Hargita, 1984. szeptember (17. évfolyam, 207-232. szám)

1984-09-01 / 207. szám

Tegnap megyénk szántó­földjein 1271 hektárról aratták le a búzát Minden túlzás nélkül rekord­­teljesítmény a napi 1271 hektá­ros búza-aratási ütem, amivel a megyei összteljesítmény tegnap estig meghaladta a 31 százalé­kot. Ez az ütem köszönhető an­nak, hogy mind a megyei, mind a más­ megyékből segítséget visszaadni érkezett kombájnosok nem vesztegetik a munkára al­kalmas órákat, hanem aratnak. Jó példáját láthattuk ennek az alcsiki mezőn, ahová az éppen megérkezett segítők nem az iránt érdeklődtek, hogy hová szállásolják őket, hanem, hogy hol kell aratni és azonnal be is soroltak a helyi aratócséplők közé, hiszen estig még jókora darabot levághatnak, s ki tud­ja, holnap lesz-e ilyen rá búza­­szárító meleg. Kombájnos be­csület ez a magatartás, ilyenek ők, a mezőgépészek, így dol­­goztak a Hargita megyeiek is, amikor a déli megyékbe mentek aratni. Az AGRKc-ok közül a legnagyobb a hektár szerinti teljesítmény a székel­ykeresztú­­­riban, 217 hektár egy nap a­­latt. S lám, most már vágják a búzát a karcfalvi tanácskörzet­ben, hozzáfogtak a szárhegyi­ben és a csíkszentmártoniban is. A tusnádiak például tegnap délután több mint harminc hek­tárt arattak. Az aratás mellett az Alcsiki­­medencében egyre inkább elő­térbe kerül a burgonyaásás. Tegnap például hangyabolyhoz hasonlított a mező, valamennyi gazdaságban emberek sokasá­ga szedi a gépek nyomán a földből kiboruló gumókat. A csíkszentkirályi tanácsban már 148 hektárra emelkedett a tel­jesítmény, a csíkszentmártoni­­ban 184-re, a Gyergyói-meden­cében immár megszokott, hogy a szárhegyi tanács tör az élre. Mostanra 66 hektárból szedték ki a gumókat. A Csíkszeredái is a gyergyószentmik­lósi AGRIT-ok­­ban szintén hozzákezdtek a bur­gonya ásásához. Kedvezett a meleg nap (né­hol csak fél nap, mert ködös volt a délelőtt) a takarmány­­készítőknek is. Megyei viszony­latban közel 2500 tonna széna és sarjú került egyetlen nap alatt a tárolókba. Az alcsiki burgonyaásás kap­csán hadd jegyezzük meg azt is, hogy a kozmásiaiknak sike­rült elérniük, hogy a kiásott burgonyaföldön gyorsan végez­zék a szállítást, utószedést és előkészítsék a talajt az őszi ve­tésre. Így van ideje a földnek ülepedni, amíg belekerül a ve­tőmag. Kiváló teljesítményt értek el tegnap mezőgépészeink, és minden bizonnyal így lesz az ma is, mindig, amikor alkalmas az idő, azért, hogy mielőbb le­kerüljön lábáról a gabona, sza­baduljanak a tarlók, a gépeket a burgonyához és az őszi vetés­hez lehessen irányítani. Mert mindaddig, amíg kedvez az idő­járás, minden nap munkanap. BOGOS SÁNDOR Lesz vízvezeték Csomafalván — ha mindannyian akarják ! Aligha van olyan települése megyénknek, ahol tíz ivóvíz be­vezetése olyan sürgetően vető­dik fel, mint Gyergyócsomafal­­ván. Ennek legfőbb oka a tiszta, egészséges víz hiánya. A község központi övezetében borvizes a terület, a szászfalusi részen mocsaras, a kutak fertőzöttek. Nem kevés azoknak a lakások­nak a számas, ahol már vezeté­ken folyik a víz, persze házi megoldással, a kútból szivat­­­tyúzzák a vizet. Ahol vízvezeték von, ott emésztőgödröket is lé­tesítettek, ezekből a szennylé ugyancsak a talajvízbe jut, a fertőzés tovább fokozódik. Az egé­szség­ügyiek a megmondha­­tó, milyen károsan