Hargita Népe, 1999. március (11. évfolyam, 49-75. szám)
1999-03-24 / 69. szám
1999. március 24. LEVÉLBONTÁS14 Értéktelen értékpapírok Köztudott, hogy 1996-ban közel egymillió lejt érő értékpapírt bocsátott ki az állam és osztott ki a lakosságnak a törvényes feltételeknek megfelelően. Eligazításként a médiákban kampány indult ezek vállalatoknál, intézményeknél való elhelyezésére, amit ugyancsak kamatozó befektetésnek véltek és kürtölték világgá a honatyák. Ha megkésve is, „ezúton tisztelettel és háláival adózom mindazoknak, akik éjt nappá téve szorgoskodtak azon, hogy minden leendő részvénytulajdonos vegye fel és helyezze el a számára legkedvezőbbnek vélt helyre a nagyérdemű papírokat. Szót fogadtunk, egyesek a meggazdagodás reményében, mások, hogy részesei legyenek az állami vagyonnak, amelyért évtizedekig gürcöltünk, s amely megilletne mindannyiunkat. Elszomorító, hogy sok hűhó semmiért volt az egész. Ugyanis a lakosság elenyésző hányada kap csak kisebb-nagyobb részesedést. Ezért úgy érzem, becsaptak, hogy valami nincs rendjén a részvények körül. Ezek a mutatós „certificat de acţionar "-ok azóta is ott lapulnak fiókjainkban, értéktelenül. Furcsállom, hogy évek teltek el azóta, az oly lázas, mozgósító munkát végzők ügyködése alábbhagyott, sőt mindenki mélyen hallgat az ügyben. Pedig nem kis összegről, hanem sok-sok milliárdról van szó! Meggyőződésem, hogy a jelenlegi helyzet és kiváltképp a romániai magyar közösség gazdasági hátramaradottsága nem engedheti meg, hogy vállalkozóink nagy része hasznot húzzon a dologból, Sorstársaim pedig a kárral maradjanak. Vagy csakugyan nincs ki érdekeinket megvédje? Személy szerint el tudnám képzelni, hogy értékpapírjainkat valaki (valakik) megvegyék, az árából pedig felépítenénk egy, a romániai magyarság javát szolgáló középületet. Miért ne éppen egy egyetemet? Vagy: nem tudom, nem-e lehetne értékpapírjaink ellenértékét azoktól begyűjteni, akik saját vállalkozásukra már eleddig is felhasználták azokat, vagy másmilyen módon hasznosítani a részvénytulajdonosi minőségünket igazoló okiratokat. Talán segíthetne valaki, ha mással nem, tanáccsal, mert a jelenleginél az is többet ér. GELLÉRT GÉZA, Székelyudvarhely Javaslatok a közbirtokossági törvénytervezethez Olvastam a Hargita Népében a közbirtokossági törvénytervezetről megjelent cikket. Azt is, hogy a 169-es törvény vitája elkezdődött a képviselőház szakbizottságában. Mivel, sejtésem szerint, a vita, illetve a tervezet szenátusi jóváhagyása, a két ház közötti egyeztetések elhúzódnak még egy ideig, volna egy-két észrevételem, amire talán felfigyelnek az illetékesek. Szerintem a jövedelem 25%-os visszahagyása erdősítésre sok, annál is inkább, mivel a módosított földtörvény 87. szakasza szerint „az állam ingyenesen biztosítja az erdősítéshez a szükséges anyagokat , csemetéket ", így a tulajdonosoknak inkább az ültetést kellene elvégezniük, nézetem szerint a kivágandó darabszám 3-5-szörösét. A jövedelem a tulajdonosnak az udvarára hazaszállított fa és deszka. Ha egy idősebb tulajdonos, akinek még fogatja sincs, két szál fából akar deszkát, az ő részéből nyolcat kell kivágjanak, aminek 25 százaléka 2 db, a 6 szálfát felébe hazaviszik, a 3-at egyharmadába kivágják, így