Hargita, 1985. december (18. évfolyam, 284-309. szám)

1985-12-01 / 284. szám

Rendfenntartó fiatalok A megyei KISZ-bizottság által évente szervezett, szimpozion­­nal kezdődő tanácskozáson, szerdán és csütörtökön a me­gyei pártbizottság, ügyészség, milícia, a sajtó és az ifjúsági szervezet képviselői terjesztettek elő vitaindító előadásokat az if­júság erkölcsi és állampolgári nevelésének témájával, amelyek összegezték a jó tapasztalato­kat és kijelölték az ifjúság rend és fegyelem erősítő csoportjai­nak jövőbeni feladatait. Amint kitűnt a vita során, a megye több mint 60 ezer KISZ- tagjának bor­sada­lomépítő erő­feszítéséről a vállalatok, mező­­gazdasági egységek, iskolák, in­tézmények munkaközösségei el­ismerően beszélnek. Városaink, községeink fiataljainak jelentős hányada a munkában, a tanu­lásban elért eredményeivel nap mint nap bizonyítja a munka, a termelés iránti szenvedélyét és szeretete. Az ifjúsági szer­vezetek, a nevelési intézmények számos nevelési formát, mun­kamódszert alkalmaznak azért, hogy az ifjúság körében kifej­lesszék a szocialista tudatot, hogy az ifjú nemzedék minden tagja elsajátítsa a kommunista munka- és életvitelt, a szocia­lista etika és méltányosság sza­bályait A nevelési tényezők kö­zös munkájának eredményeként megyénk fiataljai a rájuk jel­lemző forradalmi lendülettel ak­tívan részt vesznek nemcsak a termelő, alkotó munkában, ha­nem a tásadalmi, művelődési tevékenységben is. Örvendetes jelenség az idei évben a tör­vényt, az együttélés szabályait megsértő fiatalok számának csökkenése. A szimpózium részvevői, a KISZ-szervezetek illetékes veze­tőségi tagjai és a rendfenntartó csoportok tagjai kérdéseikkel, hozzászólásaikkal érdekesebbé, hasznosabbá tették a két napos eszmecsere munkálatait. A ta­nácskozás résztvevői elismerés­sel beszéltek a termelőegysé­gek, iskolák fiataljainak, tanu­lóinak legjobbjaiból megalakuló rend és fegyelmet erősítő cso­portok tevékenységéről Csík­szeredában, Vlahicán, Székely­­keresztúron és Toplicón. Hang­súlyozták : ezen csoportok tevé­kenysége is segítette a nevelő intézmények munkáját és hoz­zájárult a fiatalkori bűnözés számának csökkenéséhez me­gyénkben. A csoportok eddigi tevékenysége garancia arra, hogy a jövőben még jobban csökkenjen a fegyelmezetlen, rendbontó fiatalok száma mind városon, mind falun. FÜSTÖS JENŐ Üzemel a Székelyu­dvarhelyett gyártott biogáz-berendezés (Folytatás az 1. oldalról)­zőgazdasági-élelmiszeripari lí­ceum farmján. A berendezés 20 számosállatra „méretezett",­­ az előszámítások szerint a ter­melt biogáz napi 15 liter nyers­olajat „helyettesít". A farmon 160 sertést tartanak, s a bio­gáz-mennyiség elegendő kell hogy legyen a táplálék előál­lításához szükséges üzem­anyagfogyasztás fedezésére. De számításba jöhet az ugyancsak itt lévő gombatenyészet, me­legház ... — mondja Kovács Sándor, aki igazi szakértőjévé vált a biogáznak. És mondja tovább : „A kétfázisos berende­zésekben a lebontás két sza­kaszban történik, az elsőben a savképző baktériumok hatnak, a másodikban pedig a metán­képző baktériumok. A kétfázisos berendezés hatásfoka jobb. 1 kg trágyából 300—500 liter biogáz nyerhető. Ez minden­képp gazdaságos. De számolni kell egy másik nagy előnnyel is: a fermentált folyékony trágya, ami a berendezésből kikerül, környezetvédelmi szempontból kifogástalan, gyom mag mentjes, talajerő utánpótló értéke felül­múlja a más trágyákét. Bizto­sított a folyékony trágyaszállító és -szóró berendezés is (hazai viszonylatban régóta gyártják). Tehát a biogáz-ügyet rendszer­­szerűen kell elképzelni és úgy is kell foglalkozni azzal. S ha továbblépünk, akkor akár üzem­szerűen is el lehet képzelni a berendezést, amely a termelt biogáz egy részét esetleg a fo­lyékony, fermentált trágya, szá­­rítására, őrlésére fordítaná, s ilyen formában jutna el a föl­dekre ...