Hargita, 1987. augusztus (20. évfolyam, 180-205. szám)

1987-08-01 / 180. szám

TUDOMÁNYOS HORIZONT A ROBOTOKRÓL egyre többet beszélnek manapság és nem véletlenül: ebben az em­bert segítő gépezetben a mechanika és elekt­ronika nyújtotta műszaki lehetőségek igen szerencsésen találkoznak a rugalmas tech­nológiák által lehetővé tett gyors termékvál­tásokkal és így a gazdasági érdekekkel. A robotizálás folyamatában világszerte jól érez­hető tendenciák, különülnek el. • AZ ANDROID AKTÓL A ROBOTIG • A NÉVADÓ CAPEK • HÁROM GENERÁCIÓ • TANULMÁNYOK, FELMÉRÉSEK • TÍZ MIL­LIÓ KÉTEZERBEN ? • FELKÉSZÜLNI A FO­GADÁSRA • tíz különböző meghatározása van és ahogyan tökéletesednek a szerkezetek, úgy változnak a meghatározások is, az egyszerű mechanikai és mechanikus megfogalmazásokról áttérve a rend­szerelméleti elvekre és leírásokra. A robotokat az előbb említett „nemzedékes­­din“ kívül sok-sok szempont alapján osztályoz­zák : mozgási szabadságuk foka, a karok rend­szere stb. éppen úgy szóba jön, mint az a tény, hogy milyenek a szervomechanizmusai : pneu­matikusak, hidraulikusak, avagy elektromosak. Ez utóbbiak egyébként a legerősebbek, de a leg­drágábbak is, és karbantartásuk is költséges — átlagáruk mai árfolyamon mintegy 80 000 dol­lár. Az ENSZ egyik műszaki-fejlesztési részlegé­nek a felkérésére két éves nemzetközi tanul­mány készült a világszerte működő robotokról, de még ez a tanulmány is csak hozzávetőleg tudta felbecsülni magát a robotszámot: állító­lag 1981-ben 30 000, 1982-ben 39 000, 1985-ben 50 000 robot működött világszerte, és ha az em­lített növekedési rátával számolnak, akkor a ro­botok száma az ezredfordulóra elérheti a 10 milliót (1990-re pedig már az 1 milliót). Az át­lagszámok szóródása azonban igen nagy és szél­sőséges értékeket takar. Az adatok elsősorban Japán, az Egyesült Államok, Svédország, az NSZK, Anglia és Franciaország adataira támasz­kodnak, noha a legutóbbi nemzetközi robotikai tanulmányokban már ott szerepelnek a szocia­lista országok is, jelenleg összesen mintegy 30 ezer robottal. A robotok felhasználásának ezek a vizsgálatai sok-sok adatot felölelnek: felmé­réseket készítettek a robotok és a munkaerő viszonyáról, éppúgy, mint a robotok iparágan­ként megjelenéséről stb. Mit tudnak a robotok ? Nemrég közöltek egy átfogó tanulmányt japán szakemberek, amely­ben 18 robottípust elemeznek és ebből fogalmat alkothatunk képességeikről is : ami a megterhe­lést illeti, a robotok lehetnek kicsik (5—20 kg tömegű alkatrészeket képesek cipelni), közepe­sek (maximum 100 kg lehet a megterhelésük) és nagyok (a maximális tömegű alkatrész 1000 kg lehet); a robotoknak az a távolsága, amelyről „megkaparinthatják az alkatrészt, néhány centi­méterről kb. 3 méterig változhat; mozgási sza­badságfokaik 2—6 között váltakoznak, több mint 50 százalékuknak azonban hat van ; a robotok­nak mintegy 80 százalékát számítógép vezérli (ezen belül pedig 50 százalékukat mikroprocesz­­szor), memória-kapacitásuk elmegy egészen négy kilooktettig és úgynevezett tanulástípusú prog­ramjaik vannak: a robotok 60 százalékának hidraulikus meghajtása van, mintegy 30 száza­lékuk pedig egyenáramú szervomeghajtásokat használ stb. Hol alkalmaznak ma ipari robotokat ? Min­denütt, ahol sok munkadarabot kell rövid idő alatt megmozgatni, ahol ártalmas közegben kell dolgozni, ahol ugyanazt