Hargita, 1987. augusztus (20. évfolyam, 180-205. szám)
1987-08-01 / 180. szám
TUDOMÁNYOS HORIZONT A ROBOTOKRÓL egyre többet beszélnek manapság és nem véletlenül: ebben az embert segítő gépezetben a mechanika és elektronika nyújtotta műszaki lehetőségek igen szerencsésen találkoznak a rugalmas technológiák által lehetővé tett gyors termékváltásokkal és így a gazdasági érdekekkel. A robotizálás folyamatában világszerte jól érezhető tendenciák, különülnek el. • AZ ANDROID AKTÓL A ROBOTIG • A NÉVADÓ CAPEK • HÁROM GENERÁCIÓ • TANULMÁNYOK, FELMÉRÉSEK • TÍZ MILLIÓ KÉTEZERBEN ? • FELKÉSZÜLNI A FOGADÁSRA • tíz különböző meghatározása van és ahogyan tökéletesednek a szerkezetek, úgy változnak a meghatározások is, az egyszerű mechanikai és mechanikus megfogalmazásokról áttérve a rendszerelméleti elvekre és leírásokra. A robotokat az előbb említett „nemzedékesdin“ kívül sok-sok szempont alapján osztályozzák : mozgási szabadságuk foka, a karok rendszere stb. éppen úgy szóba jön, mint az a tény, hogy milyenek a szervomechanizmusai : pneumatikusak, hidraulikusak, avagy elektromosak. Ez utóbbiak egyébként a legerősebbek, de a legdrágábbak is, és karbantartásuk is költséges — átlagáruk mai árfolyamon mintegy 80 000 dollár. Az ENSZ egyik műszaki-fejlesztési részlegének a felkérésére két éves nemzetközi tanulmány készült a világszerte működő robotokról, de még ez a tanulmány is csak hozzávetőleg tudta felbecsülni magát a robotszámot: állítólag 1981-ben 30 000, 1982-ben 39 000, 1985-ben 50 000 robot működött világszerte, és ha az említett növekedési rátával számolnak, akkor a robotok száma az ezredfordulóra elérheti a 10 milliót (1990-re pedig már az 1 milliót). Az átlagszámok szóródása azonban igen nagy és szélsőséges értékeket takar. Az adatok elsősorban Japán, az Egyesült Államok, Svédország, az NSZK, Anglia és Franciaország adataira támaszkodnak, noha a legutóbbi nemzetközi robotikai tanulmányokban már ott szerepelnek a szocialista országok is, jelenleg összesen mintegy 30 ezer robottal. A robotok felhasználásának ezek a vizsgálatai sok-sok adatot felölelnek: felméréseket készítettek a robotok és a munkaerő viszonyáról, éppúgy, mint a robotok iparáganként megjelenéséről stb. Mit tudnak a robotok ? Nemrég közöltek egy átfogó tanulmányt japán szakemberek, amelyben 18 robottípust elemeznek és ebből fogalmat alkothatunk képességeikről is : ami a megterhelést illeti, a robotok lehetnek kicsik (5—20 kg tömegű alkatrészeket képesek cipelni), közepesek (maximum 100 kg lehet a megterhelésük) és nagyok (a maximális tömegű alkatrész 1000 kg lehet); a robotoknak az a távolsága, amelyről „megkaparinthatják az alkatrészt, néhány centiméterről kb. 3 méterig változhat; mozgási szabadságfokaik 2—6 között váltakoznak, több mint 50 százalékuknak azonban hat van ; a robotoknak mintegy 80 százalékát számítógép vezérli (ezen belül pedig 50 százalékukat mikroproceszszor), memória-kapacitásuk elmegy egészen négy kilooktettig és úgynevezett tanulástípusú programjaik vannak: a robotok 60 százalékának hidraulikus meghajtása van, mintegy 30 százalékuk pedig egyenáramú szervomeghajtásokat használ stb. Hol alkalmaznak ma ipari robotokat ? Mindenütt, ahol sok munkadarabot kell rövid idő alatt megmozgatni, ahol ártalmas közegben kell