hat ki a la­kosság egészségére a rossz mi­nőségű ivóvíz. Ezt persze már régebb felismerték a község ve­zetői és megfelelő tervet dol­goztak ki az egész településre kiterjedő központi vízhálózat megépítésére. Az öt millió lejt meghaladó beruházás fedezésé­re a lakosság hozzájárulását ve­szik igénybe. Persze, hogy a la­kosság zöme lelkesedéssel já­(Folytatás a 2. oldalon) REBENDICS JÓZSEF VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK ! AZ RKP HARGITA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA XVII. évfolyam 207. (4589.) szám 1984. SZEPTEMBER 1., SZOMBAT Ara : 50 bant BIBLIOTECA MUNICIPALĂ: ODORrtElU­SfcCJieSC­ Munkaszervezésről a terméscsata teljében Dandárja van a mezőgazdasági munkáknak, amikor torlódnak a tennivalók mert aratni kell a szálas gabonákat, s ásni a burgo­nyát, beszedni a mezőről mindent, ami megtermett. A gyors felsoro­lás még csak alig érzékelteti azt a sokrétű munkát, ami ezekben a napokban elvégzésre vár, s ha valaki csak úgy ötletszerűen akarna intézkedni, adott pillanatban arra ébredhetne­, hogy kisiklott kezé­ből az irányítás, átcsapnak feje fölött a hullámok, s munkája kapkodásba fúl. Ezért a valós igény, s korántsem bürokrácia szülte követelmény, hogy kezdve az AGRIT-októl és folytatva a termelőszövetkezeteken a farmokig, csoportokig valamennyi egység konkrét tervekkel ren­delkezzék, amelyeket írásban is rögzítenek. Ismételjük és tudatosít­suk. Az ilyen tervek nem azért vannak, mert a farmtól kéri a főmér­nök, a főmérnöktől az AGRIT, az AGGRIT-tól a megyei szerv. Szere­pük jól meghatározott, a munkaösszehangolást szolgálja. Olyannak kell lennie, mint egy hadműveleti tervnek, mint ahogyan bizonyos értelemben az is, hiszen a terméscsata tervei ezek. Elkészültek, elkészülnek ezek a tervek, hiszen valamennyi veze­tőnek szolgálati feladata a tervkészítés a maga posztján, de hasz­nuk csak akkor mutatkozik, ha már a készítés pillanatában reális alapokon nyugszanak, ha felülről lefelé mindenki pontosan ismeri a maga résztennivalóját, s az arra hivatott szervek, személyek pon­tosan ellenőrzik a végrehajtást. Ellenőrzés ! Tulajdonképpen egyéni feladat ez olyan értelem­ben, hogy mindenkinek a maga helyén önmaga ellenőrének is kell lennie. Hiszen ha estelente, mikor a személy bejegyzi magának a másnapi munkarendet, ugyanakkor azt is felülvizsgálja, hogy mi­ként tett eleget aznapi feladatainak. S ha mindenki így jár el, már­pedig így kell eljárnia, akkor nem lesz fennakadás, így kell eljár­nia, mert nagyon kevés már a sokrétű tennivaló elvégzésére ren­delkezésre álló idő. Az időjárás okozta késést csak jól szervezett munkával lehet mérsékelni. A mezőgazdasági munka, akarva, nem akarva a maga sajátos­ságai szerint megy végbe, ki van téve az időjárás szeszélyeinek és éppen ezért a terveknek rugalmasoknak kell lenniük, másképp el­képzelhetetlen. A rugalmasság pedig megköveteli a nagyfokú fe­gyelmezettséget, mert csak az a vezető képes nem napok, hanem órák alatt is átszervezni erőit, akinek a beosztottjai messzemenően fegyelmezettek és úgy hajtják végre a feladatokat, amint számukra előírták, ami természetesen nem zárja ki és nem is zárhatja ki az egyéni kezdeményezést. Ez az egyéni kezdeményezés azonban nem zárhat nyitott kaput az anarchiának, az egyéni ötletek nyakló nél­küli