Hargita, 1985. október (18. évfolyam, 231-257. szám)

1985-10-01 / 231. szám

XVIII ávL 231. (4923.) szám 1985. október 1., kedd 4 oldal Ara 50 bani AZ RKP HARGITA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA AZ ÜGYINTÉZÉS az esetek túlnyomó részében az ezzel kapcsolatos párthatároza­tok és törvények szellemében zajlik le. A szocialista demokrá­cia kiszélesítésével az ügyinté­zés folyamata lerövidült. Persze, ez nem jelenti azt, hogy még egyes intézményeknél nem talál­juk szembe magunkat a hivatal­noki hatalmaskodással, néha felületességgel. Az ügyes-bajos dolgok halogatása, a papírok ide-oda tologatása, a felek kül­dözgetése, nem csupán vissza­élés a tisztséggel, hanem ter­meléskiesést is jelent, mert saj­nos, a hivatali intéznivalókat a dolgozók túlnyomórészt munka­időben járják végig. Egyes hi­vataloknál az ügyfelek türelmét teszik próbára, amikor azt mond­ják, jöjjön holnap, holnapután, a jövő héten, mert most nincs időnk. Nem vet jó fényt az ille­tő intézményre, ha az irodai asztal mellett ülő személy épp akkor tízóraizik, kávézik, vagy magánügyeiről cseveg munkatár­sával, amikor sietős ügyintézés­ben kellene segítenie. Az sem mellékes, hogyan viszonyulnak az ügyfelekhez. Sok helyen szék­kel kínálják az érkezőt, kedve­sen, előzékenyen szólnak hozzá. De előfordul az is, hogy csak úgy félvállról kérdezik, mit akar, vagy egyszerűen átnéznek raj­ta. Az ilyen helytelen magatar­tásnak, felületességnek nincs helye a közintézményekben, hi­vatalokban. Persze, előfordul az is, hogy az ügyfél is tájékozat­lan, nem tudja, milyen iratok szükségesek ilyen-olyan enge­délyek kibocsátásához, szerző­déskötésekhez stb. Éppen ezért szükséges, hogy gazdasági egy­ségeknél, intézményeknél, köz­ségi néptanácsoknál tájékoztas­sák a dolgozókat a gyakori esetek eljárási módjában. Ezt a célt is szolgálhatnák a törvény­ismertetések, a jogügyi taná­csok. Összegezésként : az ügyinté­zésben, a dolgozók kéréseinek, panaszainak intézésében az elv­­szerűségnek, méltányosságnak, az ügyfelek iránti figyelmesség­nek kell érvényesülnie. Ez bár­milyen hivatalban is — hivatali kötelesség ! a kozmopolitizmus, a kül­di lóidi dolgok majmolá­­sa, elfogult értékelése sokak gyengeségeként említ­hető, s főleg a turizmus gya­korlása ,,hozza ki“ az embe­rekből ezt a fonákságot. Bi­zonyos tárgyak, használati eszközök bűvölése, megszerzé­se elfeledteti az ilyen ember­­rel például a kultúrértékek, a múzeumok megtekintését, volt rá eset, hogy a világhírű mű­vészeti múzeum közelében valami cuccot adott el, illet­ve vásárolt az egyik kirándu­ló, míg csoporttársai meg­csodálták a gyűjteményt. Sok­szor nevetségessé válik az i­­lyen elfogult ember, íme egy anekdotikus történet: egy inget vásárolt külföldön hon­fitársunk, beletette a táskájá­ba és miközben sétált az­­ú­ton, megszólította egy helyi lakos, kérdezvén, hogy nincs-e véletlenül valami kínálata. Hogyne, bólintott az illető, és elővette az inget, amelyet pár lépéssel odébb vásárolt, és eladta leláron. A helyi lakos­­ össze sem tudta fogni a száját örömében, hogy külföldi hol­mihoz jutott... A minap pe­dig itthon, a megyeszékhelyen voltam tanúja egy „édes" tör­ténetnek. Szalad a gyermek haza az üzletből, és a nagy izgatottságtól el-elcsukló han­gon mondja a szüleinek: é­­desapám­, édesanyám!, a boltban külföldi sót árulnak. És a szülők: nem létezik, tény­­leg? És becsengetnek az alsó szomszédhoz, a felső szomszéd­hoz: hallottátok-e, hogy az üzletben külföldi só van, ucu neki, vesd el magad, mielőtt elfogynál A külföldi só pe­dig (láttam én is az üzlet­ben) semmivel sem volt fehé­rebb, és bizonyára sem éde­sebb, sem sósabb, mint a ha­zai konyhasó, amely a szom­szédos polcokon rostokolt. Mert ezért senki sem mond­hatja, hogy szűkében vagyunk a minőségi és mindenfajta só­nak, mi több, megyénk altala­jában is nagy mennyiségek­ben előfordul, sóbányánk is van. De milyen az ember ? Úgy hinti bele a húslevesbe a külföldi sót, mintha az töb­bet érne