Hargita, 1983. március (16. évfolyam, 51-75. szám)
1983-03-03 / 51. szám
foglalkozás (Folytatás az 1. oldalról) mennyiség összegyűjtésével is újrafelhasználásával számolhatunk. És hogy teljes legyen a viahicoi fémfogyasztás, fémvisszanyerés, technológiamódosítás és általában a gazdasági hatékonyság fokozásának a körképe, a végére hagytuk a legfontosabbat : a vlahicaiak immár szerződés alapján kapják viszsza a felhasználóktól azokat a hengereket, amelyeket itt gyártottak és amelyek egy bizonyos kopásfok után már nem használhatók, de mint másodlagos nyersanyagforrás, kiváló ez a készlet. A tavaly beérkezett, azaz visszaérkezett mennyiségből — az itt gyártott és funkcióját betöltött hengereknek több mint a fele visszaérkezett — körülbelül húsz tonna olyan ötvözőanyagot tudtak visszanyerni, amely kimondottan import. Anélkül, hogy elmerülnénk a műszaki részletekben : íme, hogyan tükröződik egyetlen vállalat hétköznapjaiban a technológiák ésszerűsítése és az a tény, hogy ez nem mellékfoglalkozás, hanem a folyamatos termelés parancsoló követelménye. És tegyük hozzá : nemcsak Vlahicón. A meghatározott időtartamú munkaszerződéssel besorolt munkások jogi helyzete Az 1982/1-es törvény 82-es szakaszának megfelelően a szövetkezeti mezőgazdasági egységek egy termelési ciklus vagy egy naptári év időtartamra munkaszerződéssel besorolt munkásokat vehetnek igénybe, akik közvetlenül a termelésben —növénytermesztésben vagy állattenyésztésben — dolgoznak. Tekintettel arra, hogy ez új törvényes előírás — az 1976/27- es törvény hasonló esetekben nem írta elő a Munkajogi Törvénykönyv rendelkezései alapján kötött munkaszerződést —, alkalmazása szakkörökben vitákra adott alkalmat. Felvetődött a kérdés, hogy ilyen esetekben a munkába besorolt személy azonos társadalombiztosítási jogokat élvez-e azokkal, mint akik meghatározatlan időtartamú munkaszerződés alapján dolgoznak, vagy sem? A választ az mtsz-ek Országos Szövetségének Jogügyi Hivatalt) adta meg. Azok a személyek, akik az 1982/1-es törvény 82-es szakaszának alapján kötnek munkaszerződést, hasonló jogokat élveznek a más szocialista egységekben dolgozókkal. Tehát az mtsz munkakönyvet állít ki számukra, minden ledolgozott év munka régiséget jelent az állami társadalombiztosítási nyugdíjtörvény értelmében, s ennek megfelelően joguk van a szociális juttatásokhoz is. Ezek szerint a munkaszerződés jellege azonos az állami egységekben dolgozókéval, csupán az időtartama meghatározott - egy naptári év vagy egy termelési ciklus. Nyilvánvalóan, munkaszerződés alapján dolgozó munkások felvétele csak abban az esetben indokolt és engedélyezhető, ha az aktív tagság képtelen eleget tenni a növénytermesztés vagy az állattenyésztés feladatainak, illetve a termelőszövetkezeti tagok munkája nem fedezi egészében a munkaerőszükségletet. Minden ilyen esetben viszont élni kell a törvényes lehetőségekkel, ezáltal is biztosítva a termelés folyamatosságát, a mezőgazdasági munkák időbeni elvégzését. Rátz Ülés Zoltán jogtanácsos képet nyerjen a pillanatnyi helyzetről, pontos kimutatásokat kért a farmvezetőktől és a körzeti állatorvosoktól. Összesítőjét nézve, azonnal kitűnik, hogy viszonylag alacsony számú valamennyi mtsz-ben az elhullás és a kényszervágás, s ez jó. De ami az állatszaporulatot illeti, közel sem kedvező a kép. 85 százalékot kellene elérni, s a pillanatnyi helyzet Modoroson és Karsa Iván 77, Dánfalván 67, Szentdomokoson pedig mindöszsze 60 százalékot „jósol". Kevés a vemhes üsző, sok még mindig a szaporító szervi megbetegedésben szenvedő tehén. A márciusi fedeztetés (vagy inkább terven felüli fedeztetés) keveset javíthat a fenti százalékokon. Persze, a fenti elleni mérleg nem végleges. A szakemberek az utolsó három hónapban eszközölt fedeztetéseknél 50-60 százalékos vemhesüléssel számoltak. Ez az arány pedig lehet, hogy jobb lesz, tehát több borjú fog születni a decemberi—februári fedeztetésekből. Valójában tényleg napok kérdése, hogy az mtsz-ekben rendbe tegyék a kartotékos egyedi nyilvántartást. És akkor minden problémás tehenet meg kell vizsgálni, el kell