Hargita, 1984. február (17. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-01 / 26. szám
D olgos esztendőt kezdtünk megint. Feladataink nem lettek könnyebbek, ám eddigi sikereink feljogosítanak a bizakodásra . 1984-ben is felülemelkedünk a nehézségeket, döntő lépéseket teszünk a jelenlegi ötéves terv előírásainak teljesítéséért- Lendületes munkánkat több tényező ösztönözte. Közülük mindjárt első helyen kell említeni Nicolae Ceauşescu elvtárs, az RKP főtitkára, az RSZK elnöke újévi rádió- és televízió üzenetét, amelyben alapos helyzetismerettel és józan optimizmussal jelöli ki a sokoldalúan fejlett szocialista társadalmunk építésének idei feladatait, s a nehéz nemzetközi gazdasági körülmények leküzdésére, lelkesíti, nemzetiségi különbség nélkül az ország valamennyi lakóját. A hazafias lelkesedés kiapadhatatlan forrása minden januárban Romániában Moldva és Havasalföld egyesülésének évfordulója. Idén hatványozottan az volt, hisz kerek évfordulóra emlékeztünk : január 24-én múlt 125 éve a két román fejedelemség egyesülésének. Az emlékezés nem vált öncélú ünnepléssé, a dicső történelmi múlt felidézését mind országosan, mind pedig megyei viszonylatban arra használtuk fel, hogy példát és erőt merítsünk belőle a jelen gondjainak, feladatainak megoldásához, hogy az elődökéhez méltó munkatettekkel írjuk tovább a haza történelmét. Ugyancsak januárban köszöntöttük születésnapján és több mint 50 éves forradalmi tevékenysége alkalmából a párt és az ország szeretett vezetőjét, Nicolae Ceauşescu elvtársat. Még meghittebbé tette a januári ünnepeket, hogy ugyancsak ebben a hónapban emlékezhettünk meg Elena Ceauşescu elvtársnő születésnapjáról és hosszas forradalmi tevékenysége évfordulójáról. Amint azt az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának és kormányának Nicolae Ceauşescu elvtárshoz címzett üzenete is hangsúlyozza, ez a mindannyiunk számára kedves születésnapi ünnepség jó alkalom arra, hogy még szorosabbra fonjuk sorainkat a párt és Nicolae Ceauşescu elvtárs köré, s nagyrabecsült párt- és államvezetőnk biztoskezű vezetésével a haladás és a civilizáció újabb csúcsaira emeljük a szocialista Romániát. Hasonló gondolatokat fejez ki az RKP Hargita megyei bizottságának és a megyei néptanácsnak az RKP Központi Bizottságához, Nicolae Ceauşescu elvtárshoz küldött levele, mely megyénk kommunistái, valamennyi magyar és román lakója nevében további lendületes munkánkról, őszinte, forró ragaszkodásunkról biztosítja e párt- és államvezetőséget. A lendületes alkotómunka e felemelő légkörében sikeresen teljesítettük az 1984-es év első hónapjának feladatait, és betároltuk, pontosítottuk országépítő munkánk további teendőit. Ilyen vonatkozásban különösen fontos kérdéseket tárgyaltak az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának januári ülései. Január 16-án a mezőgazdasági termelés növelésére vonatkozó egységes programot tárgyalta meg és hagyta jóvá a Politikai Végrehajtó Bizottság, azzal a céllal, hogy fokozódjék a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagok személyi gazdaságainak, valamint a magántermelők gazdaságainak hozzájárulása a lakosság ellátásának javításához. A kérdést részletesen megtárgyalták a sinaiai mezőgazdasági munkatanácskozáson is, ahol Nicolae Ceauşescu elvtárs ragyogó beszédben indokolta meg az intézkedések szükségességét. Január 28-i ülésén az 1983. évi gazdasági-társadalmi fejlesztési terv teljesítését elemezte a Politikai Végrehajtó Bizottság. Megállapította, hogy minden tevékenységi területen jelentős eredményeket értünk el, ami biztosítja Románia töretlen előrehaladását a szocializmus és a kommunizmus útján. Az ülésen