Hargita, 1984. április (17. évfolyam, 78-102. szám)

1984-04-01 / 78. szám

Fegyelmezett és eredményes munkával telt el az esztendő el­ső évnegyede, országszerte len­dületes tevékenység bontakozott ki az idei terv jó körülmények közti teljesítéséért, az esztendő kiemelkedő fontosságú esemé­nyei — felszabadulásunk 40. év­fordulója és az RKP XIII. kon­gresszusa — méltó köszöntéséért. Tennivalóink pontosítása, az időszerű és a távlati feladatok leszögezése szempontjából fon­tos eseményre került sor már­ciusban : 21—22-én plenáris ü­­l­ést tartott az RKP Központi Bi­zottsága. A plénumon jelentést vizsgáltak meg és hagytak jóvá a múlt év egységes országos gazdasági-társadal­mi fejlesztési tervének teljesítéséről, intézked­tek az idei előirányzatok ma­radéktalan végrehajtása érdeké­ben, megvizsgálták a pártszervek és -szervezetek múlt évi szerve­zési és politikai­ nevelő tevékeny­ségét értékelték a párt káder­politikájának megvalósítását, a dolgozók javaslatainak, észrevé­teleinek, panaszainak és kéré­seinek megoldásáért kifejtett te­vékenységet, határozatban szö­gezték le az antifasiszta és an­­tiim­perial­ista, társadalmi és nemzeti felszabadító forradalom 40. évfordulója megünneplésé­­nek módozatait, elemezték a párt és az állam 1983. évi nem­zetközi tevékenységét és kijelöl­ték külpolitikánk idei főbb orien­tációit és szervezési kérdése­ket oldottak meg. A plé­num végén beszédet mondott Nicolae Ceauşescu elvtárs. Dom­­unk főtitkára, amelyben sokol­dalúan megvilágította a jelen­legi korszak főbb jellegzetessé­geit, konkrét útmutatásokkal, ér­tékes orientációkkal szolgált a gazdasági, társadalmi élet idő­szerű feladatainak rendezésé­hez, a párt­munka új minőségé­nek megteremtéséhez, a párt vezető szerepének erőteljes ki­­hangsúlyozódásához. A plénum határozatokban rögzítette a pártfőtitkári útmutatásokat, a két napos eszmecsere tapaszta­latait, amelyek biztos tám­pontként szolgálnak a pártszer­veknek és -szervezeteknek sok­vonalának emelésére vonatkozó programokat. A képviselők u­­gyancsak elfogadták az RSZK Nagy Nemzetgyűlésének Béke­­felhívását. Március 24-én a Nagy Nem­zetgyűlés Palotájában kitünteté­si ünnepségekre került sor, mely­nek keretében Nicolae Ceauşescu elvtárs átnyújtotta. Románia Szo­cialista Köztársaság magas ki­tüntetéseit az 1983-as év folya­mán kitűnt egyes megyei párt­szervezeteknek, ipari és mező­­gazdasági termelőegységeknek. A kitüntetettek között találjuk a A hónap végén Nicolae Ceauşescu elvtárs baráti láto­gatást tett Bulgária Népköztár­saságban és gyümölcsöző meg­beszéléseket folytatott Todor Zsivkov elvtárssal. Megyénk kommunistái, vala­mennyi magyar és román dolgo­zója mindenben felkarolta ez el­múlt hónapban is az országos igyekezetét Erőfeszítéseiket az idei év L évnegyedének ered­ményei jelzik a legbeszédeseb­­ben. Élénk készülődéssel telt el március a mezőgazdasági dol­gozóknak ,akik készen állnak a tavaszi munkákra, arra­, hogy mielőbb behozzák az időjárás miatti kényszerű késést. Lénye­gében ezt a célt szolgálta a mezőgépészek megyei tanácsko­zása is, amelyet a hónap