Hargita, 1986. december (19. évfolyam, 285-310. szám)

1986-12-02 / 285. szám

HATÁROZTAK, TELJESÍTETTÉK-E ? Esztendő során misz.einkben számos határozatot hoznak és mint annak rendje, módja, azo­kat a határozatokat írásban is rögzítik. A határozatok mindig szükségből születnek olyan ér­telemben, hogy mielőtt megfo­galmazásukra kerül a sor, mie­lőtt a demokratikus fórum jó­váhagyja, már jelentkezik az objektív követelmény. A fejlő­dés, az élet teremti meg a dön­téshozatal szükségességét s er­re a döntéshozatalra felkészül­nek. Számbaveszik azt is, hogy milyen erők, előfeltételek állnak rendelkezésükre, így pontosítják nem csupán a határozat tár­gyát, hanem azt is, hogy mikor­ra váltják valóra és ki az a sze­mély, esetleg személyek, aki (k) felel(nek) a végrehajtásért. Szóval a határozatok mindig jól átgondoltak, valós alapokra támaszkodnak. A végrehajtás azonban emberi viszonyulások függvénye olyan szempontból is, hogy nem csupán a határo­zat szövegében rögzített szemé­lyek hozzáállásától, hanem az egész közösségtől függ, de el­sősorban azoknak kell a moz­gató­rugónak lenniük, akiket a közösség kiemelt módon meg­bízott. Persze, ha a határozat írott szövege bekerül egy irattartóba s aztán kezdve a vezetőségtől és végezve a megbízott szemé­lyekkel, megfeledkeznek róla, akkor nyilvánvaló, hogy a vég­rehajtás elmarad vagy késedel­met szenved. Ezért is szükséges, hogy misz-eink vezetői is rend-­ szeresen megvizsgálják a hatá­rozatok valóraváltásának mi­kéntjét. Időnként elemezzék és ha úgy látják, hogy szükséges, figyelmeztessék a felelős sze­mélyeket, de ezen túlmenően határozottan intézkedjenek. Közeleg az év vége, amikor ismételten számba kell venni mi az, amit megvalósítottak, sike­reiket hogyan érték el, hogyan lehet - éppen a sikerekre ala­pozva - újabb célokat kitűzni, de azt is számba kell venni, hogy hol történt feledékenység, hanyagság, mert a határozato­kat végre kell hajtani, azokat az élet parancsoló szükségszerűsé­ge hozta létre, s ha nem válnak valósággá, hiányát érzi az egész munkaközösség. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJ­ETEK I AZ RKP HARGITA MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA XIX. évfolyam 285. (5286.) szám 1986. DECEMBER 2., KEDD Aro 50 báni Új aknát avattak Balánbányán ünnepeltek a bányászok az elmúlt hét végén Balánbányán. Hosszú-hosszú évek munkájá­nak gyümölcse ért be: elérték a várbükki bányamező 5-ös ak­nájának építői a tervezett al­só szintet. Készen áll a helyi­ek tudomása szerint az ország legmélyebb aknája, amelynek alsó szintje már a tengerszint­hez van közel. Mi a jelentősé­ge a közel tíz éves kemény munkával épült aknának ? Ne­héz azt most meghatározni. Az azonnali haszna, hogy lehető­séget jelent az 540-es szint a­­latti részek megkutatására, te­hát új bányamező kerül közel a kutatóknak. Szükség esetén egy második szállítási pontja lehet a Várbükknek. Részben tehát a perspektívát, részben meg a termelés azonnali hasznát is jelenti. Az ünnep persze ennél teljesebb, hiszen a hetvenes é­­vek közepe óta sok-sok bánya­ipari szakember munkája, küz­delme és öröme van benne. Az akna fúrásának megkezdéséhez majdnem félmillió köbméter földet kellett elhordani a hegy­ről, de előbb a rátelepedett er­dőt kellett kitermelni. Aztán jött az ásás nehéz munkája rend­kívüli körülmények között egy idő után. Mindezt Mihály Ist­ván brigádos (akit mindenki is­mer Balánbányán a helyiek sze­rint), korábban Májer Jakab (nyugalomba