utaltak ugyanakkor arra is, hogy eredményeink még jobbak lehetnének, ha mindenki nagyobb felelősségérzettel végezte volna dolgát, éppen ezért utasították a pártszerveket ésszervezeteket tevékenységük hatékonyságának növelésére. Idei tervfeladataink teljesítése, az összes erők egybefogása szempontjából fontos kérdések szerepeltek a Magyar, illetve Német Nemzetiségű Dolgozók Tanácsának januári plenáris ülésén. Együtt ünnepelt, együtt dolgozott az ország népével Hargita megye is. A hónap emlékezetes eseményei újult erővel töltötték el gazdasági egységeink, intézményeink dolgozóit, s így már az esztendő első munkanapjától kezdődően eredményes tevékenység bontakozott ki megyeszerte a tervelőirányzatok ütemes teljesítéséért. A megyénk gazdasága, mindenekelőtt a mezőgazdaság fejlődése előtt álló távlatokat körvonalazta a megyei pártbizottság bővített plenáris ülése, amely a mezőgazdasági termelés növelésére kidolgozott egységes programot elemezve, rávilágított a termőföld ésszerűbb kihasználásának szükségességére, s egyben felvázolta megyénk, eleddig kellőképpen ki nem használt ezirányú lehetőségeit. Ezt a részletekbe menő vizsgálódást folytatták a községi pártbizottságok plenáris ülései, valamint a municípiumi, városi és községi néptanácsok ülésszakai. Ez utóbbiak az idei, területi profil szerinti gazdasági-társadalmi fejlesztési terv, a költségvetés jóváhagyása mellett kimerítően foglalkoztak a mezőgazdasági termelés fellendítésének helyi lehetőségeivel, a termőföld jobb kihasználásának, a legelők és kaszálók feljavításának kérdéseivel. Amint a megyei néptanács ülésszakán is rámutattak: idei tervszámaink minden vonatkozásban rendkívül mozgósítóak, valóra táltásuk felelősségteljes munkát igényel. Megyénk dolgozói képesek erre, s ilyenformán az eddiginél is számottevőbben járulnak hozzá anyagi és szellemi jólétünk növeléséhez, a megye és az ország gazdasági-társadalmi előrehaladásához. Szántó Miklós Januárisz TELJESÍTJÜK AZ EGYSÉGES PROGRAM ELŐÍRÁSAIT A lehetőségek, az elvárások szintjén termelünk kisgazdaságainkban is , új feladatok a fiatalokat is ondanak Mi, kányádi mtsz-tagok mindannyian tudjuk, ahhoz, hogy jó eredményeket érjünk el, még jobban kell gazdálkodnunk a rendelkezésünkre álló földalappal. Már ebből kifolyólag is egyetértünk a mezőgazdassági termelés növeléséről közzétett egységes programmal, amelynek egyik kitéte éppenséggel a földalappal való ésszerű gazdálkodást szorgalmazza, arra int bennünket, hogy a termőföld kézenfekvő „kincsünk" és nem mindegy az, hogy miképpen műveljük meg. Elmondhatom azt, hogy Kányád község mtsz-tagjai, kisgazdái mindannyian tettünk azért, hogy a múlt évben minél több termékkel járuljunk hozzá az önellátási program megvalósításához, így fejőstehenenként 1320 liter tejet, összben 32 tonna húst, 25000 tojást, 550 kg mézet, 534 tonna cukorrépát, 500 kg paszulyt, juhonkénti 12 liter tejet adtunk az állami alapra. Ezért a szerződő felek 230 tonna korpát, és kukoricát kaptak az államtól, ami a továbbiakban is arra ösztönöz minket, termelőket, hogy még több terméket szerződjünk az államnak. Én már 70 éves vagyok, de éveim számától függetlenül a múlt évben is szerződtem termékeimből az államnak, így : 6746 liter tejet, 90 liter juhtejet, egy 400 kg-on felüli növendékborjút, 10 kg gyapjat, 400 drb tojást, 5 kg szárnyast, 5 kg paszulyt és nem kevesebb, mint 2500 kg cukorrépát szerződtem az állammal. Szerződéses kötelezettségeimet maradéktalanul meg is valósítottam. Ily módon 30 000 lej jövedelemre, tettem szert, és nem kevesebb mint 18 mázsa kukoricát, abraktakarmányt kaptam az államtól, a répa után pedig cukrot. Az egységes program lehetőséget