Hargita, 1983. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-01 / 206. szám
A hónap kiemelkedő fontosságú eseményét felszabadulásunk 39. évfordulójának megünneplése jelentette. Színpompás volt már maga az ünnep, a főváros, a megyeközpontok és municípiumok dolgozóinak felvonulása, melyek sokatmondóan érzékeltették az egész nép megbonthatatlan egységét a párt és főtitkára, Nicolae Ceauşescu elvtárs körül, de épp ilyen jelentőségteljes volt az ünnepi előkészületek időszaka is, amikor nemzetiségi különbség nélkül az ország valamennyi lakója derekasan dolgozott azért, hogy minél kiemelkedőbb munkasikerekkel tisztelje meg Augusztus 23.-át, a társadalmi és nemzeti antifasiszta és antiimperialista felszabadító forradalom évfordulóját Jól érzékeltette e nagy nap jelentőségét az az ünnepi gyűlés is, amelyet Nicolae Ceauşescu elvtárs részvételével az ünnep előestéjén tartottak meg a fővárosi Sport- és Művelődési Palotában. Nemcsak itthon, a nagyvilágban is megemlékeztek szocialista országunk legnagyobb ünnepéről, számos üdvözlő távirat érkezett a világ minden részéből Nicolae Ceauşescu elvtárs címére. Időszerű gazdasági-társadalmi, valamint a kulturális-nevelő munka terén adódó feladataink meghatározása szempontjából nagyjelentőségű az a munkatanácskozás, amelyet Nicolae Ceauşescu elvtárs kezdeményezésére augusztus 2 3.-án Mongólián tartottak meg a szervező és politikai-nevelő munka kérdéseiről. A tanácskozáson beszédet mondott Nicolae Ceauşescu elvtárs, amelyben kijelölte a pártszervek és -szervezetek, a tömeg- és társadalmi szervezetek, az összes nevelési tényezők tennivalóit a tömegek forradalmi, hazafias szellemű nevelésének javításáért, azért, hogy még eredményesebben mozgósítsák a dolgozókat nagyszabású fejlesztési célkitűzéseink megvalósításáért. Az ifjú nemzedékek munkával munkára neveléséhez, a haza iránti szeretetük és ragaszkodásuk elmélyítéséhez tartalmaz nagyszerű orientációkat és útmutatásokat Nicolae Ceauşescu elvtársnak az a beszéde, amelyet az első országos ifjúsági építőtelepek létrehozásának 35. évfordulója alkalmából tartott fővárosi ünnepségen mondott. Az ünnepség részvevői pártfőtitkárunk lelkesítő beszédétől lelkesítve vállalták, hogy a jövőben is teljesítik nagy feladataikat, mindig jelen lesznek ott, ahol a hazának szüksége van rájuk. Az anyagi és szellemi javak megteremtőivel folytatott állandó munkadialógusa újabb bizonyságaként Nicolae Ceauşescu elvtárs augusztus 26.-án Tulcea megyei ipargazdasági egységeket keresett fel. A meglátogatott egységek munkaközösségeivel folytatott gyümölcsöző dialógus során kijelölt intézkedések, orientációk és útmutatások, a felmerült problémák őszinte feltárása és rendezése fontos mozzanatot jelent e vállalatok életében és továbbfejlődésében. Emlékezetes eseményre került sor augusztus 19.-én Bukarestben is : Nicolae Ceauşescu elvtárs jelenlétében felavatták a fővárosi metró első fővonalának harmadik szakaszát A harmadik szakasz 7,8 km hosszúságú, így a kelet-nyugati irányú fővonal összhossza 26 km-t tesz ki. A biztonsági szervek megalakulásának 35. évfordulója alkalmából Nicolae Ceauşescu elvtárs üzenetet intézett az állambiztonsági főosztály dolgozóihoz, amelyben nagyra értékeli a párt közvetlen irányításával dolgozó biztonsági szervek hozzájárulását a szocializmus vívmányainak védelmezéséhez Kifejezésre juttatva országunk dolgozóinak töretlen békeóhaját, Nicolae Ceauşescu elvtárs üzenetet intézett a Szovjetunió Kommunista Pártja KB Politbürójához, Jurij Andropov elvtárshoz, az SZKP KB főtitkárához és Ronald Reaganhez, az Amerikai Egyesült Államok elnökéhez, amelyben síkraszáll a középhatósugarú rakétafegyverek betelepítésének megakadályozásáért, a meglévők visszavonásáért és megsemmisítéséért. Hargita megye dolgozói az ország valamennyi