“ Ami tény : a berendezés a maga nemében korszerű, auto­matizált, s ez egyrészt lehetővé teszi a paraméterek szigorú be­tartását, másrészt pedig kiszol­gálása nem igényel többet, mint egy ember napi félórás munká­ját A komplex berendezést Pé­ter Attila és Farkas Árpád mér­nökök, valamint Kovács Do­mokos technikus és Kovács Sándor mester tervezték, s u­­gyancsak ők „bábáskodnak" fe­lette. Egyelőre gazdasági szá­mítások még nem készültek, de számolva a biogázon túl azzal is, amit jelent (jelenthetne) a fermentált folyékony trágya, mindenképpen gazdaságosnak ígérkezik a berendezés. Meg­rendelést máris elfogadnak.. Láng, m­ég a „technósok“ berendezése termelte Kész a biogázzal működtetett hűtőszekrény mint a­ biogáz darabja Kevés az az ember — aki csak valamelyest is járatos az ország mezőgazdasági térképén —, hogy pityókáról hallva ne idé­­ződne fel Hargita megye (is) tudatában. De talán túl mesz­­sziről indul a cikk, amikor tu­lajdonképpen egy örökzöld té­máról szólna: a pityókás, krump­lis, burgonyás (mondja ki-ki, a­­hogy tetszik) gyorsétkezdékről. Persze, írtunk már róla, jóma­gam egy használatos szakács­­könyvből félszáz burgonyás étel­receptet számoltam össze: egyik esztendőben a Hargita Kalen­dárium közölt hasonlókat, majd százat... Szóval, itt vagyunk a pityóka hazájában, de nincs egy pityókával csalogató étkez­de-láncolatunk. Láncolatot me­részelek leírni, mert lehetne a különféle burgonyás ételeket kí­náló vendéglátóipari egység majd mindenik városunkban : a megyeszékhelyen éppúgy, mint Gyergyószentmiklóson, Topli­cán, Székelyudvarhelyen stb. U­­gyanaz lenne a cégér, a sze­mélyzet öltözete stb.... De ne fusson annyira előre a gondolat, amikor még egyetlen ilyen kiskonyhánk sincs. Minap felidéződött a megye­­székhely törvényszéki palotájá­nak környéke, önkiszolgáló ét­terme van a Bulevardnak (rit­kán láttam tele), mellette a termelő, felvásárló, áruforgal­mazó szövetkezet önkiszolgáló étkezdéje, egy-két lépés, s ott a patikár (végre egy szakosí­tott egység). De folytassuk a sétát: a Petőfi utcában szin­tén önkiszolgáló étterem (ez a legrégibb s legkeresettebb), a Virág utcában önkiszolgáló ét­kezdéje van a Flórának. A kér­dés, ami megfogalmazódik: va­jon vagyunk mi akkora város, mármint a megyeszékhely, hogy ennyi hasonló profilú, szinte u­­gyanazt az ételféleséget kínáló egységet eltartsunk ? ! Még to­vább menve : ha már születnek az új egységek, nem lehetett volna bár egyet „pityókássa" kikiáltani ? Nem lenne gazda­ságos egy ilyen vállalkozás ? Kötve hiszem, hisz pl. Kolozsvár. Napocán a káposztás és paszu­­lyos másfél évtizede a legkere­settebb kifőzdéje a nagyváros­nak (igaz, ez más lopra, illetve babra tartozik). De lehetne Pi­­tyókás és fuszulykás cégérrel, erre a két ételre alapuló étren­det nyitam stb. Mondom, nem, először esik szó erről, Csík-Gyergyóban tud­ják, a pityóka hazájában élünk, de próbáljon csak valaki bur­gonyás fánkot vagy hasábburgo­nyát sülve tasakban vásárolni. Vagy ne soroljuk, mert úgy sem fér el ide 100 recept. Mégis, re­mélem hamarosan eljön az ide­je egy pityókás egységnek, a­­hol a homoródi ponty szelet mellé krumplisalátát vagy ma­­jonézes pityókát kínálnak. 