Hargita, 1989. április (22. évfolyam, 77-102. szám)
1989-04-01 / 77. szám
TUDOMÁNYOS HORIZONT AZ ÓZONRÓl, pontosabban a Földünket övező ózonréteg alakulásáról tartottak nemzetközi konferenciát márciusban Londonban 124 ország köztük hazánk részvételével. Hogyan lett az ózonból, ebből a háromatomos oxigénből nemzetközi, globális környezetvédelmi kérdés ? « NA EGY SZÁZALÉKKAL CSÖKKEN A réteg ... • lyuk az Antarktisz föLÖTT • 1928-BAN KEZDŐDÖTT • BÉCSI ÉS MONTREALI KONVENCIÓK * KÉTEZERIG — TELJES TILTÁS, VAGY SEM?* A levegőt, különösen a légkör alsó részét sok minden szennyezi: ma már bizonyított tény, hogy a nagy pusztításokat okozó savas esők és hóhullások — mert ilyenek is vannak — elsősorban az energiatermelésben, a közlekedésben és az iparban elégetett tüzelőanyagoktól származnak. A tökéletlen égések során felszabaduló kéndioxid- és nitrogénoxid-gázok a légkörben vízzel vagy vízhez kapcsolódó molekulákkal találkoznak és olyan kénsav-cseppecskék és salétromsav-gázok képződnek, amelyek jól oldódnak a Földre hulló esőben. A savas gázok és részecskék azonban még száraz időben is megtalálják az utat a felszínre : jónéhány környezetkutató úgy véli, hogy a száraz ülepedés éppen ilyen ártalmas, és szorgalmazzák, hogy a „savas eső“ kifejezés tartalmazza mindkét fajta savas ülepedést. A savas esők következtében beálló erózió rongálja az építészeti műemlékeket, a talaj és a vizek savanyodása befolyásolja a növényvilágot és elpusztítja a halállományt, mindezt azonban még mindig kisebb kárnak tekintik a szakemberek, mint azt, amit a Földet körülvevő ózonréteg ritkulása okozhat. Úgy vélekednek ugyanis, hogyha ennek mindössze egy százalék a mértéke, akkor két százalékkal megnő a felszínre eljutó ultraibolya sugárzás, ez pedig károsan befolyásolja az élő- és köztük az emberi szervezetet. Fokozódik a rák és különösképpen a bőrrák kockázata, befolyásolja a növénytermelést, mintegy 30 százalékkal csökkentve az átlagokat, más tényezőkkel együtt növeli a Föld felmelegedését, amely nem előnyös klímaváltozásokat idézhet elő stb. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Környezetvédelmi Programja (UNEP) ötévenként állít össze a Föld egészének természeti egyensúlyát felmérő programokat, a legutóbbi, 1987-es pedig többek között ezt állapította meg : „A fluorokarbonok megritkította atmoszférikus ózonréteg kockázatára továbbra is fel kell figyelni. Ha a CFC-ek (ezek a fluor és klórkarbonok) termelése a jelenlegi ütemben folyik tovább, a következő hetven évben az ózonmenynyiség 3 százalékkal csökkenne... Azt a tényt, hogy tavasszal az Antarktisz fölött lyuk jelenik meg az ózonrétegben, e szennyeződés hatásaként lehet értékelni.. Az ózonriadó tulajdonképpen 1983-ban kezdődött. Ekkor vették észre először az Antarktiszon, hogy az ausztrál tavasz időszakában a védőréteg vékonyodik. Az elkövetkező években aztán az Északi-sark fölött is megfigyeltek hasonló jelenséget és csakhamar rájöttek, hogy ez az ember alkotta CFC-gázok következménye : a Földön használatos milliónyi és milliónyi spray-ből és nagyobb ipari folyamatokból szabadulhatnak fel (használja a poliuretén-gyártás, az elektronika, különösen a chipgyártás, ezenkívül millió és millió hűtőszekrény hűtőközegét is jelentik), és láncreakció nyomán vegyi úton tönkreteszik az ózonréteget. Több szakértő hajlamos arra, hogy a szuperszonikus repüléseket, az űrkísérleteket és a nukleáris kísérleteket is hibáztassa a jelenség bekövetkezéséért. Amelyet tulajdonképpen már régóta észleltek. A műholdak már a hatvanas évektől adtak jelzéseket az ózonrétegről, az adatokat feldolgozó számítógépek azonban ezeket