dolgozni, ahol ugyanazt a monoton munkát a gép pontosabban elvégzi stb. És ha robotokra gondolunk, nem kell föltétlenül a sci-fi történetekből, no meg a csillagok háborújából előbukkanó robotformákra gondolnunk. Alakjuk gyakran teljesen eltér az „emberszabástól“, a lényeg viszont, hogy a munka, amelyet végeznek, nagyon is emberszabású. Hazánkban a tudományos és műszaki fejlesztés programja nagy hangsúlyt helyez az ipari robotok elterjesztésére, természetesen nem mindenütt, hanem azokban az iparágakban, amelyek ezt megkövetelik és amelyek fel vannak készülve fogadásukra. Mert gépi segítőink ugyanis teljesen más munkaszervezést és más E gy kis robottörténelem : az első próbálkozások automaták megépítésére mintegy 2300 évvel ezelőttre tehetők. Architas volt a konstruktőr, majd alexandriai Heron nevét jegyzi fel a tudománytörténelem. Az első androidokat, vagyis emberhez hasonló automatákat a reneszánsz idején készítették és ki más végezhetett volna itt is úttörő munkát, mint Leonardo da Vinci. A XVIII. században a francia J. de Vaucanson és a svájci P. Droz és Lisson voltak azok, akiknek önműködő gépeit megcsodálták. Noha a mesterséges lények fogalma, leírása nem csupán a műszaki szövegekben, hanem az irodalomban is többször megjelent (gondoljunk csupán Goethe Faustjára) mégis 1920- ig kellett várni, amíg ezek a szerkezetek megtalálták mai nevüket. A névadó nem volt más, mint a neves cseh író, Karel Capek, és a név a munkát, még pontosabban nehéz munkát, a nyelvünkben is így elterjedt robot, robotos fogalmakat megalapozó szláv szóból eredt. Az első korszerű, robot típusú berendezést, a Televoxot az amerikai J. Weasley készítette 1927- ben (Pittsburg, Westinghouse), az első ipari robot pedig 1961-ben állt munkába az amerikai General Motors mammutcégnél. Ezután egyre több helyen jelentek meg a robotok, egyszerű mozgásokat végezve. Ezeket manapság már nem is tartják robotoknak, hanem manipulátoroknak. Leggyakrabban teleszkópikus karral vannak ellátva, két vagy három irányban képesek elmozdulni és elsősorban anyagmozgatásban lehet használni őket. A hetvenes évek elején jelentek meg és álltak munkába az „igazi“ robotok, amelyek már programozhatók: az első nemzedékbelieknek nem volt kapcsolatuk a külvilággal, nem voltak érzékelőik, az előírt programot hajszálpontosan végrehajtották, viszont ha egy kis zavar következett be menetközben , például egy munkadarab véletlenül elfordult, a robot tovább próbálta végezni a maga monoton munkáját, természetesen eredmény nélkül. A hetvenes évek végén megjelent és a gyárakba belépett második generációs robotok már „látás“ és „tapintás“ útján voltak képesek érintkezni a külvilággal, a robot ez esetben a látott képet vagy a kitapintott helyzetet összehasonlította a memóriájában tárolttal, persze, az eltérések itt sem lehettek olyan nagyok. A nyolcvanas évek közepétől már egyre többet beszélnek a harmadik generációs robotokról is, ezek képesek több úton-módon információt szerezni a környezetükből és bizonyos kérdésekben önállóan dönteni. Ahogyan előretörtek a robotok, úgy gyarapodtak különböző műszaki megoldásaik és úgy tartottak egyre több nemzetközi konferenciát rendszerezésükre. Csak az ipari robotnak legalább műszaki infrastruktúra hátteret igényelnek... MŰKRISTÁLYOK A