ele­jén tartottak meg Csíkszeredá­ban. Március 30-án plenáris ülést tartott az RKP Hargita megyei bizottsága, amelyen elemezték a pártszervek és­­szervezetek politikai-nevelő és szervezési té­ren kifejtett tevékenységét Nicolae Ceauşescu elvtárs man­­gáliai útmutatásainak valóra vál­tásáért. Tegnap fontos mezőgazdasá­gi kérdésekkel napirendjén, sor került a megyei néptanács ülés­szakára. Március 19-én demográfiai kérdésekről tanácskozott a me­gyei párt- és állami aktíva. Megyénk falvaiban március folyamán megtartották a politi­kai-ideológiai oktatás összefog­la­ló vitáit. SZÁNTÓ MIKLÓS Már­tia ti­sz­ téta teendőik eredményes meg­oldásához. Fontos kérdések szerepeltek az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának március 9-i ülése napirendjén is. Az ülésen, egye­­bek mellett, megvizsgálták a legutóbbi állatszámlálás adatait, intézkedtek az állattenyésztés további erőteljes fellendítéséről a lakosság élelmiszercikkekkel való egyre jobb ellátása érde­kében. Nicolae Ceauşescu elvtárs je­­lenlétében március 23—24-én ke­rült sor a Nagy Nemzetgyűlés ülésszakának munkálataira, a­­melyen elfogadták a munkater­melékenység hangsúlyozottabb növelésére és a munka megszer­vezésének és normázásának tö­kéletesítésére, valamint a ter­mékek műszaki és minőségi szin­targita megyei pártszervezetet is, amelynek díszoklevelet ado­mányoztak az 1983. évi főbb mezőgazdasági tervmutatók tel­jesítésében elért kimagasló e­­redményeiért, a megyei párt­­szervezetek közötti szocialista versenyben elfogult VI. helyezé­séért. Ugyanakkor a Munkaér­demrend II. fokozatát adomá­nyozták a múlt évi szocialista versenyben II. helyezett Csíksze­redai Vasúti Építőanyag-kiterme­­lő Vállalatnak. Március 7-én bővített plenáris ülést tartott az Egészségügyi Fő­tanács, amelyen beszédet mon­dott Nicolae Ceauşescu elvtárs, s megszabta az ország demo­gráfiai politikájának főbb irány­zatait a nép egészségének, fia­talságának és életerejének meg­óvása érdekében. KARTÉLII. Fokozott igényesség a párttagsági minőség iránt Amikor a gyergyószentmiklósi Len- és Kenderfonoda pártbizott­ságának titkárától érdeklődtünk a tagfelvétel ügyében, először egy kis statisztikával igyekezett a bizottság ezirányú tevékeny­ségét alátámasztani. Az utóbbi 5 évben több mint 70 dolgozót vettek fel a pártba, s ebből az elmúlt évben 24-et. A számok után ítélve ez nem sok, de lát­szik, hogy a vállalatnál rendsze­resen foglalkoznak a párt so­rainak erősítésével. A sok vagy kevés minősítést amúgy is óva­tosan kell használnunk, mert nem lehet eltekinteni a minősé­­gi követelményektől, a párttag­sági minőség iránt támasztott megnövekedett igényektől. Nos, ezt az igényt a Len- és­ Kenderfonodában is messzemenően figyelembe vet­ték. Az évek során az új párt­tagok be is bizonyították, hogy valóban méltók a kommunista cím viselésére, megállták he­lyüket a munkában példás ma­gatartást tanúsítottak a csa­ládban, a társadalomban egy­­aránt. Jgy tehát jogosan követ­keztethetünk, hogy a pártbizott­ság a tagság számszerű növe­lése mellett soha nem tekintett el a párttagsággal járó