5 ínycsiklandozó burgonya ételek csalogatják be a vendéget; azt is, aki tudja, hogy egy üveg Hargita sör mellé egy tál szal­makrumplit is hoznak. Jól meg­sózva, hogy menjen az üzlet, s mégsem borsos árakon. Szóval, egy jó pityókás étkezdétől, ha megérem, hogy megnyílik, biz­tos pityókás kedvem kerekedne. S nem lennék egyedül. BÁLINT ANDRÁS PITYÓKOSAN A PITYÓKÁSBÓL Jó indulás után­­ jó folytatást November hatodikán tartot­ták az első, november huszon­nyolcadikén az utolsó szimpó­ziumát annak a rendezvényso­rozatnak, amelyet a Megyei Szocialista Művelődési és Neve­lési Bizottság, valamint a mű­velődési, tudományos és műsza­ki ismereteket terjesztő komisz­­szió a falusi tudományos műve­lődési egyetemek megnyitása alkalmából szervezett. A tanács­kozások színhelyei Bögöztől Ká­­polnásfalun, Tölgyesen, Csík­szentkirályon, Gyergyóalfalun, Gyergyóvárhegyen és Tusnádon keresztül egészen Csíkszeredáig terjedtek, és hogy miért kerül szóba a megyeszékhely neve a falusi tudományos-művelődési egyetemek megnyitásánál, az is magyarázható : egy-egy nagy érdeklődésre számottartó elő­adássorozatra (burgonyater­mesztés, állategészségügy) a megye legtöbb falusi környe­zetben dolgozó szakemberét ide hívták. Föltétlenül észre kell vennünk azt is, hogy körülte­kintő, megelőző szervező mun­kával olyan szaktekintélyeket si­került a megyébe hívni, akiknek véleményére sokat adnak a me­gyei szakemberek, és az sem lényegtelen, hogy néhány szim­pózium alkalmával igazi orszá­gos eszmecsere alakult ki bu­karesti (funduleoi), kolozsvári, marosvásárhelyi, brassói, vatra­­dornei-i és más kutatók között, természetesen valamennyi rész­vevő tanulságára, okulására. A korszerű információszolgáltatást a megyét is érintő mezőgazda­sági kérdések több irányú meg­közelítése szempontjából is igen fontosak voltak ezek a tanács­kozások, bizonyítva, hogy az is­meretterjesztés ilyen „erőltetett menetének“ is megvan a maga szerepe, ha jó előre kialakított koncepcióba ágyazódik be. Az ismeretterjesztés általá­ban úgy halad, mint a lánc­reakció : szintről szintre tevődik át, úgy szélesedik sodrása, bő­vül talapzata. A falusi tudomá­nyos-művelődési egyetemek meg­nyitóin a hallgatóság általában azokból állt, akiknek majd kö­telességük az ismereteket to­vábbadni az említett felnőttne­velési forma, valamint a hama­rosan megkezdődő agrozootech­­nikai oktatás keretében. A szim­póziumok egy részén tehát - ne féljünk a fordulattól — ta­nították a tanítókat. Az ismere­tek megszerzése és hatékony felhasználása ugyanis csak így, folyamatként képzelhető el, a tudós felhalmozásában nincs és nem is lehet megállás. Kétség­telen tehát, hogy azoknak az erőfeszítéseknek az igazi hasz­na, amelyek eredményeként az említett szerv az idén sokkal jobban megszervezte a tanév­megnyitókat, hosszú távon ér­vényesül majd. S ha néhány ta­nácskozás — majd az azt köve­tő ismeretterjesztés — csak az önképzés igényét, egy-egy újabb szalókönyv közbevételének óha­ját ébreszti fel a hallgatóban, ha csak az emberi szellemnek azokat a rejtett tartalékait, a tu­dásvágynak azokat a mélységes emberi mozgatórugóit mozgatja meg, amelyekről mindennapja­inkban néha hajlamosak va­gyunk megfeledkezni, már akkor is sikerről beszélhetünk. A falusi tudományos-művelő­dési egyetemek tehát megnyíl­tak. Ne