a monoton munkát a gép pontosabban elvégzi stb. És ha robotokra gondolunk, nem kell föltétlenül a sci-fi törté­netekből, no meg a csillagok háborújából elő­bukkanó robotformákra gondolnunk. Alakjuk gyakran teljesen eltér az „emberszabástól“, a lényeg viszont, hogy a munka, amelyet végez­nek, nagyon is emberszabású. Hazánkban a tudományos és műszaki fejlesz­tés programja nagy hangsúlyt helyez az ipari robotok elterjesztésére, természetesen nem min­denütt, hanem azokban az iparágakban, ame­lyek ezt megkövetelik és amelyek fel­­ vannak készülve fogadásukra. Mert gépi­­ segítőink ugyanis teljesen más munkaszervezést és más E­ gy kis robottörténelem : az első próbálko­zások automaták megépítésére mintegy 2300 évvel ezelőttre tehetők. Architas volt a konstruktőr, majd alexandriai Heron ne­vét jegyzi fel a tudománytörténelem. Az első androidokat, vagyis emberhez hasonló automa­tákat a reneszánsz idején készítették és ki más végezhetett volna itt is úttörő munkát, mint Leonardo da Vinci. A XVIII. században a fran­cia J. de Vaucanson és a svájci P. Droz és Lis­­son voltak azok, akiknek önműködő gépeit meg­csodálták. Noha a mesterséges lények fogalma, leírása nem csupán a műszaki szövegekben, ha­nem az irodalomban is többször megjelent (gon­doljunk csupán Goethe Faustjára) mégis 1920- ig kellett várni, amíg ezek a szerkezetek meg­találták mai nevüket. A névadó nem volt más, mint a neves cseh író, Karel Capek, és a név a munkát, még pontosabban nehéz munkát, a nyelvünkben is így elterjedt robot, robotos fo­galmakat megalapozó szláv szóból eredt. Az el­ső korszerű, robot típusú berendezést, a Tele­­voxot az amerikai J. Weasley készítette 1927- ben (Pittsburg, Westinghouse), az első ipari ro­bot pedig 1961-ben állt munkába az amerikai General Motors mammutcégnél. Ezután egyre több helyen jelentek meg a robotok, egyszerű mozgásokat végezve. Ezeket manapság már nem is tartják robotoknak, hanem manipulátorok­nak. Leggyakrabban teleszkópikus karral vannak ellátva, két vagy három irányban képesek el­mozdulni és elsősorban anyagmozgatásban lehet használni őket. A hetvenes évek elején jelentek meg és álltak munkába az „igazi“ robotok, a­­melyek már programozhatók: az első nemze­dékbelieknek nem volt kapcsolatuk a külvilág­gal, nem voltak érzékelőik, az előírt programot hajszálpontosan végrehajtották, viszont ha egy kis zavar következett be menetközben , pél­dául egy munkadarab véletlenül elfordult, a ro­bot tovább próbálta végezni a maga monoton munkáját, természetesen eredmény nélkül. A hetvenes évek végén megjelent és a gyárakba belépett második generációs robotok már „látás“ és „tapintás“ útján voltak képesek érintkezni a külvilággal, a robot ez esetben a látott képet vagy a kitapintott helyzetet összehasonlította a memóriájában tárolttal, persze, az eltérések itt sem lehettek olyan nagyok. A nyolcvanas évek közepétől már egyre többet beszélnek a harma­dik generációs robotokról is, ezek képesek több úton-módon információt szerezni a környezetük­ből és bizonyos kérdésekben önállóan dönteni. Ahogyan előretörtek a robotok, úgy gyarapod­tak különböző műszaki megoldásaik és úgy tar­tottak egyre több nemzetközi konferenciát rend­szerezésükre. Csak az ipari robotnak legalább műszaki infrastruktúra hátteret igényelnek... MŰKRISTÁLYOK A LÉZERTECHNIKÁBAN A Szovjetunió