Hargita, 1989. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-01 / 206. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK ! AZ RKP HARGHITA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA XXI. évf., 206. (6138.) szám 1989. SZEPTEMBER 1., PÉNTEK 4 oldal Ara 50 bani Az RKP XIV. kongresszusának irányelvprogram-tervezete és tézisei biztosítják töretlen továbbhaladásunk feltételeit A munkásosztály — az új, szocialista társadalmi rendszer megvalósításának döntő tényezője A munkásosztály vezető osz­tályként, a szocialista építés döntő társadalmi tényezője­ként betöltött szerepével kap­csolatos tézis — a tudományos szocializmus egyik alapelve — olyan általános érvényű tör­vényt fejez ki, amely a ha­dunkban kibontakozó forradal­­m folyamat, a jelenlegi és táv­lati fejlesztési programok élet­­be ültetésének valóságos alap­pillére. A munkásosztály megjele­nése a történelem színpadán egybeesik a kapitalizmus, a burzsoázia megjelenésével, a két osztály közötti kibékíthe­tetlen ellentétek pedig kivál­tották az osztályharcot , a munkásság jogai érvényesíté­sének forradalmi eszközét. A munkásosztály a kizsákmányo­ló osztály létezése körül­ményei között létrejött osztály, az e­­gész addigi történelem legha­ladóbb, legforradalmibb társa­dalmi ereje. Ez az osztály a megtestesítője az elnyomottak minden szenvedésének, fájdal­má­nak­ és kisemmizettségének. A hazai munkásosztály veze­tő szerepe az ország történel­mében gyökerezik, a kizsák­mányolok és elnyomó osztá­lyok, a reakciós körök ellen, a társadalmi és nemzeti fel­szabadító forradalom diadalá­ért, majd a szocialista társa­dalom megteremtéséért és megszilárdításáért folytatott következetes küzdelem ered­ménye. Már a XIX. században —­ kialakulásának kezdeti idő­szakától — a romániai mun­kásosztály a leghaladóbb tár­sadalmi osztálynak bizonyult, az egész nép létérdekei védel­mezőjének. A politikai hatalom kivívását és a legfőbb termelő­­eszközök államosítását követő­en a munkásosztály vezető sze­repe új alapokon épült tovább. Az összes többi társadalmi erő­vel együtt a fő termelőeszkö­zök tulajdonosa, a politikai ha­talom birtokosa lett. Társadal­mi vezető szerepét forradalmi pártja — a Román Kommunis­ta Párt — révén tölti be, a­­m­ely az egész nemzet éltető központja, s e minőségében stratégiáját az egész nép leg­főbb törekvései ismeretére s az abból fakadó gondolati és cse­lekvési egységre alapozza. A jelenlegi fejlődési szakasz­ban a munkásosztály társadal­mi szerepe növekedésének ta­núi vagyunk. E jelenség egyik megnyilvánulása a világról és az életről vallott felfogásának, forradalmi értékeinek és újító szellemének kiterjedése az egész román társadalomra. U­­gyanakkor a társadalom leg­haladóbb osztályaként, a többi társadalmi osztály és réteg cse­lekvését irányítva és egybe­hangolva sajátos érdekeiket — az általános fejlődés objektív törvényszerűségeinek megfele­lően —, a néptömegeket a gaz­dasági-társadalmi fejlesztési tervek és programok maradék­talan valóra váltására mozgó­sítja. Az újító jellegű átalaku­lások és a társadalmi élet min­den területét átfogó forradal­mi folyamat minőségi változá­sokat hozott a társadalmi osz­tályok és rétegek szerkezeté­ben is. Az általános minőségi ugrás felismer­hető e téren is, mindenekelőtt a munkásság számbeli és minőségi növeke­(Folytatás a 2. oldalon) „Abból a tényből indulva ki, hogy a mun­kásosztályra az új társadalmi rend megvalósí­tásának történelmi küldetése hárul, a kommu­nista pártnak, a munkásosztály pártjának min­denkor a munkások pártjának kell lennie és maradnia, olyan forradalmi pártnak, amely tu­dományosan vezesse a munkásosztályt célkitű­zéseinek valóra váltásában !" NICOLAE CEAUŞESCU Szocialista országépítő munkánk nagyszerű megvalósításai A román Hajóipar fejlődése Az 1944. augusztu 23-i forra­dalmi aktus megnyitotta or­szágunkban a mélyenszántó politikai, társadalmi és gazda­sági átalakulások korát, a szo­cialista társadalom megterem­tésének útját, s ezen belül a szocialista iparosításét, mint kommunista pártunk gazda­ságpolitikájának egyik közpon­ti célkitűzését. A szocialista iparosítás kiteljesítésében, s különösképpen a IX. kongresz­­szust­ követő időszak során szüntelen fejlődésen ment át a hajóépítő ipar is. Pártunk főtitkára, Nicolae Ceauşescu elvtárs ezen ágazatnak, megkü­lönböztetett fontosságot tulaj­donít, ami tükröződik a hajó­építő­ telepeken tett gyakori