marad 2 szálfából deszka. A tulajdonos még ki kell fizesse a bárcát, a fokoltatást, az útkoptatást, majd az adót is. Valójában megveszi a saját fáját, ezért is sok a 25%. Ahogy a törvénytervezet írja, a közbirtokos erdők eladása bonyodalmas lesz, hát ezen könnyíteni kellene. Azt hiszem, volnának jó néhányan, akik eladnának a részükből, mint teszik Nyugaton, világpiaci áron (40 000 dollár/ha), hogy a földgázt bevezethessék. Személy szerint, amennyiben az örökösödési és földtörvény alapján visszakapom közbirtokossági erdőrészemet, úgy nyilvánosan kijelentem, hogy hajlandó vagyok 0,50 ha-t adományozni egy labdarúgópálya újratelepítésére szülőfalumban, Máréfalván. Javasolom h ön atyáinknak, hogy szorgalmazzák az erdők és szántóföldek mielőbbi visszaadását a törvényes tulajdonosoknak, hogy az idegenek jogtalanul tovább ne bitorolják azokat. SZÉKELY LAJOS, Csíkszereda Közös gondjainkról közös dolgaink közt talán semmi sincs annyira közös, mint a demokrácia, amely mintegy meghatározza létünket. Tudjuk, hogy az emberi létezés örökös küzdelem, az élet pedig nem más, mint az idővel való folytonos szembesülés. Bár sokan nem szívesen számolunk vele, egy bizonyos: a fiatalkorból lassan mindenki átfordul az öregkorba. Lám, városunkban is több ezer a nyugdíjas, sokan közülük még jó erőben vannak, hasznos társadalmi munkára képesek. Ezt a kategóriát kellene megmozgatni, bevonni a közös feladatok megoldásába, hisz másképp megszakad, érdektelenné válik közérdekű tevékenységük. Amint azt megtudtuk a polgármester tájékoztatójából, a városi tanács nagyon sok közösségi, városfejlesztési tevékenységet irányzott elő a rendelkezésre álló szűkös költségvetésből, ami csakis a széles tömegek bevonásával valósulhat meg. Ezért aztán szorosabb kapcsolatteremtésre van szükség az apparátus és a lakosság között. De a városi tanács szociális gondjai közt szerepel munkahelyek létesítése is, hisz jó néhány gyár megszűnésével emberek ezrei maradtak munka nélkül. Bár tervbe vette, és üdvös lett volna a ház- és telekbér csökkentése a nyugdíjasoknak, az érvényben lévő rendelkezések, sajnos, nem adják meg erre a lehetőséget, holott a 70-80 ezer tejes nyugdíjukból sokan képtelenek fizetni a fenti adókat, amelyek a korábbinak kb. 15-szörös növekedését jelentik. És még ugye ott a villanyszámla, a fűtés és a többi, mindennapi kiadás. Bár megfáradtunk, bízunk abban, hogy gyermekeinknek, unokáinknak jobb lesz, ezzel a tudattal győzhetjük csak le a tornyosuló nehézségeket. KRISÁN JÓZSEF ny. tanító, Székelykeresztúr Az oldalt szerkeszti: AMBRUS EDIT Történelmi vetélkedő Március 15-én a Csíkszeredai Kájoni János Középiskolában történelmi vetélkedőn mérték össze felkészültségüket a X. és XI. osztályos diákok, közben a tizenkettedikesek Petőfi-verseket szavaltak. A vetélkedő kérdései Gál Sándor életéhez, a szabadságharcban játszott szerepéhez fűződtek. A zsűri kizárólag diákokból állt, s amíg mérlegelték döntésüket, addig a XII. B tanulói Miklós Zsuzsanna rendezésében az alkalomhoz illő, rövid színdarabbal szórakoztatták a közönséget. Megjegyzendő, hogy a zsűrinek nem volt könnyű dolga, mivel mind al1 diák ügyes válaszokat adott a feltett kérdésekre. A díjakat Zayzon Sámuel, az iskola igazgatója adta