Hargita, 1987. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1987-01-03 / 1. szám

ELŐREHALADÁSUNKBA VETETT HITTEL KÖSZÖNTÖTTÜK AZ ÚJ ÉVET Csík­szeredában (Folytatás az 1. oldalról) Kan­dr Balla Béla, a mentőál­lomás vezető orvosa, aki ezen a napon épp főgáldosi szolgá­latot teljesített a megyei kór­háznál, csak egyszer rendelt mentőt. Azt viszont Daradics Rózsika asszisztensnő is tudta, hogy az óesztendőn már sem a sürgősségin, sem az intenzív osztályon nem lehet segíteni ... Hanem ugyancsak kapkodták éjfél előtt a drótokat a szolgá­latos telefonisták a postaköz­pontban,­­ Bartók Enikő, Szép Matild és György Éva, akik e­­zer meg ezer jókívánságot to­vábbítottak a megyében és az országban . .. Hanem Szilveszterrel a Test­vériség sugárúton találkoztunk, és mi tagadás, eléggé el volt ázva, mivel eső permetezett s csupa latyak volt az út. Gyerünk be a vendéglátó iparba ! - ja­vasolta, de mi így feleltünk: már nélküled, mert a te időd lejárt! Ugyanis épp tizenkettőt ütött az ára, és megszólaltak a gyár­­dudák, és utcahosszán vidám társaságok üdvrivalgása hal­latszott. Ez már az új esztendő volt, amikor a kötöttárugyár kan­ti nőtte­rmében 270 pohár koccant össze, a gyár dolgozói sikerekben gazdag boldog új é­­vet kívántak egymásnak, csa­ládjaiknak. A talpalávalót u­­gyancsak a vállalat zenekara szolgáltatta. A közös munka és a közös ünneplés szép megnyil­vánulását érhettük tetten a me­gyeszékhely ezen pontján. De tucatnyi elegáns vendéglőben ünnepeltek együtt munkatársak, barátok, így a Bulevard­ban, a Flórában, a Fenyőben. Hanem „az öreg“ Hargita vendéglőben az ifjúság képviseltette magát, az ifjúsági turisztikai iroda szer­vezésében hatvan helyi és negy­vennyolc Argeşi-i fiatal mulatott kedvére, tudván azt is, hogy el­sején délben Tusnádfürdőn kell ebédelni, vacsorázni viszont már ismét itt a Hargitában, ahol Benedek Regina főszakácsnő „főztjét" újból megdicsérhetik. S most pedig lépjünk be a megyeszékhely legimpozánsabb vendéglátó egységébe, az új Hargita szálló éttermébe, ahol a megyei turisztikai hivatal szer­vezésében a helyiek mellett az ország különböző részeiből jöt­tek csoportok, emelték poharu­kat egy békés, boldog új esz­tendőre. De mi van a szülészeten ? Hat órája megszületett az új esztendő, de az első emberke még késik. De csak tíz percet! Mert Boros Éva főasszisztensnő rövidesen telefonálja: Stari Va­sile hat óra öt perckor látott napvilágot, az ő négy kiló hat­van dekájával. Örömmel és bizalommal kö­szöntötte hát Csíkszereda és az egész megye lakossága az új esztendőt, amelynek küszöbén pártunk főtitkárának, Nicolae Ceauşescu elvtársnak a nagy­szerű beszéde buzdított mind­nyájunkat újabb tettekre, az öt­éves terv második esztendejére eső feladatok példás teljesíté­sére, irányításával azon fáradoztak, hogy az idén is jó minőségű me­nü kerüljön a vendégek aszta­lára. A Küküllő szállodában, a­­hogyan ezt Márton Zsigmond igazgató elmondta, szintén a törzsvedégeké az elsőbbség, és a szálloda zenekara vala­mint a Népszínház egy csoport­ja — Szász M. Attila, Szász M. Mária, Nagy Zakariás Melinda — szórakoztatott. Néhány név itt is a személyzetből: Ruparcsics Katalin főszakácsnő, valamint Balom Margit, Pálfi Erzsébet, Bomber Ilona, Barabás Zoltán és Pethő József. A Park ven­déglőben a Horváth Dezső ve­zette zenekar muzsikált a mint­egy 110 főnyi közönségnek. A Bethlen negyedi vendéglőben 70 személy, többségükben kereske­delmi dolgozók gyűltek össze, hogy búcsúztassák az óévet. A műsort a Homoród vendéglő ze­nekara szolgáltatta. Az Ifjúsági Házban 140 fiatal gyűlt össze, hogy méltóképpen búcsúztassák 1986-ot és köszöntsék az új évet. Az Ifjúsági Ház népi ze­nekara húzta a talpalávalót Bí­ró Levente zenekarvezető irányí­tásával, a színjátszócsoport öt tagja pedig — Tamucza Hajnal, Tóth Vilma, Tamás Judit, József Jenő és Ádám Zoltán — valamint a Népszínház már fent említett csoportja és Szabó