Tudományos Akadémiája mellett működő Általános Fizikai Intézet tu­dósainak sikerült olyan mű­­kristályokat előállítaniuk, a­­melyek növelik a lézerek tel­jesítményét — jelenti a TASZSZ, megjegyezve, hogy az ilyen úton előállított új ge­nerációs műszereknek nincs párjuk a nemzetközi gyakor­latban. A lézertechnika fej­lődését gátoló tényezők egyike a viszonylag alacsony — kö­rülbelül 3 százalékos — telje­sítmény. A szovjet intézetben előállított műkristályokat használó műszerek teljesít­ménye elérheti a 10 százalé­kot is. NÖVÉNYVÉDELMI VÍRUS-DIAGNOSZTIKULÁS Statisztikai szempontból legnagyobb részben a vírusok okozta betegségek felelősek a mezőgazdasági és kertészeti termelésben elkönyvelt vesz­teségekért. A kórokozók gyors felismerése lehetővé teszi a kártevők elleni szerek és el­járások késedelem nélküli megállapítását. Egy francia cég jelenleg „diagnosztikai készletet“ kísérletez ki a gyü­mölcsfákat, szőlőt, cukorré­pát és egyes erdei gyümölcsö­ket támadó vírusok azonosí­tására. Eddig több mint 15 víruskategóriát sikerült iden­tifikálni, s a rendszer szerzői remélik, hogy sikerül azt ki­terjeszteniük más kultúrákra is — írja a Le Nouvel Eco­nomiste. HIPOTÉZIS Egyelőre részleges igazolást eredményező kutatásokkal nemrég ismét forgalomba ke­rült Carrnsa Smith brit ve­gyész század eleji vitatott hi­potézise arra vonatkozóan, hogy milyen környezetben je­lentek meg a földi élet ere­dőjének számító első szerves­molekula csoportok. Carinsa Smith azt álította — írja a L'Espresso című olasz folyó­irat —, hogy az óceán vizé­nek visszahúzódása után boly­gónk bizonyos területeiről, függetlenül a kedvezőtlen geofizikai körülményektől, az atmoszféra oxigénhiányától és a rendkívül magas hőmér­séklettől, az agyagban komp­lex molekuláris struktúrák a­­lakultak ki. Elsősorban a­­zért, mert az agyag kiváló katalizátor, amely a 10.000-szeresére is felgyorsíthatja szerves reakciók sebességét. Ezen kívül az agyagban ta­lálható radioaktív elemek hozzájárultak a vegyi átala­kulásokhoz szükséges egyen­letesen magas hőmérséklet fenntartásához. Az anyag fi­zikájával kapcsolatos legutób­bi kutatások szintén bebizo­­nyították hogy az agyagkristá­lyok rétegesen újratermelőd­nek anélkül, hogy valamelyik rétegnek is módosulna a mértani struktúrája. Ezek az „elméletek“ egyfajta „min­tát" képezhettek a belsejük­ben meglévő szerves moleku­láknak, „rákényszerítve“ ő­­ket, hogy azonos struktúrá­ban sorakozzanak fel, mo­lekuláris láncot alkotva. Pil­lanatnyilag csak hipotézis ez, amit egyes szakemberek ér­dekelnek, de ugyanakkor me­résznek tartanak FILM TENGERALATTI VULKÁNKITÖRÉSEKRŐL Jacques Cousteau kutatónak és legénységének négy napos megfigyelések eredményeként sikerült lefilmezni és fényké­pezni — első ízben — egy ten­geralatti vulkán kitörését. A 48 méterrel tengerszint alatt elhelyezkedő dél-csendes-óce­­áni MacDonaldról van szó. AIDS-KUTATÁSOK Robert Gallo amerikai or­vos, aki a szerzett immun­hiányos tünetegyüttes vírusát felfedezte, újból derűlátóan nyilatkozott a betegség ellen­szerének megtalálásáról. A santanderi (Spanyolország) nemzetközi AIDS-kongresszu­­son az amerikai kutató hang­súlyozta, hogy az emberi szer­vezet a HIV-1 vírus külön­böző változataitól fertőződhet meg. A más kutatók által fel­fedezett HIV—2 vírusról úgy nyilatkozott, hogy az csak na­gyon enyhe