látogatásaiban, valamint az ez ágazat fejlesztésére vonatkozó kiemelt program előirányza­taiban is. A fejlődés továbbra is jelentős lesz, összhangban a XIV. pártkongresszus Irány­­elvprogram-tervezetének ama célkitűzésével, miszerint „a ro­mán hajókkal történő tengeri szállítás gyakorlatilag mara­déktalanul biztosítja az áru át­vételét, amely ezúton kerül szállításra, bővítve ugyanakkor a szállítási szolgáltatásokat külföldi üzletfeleknek“. Közel egy évszázaddal ez­előtt (1895 tavaszán) kezdték meg a román hajók me­netrendszerű közlekedésüket Constanţa és Isztambul között. Kiskapacitású, gőzmeghajtású hajók voltak ezek. Az elkövet­kező évek, évtizedek során a hazai flottát jobbára más or­szágokban készült hajókkal látták el, a hazai építőtelepek­­ többnyire javítási munkálato­kat végeztek, illetve kis hajó­kat állítottak elő, amelyek ka­pacitása nem haladta meg az 1000 tonnát. A szocialista építés éveiben szamos fejlődésnek indult a (Folytatás a 2. oldalon) A kiváló munka gyümölcse: az export­cikkek iránti igény növekedése Toplitán is A topliţai Fakitermelő és Feldolgozó Kombinát terme­lésének ma már negyven szá­zaléka jut külföldre. A tavaly ez az­ arány 22 százalék volt. Érdemes tehát foglalkozni az­zal, hogy mi a magyarázata ennek a látványos növekedés­nek ? Mindenekelőtt természetesen az itt dolgozó munkaközösség lelkesedése, komolysága. Az emberek a jó politikai nevelő­munkának is köszönhetően megértették, hogy abban a nagyüzemben, ahol a szocialis­ta állam rövid néhány eszten­dő alatt közel egymilliárd lejt költ a termelés korszerűsítésé­re, arra, hogy a közösség mi­nél jobb munkakörülmények között dolgozhasson, megen­gedhetetlen a közepes, ímmel­­ámmal végzett munka. To­vábbá sokat jelentett az a meggyőződés is, hogy csakis a kiváló exportmunka jelenthe­ti a kombinát számára az i­­parágon belüli rangosodást. Tény, ez a lelkes munkakö­zösség, az utóbbi esztendők­ben együtt nőtt fel a gyárak­kal. Olyan szenvedélyesen fo­gott a szakma korszerű mód­szereinek az elsajátításához, hogy azt csak dicsérni lehet. Ma így elmondhatjuk,­­ a fiatal munkásgenerációkat is ideértve — alig van a kombi­nátban munkás, aki ne ismer­ne legalább két szakmát. Ez a röviden vázolt hozzá­állás nyilván megérlelte a gyümölcsét: a külföldi part­nerek, nemcsak megtartották múlt esztendei rendeléseiket, hanem újabbakkal is tetézték azokat, így a kombinát réte­gelt lemezt gyárt a Szovjet­uniónak, a Német Szövetségi Köztársaságnak, Svédország­nak, Belgiumnak, Angliának, az Egyiptomi Arab Köztársa­ságnak, Libanonnak, asztalos­­lemezt Szaúd Arábiának, Ju­goszláviának, különféle búto­rokat Olaszországnak, Fran­ciaországnak, Egyesült Álla­moknak. Utóbb a japán cé­gek is érdeklődnek e termék iránt. Nem is szólva a fenyő­fából gyártott épületelemekről, amelyeket a világ minden tá­járól keresik és vásárolják Toplitán. (Folytatás a 3. oldalon) ZÖLD LAJOS Napirenden A MEZŐGAZDASÁGBAN Termelőszö­­vetkezetein­kben készítik a vetőmagvakat az őszi kalászosok vetéséhez A vetőmagvizsgáló labor­ató­­rium szakemberei végigjárják a termelőszövetkezeteket, meg­vizsgálják a vetőmagparcellá­­kon termelt őszi kalászos ma­gokat, próbaminták érkeznek a laboratóriumba, ahol inten­zív munka folyik hiszen pár nap teltével el kell, hogy in­duljanak a vetőgépeknek, hi­szen szeptember 25-ig be kell fejeződnie az őszi árpa és ok­tóber 1-ig az őszi búza veté­sének. Márpedig ez — a mag­ágykészítés mellett — a vető­magvak alapos előkésztését is igényli a termelőszövetkezetek részéről. A már raktárban lé­vő saját termesztésű vetőmag váltát ki kell tisztítani, vi­gyázni rájuk, nehogy veszít­senek csíraképességükből, s megtenni mindazt, amit a technológia erre vonatkozóan előír. A napokban alkalmunk volt a magvizsgáló laboratórium szakemberét elkísérni felcsíki terepútjára. Valamennyi egy­ség raktáraiban intenzív te­vékenységnek lehettünk tanúi. Mindenhol működtek a sze­lektorok, kézügyben voltak a hőmérők, mérték a nedvesség­tartalmat, s ahol a szükség úgy kívánta rendszeresen for­gatták a gabonát a bemelege­dést elkerülendő, már vetésre kész magvakkal teli zsákok sorakoztak. Valamennyi egy­ségben érződött a vetésre való előkészület, a szakemberek a vetéstervek elkészítésén ügy­ködtek. Nem kell részletez­nünk az ilyenkor szükséges tennivalókat, hiszen a terme­lőszövetkezeti főmérnökök i­r­­mex-ői a teendőknek, no meg a (Folytatás a 3. oldalon) BOGOS SÁNDOR

Next