át a versenyzőknek. SZABÓ IZABELLA, XII. B, Csíkszereda Csalódott gyermekszemek... Kecsegtető meghívást kaptunk márciusban az 1001 Mese Bábszínház előadására. Mivel a hangulatkeltés jól sikerült, örömmel mentünk az előadásra, hisz célunk: megragadni minden alkalmat, ami az intellektuális öröm élményét adja a gyermeknek. A bábszínház pedig ilyen. Sajnos, a József Attila Általános Iskola zsúfolásig megtelt dísztermének nézőközönsége az egyik legkellemetlenebb élmény részese volt. Egy kis csapat áll a színpadon díszlet, világítás, hangerősítés nélkül, a beszéd, a kommunikáció követelményeit nem is említve. Szívesen megkérdeztük volna a rendezőt, hogy milyen meggondolásból csaltak a szépnek ígért bábelőadásra? Csak a pénzkereseti lehetőséget látták ebben az akcióban? Vajon tudja-e a színházigazgató, az előadóművész, hogy a kisgyermeket becsapni nem lehet, és főképp nem szabad! Az összesereglett óvodák gyermekei és pedagógusai is csalódottan tértek haza már előadás közben vagy utána, akinek volt türelme végigszenvedni egy 4000 tejes ,, tömegzajt Ilyen emlékek után lehet, hogy a következő bábelőadás meghívójával hiába kopogtatnak óvodánk ajtaján, mert nem engedhetjük, hogy a gyermekek fáradságos munkával kialakított emberszeretetét, széplátását, bontakozó esztétikumát letiporják. Nagy tanítómestereink, Kodály, Benedek Elek tanításait megfogadva, fontos kritériumot tartunk szem előtt. ....a gyermeknek mindenből a legjobbat, a legtökéletesebbet add!!!" OLÁH SAROLTA, Csíkszereda Rágjál sokat - mossál fogat! A nagyváradi székhelyű Children Dental Help (Gyermekfogászati) Alapítvány rajzpályázatot hirdet óvodások és kisiskolások részére 1999. május 16-i beküldési határidővel. A rajzokat, a versenyző adatait tartalmazó kivágható adatlappal és a kitöltött kérdőívvel együtt, zárt borítékban az alábbi címre kell beküldeni: 3700 ORADEA P.O. BOX 1-171, a borítékra pedig ráírni a jelszót: Rágjál sokat - mossál fogat! A legjobb munkákat az alábbiak szerint díjazzák: I. díj: 500 000 lej - 1 db, II. díj: 350 000 lej - 2 db és III. díj: 150 000 lej - 4 db. Megjegyzendő, hogy a legjobb rajzokból kiállítást rendez az alapítvány, amelynek helyszínéről és időpontjáról a sajtóban időben tájékoztatják az érdekelteket. A versenyző adatai: Név:............................................. Osztály:...................................... Életkor:................................. Iskola:........................................ A kérdőívet tartalmazó kérdések: 1. Mikor kell fógát mosnunk általában, és mennyi ideig? 2. Milyen fogkefét, fogkrémet használsz, és a fogkefédet milyen időközönként cseréled ki? 3. Mikor mész a fogorvoshoz? Fontos tudni: A versenyző adatai után az alábbi szöveg írandó: Hozzájárulok, hogy a fenti adataimat minden ellenszolgáltatás nélkül felhasználhassa. Tudomásul veszem továbbá, hogy az adatszolgáltatás önkéntes és a fenti együttműködés részemről bármikor-a Children Dental Helpnek küldött nyilatkozattal - megszüntethető. Ezzel szemben a Children Dental Help vállalja, hogy a rendelkezésére bocsátott adatokat bizalmasan kezeli. Márciusi séta a megyeközpontban Elérkezett a csillagászati tavasz. Megújhodik a természet, kezdődik a nagytakarítás, úgy illik, hogy