immunhiányt o­­koz és csak elvétve fordul elő Afrika nyugati partjain. AZ ELSŐ LENGYEL CIKLOTRON A krakkói Atomfizikai In­tézetben működésbe helyezték az első lengyel ciklotront. A ciklotronnal, amely a fényse­bességig gyorsítja fel a ré­szecskék mozgását, orvosi ren­deltetésű izotópok is előállít­hatók. FESTŐDÉS ROBOT Kínában elkészült a PJ—1 típusú festődés robot első négy példánya, amelyet a termelés­ben alkalmaznak. A számító­gép által vezérelt multifunk­cionális robotot egy gépkocsi­gyárban kísérletezték ki. a H­effl 5cN, 1987. AUGUSZTUS 2 A Maros megyei lapok a hazai kriobiológia (a krio- előtag a mély­­hűtésre vonatkozik) nagy sikereként jelentették be : első ízben sikerült hazánkban a marosvásárhelyi Szarvasmarhatenyésztő Kísérleti Ál­lomáson világra hozni fagyasztásos embrióátü­ltetés útján egy borjút. Megsiületett az első Ik­o-torjú! Háttérmagyarázatért hadd lapozzunk kissé vissza la­punk kollekciójában. 1986 ok­tóberében jelent meg Fókusz­­interjúnk dr. Tiboldi István állatorvossal, a Hargita me­gyei szaporodásbiológiai és fajtafeljavító hivatal igazgató­jával, amelyben beszélgető­partnerünk a következőket mondotta : „Rövid távú ál­maink között szerepel az emb­­rioátü­ltetés, úgy véljük, hogy két éven belül megyénkben is meghonosítható a módszer : az anyaállatnál szuperovulá­ciót idézve elő, egyszerre több petesejt érik meg, a mester­séges megtermékenyítés során pedig több is termékenyül meg. Ezeket kimosva befoga­dó, úgynevezett recipiens a­­nyákba lehet átültetni, így a kisebb értékű anyaállatok is használhatók, kihordhatják a magzatot.. Nos, Marosvásárhelyen ép­pen ez történt. Az igazi anyát, a Perla nevű tehenet hormon­­kezelésnek vetették alá, majd mesterségesen­­ megterméke­nyítették. A megtermékenyí­tést követő hetedik napon nem sebészeti úton gyűjtötték össze az embriókat, majd egy órán át inkubátorban nevelték és ezután —196 C fokon folyé­kony nitrogénbe fagyasztot­ták, persze, különleges beren­dezések segítségével. 112 napos tárolás után a kísérleti állomás embrióbank­jából egy embriót — amely megőrizte a fagyasztás pilla­natában lévő hét napos korát — kifagyasztották, és sebésze­ti úton átültették a fogadó te­hén, a Diana méhébe, amely minden komplikáció nélkül véghezvitte a vemhességet és rendes időre világra hozta a borjút. A GER nevű román piros­tarka borjúnak, az első krio­­borjúnak tehát meglehetősen bonyolult a családfája: igazi anyja a Perla nevű tehén, apja pedig a Sir nevű bika, befogadó, „mostoha“ anyja vi­szont a Diana névre hallgató tehén, amely minden további nélkül szoptatja. Azonnali embrióátültetéssel — tehát fagyasztásos tartósí­tás nélkül — már született borjú Marosvásárhelyen (1978- ban a Muza nevű), ám Ger az első, amely kombinált krio­­biológiai és mikrosebészeti technika alkalmazásával jött a világra. A siker megalapo­zói között ott találni állator­vosokat éppenúgy, mint ve­gyészeket, biológusokat és ál­lattenyésztési technikusokat is. Hogy miért fontos ez a mód­szer a fajtafeljavítás szem­pontjából, elegendő, ha rápil­lantunk megismételt interjú­­részletünkre : az ilyenszerű módszerek kimondottan meg­gyorsítják a szelekciós és faj­tafeljavító munkát. Nem vé­letlen tehát, hogy megyénk­ben is jelentős erőfeszítéseket tesznek hasonló módszerek mielőbbi alkalmazásáért. Az oldalt szerkeszti: SZÉKEDI FERENC

Next