nem tartották fontosnak, és különben sem ismerték a vegyi folyamatok pontos „menetrendjét“. Ma már viszont a mechanizmus jórészt tisztázott : az olcsó, a földfelszínen semleges, nem szennyező gázok (ez is magyarázza 1928-as felfedezésük után gyors karrierjüket) a troposzférán át a sztratoszférába emelkednek, itt az ultraibolya sugárzás hatására szétbontanak és 20—30 kilométer magasságban olyan aktív klór- vagy fluoratomok keletkeznek, amelyek megtámadják az ózont és egyféle láncreakció alakul ki, amelynek során az ózon oxigénné alakul, az okozó klóratom pedig szabaddá válik : egyetlen klóratom így képes akár 100 000 ózonmolekulát is tönkretenni. Az első nemzetközi fluorokarbon-ellenes akció 1985-ben kezdődött. Az akkor aláírt bécsi konvenció nem ment, nem is mehetett a teljes betiltás vonalán, hisz ezek a gázok (gondoljunk csak a freonra, valamennyi spray vivőközegére) már erősen beágyazódtak az iparba és a kereskedelembe, a részvevő országok azonban vállalták, hogy CFC-termelésüket 1999-ig 50 százalékkal csökkentik. A következő évek mérései azonban azt bizonyították, hogy ez nem elegendő. Az 1987-es montreali protokoll már 85 százalékban állapította meg a csökkentés mértékét és csatlakoztak hozzá a legnagyobb termelők is : az Egyesült Államok és a Közös Piac — 60 százalék, Japán — 12 százalék, a Szovjetunió — 9 százalék stb. A mostani, londoni konferencián arra mutatott rá több tudós és politikus, hogy több, mint ajánlatos a termelést kétezerig száz százalékban abbahagyni. Az ózonkérdésnek azonban nemcsak tudományos, hanem gazdasági jellege is van : a CFC-ket helyettesítő néhány gázt ugyan már sikerült előállítani, de meglehetősen drágán, így különösképpen a fejlődő országok, amelyek számos programot dolgoztak ki az olcsóbb elődök alapján, ugyancsak hátrányos helyzetbe kerülnének. Ilyen összefüggésben az angol fővárosban a Kínai NK és India képviselői ingyenes új technológia-átvételt javasoltak, vagy olyan nemzetközi kutatóközpontok és megfelelő alapok létrehozását, amelyek segítik ezeket az országokat is a közös cél elérésében. Mexikó küldötte rámutatott, hogy lehetetlen a fejlődő országoktól azt kérni, hogy a globális szennyeződésekkel foglalkozzanak saját fejlődésük hátrányára. És így tovább... A világ megbomlott gazdasági egyensúlya a jelek szerint tehát a sztratoszférában is folytatódik. .. Tény, hogy az ózonkérdés nagyon is fogas kérdés, és ha figyelembe vesszük a tudósoknak azt a becslését, hogy a már megrongálódott ózonréteg csak száz év alatt pótlódhat, akkor még inkább az. A londoni konferencián részt vevő országok közös nyilatkozatot fogadtak el ugyan, de a taktikai lépésekben még nem tudtak egyértelműen megegyezni. Május 25 között a finn fővárosban tartanak újabb környezetvédelmi világkonferenciát : az ózon minden bizonnyal újból ott lesz a napirenden ... Maga a könyv közép- és felsőszintű ismeretterjesztő munka, de a szakemberek is számos támpontra találhatnak. Amint a szerzők elmondották, egész sor tudományág legújabb ismereteit szintetizálták, beépítve önálló kutatásaik és hosszas egyetemi pályafutásuk eredményeit, tapasztalatait is. Igen érdekes, hogy a könyv zárófejezetével — az emberi ■zervezet normál mikroflórája — a szakmunkák meglehetősen keveset foglalkoznak, noha ez a betegség-elkülönítésben kimondottan nagy szerepet játszik. Éppen ezért ez az újdonságként megjelenő néhány oldal joggal tarthat igényt arra, hogy mindenki elolvassa, orvos és bárki más. Az elhangzott kérdések közül az egyik a klinikai gyakorlatban nagyon is jól érzékelhető jelenségre hívta fel a figyelmet , különösen a vírusfertőzésekben a