foko­zott minőségi követelményektől sem. A vállalat pártbizottsága eb­ben az évben felmérte a párt sorai erősítésének lehetőségeit is, intézkedett, hogy az a köve­telményeknek­­megfelelően tör­ténjen. Ha az év első hónapjá­ban nem is foglalkoztak tüze­tesebben ezzel a kérdéssel, ezt a későbbiekben pótolták, így februárban kettővel gyarapodott az üzem kommunistáinak szá­ma, s március végéig az alap­szervezetek tagjai még 4 kérel­mező felvételéről határoztak. Főleg a termelési részleg B és C váltásainak párta­la­pszerve­zeti burái azok, amelyek rend­szeresen foglalkoznak a fiata­lokkal, nevelik őket, megbízzák különféle társadalmi munkával, majd a KISZ-szervezet vélemé­nyezését kérik és ennek alap­ján javasolják az illető dolgozót a pártba. E téren többet segít­hetnének a bürótagok is a párt­­alapszervezeti titkároknak. H­a szükséges iralcsomók elkészíté­sénél. Ugyanakkor a váltások KISZ-szervezetei is többet kell foglalkozzanak azokkal a fia­talokkal, akik megérdemelnék, hogy párttagok legyenek. Nem kellene várjanak mindig az a­­lapszervezeti büró kezdeménye­zésére, hanem saját meglátásuk szerint KISZ-gyűlésen, a párta­­lapszervezet titkárának jelenlé­tében az arra érdemeseket ja­vasolhatnák a pártba. Vagyis, kik hívják fel az alapszervezet buráidnak a figyelmét a fentobb KISZ-tanok tevékenységére, po­litikai, ideológiai és szakmai fel­­készültségére és ne fordítva. NÉMETH SZILVESZTER A zöldségtermesztéshez is... (Folytatás az 1. oldalról) van azonos a válasz : nincsen, s a marák elvetése is bizonyta­lan, mert még vagy 17 kiló magra lenne szükség. A téli karalábé maaja ugyancsak hiánycikk. Ami palántának való maajuk volt, elvetették a fóliaházakba, s közben a magába roskadt, üvegezett hajtotóház is megfia­talodott. Tervekről és gondokról beszél a gazdaság főmérnöke. Szinte azt mondjuk, még szerencse, hogy késett a tavasz, mihez kezdtek volna vetőmagvak nél­kül ha korábban nyílik a kike­let? De mihez kezdenek most is? Hiszen sok mindent a hó levével kellene a földbe juttatni, s Fel­sőboldogfalván a hó levét már beitta a föld. Persze, kérdez­hetnek, hogy miért nem még az ősszel szerezték be a vetőmag­vakat. De ugyanúgy kérdezhet­jük, hogy két megyei egysé­günk miért nem gondoskodik, hogy legyen vetőmag. Gondo­lunk az AGROSEM-re és a zöld­­ségtermesztő és értékesítő vál­lalatra. Végső soron nem ez az utóbbi hangolta össze a megye zöldségtermesztését? Várják a tavaszt Felsőboldog­­falván a zöldségesbein is, de méginkább várják a hiányzó vetőmagvakat, azért, hogy­­ mi­előbb vethessenek, azért, hogy termeljenek a zöldségtermesztő farmon, azért hogy minél több termény jusson mindannyiunk asztalára. PEREFERNUM 1976 : a perefernum első éve. Siménfalvát mondják a verseny­­helyinek, amiben annyi az igaz, hogy a nagyközséghez tartozó falvak is kivállalják a vendég­látó szerepét Tavaly például Kobátfalván voltak, idén Rugon­­falván nyüre­keznek, jó tavasz­ban. Március utolsó vasárnap­ján? Április első vasárnapján, s ha minden jól megy, leghama­­rabb a nemrégen festett búza­­virágkék ládát, perefernum kel­lékét indítják