benne, mint a velős csont, a hús. Szóval sótalanok vagyunk közben, ami a visel­kedésünket illeti... FERENCZ IMRE VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK T DDGI! Dolgos vasárnap volt megyénk szántóföldjein Előrehaladt a naptári idő, s­­a meteorológiai állomás is lehűlést jelez, amit egyébként érzünk nap, mint nap, regge­lente hóharmat fedi a mező­ket, előkerülnek a melegebb holmik. S lassan a mező is kez­di megváltoztatni arcát, eltű­nik a zöld, megjelenik, túlteng a barna szín, üresen maradnak a tarlók, s mind kevesebb a be­takarító gép s már lassan a ve­tőgépek is javítóba kell hogy kerüljenek, felkészülni a tavaszi erőpróbára. De addig is még számos ten­nivaló vár elvégzésre, s me­gyénk lakossága végzi is szor­galmasan. Vasárnap például - minden túlzás nélkül mondhat­juk - ezer és ezer ember tevé­kenykedett a szántóföldeken. A korareggeli órákban falvaink lakói kisebb-nagyobb csopor­tokban indultak a mezőre. Ka­lákák szerveződtek a csíki és gyergyói medencékben, ahol a termelőszövetkezeti burgonya összegyűjtése, másod- és ha -A hűvös időjárás meleg ruhát kényszerít a burgo­nyaszedőkre. madszedése mellett sok háztáji parcella termése is zsákokba került, s már a déli órákban burgonyával­ megrakott szeke­rek tartottak hazafelé, szállítva az addig kiszedett termést, hogy estig még egyet térhessenek, világért se éjszakázzon kint a burgonya. N­agyon sokan, elsősorban a Székelyudvarhely - Székelyke­­resztúr övezetben és a Homoró­­dok vidékén, de elvétve már a csík­­medencében is, hozzá­kezdtek a háztájiban termesz­tett cukorrépa kiásásához, tisz­togatásához, hiszen október el­sejétől kezdődően és tizediké­vel­ befejezve az átvevőközpon­tok várják a szállítmányokat. Termelőszövetkezeteinkben és nyilván a kisgazdaságokban is várják az esőt, az egyre késő esőt, hogy minél jobb magágy készüljön a még el nem vetett búzának. Főleg a szántásra ke­rülő lóhereparcel­lák okoznak gondot, mivel a hosszantartó szárazság kőkeménnyé szik­kasztotta a talajt, szinte lehetet­len ezeken a területeken szán­tani, megfelelően elaprítani, a földet. Nincsen más mód, vé­­k a szakemberek, mint változtatni a dolgokon, módosítani a ve­téselhelyezési terveken, s ahol a szükség megkívánja, a lóhere­földeket hagyni tavaszi kultú­rák számára, s olyan parcella-a­rcát keresni a még­­vetetlen bú­za részére, amely megfelelően előkészíthető. S természetesen az őszi mély­szántás is felkerül már a mu­n­­kaprogramba, de azt megelőző­en az istállótrágya szétszórása, hogy a szántó ekék bedolgoz­hassák a tálaiba, de nem ma­radhat raktárkészlet az istállók körül sem, pedig a még kiszál­lításán mennyiség - megyei vi­szonylatban - meghaladja a másfélszázezer tonnát. BOGOS SÁNDOR (Nagy P. Zoltán felvétele) SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL ( Csík­szereda, November 7 utca 45 szám ; telefon: 13633, délutáni telefonszolgálat: 11606 (belső 223). Nyomda: November 7 utca 43 nem; telefon: 11066. Előfizetéseket elfogadnak az összes postahi­vatalok, a levélkézbesítők és a lapterjesztők. Előfizetési díj egy hónapra 13 lej, év végéig 26 lej. Postai kézbesítési díj példányonként 25 bani. Törekszik a keresztúri Törekvés - A SZÖVETKEZET ELNEVEZÉSE TALÁLÓ - Lehet-e öntőmunkásból kis­ipari szolgáltatás vezetője? Az élet ritkán produkál ilyent, mert aki egyszer az öntöttvas, a kohók mellé képzelte el éle­tét, s dolgozott is ott, majd 10 évet, az nehezen vált élete de­rekán egy teljesen ismeretlen szakmára, ahol ráadásul kö­­tött holmikkal, gyermekkonfek­cióval, szabósággal és cipészet­­tel, népművészeti tárgyak ké­szítőivel, táskásokkal és moso­dával, s „más még sokféle mun­kát végző emberek százaival kell együttdolgoznia, koordo­­nálnia tevékenységüket, vezetni őket, ezerféle anyagot besze­rezni, üzletet kötni stb. Szóval egy öntödei szaki nehezen megy bele egy ilyen cserébe. S ime mégis Bokor János, a székely­­keresztúri Törekvés kisipari szö­vetkezet elnöke belement. Ott­hagyta Vlahicát, pedig