Hargita, 1988. április (21. évfolyam, 77-102. szám)

1988-04-01 / 77. szám

QQeim AZ RKP HARGITA MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA XXI. évf. 77. (5698.) szám 1988. ÁPRILIS 1. PÉNTEK Ara 50 bani Nicolae Ceauşescu elvtárs beszéde felelősségteljesebb tevékenységre kötelez Az RKP KB plenáris ülé­sén elhangzott pártfőtitkári beszéd átfogó és mozgósító munkaprogramot képez a pártszervek és -szervezetek, a kommunisták, az összes dol­gozók számára annak érde­kében, hogy minden tevékeny­ségi területen az erőfeszítések fokozásával a legjobb körül­mények között teljesüljenek az 1988. évi és az egész ötéves tervi tervelőirányzatok. NICOLAE CEAUŞESCU elv­társ programjellegű beszédé­ben utalt azokra a jelentős megvalósításokra, amelyek — a bonyolult világgazdasági feltételek­ közepette — 1987 folyamán születtek hazánk gazdasági-társadalmi fejlesz­tésében, így például a ter­melőerők általános fejlődése alapján a nemzeti vagyon 5,1 százalékkal gyarapodott, a munkaközösségekre, gazdál­kodás és ügykezelés céljából, bízott alapok pedig 4,6 szá­zalékkal növekedtek, volume­nük meghaladva a 3300 mil­liárd lejt. Az elért események tükrében pártunk főtitkára úgy értékelte, hogy a tavalyi tevékenység mérlege általá­ban jó, de nyomatékolta azt is, hogy sok­ egység és szektor lemaradásokat jegyzett. Kö­vetkezésképpen a tavalyi e­­redmények nem emelkedhet­tek a nemzetgazdaság és a dolgozók lehetőségeinek a szintjére. A fogyatékosságok okainak ismeretében le kell szűrni a tanulságokat és a leghatározottabban kell tény­kedni az összes negatív álla­potok felszámolásáért, az e­­gész tevékenység tökéletesíté­séért. Pártunk főtitkára hangsú­lyozva, hogy az 1987. évi gazdasági-pénzügyi mérleg következtetései a vitathatat­lan tények erejével bizonyít­ják pártunk politikájának he­lyességét, rámutatott arra, hogy csakis ésszerű felhalmo­zás biztosításával, a fejlesztési alap megfelelő gyarapításá­val szavatolható az összes nemzetgazdasági szektorok fo­lyamatos felújítása és tökéle­tesítése, a haza szüntelen fej­lesztése, s ezen az alapon a nép anyagi és­ szellemi élet­­színvonalának emelése. Éppen ezért továbbra is hathatósan kell törekedni a nemzeti va­gyon, s különösképpen a pro­duktív állóalapok még erő­teljesebb gyarapításáért. Ez pedig megköveteli a termelő­­eszközökkel való gazdálkodás eredményességének a fokozá­sát, a gazdasági egységek te­vékenysége hatékonyságának és jövedelmezőségének növe­lését. Ennek kapcsán utalt ar­ra is, hogy az elmúlt eszten­dőben több mint ezer egység nem ért el nyereséget, sőt nagy pénzügyi veszteségei voltak, aminek okán bizonyos károkat szenvedett a nemzet­­gazdaság­. Úgyszintén ez a visszás helyzet merő ellentét­ben áll az önigazgatás, az önálló gazdálkodás és az ön­finanszírozás elveivel. Éppen ezért az I. félév végéig vég­érvényesen fel kell számolni ezt a helyzetet, manden egy­ség számára külön programot k­ell összeállítani biztosítva valamennyi rentabilizálását. A gazdasági-pénzügyi rend­szer további tökéletesítéséről szólva pártunk főtitkára, Nicolae Ceauşescu elvtárs rá­mutatott arra, hogy fokozni kell a megelőző ellenőrzés szerepét, csökkenteni kell az elfekvő készletek volumenét, alá kell szorítani a fogyasztá­sokat, s ennek érdekében a legrövidebb időn belül rá kell térni egy új normázásra, a jelenlegi anyagnormák, fo­gyasztási normák radikális csökkentésére. Az árak kép­zésére vonatkozó új intézke­dések kapcsán hangsúlyozta, hogy nem bizonyulhatott ösz­tönzőnek számos termék ese­tében a 30—40 százalékig ter­jedő nyereség elérése (a nagy nyereség negatívan