útnak, minden irattal egyetemben. A másik, a vaskosa­bbik láda marad, a ko­rábbi találkozók fényképeivel, be­számolájával. Még egyszer : mi ez a siménfalvi találkozó? Mire já? Végzősöknek, nyolcadikosok­nak, akik város iskolájába pár­tolnak, s utána .... ezt majd meglátjuk. Hogy üres kézzel (nem, üres lélekkel) ne menje­nek, tud­ják bár a legfontosab­­bakét falujukról. Ha térképet lát­nak, felismerjék pókháló-vona­lait értsék a patakok, a dom­bok, a dűlőik nevét. S ha az időnek a víznél is hatalmasabb sorolásában egy jel mutatkozik — Tiboldi mester, Bencéd! Szé­kely István, Izsák Domokos vagy Bemczédi Sándor mesterjele (művészjele), értelmét s szépsé­­gét tudják. Amint a festett bú­torra, a gazdá­lkodóélet egykori szerszámaira is ráismernek, már­­pedig nincs honnan tudniuk ré­­gi kövek,­­cserepek rendelteté­sét, hacsak a könyvekből, mú­zeumokból nem. S lám, ország­­világ dolgaiban mennyire jára­tos a társaság?... Azt hiszem, ez a nyitottság a pere­fóri­um-találkozók (vagy ve­télkedők) nagy értéke. És példá­ja szerint jó mindezt "tudni, mert harmonikust az ismerethalmaz, nemcsak sok. Amennyire a si­­ménfalviakat ismerem, oly mesz­­sze nem szakadnak az otthontól, hogy bár füstjét ne látnák nap­jában egyszer. Legfönnebb el­járnak dolgozni,, kevés kivétel­lel mindenki ott a közelben ke­resi kenyerét. Úgyhogy nem a me­ssze­ indulók búcsúztatása a p­refemum. Inkább számadás , mivel, hogyan engedi el az is­kola a tanulókat. Az idén huszonhármat. Ám hogy mi kerül még mind­­eze­k mellé a következő évek­ben , majd megválik. OLÁH ISTVÁN Volt egy tapasztalatcsere Nem is olyan régen kis házi ünnepségen búcsúztatták a szé­kel­yszen­tki­rál­yiak László M. Istvánt, aki elnökként több mint két évtizeden át vezette a gaz­daságot. Írtunk róla lapunk ha­­sábjain is. László M. István nem vált meg a gazdaságtól, azért helytelen is azt mondanunk, hogy búcsúztatták. Ott maradt ő Székelyszentkirályon, tagja a vezetőtanácsnak is. S lám, ismét hírt hallunk László M. Istvánról. A székely­­udvarhelyi AGRIT vezetősége arra gondolt, gyümölcsöztetni kell azt a sok tapasztalatot, a­­mit hosszú esztendők során az egyvégtében elnökösködő István bácsi szerzett. Végrehajtó báró ülését hívták össze Székelyszent­királyra, s elhívták ide a tanács­körzet mtsz-elnökeit is, köztük négy idén választottat Sok mindenről: szó esett ezen a tapasztalatcserén, sok min­dent elmondott László István, szívesen is vették hallgatói, so­kat kérdeztek, mások is elmond­ták saját tapasztalataikat, meg­­hányták-vetették ügyes-bajos dolgaikat, s még az új elnökök­nek is volt mondanivalójuk. Ők arról számoltak be, hogy miket tanultak, láttak egy nemrégiben Iaşi megyében rendezett tapasz­talatcserén. László M. István ott él to­vábbra is falustársai között, osz­tozik gondjukban, örömükben. S amint erre gondolok, eszem­be jut, hogy esztendők során hány olyan brigádvezetőt és el­nököt ismertem, aki funkciójától megválva, megvált a termelő­szövetkezettől,, máshol kereste megélhetését. De jó, hogy van ellenpélda is. BOGOS SÁNDOR VILLANÁSOK TANULÓK ÉS CSEMETÉK ültessen