feledkezzünk meg, jó indulás után, erről a felkínált lehetőségről. SZÉKEDI FERENC Pillanatfelvétel az egyik tanácskozásról VILLANÁSOK DISZNÓTOR Most van ideje a disznóvágá­soknak, így derül fény arra is, hogy hány városi ember gaz­dálkodott, tartott sertést az idén. Számuk évről évre nő. Az idén már jóval többen vannak, mint a tavaly. Egyre több o­­lyan anekdota kering mostan­ság, amely a disznóvágások hangulatát idézi. Mind több ismerősömnek egyre sietősebb a dolga. Alig tudok szót váltani velük, mert egyiket disznótogni hívták, a másikat meg éppen­séggel disznótoros vacsorára várják. Még ráadásul meg is lepődnek azon, hogy én egyál­talán nem rohanok. Ej, ráérek arra még — mondom. Minek szaporítani a szót, hiszen én is disznótoros vacsorára vagyok hivatalos. Az előttem lévő falra­gasz „invitál" a város egyik vendéglőjébe. S hogy részt ve­szek-e azon, az már teljesen rám tartozik. (Kristó Tibor) A GYALOGOSOK VÉDELMÉBEN Reggel, délután, este bizo­nyos órákban ugyanaz a lát­vány a Csíkszeredai vasútállo­más körül: az ingázók hullám­zó tömege, akik sietnek vagy a vonatokra, vagy a vonatokról, s közben keresztül-kasul szelik az utakat, ott, ahol érik. Sok-sok figyelmeztetés, zebrafestés után az illetékesek megunták a fi­gyelmeztetést, az ilyesféle for­galmi nevelést, és most keríté­seket szerelnek fel a tiltott he­lyekre. Olyan kerítéseket, ame­lyek nem rontják az állomástér építészeti összhangját, és jó szolgálatot is tesznek. Így van ez egyébként más nagyvárosok állomásai körül is. Ahol már az ingázók azt is megtanulták — ezeken a kerítéseken nem il­domos sem átmászni, sem átug­rani. Mert minden bizonnyal nem gátfutó versenyt készítenek elő, hanem gyalogos védelmet elősegítő közlekedést... (Szé­kedi Ferenc) HALLOTTA ? — ezzel a kérdéssel állít meg legtöbbször a szomszédasszony, s ha netán nem hallottam vol­na, hát sorolja a legújabb pletykákat. Képtelen, kósza hí­rek, kitalált mesék. Ő még csak hallotta, de akinek elmondja, az felkerekíti­­, már látta is, s a következő láncszem már meg is esküszik vakuljak meg, ha nem így vagy. A minap egy kó­sza hírnek jártam a végére. A legavatottabbtól érdeklődtem meg, mi a valóság. Aztán sorra visszakérdeztem a hír terjesztőit, és itt jött a meglepetés : egyi­kük sem emlékezett, kitől hal­lotta, de biztosan hallotta, mert beszélték. Azt hiszem, ha a hír­­továbbítást a pletykaterjesztőkre bíznák, nem lenne az a hírügy­nökség, amely az operativitás, gyorsaság tekintetében lépést tudna tartani velük .(Rebendics József) FOKOZNI AZ IGÉNYESSÉGET! Régebbi tapasztalat, hogy jól esik az embernek végigsétálni a székelyudvarhelyi Bethlen-ne­­gyed Virág sétányán és környé­kén, mert rend és tisztaság fo­gadja az arra járót. A járda, az út, a játszótér stb. azt igazolja, hogy a 2-es számú lakóbizott­sághoz tartozó harminc lépcső­ház lakói igyekeznek hozzájá­rulni ahhoz az állandó tiszta­sági tevékenységhez, amelyet a municipiumi tanács vezetősé­ge kezdeményezett. Céltuda­tos munkát végeznek, nem csu­pán a szervezett („kötelező“) akciókban vesznek részt. A la­kók igénylik a tiszta környezetet és a lakóbizottság vezetői fo­kozni kívánják ezt az igényessé­get. A sok szorgalmas lakó kö­zül ezúttal a Gidó Bálint, Gyar­­mathy Dezső és Németh Ferenc nevét említem meg, azzal a megjegyzéssel, hogy elképzelé­sük és munkájuk hosszú távon érvényesüljön, és követőkre­ ta­láljon. (Komoróczy György) 1., VASÁRNAP 1985. DECEM­B 2

Next