nyújt arra, hogy a fiatalok is méginkább rátérjenek a gazdálkodásra, így nagyobb lehetőség adódna arra is, hogy az évek óta elhanyagolt legelőtesteket közös összefogással újra feljavítsuk, mert ennek nem más, mint mi magunk látnánk hasznát., Én vállalom, hogy a továbbiakban is erőmhöz képest az egységes program szellemében mindent megteszek azért, hogy még több mezőgazdasági termékkel járuljak hozzá a dolgozók élelmiszerrel való ellátásához. Hodgyai Lajos, mtsz-tag, Kányád ... Mert lihegett a falu, amikor a szép, okos, rátarti, gondolkodásában más tanítónő megérkezett, és szinte szövetkeztek az elbuktatására. Hogy merészel egy kis tanítónő szembeszállni a vidék„legnagyobb" emberével, az élet és halál kegyunóval, aki hatalmánál fogva mindent megszerezhet, amire ösztönei ráéheznek? S hogy meri visszautasítani a szemforgató káptalant, a nyegle szolgabírót? Szabad-e megsérteni a hetvenkedő és hivalkodó, erejét fitogtató, lovat, kártyát, mulatozást szerető férfinép hiúságát? Egyáltalán, képes-e befogadni az idegent egy zárt világba gubózó vidék és vidékiesség? Megvívhatja-e harcát egyedül a tiszta szándék, a jóindulat? Sikerül-e túljutnia az úri passziók mocsáréletének rejtett süppedőin a „fiatalságnak, szépségnek, költészetnek"? Megannyi kérdés fogalmazódik meg Bródy Sándor máig legjátszottabb drámája kapcsán, amelyet 75 éve mutattak be először, de természetesen, a mai néző a darab mondanivalójának értelmezését és újraértelmezését várja rendezőtől (Seprődi Kiss Attila), a szereplőgárdától. S mit kaptunk? Egy nagyjából korrekt előadást, mint ahogyan a rendező vallja : „A korábbi előadások e romantikus, enyhén népszínműves emlékét próbáltam leporolni az előadásban, anélkül, hogy Bródy szövegét megsértettem volna". Élvezhető volt az előadás, sőt, néhány tablójának megkomponálása mesteri kézre vall. Egészében, persze, sok újat nem hozott az újszerűség szándékával megrendezett előadás. A szereplőik közül elsősorban István Márta, a főszereplő alakítása emelhető ki.. A darab nehezét vállalta és vitte. Mindvégig érdekes, izgalmas alakot formál, s ha régi előadások emlékei kísértenek is, az ő Tóth Flórája, a maga emberi szépségeivel, közel áll a lelkünkhöz. A „férfiak" közül jól oldotta meg szerepét Bálint Péter (szolgabíró), s talán a legemlékezetesebb Veress László káplánja Győry András (ifj. Nagy) termetéhez és tehetségéhez méltó szerepben jelentkezett, talán helyenként a darabosságát gyakrabban kellett volna váltania a könnyed eleganciának. Érzésem szerint a tanító (Dobos Imre) ilyen téri való színpadra állítása rendezői melléfogás. Több illúziót kíván ez a szerep, mert a falura került gimnáziumi tanár szegénysége, élhetetlensége mellett, ne feledjük, európai műveltségű, tudós nyelvész, akivel a Tóth Flórához mérhető egyéniségnek érdemes vállalnia a néptanítás szép gyakorlatát. Molnár Gizella, Darvas László (ifj. Nagy szülei) alakítását is méltán tapsolta meg a közönség, akárcsak László Károlyét (főúr), s Várady Máriáét (kántorkisasszony). A többi mellékszereplők alakítása is szervesen illeszkedett az előadás egészébe. S a néző azzal az érzéssel távozhat a színházból, érdemes volt a társulatnak Bródy klasszikus drámáját műsorra tűznie. (Az idén egyébként a rr. arosvásárnégülektől láthatja a megyei közönség a másik nagysikerű Bródy darabot : A dadát.) Bálint András- A TANÍTÓ NŐ — a Sepsiszentgyörgyi Momi Megyei Színház vendégjátéka — Falu a dombok ölén Siklód. Eléd a világ vége, Siklód azon is túl van nyolc kilométerre. Aki benne él, nyilván másképp ítél, aki ritkán jár arra, annak élmény még egy olyan út is, hogy száz méterenként kell kiszállni és tolni, mesés havazásban, a