lakójához hasonlóan augusztusban példás fegyelemmel iparkodtak feladataik teljesítéséért. Erőfeszítéseik eredményeként jónéhány vállalatunk határidő előtt teljesítette nyolchavi tervét, közülük megemlíthetjük a Vlahicai Vasipari Vállalatot, a Székelyudvarhelyi Vegyipari Alkatrész- és Matricagyárat, a Csíkszeredai Vasúti Építőanyag-kitermelő Vállalatot, a Toplicai Fakitermelő és Feldolgozó Kombinátot, a Toplicai Kötöttárugyárat stb. Nagyarányú munka bontakozott ki megyénk szántóföldjein is, augusztusban befejeződött a búza aratása, a terméshozamok jobbak az előző évekénél. Kiemelkedő termésátlagok is születtek, a Csíkszeredai agráripari tanács taggazdaságai 3480 kgos hektáronkénti átlagtermést takarítottak be. A csíktaplocai misz terméseredményei 4388 kg hektáronként, akárcsak a csíkszentmártoni gazdaságé - 4035 kg/ha - országos viszonylatban is számottevő. Teljes ütemben folyik a megye legfontosabb növénykultúrájának, a burgonyának a betakarítása, nagy emberi és gépi erőket irányítottak a földekre, hogy idejében végezzenek a szedéssel. Az idei terméseredményeket értékelte, az őszi teendőket pontosította a Megyei Mezőgazdasági, Élelmiszeripari, Erdő- és Vízgazdálkodási Tanács munkatanácskozás jellegű plenáris illése, amelyet augusztus 27.-én tartottak meg Csíkszeredában. Két emlékezetes eseménye volt augusztusban megyénk kulturális életének : tizedszer tartott nyitva a gyergyószárhegyi Barátság művésztelep, a Korond melletti Árcsón pedig hatodízben rendezték meg a kerámiavásárt. Szántó Miklós Augusztusi számvetés Teljében a burgonyasziket... (Folytatás az 1. oldalról) frontja. Hirtelen meghibásodik egy gép, máris munka nélkül maradnak a menasági asszonyok. Zúgolódnak is ezért, de a mezőgépészeti állomás jelenlevő igazgatója és az AGRIT főmérnöke megnyugtatja őket, hogy mire elfogyasztják ebédjüket, már újra lesz mit szedniük. A menasági asszonyok nem kell tétlenül várakozzanak, mert a szomszédos parcelláról átrendelt E-649-es kiperget pár sort, addig érkezni fog egy másik gép. Itt azonban már nehézségek támadnak. Hiába áll üzemképes állapotban két nagyteljesítményű E-684-es kombájn a csíkszentgyörgyi mezőgépészeti osztályon, nem lehet munkába állítani. Azon egyszerű oknál fogva nem, hogy a parcellavégeken nincsen kiszedve a burgonya — legalábbis nem elég széles sávban — s ezek a nagy gépek nem lennének képesek ott dolgozni. Hogy miért van ez így ? Egyelőre még tisztázatlan, majd az AGRIT vezetői megkérdezik Csíkszentgyörgyön és Menaságon. Közben a gazdaságok főmérnökei már a búzavetés előkészítésével foglalatoskodnak. Tusnádon, Csíkszentmártonban és Kozmáson, nagyobb területek állnak készen arra, hogy megindítsák a tárcsákat rajtuk. A burgonyaföldeket ugyanis nem szántják meg búza alá, csak tárcsázzák. Ha az időjárás kitart, szeptember ötödikén a vetőgépek is elindulnak ebben a tanácskörzetben. Gépekkel művelték, gépekkel takarítják be a burgonyát Kozmáson A kaktusz virága , a sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház vendégjátéka - Szabadságról visszatért ismerősöm mesélte, hogy három hétig céltalanul csatangolt egyik hegyvidéki fürdőhely festői környékén, amikor olvasott, csupa könnyű olvasmányt, jóelőre beszerezte a sárga fedelű ponyváikat, s ha zenére támadt kedve elővette a Karády-kazettákat, operett melódiákat hallgatott, többször is Jaj cicát. . Szávát így, mondotta, mert az embernek olykor könnyű olvasmányra, zenére, izgalomra, érzelmességre, túlcsorduló érzelmességre is szüksége van. Még akkor is, ha tudja, hogy mondvacsinált, mesterkélt, szimplicista a könyv témája, hamis konfliktusokat hamisan bonyolít a szerző, s semmi más csak szórakoztatás a cél. A fentiek ötlöttek eszembe, amikor a sepsiszentgyörgyi társulat A kaktusz virága vígjátéka zenés változatának bemutatóját