dönteni, hogy melyik gyógyítható, melyik az, amelyiket ha nem selejteznek, csak potyára fogyasztja a drapp takarmány!). Minderre, persze sor kerülhetett volna már előbb is, s hogy ez nem így történt (látják, látjuk a következményei két), annak a fő oka az, hogy hiányzott a pontos nyilvántartás, hogy a versenyben csak a megújulás jelent tartós üzletet, s ez a megújulás lehet a legapróbb részlet, a siker legtöbbször egyértelmű. Nem megszokni ! A megszokás tunyaságot jelent, ötlettelenséget, s az ötlettelenség bizalmatlanságot szül a tavaly még kiváló tulajdonságúnak minősített, bármiféle áru iránt. Kegyetlen ez a verseny, ahol különben egyenlő esélyei vannak a hátulról jövőknek azzal, aki már lent van a dobogón. Egy eséllyel lehet több ma az új formavonal. Holnap? Én mindenképpen szurkolok a gyáriaknak „a“ jó ötletért. (Koszta István) EGYESÜLT ERŐVEL A közös összefogás jó példájával találkozunk Borszéken, ehhol a lakosság hozzájárulásával vízvezeték-bővítési munkálatokat végeznek. Régi vágya teljesül így a toplicai és ditrói utcákban lakó borszékieknek, mert ezeken a részeken nem volt vízvezeték, s mindig vízgondokkal küzdöttek. A múlt év novemberi választásokat megelőző időszakában, amikor az állampolgárok a képviselőjelöltekkel találkoztak, szóvá tették óhajukat, ami végül is meghallgatásra talált. S február folyamán, mivel az időjárás is lehetővé tette, mindkét útszakaszon hozzáfogtak egy-egy 150 méter hosszú vízvezeték lefektetéséhez, s ha a hirtelen bekövetkezett havazás és lágy közbe nem jön, már készen is lennének. No, de nem sokáig tarthat már a lágy és elmúltával az elmaradt részt is gyorsan befejezhetik, s akkor a két választókerület lakói is megfelelő vízmennyiséghez jutnak. (Németh Szilveszter) hej az a :.. táska ! Az az úgynevezett diplomata __ Bizony, könnyebben összetéveszthető, mint a nagykabát vagy a kucsma. Olyan egyformák, hogy az egyik mezőgazdasági szakemberben fel sem vetődött, mikor a tusnádfürdői felkészítőn egy előadás után felöltözött és a kohója mellett lévő diplomatatáskát megragadta, hogy az nem az övé. Ki tudja, hol vette észre, talán a vonaton? Az övé ezek szerint ott maradt a ruhatárban. Kereste viszont az „elveszettet" rövidesen egy másik szakember, kinek ráadásul még előadást is kellett azon nyomban tartania a táskában lapuló dolgozatból. Azért e csekélységért nem jött zavarba, szép előadást rögtönzött fejből. Tetszett mindenkinek. Hej, ez a diplomata táska ! Még akkor is, ha másnap újra gazdát cserélt... (Minner Pál) Gaál András festményei Hazafelél áll valaki e festmény előtt, és azt mondja: ez a kép csupa líra ! És igaza van, mert Gaál András a neves akvarellista, illetve akit úgy tartanak számon a szakmában, mint aki újított a technikában (és ez nagy szól), és aki most olajfestményekkel jelentkezett a Csíkszeredai Kisgalériában, a lírai alkatú festőművészek közé tartozik. Ez a szép, ez a csupa-líra-kép mindazonáltal Gaál András (olaj)festészetének jelentős darabja, erőteljes kísérlet a szintézisre is : az alkony tüzes színeiben, lángoló formákat tömörítő kép világa egy festő világa is, a képen a pálya különböző szakaszainak jellegzetes motívumai és legújabb stílusjegyei,törekvései oldódnak eggyé az árnyalatokban gazdag, ugyanakkor pontos képi fogalmazásban. És bármelyik festményt szemléljük — Ősz Marosfőn, Alcsiki táj, Ritmus, Elhagyott udvar, Faluvége, Kőbánya Gaál Andrásnál jelentése van a tájnak. A tájélmény jelentéssé sűrűsödik, lényegül : a táj, vagy egyetlen eleme annak (Kiszáradt fa) nem célja, hanem eszköze a festőnek, szándéka, élményanyaga, mondanivalója megfogalmazásában, akár egy festészeti probléma megoldásában. Ezért a többlet, ezért a kivételes érték, ezért jelentéshordozóak Gaál András tájai. A gazdag, fölényes színhasználat, a lendületes, elegáns képszerkesztés, a technika uralása további jellemzői ennek az árnyalt és egységes anyagnak. Szabó József nagyváradi rendező és Deák Gyula Csíkszeredái nyugalmazott tanár arcképei pedig a portréfestő Gaál András kvalitásait érzékeltetik. Vali József ''' . Kifkradt 1« Elhagyott udvar .