de sze­rette, otthagyta az öntödét, lelkéhez nőtt a vas, s a vasa­sok, s elment Keresztúrra. S rá-­­adásul úgy, hogy az egyik leg­­jobban menő szövetkezetet ve­zet­ a megyében. Mert a keresz­túri szövetkezetet ismerik a me­gyében, a tavaszi és őszi vásá­rokon keresettek voltak a sát­raikban található portékák, di­vatos ruházati cikkek, mert re­ceptív, a piaci igényeket jól ismerő tervezőik vannak, nem véletlen, hogy a marosvásárhe­­lyi, brassói, laşi-i, Piteşti-i, bu­karesti nagybani lerakatok ra­gaszkodnak a keresztúri szállítá­sokhoz, mert sosem marad rak­táron az ott készített áru. S nem véletlen az sem, hogy árucsere kapcsán sok árucikkük jut el a lengyel, magyar, cseh, bol­gár piacokra, az összáruterme­­lésük több mint fele. Akik járatosak a kisipari szö­vetkezetek szervezési életében azok tudják, hogy a Törekvés 1984-ben alakult meg, azaz, ez a szövetkezet az utóda a haj­dani anyaszövetkezetnek, be­lőlük vált ki a küküllő kisipari szövetkezet. Nos, tavaly janu­ártól jelentős eredményeket tud­hatnak magukénak, amit híven kifejeznek a számadatok is­1984-ben az árutermelés 48,5 millió lejt tett ki, az idén nyolc hónapra már 38,3 millió, év vé­géig elérik az 56 milliót. A szol­gáltatások értéke tavaly­­10,7 millió volt, az idén meghalad­ja a 13 milliót, s kb. négy tril­­lióval számítják túllépni a piac­ra való áruszállítást. Nem mel­lékes az sem, hogy az 1000 lej árura jutó költségek a tavaly, 917 lejt tettek ki, az idén 883 lejt... Mindez persze kedve­zően befolyásolja a jövedelme­zőségi tervüket is. A régi nagy szövetkezet 83-ban veszteséggel zárt, nos a Törekvés a tavaly törlesztett 800 000 lej vesztesé­get, s még egy ugyanannyi nyerességet is elkönyvelhetett. Az idei jövedelmezőségi tervük­ 1,6 millió lej. Pedig a törekvés­­nek az is a híre, hogy gyakran rukkol ki olcsó termékekkel. S ha már a szövetkezet érdemeit soroljuk fel, nem maradhat enk­­ítés nélkül, hogy ebben az év­ben 100 új munkahelyet terem­tettek szolgáltatásaik, termelé­sük bővítése révén .. . De talán itt álljunk is meg, Bokor János elég szűkszavú ember, nehéz belőle kiszedni az adatokat, azokat az adatokat, amelyek végsősoron a Törekvés szövetkezet munkaközösségé­­nek és vezetőségének hozzáért­­­ását,­ lelkiismeretességét, hoz­­záértését dicséri. Egy dolgozói közösség érdemeit, az ottani jó munkahangulatot, alkotókedvet stb... Arra persze a beszélgetés vé­géig sem kaptam tőle választ, hogy miként lesz egy öntőből sikeres kisipari szövetkezet ve­zetője, így hozta a sors - mond­ta. Dehát én tudom, hogy az ember a sorsát önmaga is ala­kítja, s Bokor János esetében sorsának alakulása egy egész munkaközösség sorsát is befo­lyásolja, mindazokét, akik vele együtt törekednek a többre, a jobbra, a szolgáltatások, a kis, ipari tevékenység fellendítésé­re. Mert hogy törekednek, ez­ bizonyos. A szövetkezet neve mindenképpen találó. BÁLINT ANDRÁS telex telex-telex • Szocialista és tőkés or­szágokbeli üzleti körök és e­gyes kormányvállalatok kép­viselői Várnán nemzetközi ösz­­szejövetelen vizsgálták meg a Kelet és Nyugat közötti gazdasági együttműködés bő­vítésének módozatait. Részt vettek 23 ország és egyes nemzetközi szervezetek kép­viselői. • Drezdában befejeződön a Nemzetközi Zenetanács 20. közgyűése. Marios Nobre brazi zeneszerzőt megválasz­tották a szervezet elnökévé. • Egy tüntető életét vesz­tette­, több tucat megsebesült az incidensek során, amelyek az újnáci Nemzeti Demokrata Párt majna-frankfurti össze­jövetele alkalmából tartott til­­takozó tüntetésen történtek. Mintegy 120 személyt őrizetbe vettek. A rendőrség brutális közbelépése a tiltakozó tünte­tések hullámát idézte elő több nyugatnémet városban. Vasárnap kora haj­­nalban ért véget az Országos Baj­nokságban is szá­mító Hargita Rati, ez évben immár 6. kiadásához ért ver­senye. Az összetett verseny győztese a képünkön látható Bálint­­ Bonca pá­ros, a Pitesti-i Da­cia Autógyár ver­­senyzői. (Képes beszámo­lónk a 3. oldalon)

Next