerepük van a színészeknek. Mint jó darab, „nyersanyag" esetében történni szokott, a színészek nagy kedvvel játszók, társszerzőkként... És micsoda színészek, micsoda társszerzők ! Főként Aurel Giurumia (főszerepben), Virginia Mirea, Ştefan Tapalagă, Dumitru Chesa, Magda Catone, Florin Anton, Şerban Ionescu, Silviu Stănculescu, Dumitru Rucăreanu, Sorin Gheorghiu „hozott többet", segített be Alexandru Colpacci rendezőnek. Teljesítményük - de az egész csapaté is — megérné a részletesebb elemzést, játék volt a javából, szellemdús és színészi eszközökben gazdagon végigvitt árnyalt játék. .. Ám egy rövid jegyzetben még annyit : várjuk a Vígszínház újabb vendégszereplését ! Váli József Közhasznú „saát akció" • Saját akciónak nevezik a mezőgépészek azt a kezdeményezést, amely még a tavasszal kibontakozott megyénk mezőgépészeti állomásainak munkaközösségeiben. Az ötlet kipattanását maga a szükség „támogatta". Jelentős területek léteznek mezőgazdasági termelőszövetkezeteink határaiban, amelyek feljavítása, termőre fordítása és nem utolsó sorban gépesíthetővé tétele, a takarmánytermesztés növelését tenné lehetővé, ami elsőrendű feltétele az állattenyésztésnek. Ezeknek a területeknek a visszahódítása több fronton folyik, maguk az mtsz-ek is végzik, vagy végeztetik, de még mindenütt vannak parcellák, ahová a mezőgépészek is hozzáférhetnének. Az olyan elhoncsokosodott területekről van szó, ahol a több éves vakondtúrások már „szakállat eresztettek", és a kapa, a kézi szerszám helyett immár a gépi munka szükségeltetik. A kezdeményezés lényege abban állott, hogy minden gépállomásnál készítsenek olyan leleményes felszereléseket, amelyekkel eltüntethetők a honcsokok, fizikailag feljavítható a talaj, s így műtrágyával is érdemes már feljavítani, illetve felülvenni a területet. Gyenge, kihasználatlan területből tehát gépesíthető és jól termő földet teremteni, kell az a gazdaságnak is, kell az a mezőgépészeknek is. Utóbbiak végülis maguknak, gépeiknek készítik elő a „munkaterületet", így a saját akció lényegében egy közérdekű munka kivitelezését jelenti, a területviszszanyerésnek egy sajátos akcióját, amelyet maguk a mezőgépészek vállaltak és végeznek. Minden gépállomásnál elkészítették azokat a felszereléseket, amelyekkel eredményesen dolgozhatnak, ki-ki a saját koncepciója szerint egy-egy komplex gépet „hozott össze“, s a munkaeredmények, a teljesítmények máris számottevőek : több mint 700 hektár ilyen területet javítottak fel a gépesítők. Az elkövetkező időben tehát gépi betakarítással ennyivel nagyobb területen lesz (több) takarmány. A munka természetesen folytatódik, az őszi tennivalók sorában, úgy, hogy november végéig a mezőgépészeti tröszt 1000 hektárt számított összegezni. Különösen a bögöziek (170 hektár), a ditróiak (168 hektár), és a szárhegyiek (70 hektár) tekintették sajátjuknak az akciót, viszont a csíkszentmártoniak és farkaslakiak megfeledkeztek vállalásukról, saját akciójukról. Jó volna, ha nem csak itt, vagy ott, de mindenütt beváltanák mezőgépészeink ígéretüket, és az ilymódon feljavított területek kiterjedése tovább növekedne. Amíg csak van jóvátehető terület. Az pedig akad, ezért remélhetőleg az akció az elkövetkező időben, években is életképes marad, a saját kezdeményezés egyike lesz a területgazdálkodás sajátos eljárásainak, módozatainak... Ferencz Imre Célravezető Intézkedések (Folytatás az 1. oldalról) Öntő kemencék mindezidáig nem használt kohógázának a hasznosítása. Szaun Sándor mérnök készített el egy jónak mondható tervet, amelynek a gyakorlati kivitelezése már folyamatban is van, Molnár Árpád mester csoportja dolgozik rajta. Lényege az, hogy a kohógázzal vizet fognak felmelegíteni, tehát, közvetett úton cseppfolyós, vagy szilárd halmazállapotú fűtőanyagot megtakarítani. A berendezés rövidesen el is készül. Ambrus András még nem vetette papírra, de már érlelődik benne a gondolat, hogy miiként lehetne felhasználni