néztem. Barillette Crédy francia szerzőpáros vígjátéka könnyed, szellemes, a néző felszabadultan nevet, szórakozik, nem veszi komolyan az egészet, érzi, hogy a „halálosan" szerelmesek bonyodalmai végül is csak megoldódnak, minden zsák megtalálja a foltját. Akik viszont komolyan vették a játékot, azok a színészek, a rendező, a zenészek, a díszletek tervezője, a koreográfus. Kiváló előadást produkáltak, bolondos komédiát fülbemászó dallamokkal, sok mozgással, eleven játékkal, kellő mértéktartással. Tetszett a közönségnek kétségkívül, szereti, ha összekacsintanak vele , nosza szórakozzunk !, szereti az élcet, a vérbő humorral megírt és elmondott replikákat. Nem vagyok színházi szakember, de az az érzésem, hogy zenés vígjátékot színpadra vinni éppoly nehéz, ha nem nehezebb, mint mondjuk, a komoly társadalmi problémájú drámát. Mert az érzelmesség könnyen giccses érzelgősségbe fulladhat, a felszabadult komédiázás ripacskodásba, fülbemászó melódiák fülsértő hangzavarba, a táncbetétek esetlen riszálásba stb. Nos, érzésem szerint a szentgyörgyieknek sikerült mindezeket elkerülniük. Sokáig emlékezetes marad Rozsnyai Júlia, Incze Ildikó, Zsoldos Árpád (ebben a kis szerepben is bizonyítva, hogy milyen nagy színész), Orbán Károly, Bálint Péter, László Károly, Fülöp Klára, D. Vásárhelyi Katalin, Darvas László alakítása. Bizonyára sokáig lesz műsoron az előadás, sokszor indulhat vele turnéra ebben az évadban is a társulat. Egészében jó volt hát a produkció, nem mintha nem lettek volna helyenként gyöngéi, mint az is, hogy olykor a zenekar túlharsogta a szöveget, hogy merészebb koreográfiai megoldások emelték volna a látványosságot, hogy jó lett volna ha a dalbetétek, főleg az első felvonásban, spontánabbul „bugyg annak" ki a szövegmondásból stb. De a sok taps mindenképp megérdemelt volt. S reméljük az idén még sokszor tapsolhatunk a szentgyörgyi társulatnak, s a 83-84-es bérleteire meghirdetett előadásait késedelem nélkül mutatják be megyénk városaiban is. Bálint András A község földalap programja (Folytatás az 1. oldalról) joggal hozzászámítják azt a nagyobb méretű közmunkázást is, amelynek eredményeként dúsabb ma a kaszálók, legelőtestek fahozama. Mintegy 80 hektárnyi legelőt tisztítottak ki, bokormentesítettek a jelzett időszakban, jórészt a Sósrét térségében. Ezek előrebocsátásával érthető meg igazán a sajátos mai siménfalvi helyzet, amelynek leglényegesebb vonása, hogy az országos földalap-gazdálkodási program újabb ösztönzést jelent az elkövetkezendőkben is. Nos, a folytatást, a még nagyobb szabásúra történő méretezést tárgyaltják, tanácskoztak meg alaposan immár két ízben is a sifflénfalvi elöljárók. Először július első napjaiban végrehajtó barói ülésen döntöttek érdemben az eddigi munkálatok kiszélesítésének arányairól, később meg, két hétre rá, azon a tanácskozáson, amelyet a szakemberekkel, falufelelősökkel, a teljes képviselőtestülettel és a pártalapszervezetek titkáraival tartottak. Ez alkalommal számbavették a három-négy éves időszakban elért eredményeket, hosszasabban elidőztek a földalap-bővítési erőfeszítések eredményeinek számbavételénél, az erózió elleni ténykedés tanulságainál, de főleg azt latolgatták: miként tovább, milyen módszerek, eljárások segítségével lehet fokozni az eddigi ütemet, illetve olyan méretűekké, arányokká terebélyesíteni a termőföld nagyarányú hasznosítására kidolgozott országos programban előirányzottakat, hogy az mindenben megfeleljen a mai pártos elvárásnak. Ugyancsak ekkor alakították meg azt a községi parancsnokságot is, amely hivatott a részletes program kidolgozására, az időközben beérkező javaslatok, indítványok összegezésére, a módszerek, eljárások, részletező tervek rögzítésére, hogy a későbbiekben a községi programot néptanácsi ülésszakon törvényerőre lehessen emelni, azt követően pedig minden egyes faluban népgyűléseken ismertethessék a község valamennyi lakójával és a 14 falut kitevő Nyikó-mente valamennyi házában magukénak valhassák a nagy horderejű községi földprogram valamennyi előirányzatát, minden egyes pontját. 