buszt, mert tükörsimára fényesítette előttünk más az utat. Élmény és látvány a domboldalakra kapaszkodó falu és emberei. Csak ne volna olyan világvégén — mondják a faluban -, csak ne volna ügy benne a zsák fenekén. A könyvellátást panaszolja a tanárember, a három-négy órás odavissza utat Etédre a diák, naponta 19-en járják, hogy az utóbbi egy hónap alatt 25-ször nem lőtt ki a busz, nehezményezi a bejáró dolgozó. A buszt nem kétlem, feleútig ért el ottjártamkor is, a dombra felkapaszkodni nem tudott. Tavaszszal, azt mondják, amikor virágoznak a gyümölcsfák, csodálatos a vidék. Koszta István VILLANÁSOK MEGVÁLTOZOTT IDŐPONT Eredetileg január 30-ra, azaz hétfőre tervezték a Köszönök két misz-áben sorra kerülő zárszámadó közgyűlések időpontját. Jó ez az agritosoknak is, nem kell kétszer egymás után átmenni a Nyergesen, „egy kalap alatt" (délelőtt-délután) meg lehet tartani mind a kettőt. De közbelépett Léstyán Sándor, az altíziek elnöke. Kérte, más-más napon tartsák, hadd vehessenek részt az egymás közgyűlésein, így Kászonújfaluban két nappal előhozták. Hogy melyik mtsz-vezetőség fog leszűrni több hasznosítható tapasztalatot, az majd eldől a gyakorlatban. A kezdeményezés azonban jó, ezért egyeztek bele a változtatásba az agritosok is. Talán más AGRIT-ok, mtsz-ek is felügyelhetnének a példára, hisz ilyen szempontból a szomszédos mtsz-ek közgyűlésén való részvétel felér egy tapasztalatcserével. (Minner Pál) ELKÜLDTE HÍRNÖKÉT A TAVASZ Mondja az egyik ismerősöm, hogy déli megyékben járva, téltemetőt szedett az erdőszélen. S nincs is ezen csodálkoznivaló, tavaszi, vagy inkább koratavaszi virágaink kidugják szerénységükben is szép szirmaikat a hó alól, jelzik, hogy itt van, jön már a szép kikelet. S a hír után, lám, maga a bizonyság. Január harmadik hetében a megyeszékhelyen az utcai árusok hóvirágot kínáltak eladásra. Nem sokáig kellette magát a portéka, hamar kerültek vevők. A járókelőik örömmel fedezték fel a még kissé nyeszlett, de mégis csak tavaszt jelző virágokat, amelyeket valahonnan a Duna mellől hoztak ide mihozzánk. Üzent a síkság a hegyvidéknek, jön már a tavasz, itt van, hozzánk már megérkezett a hírnöke, várjátok ti is a kikeletet. (Bogos Sándor) ÉRDEMBEN ... Elmúlt heti meghívó került a kezembe, a vlahicai Vasipari Vállalat nőbizottsága invitálja „kukorica-estre" a vállalatbelieket. S hogy a kellemest a hasznossal összekössék, az asszonyok, lányok a kézimunkacérnát se hagyják otthon mint a meghívó. A helyszínen megtudtuk, hogy nem az első ilyen rendezvénye a nőbizottságnak, amely igen aktívnak bizonyul a szabadidő tartalmas megszervezésében. Estéiken tudományos nevelő-felvilágosító előadások is elhangzanak, s rendszerint a szórakoztató műsor sem hiányzik. A „gazda" a vállalati étkezde, amelynek helyiségét így esténként is ki tudják használni. Hasonló rendezvényeik megtartására egyébként más társadalmi és tömegszervezetek is igénybe veszik, a vállalati dolgozók tanácsának messzemenő támogatásával. (Hecser Zoltán) FENYŐFÁK ÉS EGYEBEK ■ A téma fia nem is örök. Utólt még mindig zöld, nem egy lakónegyed szeméttárolója körül még mindig ott hevernek a téli ünnepek immár dísztelen fenyőfái. Hogy mit lehet kezdeni velük, nem tudom, már azonkívül, hogy végre el kellene szállítani ezt a hulladéktömeget. De hogy vannak élelmesek, az biztos : sokak választották vasárnapi foglalatosságul, hogy baltával, kézitörésszel a kézben levonultak a szeméttárolóhoz, és lecsapva-vágva a fenyőfák ágait, kertjeik, parcelláik karóit szerezték meg helyben. Hasznukra váljon - mondanánk, azzal a toldással, hogy ez lényegében nem változtatott egy és más szeméttároló környékén (Váli József)