hat ki az egész nemzetgazdaság fejlődé­sére), s ezért szükségessé vált a nyereség korlátozása 6—12 százalékra. Mindez nem je­lenti a rendszer általános módosulását, hanem a nye­reség átkerülését az egyik szektorból a másikba, amely (Folytatás a 3. oldalon) m­zt mondja jóbarátom, és hogy olvasott egy ta­­­­láló megállapítást, a­­mely szerint könnyebb a fi­zikai fáradtságot kipihenni, mint a szellemit. Ez persze, semmiféle rangsorolást nem jelent a szellemi és fizikai munka között, különben is, létezik-e olyan fizikai mun­ka, ami a szellemeiket nem veszi igénybe ?... Jaj, de ne filozofáljunk, mondja tovább jó ismerősöm, mert csak azt akarta elmondani, hogy a mi­nap meszelt, baráti kaláká­val, egy vidéki jóbarátjával, aki mestere a szakmának, kifestettek két szobát, az elő­szobákat, fürdőszobát. S a­­mikor esténként letette ke­zéből az ecsetet, kimosdott a mészből, leöblítette torkát egy pohár sörrel, kitűnően elaludt, nyomban lefekvés Idán. Nem forgolódott, nem kereste az altatás dobozt, nem gyújtotta fel éjfél után­­ a villanyt, hogy olvsson még egy pár sort, hátha az meg is hozza az álmot, nem lett ide­­­ges, hánykolódva, s gyújtott­a rá egy cigarettára, mint máskor nem egyszer éjszaka, hanem aludt, mint a csutak. Ráadásul pihenten ébredt. Szóval, jó, ha barkácsolunk, kertészkedünk, fúrunk-foro­gunk, ha fizikailag is hasz­­­nos munkával fárasztjuk el magunkat, meséli tovább is­merősöm, mert nem egyszer mi, akik az íróasztal mellett bajmolódunk, az íróasztal gondját is hazavisszük, ülünk a fotelben — megint ülünk —, szürcsöljük a kávét, s akaratlanul is arra gondo­lunk, hogy mit végeztünk el délelőtt, jól-e vagy rosszul, mi tornyosul holnapra, s ha netán barát kopogtat be, megint asztal mellé telepe­dünk, osztjuk-szorozzuk a hivatalos dolgokat, minden­ki mondja a magáét, téma­témát követ, csapong a szó, s hajlamosak vagyunk meg­feledkezni arról is, hogy meg kellene javítani a kilincset, a csepegő csapot, felragasz­tani a meglazult fajanszot, megszegezni a falburkolatot, rendet teremteni a pincében, kicserélni a zárlatveszélyes kapcsolót, s na persze, me­szelni ... Érted, öregem, me­szelni, mert nem olyan nagy ördöngösség az, egy kis jó ta­náccsal, útbaigazítással bár­ki nekiláthat, fáraszthatja izmait a meszelővel, a plafon külön erőpróba, kedvére ka­varhatja a színeket, s ami­kor végzett, segített az asz­­szonynak takarítani, a mun­ka elégtétele is hozzájárul, hogy úgy aludjék, mint egy csutak, mindenféle altató nélkül. BÁLINT ANDRÁS ! gitaQ PROLETÁRJA­, EGYESÜLJETEK ! Lapunk 2. oldalán : MÁRCIUSI SZÁMVETÉS Változatos, vonzó formák a hazafias nevelésben­ ­ Gyergyószentmiklósi tapasztalatok — A szocialista hazafiság ér­zése — a szocialista társa­dalom emberének egyik leglé­nyegesebb erkölcsi vonása, jellemzője, amelynek kialakí­tásában nagy szerep hárul a kulturális-politikai nevelő té­nyezőkre. E magasztos érzés kialakítása korántsem egysze­rű, hanem összetett, komplex értelmi-érzelmi ráhatást kí­ván, mégpedig már a kisgye­rek kortól, amikor az érzelmi­­lelki élet legfinomabb rezdü­lései már megnyilvánulnak, és tudatosulni kezdenek az olyan fogalmak, mint a szülőföld, a közösség, a nemzet, a történel­mi múlt, a párt, és kirajzolód­nak azok az eszményképek, a­­melyek a példa erejével hat­nak. A gyergyószentmiklósi Szak­­szervezetek Művelődési Házá­ban Varga Gyöngyvér igazga­tónővel azokról a formákról beszélgetünk, amelyek mint­egy folytatják mindazt a te­vékenységet, ami a hazafias nevelés terén a családban, is­kolában, munkahelyen stb. történik. Tulajdonképpen a hazafias érzés