László klub­felelős biztosította a műsort, a felszolgálást pedig a szombat­­falvi vendéglő személyzete vé­gezte Krall József egységfelelős irányításával. Éjféltájban a je­lenlevők, a megye sok-sok ezer fiataljához hasonlóan, nagy ér­deklődéssel hallgatták meg Nicolae Ceauşescu elvtárs új­évi köszöntő beszédét és szilárd elhatározással megfogadták, hogy számukra, akárcsak a mu­­­nicípium valamennyi lakosa szá­mára, 1987 a teremtő munka ú­­jabb eredményes esztendeje lesz. Végül, de nem utolsósorban néhány szót a nyugdíjasokról is, akik bennsőséges, baráti lég­körben immár harmadik alka­lommal ültek össze szilveszte­rezni, saját maguk biztosították a felszolgálást, a műsort is­ fény van. A Salamon Ernő líce­um mögül szép kürtszó hallat­szik. A röntgenes ki tudja há­nyadszor kapcsolja be gépét a mai estén, éjszakán. Az esőtől tükör az­­ úttest, a járda. A szü­lészeten Barcs Vilma az óév u­­tolsó szülöttje. Fiú születésével kellene kezdődnie '87-nek —, jut eszembe nagyanyám szava, mert az jó jel ! Körútunk vége felé jár, szokatlan a csend : 23 óra 57 perc. A Bútorszövetgyár étkezdéjében mindenki pártfő­­titkárunk esztendő mérlegét megvonó, új irányvonalakat ki­jelölő beszédét hallgatja. A Mű­velődési Ház mellett valaki a Csendet játssza trombitán. Né­hány másodperc s már nem hal­lani, mert gyárkürtök hangja, óriási ujjongás zaja, petárdák pukkanása nyomja el a trombi­taszót, az erkélyekről csillag­szórók röpülnek, az úttesten fé­nyes, szikrázó évek alatt ölelkez­nek össze barátok és ismeretle­nek. Valaki a 46-os tömbház e­­lőtt igazi tűzkereket szerkesztett, már csak arra tudok figyelni, mikor gyújt meg vele valamit.,, Szerencse, szó sincs ilyesmiről... Megérkezett 1987 ! örömmel, bi­zalommal köszöntötték a gyer­­gyószentmiklósiak, akárcsak egy­mást az úton a sokaság. “Öröm­­mel fogadjuk az újat, de nem feledkezhetünk meg azokról sem, akik ott kellett legyenek az ö­­rök tüzek mellett, a város gyá­rainak, hőközpontjainak a szol­gálatosairól, a kórházak ügyele­teseiről és azokról sem, akik kel­lemessé tették mulatságainkat, vendéglátóinkról. A gyergyóiak­­nak egyébként jó jellel kezdő­dött az esztendő: Fehér Viola István nevű fiút hozott a világ­ra az esztendő első napján.­zetésével, a mechanikai műhely dolgozói, akiknek György Vil­mos mester irányítja munkáju­kat, eljöttek a préselt fafor­gácslemez-részleg képviselői is Traian Misan operatőrrel az é­­len. Képviseltette magát a több­­bi részleg is, úgy hogy valóban összeforrt családra emlékezte­tett a vidáman ünneplő társa­ság. Bizakodással, derűlátóan kezdték az új esztendőt a top­licai famunkások. Eddigi sike­reikre alapozzák optimizmusu­kat. Hatalmas ösztönzést jelent ezutáni munkájukhoz Nicolae Ceauşescu elvtárs újévi rádió- és televíziós üzenete, mely arra készteti valamennyiüket, hogy az 1987-es év első munkanapjától mindent megtegyenek tervelő­irányzataik ütemes teljesítéséért. Ifjúság az „öreg“ Hargitában... Bartók Enikő, Szép Matild és György Éva ezer meg ezer jó­kívánságot „kapcsoltak"... Székely­udtvarhelyen (Folytatás az 1. oldalról) kőségével ültek asztalhoz a mu­­nicípium dolgozói. A Matrica­­gyár, a Mezőgazdasági és Élel­miszeripari Gépgyár, a Ruhaipa­ri Vállalat, az Akarat kisipari szövetkezet — hogy csak néhá­nyat említsünk — az 1986-os év­ben is Székelyudvarhely és a megye élenjáró ipargazdasági egységeihez tartoztak, termé­keiket országszerte ismerik, sőt az ország határain túl is. A Hargita étteremben, amint azt Zajzon Ferenc egységfelelős elmondotta -120 személyre szá­mítottak, többnyire törzsvendé­gek, akik minden Szilvesztert itt töltnek. A szórakoztatást az egy­ség zenekara biztosította, köz­reműködött Zerkulo György, aki nemcsak mint zenész, hanem mint énekes is kiváló. Említsük meg a konyhai személyzetet, a­­kik Kovács B. Dénes főszakács Gyergyószent­miklóson A gyergyószentmiklósiak dere­kasan megküzdöttek 1986 fela­dóival, hisz nem