Hargita Népe, 1999. március (11. évfolyam, 49-75. szám)

1999-03-24 / 69. szám

1999. március 24. LEVÉLBONTÁS14 ­ Értéktelen értékpapírok Köztudott, hogy 1996-ban közel egymillió lejt érő érték­papírt bocsátott ki az állam és osztott ki a lakosságnak a tör­vényes feltételeknek megfelelő­en. Eligazításként a médiákban kampány indult ezek vállala­toknál, intézményeknél való el­helyezésére, amit ugyancsak kamatozó befektetésnek vél­tek és kürtölték világgá a hon­atyák. Ha megkésve is, „ezúton tisztelettel és háláival adózom mindazoknak, akik éjt nappá téve szorgoskodtak azon, hogy minden leendő részvénytulaj­donos vegye fel és helyezze el a számára legkedvezőbbnek vélt helyre a nagyérdemű papíro­kat. Szót fogadtunk, egyesek a meggazdagodás reményében, mások, hogy részesei legye­nek az állami vagyonnak, amelyért évtizedekig gürcöl­tünk, s amely megilletne mind­annyiunkat. Elszomorító, hogy sok hűhó semmiért volt az egész. Ugyan­is a lakosság elenyésző hánya­da kap csak kisebb-nagyobb részesedést. Ezért úgy érzem, becsaptak, hogy valami nincs rendjén a részvények körül. Ezek a mutatós „certificat de acţionar "-ok azóta is ott lapul­nak fiókjainkban, értéktelenül. Furcsállom, hogy évek teltek el azóta, az oly lázas, mozgósító munkát végzők ügyködése alábbhagyott, sőt mindenki mélyen hallgat az ügyben. Pe­dig nem kis összegről, hanem sok-sok milliárdról van szó! Meggyőződésem, hogy a jelen­legi helyzet és kiváltképp a romá­niai magyar közösség gazdasági hátramaradottsága nem engedhe­ti meg, hogy vállalkozóink nagy része hasznot húzzon a dologból, Sorstársaim pedig a kárral ma­radjanak. Vagy csakugyan nincs ki érdekeinket megvédje? Személy szerint el tudnám képzelni, hogy értékpapírjain­kat valaki (valakik) megve­gyék, az árából pedig felépíte­nénk egy, a romániai magyar­ság javát szolgáló középületet. Miért ne éppen egy egyetemet? Vagy: nem tudom, nem-e lehet­ne értékpapírjaink ellenértékét azoktól begyűjteni, akik saját vállalkozásukra már eleddig is felhasználták azokat, vagy másmilyen módon hasznosítani a részvénytulajdonosi minősé­günket igazoló okiratokat. Ta­lán segíthetne valaki, ha más­sal nem, tanáccsal, mert a je­lenleginél az is többet ér. GELLÉRT GÉZA, Székelyudvarhely Javaslatok a közbirtokossági­­ törvénytervezeth­ez Olvastam a Hargita Népében a közbirtokossági törvénytervezet­ről megjelent cikket. Azt is, hogy a 169-es törvény vitája elkezdődött a képviselőház szakbizottságá­ban. Mivel, sejtésem szerint, a vi­ta, illetve a tervezet szenátusi jó­váhagyása, a két ház közötti egyeztetések elhúzódnak még egy ideig, volna egy-két észrevételem, amire talán felfigyelnek az illeté­kesek. Szerintem a jövedelem 25%­-os visszahagyása erdősítés­re sok, annál is inkább, mivel a módosított földtörvény 87. szaka­sza szerint „az állam ingyenesen biztosítja az erdősítéshez a szük­séges anyagokat , csemetéket ", így a tulajdonosoknak inkább az ültetést kellene elvégezniük, né­zetem szerint a kivágandó darab­szám 3-5-szörösét. A jövedelem a tulajdonosnak az udvarára haza­szállított fa és deszka. Ha egy idő­sebb tulajdonos, akinek még fo­gatja sincs, két szál fából akar deszkát, az