LÉZERTECHNIKÁBAN A Szovjetunió Tudományos Akadémiája mellett működő Általános Fizikai Intézet tudósainak sikerült olyan műkristályokat előállítaniuk, amelyek növelik a lézerek teljesítményét — jelenti a TASZSZ, megjegyezve, hogy az ilyen úton előállított új generációs műszereknek nincs párjuk a nemzetközi gyakorlatban. A lézertechnika fejlődését gátoló tényezők egyike a viszonylag alacsony — körülbelül 3 százalékos — teljesítmény. A szovjet intézetben előállított műkristályokat használó műszerek teljesítménye elérheti a 10 százalékot is. NÖVÉNYVÉDELMI VÍRUS-DIAGNOSZTIKULÁS Statisztikai szempontból legnagyobb részben a vírusok okozta betegségek felelősek a mezőgazdasági és kertészeti termelésben elkönyvelt veszteségekért. A kórokozók gyors felismerése lehetővé teszi a kártevők elleni szerek és eljárások késedelem nélküli megállapítását. Egy francia cég jelenleg „diagnosztikai készletet“ kísérletez ki a gyümölcsfákat, szőlőt, cukorrépát és egyes erdei gyümölcsöket támadó vírusok azonosítására. Eddig több mint 15 víruskategóriát sikerült identifikálni, s a rendszer szerzői remélik, hogy sikerül azt kiterjeszteniük más kultúrákra is — írja a Le Nouvel Economiste. HIPOTÉZIS Egyelőre részleges igazolást eredményező kutatásokkal nemrég ismét forgalomba került Carrnsa Smith brit vegyész század eleji vitatott hipotézise arra vonatkozóan, hogy milyen környezetben jelentek meg a földi élet eredőjének számító első szervesmolekula csoportok. Carinsa Smith azt álította — írja a L'Espresso című olasz folyóirat —, hogy az óceán vizének visszahúzódása után bolygónk bizonyos területeiről, függetlenül a kedvezőtlen geofizikai körülményektől, az atmoszféra oxigénhiányától és a rendkívül magas hőmérséklettől, az agyagban komplex molekuláris struktúrák alakultak ki. Elsősorban azért, mert az agyag kiváló katalizátor, amely a 10.000-szeresére is felgyorsíthatja szerves reakciók sebességét. Ezen kívül az agyagban található radioaktív elemek hozzájárultak a vegyi átalakulásokhoz szükséges egyenletesen magas hőmérséklet fenntartásához. Az anyag fizikájával kapcsolatos legutóbbi kutatások szintén bebizonyították hogy az agyagkristályok rétegesen újratermelődnek anélkül, hogy valamelyik rétegnek is módosulna a mértani struktúrája. Ezek az „elméletek“ egyfajta „mintát" képezhettek a belsejükben meglévő szerves molekuláknak, „rákényszerítve“ őket, hogy azonos struktúrában sorakozzanak fel, molekuláris láncot alkotva. Pillanatnyilag csak hipotézis ez, amit egyes szakemberek érdekelnek, de ugyanakkor merésznek tartanak FILM TENGERALATTI VULKÁNKITÖRÉSEKRŐL Jacques Cousteau kutatónak és legénységének négy napos megfigyelések eredményeként sikerült lefilmezni és fényképezni — első ízben — egy tengeralatti vulkán kitörését. A 48 méterrel tengerszint alatt elhelyezkedő dél-csendes-óceáni MacDonaldról van szó. AIDS-KUTATÁSOK Robert Gallo amerikai orvos, aki a szerzett immunhiányos tünetegyüttes vírusát felfedezte, újból derűlátóan nyilatkozott a betegség ellenszerének megtalálásáról. A santanderi (Spanyolország) nemzetközi AIDS-kongresszuson az amerikai kutató hangsúlyozta, hogy az emberi szervezet a HIV-1 vírus különböző változataitól fertőződhet meg. A más kutatók által felfedezett HIV—2 vírusról úgy nyilatkozott, hogy az csak