el minden tanuld egy gyümölcsfát a Gyümölcsfák he­tén ... Ez a hét épp a múlt hét volt, de bizony a célkitűzés nem nagyon érvényesült, hisz me­gyénk legtöbb zónájában még ráér kiültetni a gyümölcsfa-cse­metéket. Persze, azért bocsána­tot lehet kérni a csemetétől, hogy nem épp az említett héten került a földbe... A lényeg az, hogy a célkitűzés, ha késve is, de érvényesüljön. Hanem hol és hogyan? Mert egy falusi iskolá­nál nem nagy gond megoldani azt, hogy minden tanuló elültes­sen egy gyümölcsfát. Városon, mondjuk egy ezres létszámú is­kolánál már probléma . .. Eset­leg nem muszáj gyümölcsfa-cse­metét ültetni, hanem jó lesz a zöldövezethez való díszcserje is? Vagy már az is hasznos cseleke­det, ha a tanuló a tavasz folya­mán egy csemetével kevesebbet tör le? (Fer­encz Imre) UNIVERZÁLIS Mindenre jó ez az iskolaud­­var. Néhány esztendővel ezelőtt aszfaltozták, a gyereknépség ö­­römére. Leghamarabb a tenisze­zők foglalták le egyik sarkát. (Nagy divat volt akkoriban, az udvarokon, az utcán, a tévében, mindenütt a teniszezőket lát­ta az ember.) Aztán a középső részre beállították a két kaput ; úgy látszik, csak kiadósabb sport a labdarúgás, mint akármi más; vagy pedig az iskolabajnokság végeérh­etet­len ? Estefelé pedig, amikor már ki­­sebb a nyüzsgés, érkeznek a kerékpárosok, lehúznak sötéte­désig néhány kárt. A szülő pe­dig csodálkozik eleget, hogy a gyermek reggeltől estig­­ az is­kolát bújja ! (Oláh István) „KÖNYVECSKÉK” Formájuk, színük szerint több­félék. Abból ítélve, hogy hol hordja őket az ember, lehetnek­ olyanok, amelyeknek a felső zsebben van a helyük, mások meg egyszerűen a farzsebbe szorulnak. Ezekkel aztán mosta­"­­hón bánik gazdájuk, magukon viselik a tulajdonos hanyagsá­gának nyomait : az olajpecsé­tet, a megalázó szamárfület. Ilyenkor aztán a könyvecske „megbosszulja magát", s nyo­ma vész. Aztán kezdődik a ke­resgélés, majd pedig lehajtott fejjel hivatalosan bejelentjük eltűntét. S járjuk az illető hiva­talt, hogy újat kaphassunk he­lyébe. Aztán zsebrevágjuk az újat , is - leghamarabb a farzsebbe - megint bemaszatolódik, egy da­rabig tűri a „tortúrát", s aztán megint „világgá megy". Mi meg újra szaladunk a hivatalhoz ... Inkább tartsuk őket egy „emelet­­­­tel lennebb", az előkelő felső zsebben, s akkor talán nyugtán maradnak ők is, a­mi is. (Kristó Tibor) NÉZZEN MÁR HÁTRA, JÖN-E VALAMI? Nemrég hangzott el egyik au­­­­tóbuszon. A sofőr kérte meg az utasokat, kanyarodás előtt, min­denféle balesetet megelőzendő. Tizen is kinéztek, így megtörtént a kanyarodás. Igaz, mindezt el lehetett volna (el lehetne) ke­rülni, ha a sofőr maga győződ­hetne meg, saját szemével, hogy jön-e valami hátul. Igen, ...ha az autóbuszok ablakait fetakarítanák a sok sár­tól. Mert tisztelet a kivételnek, egyik-másik jármű olyan sáros, mintha a tavaly ősz óta csak a macska járt volna rajtuk, így nem mondhatnánk, hogy éppen díszei a megyeközpontnak, hely­ségeinknek. Amelyek minden áron — a szándék legalábbis ez — tavaszi köntöst akarnak ölte­ni, tiszta gúnyába, virágdíszbe okozni. (Zöld Lajos) ______________________

Next