ő részéből nyolcat kell kivágjanak, aminek 25 százaléka 2 db, a 6 szálfát felébe hazaviszik, a 3-at egyharmadába kivágják, így marad 2 szálfából deszka. A tulajdonos még ki kell fizesse a bárcát, a fokolt­at­ást, az útkopta­­tást, majd­ az adót is. Valójában megveszi a saját fáját, ezért is sok a 25%. Ahogy a törvénytervezet írja, a közbirtokos erdők eladása bonyo­dalmas lesz, hát ezen könnyíteni kellene. Azt hiszem, volnának jó néhányan, akik eladnának a ré­szükből, mint teszik Nyugaton, vi­lágpiaci áron (40 000 dollár/ha), hogy a földgázt bevezethessék. Személy szerint, amennyiben az örökösödési és földtörvény alap­ján visszakapom közbirtokossági erdőrészemet, úgy nyilvánosan ki­jelentem, hogy hajlandó vagyok 0,50 ha-t adományozni egy labda­rúgópálya újratelepítésére szülő­falumban, Máréfalván. Javasolo­m h ön atyái­n­knak, hogy szorgalmazzák az erdők és szántóföldek mielőbbi visszaadá­sát a törvényes tulajdonosoknak, hogy az idegenek jogtalanul to­vább ne bitorolják azokat. SZÉKELY LAJOS, Csíkszereda Közös gondjainkról közös dolgaink közt talán sem­mi sincs annyira közös, mint a de­mokrácia, amely mintegy megha­tározza létünket. Tudjuk, hogy az emberi létezés örökös küzdelem, az élet pedig nem más, mint az idővel való folytonos szembesü­lés. Bár sokan nem szívesen szá­molunk vele, egy bizonyos: a fi­atalkorból lassan mindenki át­fordul az öregkorba. Lám, váro­sunkban is több ezer a nyugdí­jas, sokan közülük még jó erőben vannak, hasznos társadalmi munkára képesek. Ezt a kategó­riát kellene megmozgatni, bevon­ni a közös feladatok megoldásá­ba, hisz másképp megszakad, ér­dektelenné válik közérdekű tevé­kenységük. Amint azt megtudtuk a polgár­­mester tájékoztatójából, a városi tanács nagyon sok közösségi, vá­rosfejlesztési tevékenységet irányzott elő a rendelkezésre álló szűkös költségvetésből, ami csakis a széles tömegek bevonásával va­lósulhat meg. Ezért aztán szoro­sabb kapcsolatteremtésre van szükség az­ apparátus és a lakos­ság között. De a városi tanács szo­c­iál­is gondjai közt szerepel mun­kahelyek létesítése is, hisz jó né­hány gyár megszűnésével embe­rek ezrei maradtak munka nélkül. Bár tervbe vette, és üdvös lett volna a ház- és telekbér csök­kentése a nyugdíjasoknak, az érvényben lévő rendelkezések, sajnos, nem adják meg erre a lehetőséget, holott a 70-80 ezer tejes nyugdíjukból sokan képtelenek fizetni a fenti adó­kat, amelyek a korábbinak kb. 15-szörös növekedését jelentik. És még ugye ott a villanyszám­la, a fűtés és a többi, mindennapi kiadás. Bár megfáradtunk, bízunk ab­ban, hogy gyermekeinknek, uno­káinknak jobb lesz, ezzel a tudat­tal győzhetjük csak le a tornyosuló nehézségeket. KRISÁN JÓZSEF ny. tanító, Székelykeresztúr Az oldalt szerkeszti: AMBRUS EDIT Történelmi vetélkedő Március 15-én a Csíkszeredai Kájoni János Középiskolában tör­ténelmi vetélkedőn mérték össze fel­­készültségüket a X. és XI. osztályos diákok, közben a tizenkettedikesek Petőfi-verseket szavaltak. A vetél­kedő kérdései Gál Sándor életéhez, a szabadságharcban játszott szere­péhez fűződtek. A zsűri kizárólag diákokból állt, s amíg mérlegelték döntésüket, addig a XII. B tanulói