továbbfejlesz­téséről van szó, amelynek­­feltétlenül előzményekhez kell kapcsolódnia ahhoz, hogy kel­lőképpen érvényesüljön. Talán a szűkebb szülőföld, a város és természeti környezetének a megismerése és szeretése az, ami alapja lehet a hazafias érzésnek. A szülőföld megis­merése pedig több síkon i­­­hetséges és szükséges, a ter­mészeti adottságok mellett a történelmi és kulturális örök­ség megismerése ugyancsak erős kötéseket-kötődéseket hoz létre ember és hely között. Az iskolai kirándulások, majd az ifjúság zömét mozgósító tu­rizmus mind-mind hozzájárul­­nak ahhoz, hogy ember és táj­egység között létrejöjjön az elszakíthatatlan érzelmi kötő­dés, mindaz, ami az elődöket is hűségre, helytállásra kész­tette ezen a különben zordnak mondott tájegységen, amely szilaj­abbá tette az ott lakót. (Folytatás a 2. oldalon) FERENCZ IMRE NAPIRENDEN A MEZŐGAZDASÁGBAN Ahogy kedves az időjárás, mindjárt indulhatnak a gépek a csíkkarcfalui tanácskörletben is Kelemen János mérnök, a csíkkarcfalvi AGRIT elnöke szerint, ha az idő kedvezőre fordul és a talaj nedvessége és hőmérséklete engedi, azon­nal hozzákezdhetnek a tavaszi munkákhoz. Az idén a tanács­­körzetben terv szerint 818 hektár árpát, 300 hektár za­bot, 200 hektár szemeskukori­cát, 440 hektár lent, 230 hek­tár cukorrépát, 1100 hektár burgonyát, 40 hektár zöldsé­get és 409 hektár takarmány­­növényt kell vetni. A vetés­tervek tehát ismertek gazda­sági szinten is, a kultúrák el­helyezése is végleges, a vetés lebonyolítására ütemterv ké­szült, amely részletekbe me­nően meghatározza a­­tenniva­lókat. A gépeket kijavították, kipróbálták, megalakultak a munkacsoportok. A burgonya ültetését például 17 géppel végzik, napi 70 hektáros ütemmel 15 nap alatt befeje­zik az ültetést. A lennek 9 napot szántak, az 5 géppel naponta 50 hektárt vethetnek be. A vetőmag majdnem tel­jes egészében a gazdaságok­ban van, hiányzik a takar­mánynak szánt borsó a bük­könyhöz és ugyancsak a siló­növények közé a napraforgó­­mag. Zabból sincs mindenik gazdaságnak a szükséglete szintjén, de ezt egymás kö­zött kiegyenlítik, mert egyik­másik helyen fölösleg van. (Folytatás a 3. oldalon) REBENDICS JÓZSEF 1968 - a telepü­lésfejlesztés beteljesülésének két évtizede -1988 Visszatekintve a megtett útra... Feltételezem, hogy Csikdárt­­falván kevés az a ház, ahol ne lenne egy-két fekete kerámiá­ból készült dísz- vagy haszná­lati tárgy, hisz itt készül hely­ben, a község központjában lévő részlegen. S bizony, az évek hosszú során nemcsak a községben, az országban, ha­nem külföldön is megtalálni a dánfalvi kerámikusok ügyes­ségét, hozzáértését, szép ízlé­sét viselő darabokat. — De miből is nőtte ki ma­gát ez a kerámiaműhely — kérdezem Gáli Ferencet, aki az indulástól mostanig része­se, szemtanúja volt a fejlődés­nek. — 1957 májusában álltunk össze néhányan, pontosabban öt házaspár, és az akkori kez­detleges körülmények között dolgozni kezdtünk. Az öt fér­fi korongozott, az asszonyok meg végezték a könnyű mun­kát. Elég szűkös volt a hely. — Imets András lakása volt akkoriban —, s mindössze két nagyobb helyiség állt a ren­delkezésünkre. Használati tár­gyakat készítettünk: káposz­tafőző fazakat, borvizes kor­sót, tejforraló lábast, pálinka­melegítő fazakat. Csak egy égetőkemence volt, az agyagot is kézileg szűrtük, a korongot meg lábbal hajtottuk. S nyil­ván, ilyen feltételek között a termelékenység sem volt vaj­mi nagy. — Na és milyen képet fest a mostani műhely, melyek a fej­lődés legelokvensebb jegyei ? — Hát, ami engem szemé­lyesen érint, az, hogy vala­(Folytatás a 2. oldalon) MADARAS MAGDOLNA

Next