egyszer kemény helytállást követelt ez tőlük. Az év utolsó éjszakáján, a számve­tések és tervek éjszakáján, ép­pen az odaadó munka tisztele­tet parancsoló esztendejétől bú­csúztak a Bútorszövetgyár étkez­déjében, a Maros szálloda már­ványtermében, a Tulipán boro­zóban, éppúgy mint a Maros vendéglő kifinomult ízléssel dí­szített termében és asztalai mel­lett. Ezeken a vendéglátó helye­ken szórakoztak azok, akik a nagyobb társaságot kedvelik, de az éjszakai város fényei, zajai elárulták, hogy mindenki talpon van. Pillanatképek a gyergyószent­­miklósi éjszakából: a gyermek­kórház ügyeletes­ irodájában Toplicén Az esztendőforduló emléke­zetes pillanata megint együtt találta a keménykez­ű toplicai fa man­kosókat, a galócási és gyergyóhodási részleg dolgo­zóit, a vágterek fadöntőit, hogy hagyományaikhoz híven, mint egy nagy család tagjai, közö­sen ünnepeljenek. A Fakitermelő és Feldolgozó Kombinát ünnepi díszbe öltö­zött étkezdéjében gyűltek ösz­­sze ezúttal is a famunkások. Nem hiányzott természetesen a vidék dísze, munkájuk tár­gya, a fenyőfa sem, mely csil­logó­­díszeivel valósággal be­töltötte a termet, meghatároz­ta az ünnep hangulatát. Jóba­rátok, kemény munkában edzett munkatársak ülték körül a dúsan megrakott ünnepi asztalt, hogy családtagjaikkal együtt ünne­peljenek. Pop Joan mester tá­voli vágtérről­ érkezett, s mun­katársaival már októberben tel­jesítette múlt évi tervét, ott volt Suciu Gheorghe, Székely István, Braic Dumitru, Oltean Viorel is, hogy a jól végzett munka tudatában magabizto­san köszöntsék az 1987-es esz­tendőt. Nem hiányoztak az ün­neplők közül a bútorgyáriak sem, Trif Viorel mester és Mol­dovan Ioan technikussal az é­­len 87 bútorasztalos szilveszte­rezett együtt, köztük Cotoi Ioan és Savu Violeta élmunkások. E­­gyütt ünnepeltek az új fűrész­gyár munkásai is Maris Hie­ve­től-egyig, akiknek nagy­­ szere­pük volt abban, hogy a Bánya­­vállalat hónapról-hónapra rend­szeresen többet termelt az elő­irányzottnál. Persze, hiányos ez a felsorolás, végeredményben a munkaközösség minden tagjá­nak neve ide kívánkozna. Szilveszterkor aztán azt is be­bizonyították ezek a dolgos bá­nyászok, hogy mulatni, közösen szórakozni is jól tudnak. Reg­gelig zengett a Bányászklub ét­kezdéje a vidám nótaszótól, a jóízű nevetéstől. A bányászfiatalok Marosion szilvesztereztek, mások a her­tescsárdában búcsúztattak óévet. Nyilván, ezúttal nem termékekkel. A helyszín vál­hatott, de a jókedv azonos mindenhol, a balánbányai a nyászok egységesen­ hagyomá­nyos köszöntésükkel, a Jó sze­rencsével köszöntötték az 1987- es esztendőt, s azzal a szilárd elhatározással, hogy idén is folytatódnak korábbi sikereik. Kitartó igyekezetüket kiapadha­­tatlanul táplálja pártunk fő­titkárának, köztársaságunk el­nökének újévi üzenete. Tudósítottak : ÁDÁM ZOLTÁN, BAJNA GYÖRGY, CONDRAT IULIU, FERENCZ IMRE, KRISTÓ TIBOR, ŞANDRU ILIE Fotó : NAGY P. ZOLTÁN , Dragon Gheorghe bejelenti a hat indulását .. A toplicaiak is lelkes hangulotbon ünnepeltek Balánbányán 240 ünneplőbe öltözött ba­­lánbányai bányász gyűlt össze az ünnepi díszben pompázó he­lyi bányászétkezdében, hogy jó hangulatban, vidáman búcsúz­tassa az óévet, köszöntse az új esztendőt. Mert a bányászok nemcsak dolgozni, szépen tud­nak ünnepelni is. Szorgalmuk bizonyságaként elegendő meg­­említenünk, hogy tavaly mintegy 35 tonna színrezet és több mint 7000 tonna rézércet termeltek ki előirányzataikon felül, s így je­lentősen túlszárnyalták értékter­vüket. Jó érzés erről beszélni a fehér asztal mellett is, jó érzés, mert a sikerek számbavétele mindig erőt ad az új, a meg­növekedett feladatok elvégzé­séhez. Elégedett, magabiztos bá­nyászok ülték körül az ünnepi asztalt. Ott volt közöttük Irinc­a Constantin, Enache Nicolae, Ma­xim Dumitru, Ilinca Dumitru, Tache Angh­ei, Ifrim Virgil, Bar­­bulescu Ioan, Bara Sándor, Ba­­cu Gheorghe, — részlegvezetők, brigádosok, élbányászok egy­

Next