Miklós Zsuzsanna rendezésében az alkalomhoz illő, rövid színdarabbal szórakoztatták a közönséget. Megjegyzendő, hogy a zsűrinek nem volt könnyű dolga, mivel mind al1 diák ügyes válaszokat adott a feltett kérdésekre. A díja­kat Zayzon Sámuel, az iskola igaz­gatója adta át a versenyzőknek. SZABÓ IZABELLA, XII. B, Csíkszereda Csalódott gyermekszemek... Kecsegtető meghívást kaptunk márciusban az 1001 Mese Báb­színház előadására. Mivel a han­gulatkeltés jól sikerült, örömmel mentünk az előadásra, hisz cé­lunk: megragadni minden alkal­mat, ami az intellektuális öröm élményét adja a gyermeknek. A bábszínház pedig ilyen. Sajnos, a József Attila Általános Iskola zsú­folásig megtelt dísztermének né­zőközönsége az egyik legkellemet­lenebb élmény részese volt. Egy kis csapat áll a színpadon díszlet, világítás, hangerősítés nélkül, a beszéd, a kommunikáció követelményeit nem is említve. Szívesen megkérdeztük volna a rendezőt, hogy milyen meggondo­lásból csaltak a szépnek ígért báb­előadásra? Csak a pénzkereseti lehe­tőséget látták ebben az akcióban? Vajon tudja-e a színházigazga­tó, az előadóművész, hogy a kis­gyermeket becsapni nem lehet, és főképp nem szabad! Az összesereglett óvodák gyer­mekei és pedagógusai is csalódot­tan tértek haza már előadás köz­ben vagy utána, akinek volt türel­me végigszenvedni egy 4000 tejes ,, tömegzajt Ilyen emlékek után lehet, hogy a következő bábelőadás meghívó­jával hiába kopogtatnak óvodánk ajtaján, mert nem engedhetjük, hogy a gyermekek fáradságos munkával kialakított emberszere­­tetét, széplátását, bontakozó esz­tétikumát letiporják. Nagy tanítómestereink, Kodály, Benedek Elek tanításait megfo­gadva, fontos kritériumot tartunk szem előtt. ....a gyermeknek mindenből a leg­jobbat, a legtökéletesebbet add!!!" OLÁH SAROLTA, Csíkszereda Rágjál sokat - mossál fogat! A nagyváradi székhelyű Children Dental Help (Gyermek­­fogászati) Alapítvány rajzpályá­zatot hirdet óvodások és kisisko­lások részére 1999. május 16-i beküldési határidővel. A rajzo­kat, a versenyző adatait tartal­mazó kivágható adatlappal és a kitöltött kérdőívvel együtt, zárt borítékban az alábbi címre kell beküldeni: 3700 ORADEA P.O. BOX 1-171, a borítékra pedig ráírni a jelszót: Rágjál so­kat - mossál fogat! A legjobb munkákat az alábbiak szerint dí­jazzák: I. díj: 500 000 lej - 1 db, II. díj: 350 000 lej - 2 db és III. díj: 150 000 lej - 4 db. Megjegyzendő, hogy a legjobb rajzokból kiállítást rendez az ala­pítvány, amelynek helyszínéről és időpontjáról a sajtóban időben tá­jékoztatják az érdekelteket. A ver­senyző adatai: Név:............................................. Osztály:...................................... Életkor:................................. Iskola:........................................ A kérdőívet tartalmazó kér­dések: 1. Mikor kell fógát mosnunk ál­talában, és mennyi ideig? 