vonulásáig), majd Borovszki György vezetésével végezték el a munkálatra be­osztott lőmesterek, kotrók, s mindenféle szakmája a bányá­szatnak. Jelentett az építés né­hány országos jelentőségű új­donságot is. Az akna mélyítése során többféle módszert alkal­maztak a belső fal kiképzésére, ami új viszont, hogy a felvonó edények és kasok horgonyokkal kifeszített vezérlécek között fut­hatnak. Gyakorlatilag arról van szó, hogy az , akna fúrásával egyidőben beépült minden hasz­nos szerkezet is, s helyére ke­rült, végleges helyére a felvo­nógép. Dióhéjban ennyit a bá­nyászok házi ünnepéről, ami lám, országos jelentőségű meg­valósítás alkalma volt. Ésszerű beosztással, taka­­rékos adagolással kitelesz­tethető az állatállomány Állattenyésztési farmjaink­nak egy része nehéz télnek néz elébe. Az okokat ismerjük, ezt most fölösleges boncolgatni. E­­helyett keresni kell az útját­­módját hogyan lehet könnyíte­ni a helyzeten, hogyan lehet le­küzdeni a nehézségeket. A vá­lasz leegyszerűsítve az is lehet­ne: ésszerű beosztással, maxi­mális takarékossággal. Gyakor­latilag ez az egyetlen járható út, mert a takarmánypótlásra aligha lehet számítani, ami van azzal kell gazdálkodni, esetleg elenyésző mértékben beszerezhe­tő szeszgyári melléktermék vagy kukoricapaszta és kocsány. A csíkmenasági mtsz állatte­nyésztési farmja egyike azok­nak, amely a csíki és gyergyói testvérfarmokkal nagyjából a­­zonos helyzetben van. A szük­séges 3000 tonna széna helyett csupán 2000 tonnával rendel­keznek, a tervezett silómennyi­ségnek pedig 80 százaléka van (Folytatás a 3. oldalon) REBENDICS JÓZSEF Rendezvények az Egyesülés 68. évfordulója alkalmából Tegnap este a Csíkszeredai Szakszervezeti Művelődési Ház­ban szimpóziumot tartottak Er­dély Romániával való egyesü­lésének 68. évfordulója alkal­mából. A rendezvényen dr. Va­sile Arimia bukaresti, és Liviu Boar, Amaliu Cheţa, illetve Con­stantin Costea Csíkszeredai elő­adók méltatták a nagy egyesü­lés jelentőségét, szóltak a ro­mán nép történelmének jeles eseményeiről. Ezt követően a Concertino kamarazenekar, a Villanella női kórus és a me­gyei könyvtár versmondói ünne­pi műsorral léptek közönség elé. • Vasárnap és hétfőn a megye művelődési házaiban és­­ottho­naiban, iskoláiban, intézménye­iben és számos gazdasági egy­ségében tartottak rendezvénye­ket, ünnepi műsorokat, nyitottak meg könyvkiállításokat Erdély Romániával való egyesülése 68. évfordulója alkalmából. • A Csíkszeredai régi kórház­ban vasárnap megnyílt Tamás András marosvásárhelyi fotó­művész ingázókról készített ri­port-fotó kiállítása. A tárlat ké­peit vasárnap kivételével min­den nap 14—16 óra között a nagyközönség is megtekint­heti. • Vasárnap délelőtt a Csík­szeredai Transzilvánia filmszín­házban érdekes és hasznos fel­készítőn vettek részt a municí­­pium körzetének gépkocsiveze­tői, motorkerékpárosai, akik a téli időszakra vonatkozó tudni­valókat elevenítették fel az ott elhangzott előadások és vetített filmek segítségével. (Nagy P. Zoltán felvétele) Célirányos, hatékony intézkedéseket foganatosítottak a Vlahicai Vasipari Vállalatnál is..." A termelés­szervezési és korszerűsítési programokról Igényes törődéssel Az RKP KB-nál november 13- án tartott munkatanácskozáson pártunk főtitkára, Nicolae Ceauşescu elvtárs újólag nyo­­matékolta, hogy megkülönböz­tetett figyelmet kell fordítani a termelésszervezési és -korszerű­sítési programok maradéktalan végrehajtására. Most az első szakaszban szereplő intézke­dések finalizálásával