ugyancsak vízmelegítésre az öntés után visszamaradó forró salakot. Biztos, hogy a közeljövőben erre is megfelelő megoldást találnak és a kivitelezéssel sem késlekednek sokáig. Keresik-kutatják az energiatakarékosság útjait. Már idejében, akkor, amikor jók az e vonatkozású eredményeik. Papp Judit energetikus nyilvántartásaiból kiderül, hogy 10 hónap alatt majdnem 500 MWh villamosenergiát és több mint 80 tonna egyezményes tüzelőanyagot takarítottak meg. Egy gyorsszámítást végezve : az eddig spórolt villamosenergia elegendő volna a vállalat gépi berendezéseinek három heti üzemeltetéséhez. Nos ez sem akármilyen eredmény... 1982. DECEMBER 1. SZERDA ------ VILLANÁSOK ------MI BIZTOSÍT KELLEMES PIHENÉST ? A székelyudvarhelyi szállóról kiadott prospektusban olvasom, hogy „A csinos szobákban kényelmes bútor, telefon és televízió biztosít kellemes pihenést.“ A kényelmes fekvőhelyről elhihető, hogy hozzájárul a vendég kellemes pihenéséhez, de a jelek szerint nem tartozik azok közé a tényezők közé, amelyek a pihenést szolgálják. Talán a szálloda körüli csend, a belső rend és fegyelem segíti a vendéget, hogy kényelmesen kialudja magát, mert bizony elég gyakran záróra tájt elég hangos az utca, s néha késő éjszaka is zajosak a folyosók, különösen, ha sportolók szállnak meg. Azt már nem is taglaljuk, hogy az szálló megnevezése : Tirnava - Küküllő. Ezt tiszteletben kellene tartania a kiadó megyei Turisztikai Hivatalnak is. (Rebendics József) ÜVEGÜGY Hogy mennyi zűr támad az üveg körül, vele, kik lehetnének a megmondhatói, mint mindig, most is a vásárlóközönség. Mert lett légyen rendeltetése az is, hogy tartalma fogytán újból értékesíthető üzleteinkben (erre egyébként törvény is van) mégis nemegyszer ad okot félreértésre ez a „nyakas" találmány. Írtuk mi is nemegyszer, hogy: hol az üzleti elárusító nyakaskodik, hol a vásárló kel ki a képéből, mert nem mindenütt értenek az „üveg nyelvén“. Utóbb (panaszolja egyik ismerősöm), épp borvizet szándékozott vásárolni a pengealattiban, mire üveget kértek ellenértékként. Mihelyest éppen málnási borvízzel próbálkozott, rögtön nem kellett üveg után néznie. Valóban furcsa. Ezt már mi sem irtjuk. Egyes vizek kiváltságosak, mások meg nem. Vagy üvege is válogatja ? (Kristó Tibor) TARLATONI NE ÍGY ! Pénteken megnyílt a képzőmű-vészek megyei tárlata, szombatra már eltűnt néhány címke. Igen, néhány azok közül a papírszeletek közül, amelyekre a munka címét gépelik, s amelyeket jóféle ragasztóval ragasztanak a rámára, a szobor talapzatára. .. Láthatóan valakik addig ügyeskedtek, míg sikerült leszakítaniuk a néhány címkét, az utánuk érkező tárlatlátogatók aztán találgathatják , kié is az adott munka. Mert, bizony, a többség nem igazodhat el címkék-címek nélkül, nem állapíthatja meg a műről, ki a szerzője, s hogy az mit is akar mondani? ... A szervezők, valószínűleg, pótolják majd a címkéket, hisz a kiállítás még hosszú ideig tart nyitva. És jó lenne, ha a helyükön maradnának a címkék, s ha minden egyes tárlatlátogató beérné az elmélyült szemlélődéssel. (Váli József) GARÁZS AZ ÁLLOMÁSON Szaporodik a személygépkocsik száma, a parkírozás a Csíkszereda nagyságrendű városokban is kezd gond lenni. Igen, mert nem tudjuk szem előtt tartani a reális és jogos igényeket, az új lakótelepeken túlontúl szűkre méretezzük a parkírozó helyeket, figyelmen kívül hagyva sajátos éghajlati viszonyainkat is. Mindenki úgy segít magán, ahogy tud, megteltek a lakótelepek bádogépítményekkel. A szükség törvényt bont, és városesztétikát. Na, de hagyjuk a várost, a garázsolás faluhelyen is fejtörést okoz. (Mégsem csak autóknak való hát a csűri). Mit csinálnak az autótulajdonosok ? Sok megoldás közül, akik tehetik, mondjuk a vasútállomás épületét, pontosabban a fedett előteret használják garázsként. (Lásd például a vaslábi állomást.) Lehetséges megokolás : két vonat között így lehet növelni az állomás kihasználtsági fokát. (Borbély László)2