2 ----- VILLANÁSOK ------ AKI A VIRÁGOT SZERETI... Alkalomszerűen szólítok meg Szárhegyen egy odavaló lakost : nem tudja, hol lehetne virágot vásárolni ? Szívesen mellémszegődik, és irányit Polgár István házához. Valóságos kis kertészet. Rengeteg kardvirág, különböző színekben pompáznak, leginkább a bordópirosat kedveli a gazda. De a kardvirágnál is érdekesebbek az őszirózsával beültetett ágyások. Ritkán látott fajta, ritka színek, mintha hegyes tű lenne minden szirom, virágzata nagyobb a tenyérnél. Kérdem is honnan a mag ? Szereztem a kurta a válasz, aki szereti a virágot, az nem sajnálja a fáradságot, hogy szebbnél-szebb példányokat termesszen. S Polgár István, a kertészete a bizonyság rá, szereti a virágokat. Olvasni is szeret, mézédes körtével kínál. (Bálint András) NE CSAK A VASTAGJÁT ! Szokás, hogy amikor hegyi kaszálókról hordják haza a szénát, a kötőrúd alá azért, hogy jobban felcsiptelődjék és ne hulljon a takarmány ágakat tesznek. Nem is ott van a hiba, hogy most is úgy járnak el sokan, mint apáink idejében, csupán abban nem követik az ők példájukat, hogy a hulladékra nem gondolnak. Ugyanis annak idején a lenyesett ágak maradékát összeszedték, egy terméketlenebb helyen esetleg egy csutakon, felhalmozták és elégették. Nem maradt ott tavaszra még egy ágdarabocska sem. Mostanában ez utóbbi takarításnak nem mindig lehetünk tatái. Egy-egy kaszálón pontosan meg lehet állapítani hol raktak szekeret, és nem csak az idén, hanem a múlt évben is, mert a múlt évi szekérrakás helyén - a sok gaz miatt - az idén nem kaszáltak. (Bogos Sándor) KAPUN KÍVÜL LEHET ? Törvény szigora tiltja és joggal bünteti az italfogyasztást munkahelyen, mint a vállalati fegyelem megsértésének egyik legsúlyosabb formáját. Viszont — jelek szerint — nem mindenütt törődnek azzal, mi történik a vállalaton kívül, még ha az néha éppen a kapu előtt zajlik le. Ahol rendszerint van egy kispad, amelyre rögtön váltás után letelepedhet a türelmetlen „szomjazó". Előkerül a liíres, féllitres pálinkás üveg, társ is akad rögvest, s jár az ital kézről-kézre, azaz szájról-szájra . .. Az ablakon, ajtón kinéző szaktársat is megkísértik : „gyere igyál te is egy slukkot, sógor !". Emelkedik a hangulat, szabadulnak a gátlások és - volt rá példa, sajnos - a vállalat falai előtt toroltak meg vélt-valós sérelmeket, alkoholgőzös hevességgel. De e végletektől eltekintve se vet jó fényt a vállalatra, ha előtte munkatársak hamásznak. Indokolt lenne, ha ilyen esetben a belső rend és fegyelem felelősei is kinyitnák azt az ajtót... A civilizált, fegyelmezett nagytöbbség nevében ! (Papp Dezső) SZEMÉT - SZEM ELŐTT Homoródfürdőt elhagyva a Székelyudvarhely felé vezető murtt mellett, a fenyőfák alatt, jókora szemétdomb éktelenkedik. Állítólag a pionirtábortól és a vendéglőtől hordják oda szekérrel a hulladékot (papír, nylon, konzerves doboz, ételmaradék, stb.). Semmi gödör, semmi elhatárolás... A közeli réten (néhány méterre) tehéncsorda legel egész nyáron, s az állatok egy része gyakran a szeméttelepre gyűl össze, rágcsálnak ott ezt-azt. Az utóbbi időben, esténként, egy medve is ellátogat a kupachoz, a homoródfürdőiek nem túl nagy örömére . . . Mindezek tetejébe valaki állandóan gyújtogatja a halmazt, talán így akarja csökkenteni annak nagyságát. Pedig mi úgy tudjuk, hogy a szemét elszállításának, tárolásának egészen más szabályai vannak : a településektől jó távol és gödörbe kell azt összegyűjeni, hogy a szél ne hordja szét, állat ne turkáljon benne. (Botos László) 1983. SZEPTEMEBER 1., CSÜTÖRTÖK