nagyon enyhe immunhiányt okoz és csak elvétve fordul elő Afrika nyugati partjain. AZ ELSŐ LENGYEL CIKLOTRON A krakkói Atomfizikai Intézetben működésbe helyezték az első lengyel ciklotront. A ciklotronnal, amely a fénysebességig gyorsítja fel a részecskék mozgását, orvosi rendeltetésű izotópok is előállíthatók. FESTŐDÉS ROBOT Kínában elkészült a PJ—1 típusú festődés robot első négy példánya, amelyet a termelésben alkalmaznak. A számítógép által vezérelt multifunkcionális robotot egy gépkocsigyárban kísérletezték ki. a Heffl 5cN, 1987. AUGUSZTUS 2 A Maros megyei lapok a hazai kriobiológia (a krio- előtag a mélyhűtésre vonatkozik) nagy sikereként jelentették be : első ízben sikerült hazánkban a marosvásárhelyi Szarvasmarhatenyésztő Kísérleti Állomáson világra hozni fagyasztásos embrióátültetés útján egy borjút. Megsiületett az első Iko-torjú! Háttérmagyarázatért hadd lapozzunk kissé vissza lapunk kollekciójában. 1986 októberében jelent meg Fókuszinterjúnk dr. Tiboldi István állatorvossal, a Hargita megyei szaporodásbiológiai és fajtafeljavító hivatal igazgatójával, amelyben beszélgetőpartnerünk a következőket mondotta : „Rövid távú álmaink között szerepel az embrioátültetés, úgy véljük, hogy két éven belül megyénkben is meghonosítható a módszer : az anyaállatnál szuperovulációt idézve elő, egyszerre több petesejt érik meg, a mesterséges megtermékenyítés során pedig több is termékenyül meg. Ezeket kimosva befogadó, úgynevezett recipiens anyákba lehet átültetni, így a kisebb értékű anyaállatok is használhatók, kihordhatják a magzatot.. Nos, Marosvásárhelyen éppen ez történt. Az igazi anyát, a Perla nevű tehenet hormonkezelésnek vetették alá, majd mesterségesen megtermékenyítették. A megtermékenyítést követő hetedik napon nem sebészeti úton gyűjtötték össze az embriókat, majd egy órán át inkubátorban nevelték és ezután —196 C fokon folyékony nitrogénbe fagyasztották, persze, különleges berendezések segítségével. 112 napos tárolás után a kísérleti állomás embrióbankjából egy embriót — amely megőrizte a fagyasztás pillanatában lévő hét napos korát — kifagyasztották, és sebészeti úton átültették a fogadó tehén, a Diana méhébe, amely minden komplikáció nélkül véghezvitte a vemhességet és rendes időre világra hozta a borjút. A GER nevű román pirostarka borjúnak, az első krioborjúnak tehát meglehetősen bonyolult a családfája: igazi anyja a Perla nevű tehén, apja pedig a Sir nevű bika, befogadó, „mostoha“ anyja viszont a Diana névre hallgató tehén, amely minden további nélkül szoptatja. Azonnali embrióátültetéssel — tehát fagyasztásos tartósítás nélkül — már született borjú Marosvásárhelyen (1978- ban a Muza nevű), ám Ger az első, amely kombinált kriobiológiai és mikrosebészeti technika alkalmazásával jött a világra. A siker megalapozói között ott találni állatorvosokat éppenúgy, mint vegyészeket, biológusokat és állattenyésztési technikusokat is. Hogy miért fontos ez a módszer a fajtafeljavítás szempontjából, elegendő, ha rápillantunk megismételt interjúrészletünkre : az ilyenszerű módszerek kimondottan meggyorsítják a szelekciós és fajtafeljavító munkát. Nem véletlen tehát, hogy megyénkben is jelentős erőfeszítéseket tesznek hasonló módszerek mielőbbi alkalmazásáért. Az oldalt szerkeszti: SZÉKEDI FERENC