klasszikus tünetcsoportok elmosódnak és meglehetősen nehéz az elkülönítő kórismérés. Vajon valóban a kórokozók változtak, vagy csak együtt támadnak, netán a diagnózis fogja rá, hogy az „átlagtól elütő“, atipikus esetekről van szó ? A kutatók elismerték a kérdés jogosságát: a mikroorganizmus-jegyzék valóban változik, a „klasszikusok“ olykor háttérbe szorulnak, de az is igaz, hogy több fertőző betegség keletkezési, tünetmagyarázási szemlélete ma már megváltozott: a változások okait, egyéni szinten is, elsősorban a szervezet immunválaszainak, a sokféleségében keresik. Bizonyos járványos betegségekben (kanyaró, himlő) például a bőr kiütéseit nem vírusok okozzák közvetlenül, hanem az immunválasz. Interferencia, egész sor szövődmény társulása vezethet a klasszikus formáktól való eltéréshez és íróba léteznek antitest-kimutatáson alapuló gyorsdiagnosztikai módszerek — a vizsgálatok* afféle reductio ■ ad absurdum módszert követnek, a baktériumos fertőzéseket kell kizárni előre és csak utána a vírust tanulmányozni —, a klinikusi megfigyelés és tapasztalat elengedhetetlen A szomszéd megye egyetemi központjában foglalkoznak a daganatok gyors kimutatásával, illetve kezelésük gyógyszer-beállításával is. László professzor részletesen szólt az általa készített onkobiogrammokról, amelyek ha nem is fedik, de egy kissé utalnak a már ismertebb antibiogrammokra. Amíg ezekkel az illető baktérium-törzsek antibioti VÍRUS ÉS OBG Az antibiotikumok bevezetése átalakította az orvostudományt, hatékony, sokoldalú fegyvert adott az orvosok kezébe a fertőző baktériumok ellen, ám ezek megtalálták az alkalmazkodás, az ellenállás útját, és ráadásul a penicillines társai a gombafertőzések útját is egyengetik. A vírusfertőzések ellen még mindig nincsen biztos, specifikus gyógyszerünk : a sejt és a támadó vírus működése között csak nagyon nehezen lehet különbséget tenni. A rákfronton a túlélési arányt javító korai és pontos diagnózisok mellett tovább folynak a terápiás kutatások ; íme, néhány érv, amiért nagy érdeklődéssel hallgattuk végig két neves Tg. Mureş-i szakember, dr. LÁSZLÓ JÁNOS egyetemi tanár és dr. PÉTER MIHÁLY egyetemi előadótanár, a Kórokozó mikroorganizmusok című nemrég megjelent könyv szerzőpárosának találkozóját a megyei kórház egészségügyi személyzetével, amelyen számos érdekes, olvasóinkat is érdeklő kérdés és felelet is elhangzott. Num érzékenységét állapítják meg, addig az onkobiogrammok a sejtburjánzást gátló gyógyszerek (citosztatikumok) hatékonyságát vizsgálják a daganatból vett sejttenyészetben. A módszerrel általában 48 óra alatt, el lehet dönteni, hogy melyik gyógyszer és milyen koncentrációban a leghatásosabb és akár helyileg is lehet alkalmazni. Minthogy valamennyi citosztatikum meglehetősen kedvezőtlen melléktünetekkel rendelkezik, e tekintetben is tájékoztatást nyújt az OBG. A módszert a megyei kórházban is be lehetne vezetni — mondották —, megfelelő előképzés után, ugyanis igen összetett sejtbiológiai, vírusológiai, bakterológiai, szövettani és más ismereteket igényel. A találkozón természetesen még több más, szakkérdésről is szó esett, arról nem is beszélve, hogy egykori pályatársak, vagy tanárok és volt tanítványok találkoztak. A szakmai—emberi jelleg tette hasznossá, meghitte a rendezvényt.2 1989. áprilie -i . szombat . KÖNYVESPOLC DUMITRU SMARANDA — NEOIAE SOARE : Geometriai transformációk A matematika tanárok kiskönyvtára sorozatának legújabb kötete a geometriai transzformációk elméleti és gyakorlati vonatkozásait tárgyalja. A 254 oldalas, tudományos pontossággal szerkesztett munka kiteli"* fejezetre tagolódik. A mű tudományos értékét