érvényre juttatásának. A kezdeményezésnek mindig a kitűzött cél irányában kell hatnia. Jobban közelítve a témát: arra kell irányulnia, hogy ma aznapra, adott időegységre kitűzött feladatot miként lehet jobban, gyorsabban végrehajtani. Számosak a tennivalók és nem csekély a mezőgazdaság ren­delkezésére álló erő sem. A községi mezőgazdasági parancsnoksá­gok ismerik mind a tennivalókat, mind az erőket, feladatuk tehát, hogy hivatásuk magaslatán állva, tegyenek eleget az irántuk tá­masztott követelményeknek. Tervezzenek, szervezzenek, irányítsanak és ellenőrizzenek. A parancsnokság tagjai ott legyenek mindig, a­­hová a kötelesség állítja őket, ahol a nagy terméscsata folyik. korszerűsítést főjavítással... A gépi berendezések tökéletes működtetésének egyik lényeges előfeltétele a szakavatott és i­­dejében végzett karbantartás, a javítás. Pártunk főtitkára, Nicolae Ceauşescu elvtárs a karbantar­tás és javítás jelentőségéről szólva rámutatott: „Magas mű­szaki színvonalú termelőeszkö­zökkel rendelkezünk. A termelő­­tevékenység zökkenőmentessége szempontjából lényeges azok megfelelő működése, a javítá­sok idejében való elvégzése. Mondhatnám, hogy ez a tevé­kenység fontosabbá válik, mint maguk a beruházások, ugyan­is, ha megkésik egy beruházás, azt kompenzálni lehet, ameny­­nyiben a meglévő vállalatok megfelelő módon üzemelnek. „Következésképpen — a nemzeti vagyon fontos elemei — a gépi­­berendezések magas minőségi színvonalú karbantartása-javítá­­sa mindenekelőtt a munkásöntu­dat, a szakmai etika egyik el­sődleges kérdése. Mindennemű javítás elsőrendű rendeltetése az adott berende­zés műszaki paramétereinek a biztosítása minél közelebb az eredeti szintekhez. Ám a jelen­legi körülmények között a ja­vítások keretében — s különös­képpen a főjavítások során — egyre inkább előtérbe kerül a­­zo­k korszerűsítésének igénye, kö­vetelménye is. Igen, mert ezen (Folytatás a 2. oldalon) ZAHARIA MIHAI, a Megyei Statisztikai Igazgatóság közgazdásza —hírek-hírek - hírek - hírek - hírek— • A TASZSZ közli, hogy az SZKP KB Politbürója tájékoztatót vizsgált meg, amelyet V. I. Vo­­rotnyikov elvtárs terjesztett elő az Augusztus 23-i ünnepünk 40. évfordulóján részt vett szovjet párt­ és kormányküldöttség Ro­mánia Szocialista Köztársaság­ban tett látogatásáról. Az ülé­sen jóváhagyták a delegáció és a román vezetők között sorra­­került találkozó és megbeszélé­sek eredményeit és megerősítet­ték annak az irányvonalnak a megváltoztathatatlan jellegét, amely a szovjet-román kapcso­latok szüntelen megszilárdításá­ra, a Szovjetunió és Románia Szocialista Köztársaság közötti sokoldalú együttműködés fejlesz­tésére irányul. __ • Athénben több száz munkás tüntetésen követelte a Görögor­szág területén lévő amerikai ka­tonai támaszpontok megszünte­tését - közli az Associated Press. • Nairobiban összeült az első afrikai kongresszus, amelyen a közúti közlekedés biztonságát tárgyalják meg. Az összejövetel feladata, hogy intézkedéseket dolgozzon ki a nagy anyagi ká­rokat és emberi áldozatokat oko­zó egyre gyakoribb közúti bale­setek csökkentésére. Az összejö­vetelen szintén megvitatják az utak korszerűsítésének és az út­jelző rendszerek kérdését a kon­tinensen. • Franciaországban július fo­lyamán 0,7 százalékkal emelked­tek a kiskereskedelmi árak - mutat rá az országos statisztikai és gazdaságtanulmányi intézet jelentése, hozzátéve, hogy az utóbbi 12 hónapban az infláció rátája 7,4 százalékos volt. Gyermekszáj - Pistike, tudod, hogy az a jó, ha a pénz fo­rog ? ! - Hát nálunk így van, mert még a bank is forog ! KRÓNIKA Hogyha ennek az írásnak címet kellene adni, akkor egyszerűen csak ennyit írnék föléje : Ú­j­do­n­s­á­g. Már a legelső kérdésben benne foglaltatott a szó, mert emígy érdeklődtem a néptanácsiak­tól Csikszentsimonban, hogy: mi újdonság a faluban? Mi­re ők nagyon gondolkodóba estek. Ennyi gondolkodást már nem bírtam kivárni, s indultam is volna, hogy én keressem meg az újdonsá­got, mire utánam szóltak, hogy megvan : új(don)ság­­számba mehet az új iskola­­igazgató, Csóg Samu ... Az iskolánál ismerős arc fogad­t, már azt hittem, hogy megtréfáltak a népta­nácsiak, ám hamar eloszlik a kétely. Csóg Samu mint tör­ténelem szakos tanár már 10 éve tanít ebben az iskolában, de alig két napja, hogy „igazgatóvá ütötték", így hát az új igazgatót még senki­nek be nem vallott, újdon­ságnak számító terveiről fag­gatom. Sorolja is: a fegye­lem megerősítése, minden katedrát végzett káderrel töl­teni be, átalakítási munkála­tok a régi iskolában (torna­terem, műhelyek stb.), s ta­lán ezzel kellett volna kezde­ni: az új 10 tantermes isko­la mihamarabbi birtokba vé­tele, nemcsak azért, mert az új igazgatóhoz új iskola illik, de mindenekelőtt azért, mert így követelik meg az igények, az egyre növekvő gyermek­­létszám is. Csóg Samunak egy dolog nem újdonság - a község, amelynek ügyes-bajos dolga­it betéve tudja. Jól jött meg­választása ! KRISTÓ TIBOR Kötelező a szakmai optimizmus ? Szóltunk már e pedagógiai optimizmusról (igaz, kevesebb­szer, mint a főiskolai, az egye­temi szakelőadók. Ők ugyanis minden kurzuson gyakran hi­vatkoznak rá, érvelnek vele, és méltán). Emlegettük a kedélyte­­lenséget is, a pedagógusét, aki szerint a más gyermek sokkal nehezebben nevelhető, mint­, hát persze hogy nehezebben ne­velhető, mint mi voltunk az ő korukban ! Gedő Lajossal, a székelyudvarhelyi 2-es számú általános iskola tanárával már akkor, az első találkozáskor megállapodtunk, hogy visszaté­rünk a témára : mondjon el né­hány esetet miért (vagy ellen­kezőleg , ami dacára is) csor­bítatlan derűlátása a nevelés vagy a nevelhetőség dolgaiban. Amolyan vakációs beszélge­tésnek képzeltük el mindketten ezt a másodikat, új tanévnels­­indulóban. — Közepes osztállyal dolgoz­tam legutóbb. Komolyabb je­gyeim, kihágást nem kellett könyvelnünk. Ha nem volt egy leányka az osztályban, sokat, nagyon sokat hiányzott öten vannak testvérek, a legkisebbre folyvást vigyázni kell — így mondta.­­ Láttátok valahol E.-t? — kérdeztem az osztályt egy-egy kiadósabb távolmaradásakor. Hol itt hol ott látták, a város­ban, szóval általában csak ü­­rügy, hogy otthon kell marad­nia, mert a testvére... Évharma­­donként tízszer is elmentem hoz­zájuk, azt is vállaltam volna, hogy naponta együtt jövünk az iskolába. Az igazgató össze­hívta a kollegákat: ti mit csi­nálnátok, ha hasonló helyzetbe kerülnétek ? Szakmai optimizmu­som gyökere a kérdés : elárul­­ta, hogy ritkaságszámba megy az iskolában az eset, s amed­­dig így van, fölösleges az álta­lánosítás , hogy a gyermekek. (Folytatás a 2. oldalon) OLÁH ISTVÁN

Next