párhuza­mosan egyre inkább előtérbe kell kerülnie a második szakasz megvalósításának, olyképpen, hogy 1988-tól kezdve azt mara­déktalanul gyümölcsöztethes­­sük. Ez megkövetelte a progra­mok felülvizsgálását, amire nem egy megyénkbeli vállalatban is sor került a nemrégiben lezaj­lott tervmegvitató közgyűlések alkalmával. Tény, hogy általá­ban kellő törődés és igyeke­zet mutatkozott az év elejétől eltelt időszakban, s ennek e­­redményeként jónéhány intéz­kedés végrehajtására a kitű­zött határidő előtt kerülhetett sor. Így például a székelyud­varhelyi Vegyipari Pótalkat­rész- és Matricagyárban a ter­melés-szervezési és -korszerűsí­tési intézkedéseknek jelentős szerepük volt a tervmutatók túl­szárnyalásában. Vagyis: bebi­zonyosodott, hogy a szóbanfor­­gó intézkedések hozzájárulnak a gazdasági tevékenység ered­ményesebbé tételéhez. Célirá­nyos, hatékony intézkedéseket ültettek életbe a Csíkszeredai Fafeldolgozó Vállalatnál, a Fa­kitermelő és Szállító Vállalat­nál, a Csíkszeredai Kötöttáru­­gyárnál, a vlahicai Vasipari Vállalatnál, a Csíkszeredai Sör-, Szesz-, Keményítő- és Borvíz Vállalatnál is, amelyek révén növekedett a munkatermelé­kenység, csökkentek egyes faj­lagos energia- és nyersanyag­fogyasztások stb. Hogy csak egyetlen példát említsünk: a Fakitermelő és Szállító Vállalat­nál a fakéreg komposztálási és őrlési technológiájának a töké­letesítése révén évi viszonylat­ban mintegy 400 ezer lejes ter­melési többletet valósíthatnak meg egyidejűleg a termelési (Folytatás a 3. oldalon) HECSER ZOLTÁN n­al, amikor a restség szem­­fi jelenséggel is párosul... )6 hónappal ezelőtt egyik tanárnő csizmát vitt a csík­­szeredai piac melletti cipőja­­vító műhelybe, festetni. Az egység az Ipari Termelő- és Szolgáltatási Vállalathoz tar­tozik. Meg is ígérték a mun­ka elvégzését időre, meg is mutatták a festéket, sőt, szo­kás szerint a csizmafestés á­­rát is felvasalták. S ezután megkezdődött a csúfos ka­nossza járatás. Amikor elő­ször ment az ügyfél a csiz­máért, azt mondták: három nap múlva. Mikor másodszor kopogtatott be, így válaszol­tak: azon a napon és a meg­előzőn „csak ügyvéd- és or­vosnőknek" dolgoztak. Egy hét múlva arra esküdtek, hogy még csak két nap türelem, mert „nem volt megfelelő fes­tékük" (?!) Summa summá­­rum, mikor az ügyfél hatod­szor kopogtatott be és vissza­kérte a csizmát valamint a festetés árát, sajnálkoztak, hogy ez igen körülményes, mert kérvényt kell beadni s majd a központban intézked­nek a negyven lejről. A vevő újabb érveire a megbízott, foghegyről oda is pöccintet­te: legfönnebb kifizeti a zse­béből a festés árát. Amikor az iszonyúan beporosodott csizmát pultra tették, valaki kiszólt a színfalak mögül a megbízottnak, így: „add visz­­sza neki a negyven lejjel e­­gyütt a csubukot is, amit a­­dott, hogy megfessük a csiz­mát." A vevő nyilván nem a­­dott „csubukot" s joggal té­telezte fel, hogy ezért nem­ festődött meg a csizma. De tekintsünk el ettől, és kérdez­zük meg: Hogyan, milyen meggondolások alapján me­részelhet egy kiszolgáló egy­ség beosztottja ilyen hangon beszélni az ügyféllel? Sajnálatos módon nem e­­gyedi esetről van szó, amikor a vásárlót, az ügyfelet úgy­mond palinak tekintik, s a hálapénz nagyságától teszik függővé annak kiszolgálását, megbecsülését. Nem is szólva a megfizetett munka silány, vagy késedelmes voltáról. A­­mit tapasztalván, indokkal tesszük fel ismételten a kér­dést: valóban, hogyan is ke­rül a csizma az asztalra ? ZÖLD LAJOS .

Next