nagymértékben emeli az a tény, hogy az elméleti vonatkozásokat jól megválasztott feladatok támasztják alá, bemutatva a néha feledésbe menő geometriai transzformációk alkalmazásának előnyeit, szépségeit. Az egyes fejezetek keretében megoldásra ajánlott feladatokhoz a könyv keretében megfelelő utasításokat, megoldási eredményeket találunk ami fokozza a közölt ismeretanyag megértésének és elsajátításának lehetőségeit. Amint ismeretes a geometriai transzformációk a geometria tudományával együtt születtek. Napjainkban a modern matematika fejlődésének — mondhatni — lüktető erejét képezik, szemléltetve azt is, hogy milyen harmonikus egység köti össze a matematika tudományának különböző ágait egymással és követhetjük azt az utat, mely a geometria algebrizálásához, illetve az algebra geometrizálásához vezet. A fenti gondolatmenettel kapcsolatban megemlíthetjük a geometriai transzformációk alkalmazását az egyenlőtlenségek vizsgálatánál (lásd : Sándor József: „Geometriai egye időtlenségek című — nemrég megjelent könyvének 5. fejezetét). A most ismertetett kötet tanulmányozásaalapos matematikai ismereteket követel. Ezt a hiányt pótló művet haszonnal tanulmányozhatják és alkalmazhatják mindenekelőtt a matematikát tanítók, valamint a különböző versenyt, illetve felvételi vizsgákra készülök, de hasznos és élvezetes olvasmánya lehet mindazoknak, akik érdeklődést mutatnak a geometria tudománya iránt. (Transformări geometrice — Editura Academiei R.S.R.) (Péter Attila) BÉLDI MIKLÓS: ÉLET AZ ERDŐBEN „Valamiféle olyan szemlélet kialakítása lenne szükséges, amely okszerűvé teszi, hogy az erdő nem egyszerűen csak az élő fák tömkelege, ágaikon daloló madarakkal ... az erdőben élő minden fajnak meghatározó szerepe van az életközösség stabilitása szempontjából“ — írta a napokban Borsodi László lapunkban a Közös érdek : a természetvédelem című sorozatban, és alighanem ennek a szemléletnek a kialakításában nagy szerepet játszhat ez a most megjelent könyv. A szerző neve nem ismeretlen a természetkedvelők előtt, hisz madárhatározóját minden bizonnyal sokan forgatták. Most a globális vizsgálódás tárgya maga az erdő, méghozzá a maga szerkezeti összefüggéseiben, kapcsolataiban, egész rendszerében. Erdei növénytársulások ; élet az erdő talaj-, avar- és mohaszintjén ; az erdei pocsolyák életközössége ; a dombos hegyvidéki patakok életközössége ; a zárt erdő talaján táplálkozó gerinces állatok ; nyílt erdők gyepfoltjain, tisztásain táplálkozó állatok ; élet az erdő törzsszintjein ; a növények levelében, levelén élő és táplálkozó állatok ; viráglátogató ízeltlábú állatok ; élősködő állatok ; bokrok s fák lombja között táplálkozó gerinces állatok ; ragadozó madarak és emlősök ; erdővédelem —, íme, a fejezetcímek, amelyek már önmagukban is bizonyítják, hogy a szerző sajátos módon, az életterek felől közelíti meg vizsgálatának tárgyát és ez a megközelítés a leggyakrabban egybeesik az erdőtjáró, természetkedvelő ember nézelődéseivel is. A fejezeteken belül ugyanakkor számos résztudomány elemei ötvöződnek, egészen a legújabb kutatási eredményekig, és minden igen áttekinthetően, olvasmányosan. A több mint háromszáz oldalas, kis formátumú, névjegyzékkel és gazdag illusztrációs anyaggal ellátott könyv igazán megérdemli, hogy minden természetjáró kiskalauza legyen. (Kriterion, 1989.) ItUnili* VILLAMOS ERŐMŰ A Cottbus közelében lévő Jaenschwaldéban 3000 megawattos villanyos erőművet építettek, amely a Német DK második legnagyobb erőműve. Az új objektum e hónapban kezd működni s az ország áramtermelésének 13,5 százalékát fogja biztosítani. Az oldalt szerkeszti SZÉKEDI FERENC