a városgazdák, lakók egyaránt tegyenek környezetükért. Végigsétálva a városon, az ember szeme akarva-akaratlan megakad néhány dolgon. És elgondolkozik közútjaink állapotán, a kitaposott virággruppokon, amelyek mintegy egybeolvadtak az úttesttel a tél folyamán, hogy a sebzett járdákról, néhány középület, a lakóház viharvert külsejéről ne is beszéljek. Jómagam több mint három évtizede a Virág utcában lakom. Valamikor kiérdemelte ezt a nevet, hisz nem csupán az ablakokban nyílt a szebbnél szebb virág, de a járdaszéleken, gruppokban is illatozott a rózsa, pompázott a körömvirág, a nefelejcs. Mindez már a múlté, ráadásul a díszfák,cserjék között megengedhetetlenül sok a járókelők, a kóbor kutyák taposta ösvény. Gidres-gödrös az állomás és a templom közötti útszakasz is, a volt IFET előtt és közvetlen közelében, a hajdani gáztöltődő körül Ami az ún. sétálóutcát illeti, itt néhány udvart el kellene zárni a járókelők szeme elöl, hogy a látvány ne hangolja le az embert. A kapuk is sértik helyenként az arrajárók szépérzékét, kopottak, javításra szorulnának. Nézetem szerint egységesen kellene lefesteni valamennyit, s ebbe a városi tanács is besegíthetne, ha mással nem, hát legalább tanáccsal. És intézkedhetne arról is, hogy a Petőfi utcát szegélyező valamennyi épület új köntöst öltsön magára, beilleszkedve az utca hangulatába, a tavaszváró városképbe. TŐKÉS ERNŐ, Csíkszereda Magyarázat csángó ügyben - a Nyílt levélre vonatkoztatva A jelenlegi magyar kormány kifejezett álláspontja szerint a magyar-magyar párbeszéd állandósítását olyan konkrét célok érdekében szándékszik fenntartani szervezett keretek között, amelyeket a szomszéd országok (határon kívüli) magyarságának legitim képviselői maguknak vallanak. Az európai integrációba való csatlakozás politikai előfeltétele a térség jószomszédi viszonyainak biztosítása. Ehhez a követelményhez igazodva kötötte meg az előző Hornkormány a baráti szerződést három szomszédos országgal. A jó szándék vitathatatlan, az eredményeknek pedig kortanúi vagyunk. Kozmikus hasonlattal élve: évtizedek óta kutatják csillagászok a világmindenséget rádióhullámokkal, de visszajelzést még nem kaptunk más civilizációktól. Ha a romániai magyarság érdekképviseletében, elfogadott programjához ragaszkodó és célkitűzéseinek megvalósítása érdekében, a különböző irányzatokat tömörítő szövetségnek az államapparátusban alázatos áldozatvállalással és egyéni érdekek mellőzésével szorgoskodó vezetői úgy vélik, hogy nincs csángó kérdés, akkor azt cáfolni aknamunka lenne. Fogadjuk el mind politikai, mind vallási vonalon a hangoztatott és házi dogmává kristályosodott álláspontot. Ne beszéljünk az „ördög nyelvén!" Hiszen az ördög arról híres, hogy kiválóan álcázza magát, s ezért már az is bizonytalan, hogy ki tartozik az alvilághoz. Visszatérve a visszafogott hangvételű magyar-magyar találkozó értékeléséhez, következtethetünk arra, hogy a már NATO-taggá felfejlődött Magyarországnak csak olyan külpolitika engedélyezett, amely segíti a XX. század baklövöldözései okozta feszültségek csillapítását, a traumák narkotizálását. Elvként: Ha neked nem fáj, amikor a tyúkszemedre lépnek, akkor ne várd, hogy én jajgassak helyetted. SZABÓ SÁNDOR MIKLÓS, Csíkszereda