2. Milyen fogkefét, fogkrémet használsz, és a fogkefédet milyen időközönként cseréled ki? 3. Mikor mész a fogorvoshoz? Fontos tudni: A versenyző adatai után az alábbi szöveg írandó: Hozzá­járulok, hogy a fenti adataimat minden ellenszolgáltatás nélkül felhasználhas­sa. Tudomásul veszem továbbá, hogy az adatszolgáltatás önkéntes és a fenti együttműködés részemről bármikor-a Children Dental Helpnek küldött nyi­latkozattal - megszüntethető. Ezzel szemben a Children Dental Help vál­lalja, hogy­ a rendelkezésére bocsátott adatokat bizalmasan kezeli. Márciusi séta a megyeközpontban Elérkezett a csillagászati ta­vasz. Megújhodik a természet, kez­dődik a nagytakarítás, úgy illik, hogy a városgazdák, lakók egyaránt tegyenek környezetükért. Végigsétálva a városon, az em­ber szeme akarva-akaratlan meg­akad néhány dolgon. És elgondol­kozik közútjaink állapotán, a kita­posott virággruppokon, amelyek mintegy egybeolvadtak az úttest­tel a tél folyamán, hogy a sebzett járdákról, néhány középület, a la­kóház viharvert külsejéről ne is beszéljek. Jómagam több mint három év­tizede a Virág utcában lakom. Va­lamikor kiérdemelte ezt a nevet, hisz nem csupán az ablakokban nyílt a szebbnél szebb virág, de a járdaszéleken, gruppokban is illa­tozott a rózsa, pompázott a köröm­virág, a nefelejcs. Mindez már a múlté, ráadásul a díszfák,­­cserjék között megengedhetetlenül sok a járókelők, a kóbor kutyák taposta ösvény. Gidres-gödrös az állomás és a templom közötti útszakasz is, a volt IFET előtt és közvetlen közelé­ben, a hajdani gáztöltődő körül Ami az ún. sétálóutcát illeti, itt néhány udvart el kellene zárni a járókelők szeme elöl, hogy a lát­vány­ ne hangolja le az embert. A kapuk is sértik helyenként az arrajárók szépérzékét, kopottak, javításra szorulnának. Nézetem szerint egységesen kellene lefeste­ni valamennyit, s ebbe a városi tanács is besegíthetne, ha mással nem, hát legalább tanáccsal. És intézkedhetne arról is, hogy a Pe­tőfi utcát szegélyező valamennyi épület új köntöst öltsön magára, beilleszkedve az utca hangulatá­ba, a tavaszváró városképbe. TŐKÉS ERNŐ, Csíkszereda Magyarázat csángó­ ügyben - a Nyílt levélre vonatkoztatva­­ A jelenlegi magyar kormány ki­fejezett álláspontja szerint a ma­gyar-magyar párbeszéd állandó­sítását olyan konkrét célok érde­kében szándékszik fenntartani szervezett keretek között, amelye­ket a szomszéd országok (határon kívüli) magyarságának legitim képviselői maguknak vallanak. Az európai integrációba való csatlakozás politikai előfeltétele a térség jószomszédi viszonyainak biztosítása. Ehhez a követelményhez iga­zodva kötötte meg az előző Horn­­kormány a baráti szerződést há­rom szomszédos országgal. A jó szándék vitathatatlan, az eredményeknek pedig kortanúi vagyunk. Kozmikus hasonlattal élve: évtizedek óta kutatják csilla­gászok a világmindenséget rádió­hullámokkal, de visszajelzést még nem kaptunk más civilizációktól. Ha a romániai magyarság ér­dekképviseletében, elfogadott programjához ragaszkodó és cél­kitűzéseinek megvalósítása érde­kében, a különböző irányzatokat tömörítő szövetségnek az állam­­apparátusban alázatos áldozat­­vállalással és egyéni érdekek mel­lőzésével szorgoskodó vezetői úgy vélik, hogy nincs csángó­ kérdés, ak­kor azt cáfolni aknamunka lenne. Fogadjuk el mind politikai, mind vallási vonalon a hangozta­tott és házi dogmává kristályoso­dott álláspontot. Ne beszéljünk az „ördög nyelvén!" Hiszen az ör­dög arról híres, hogy kiválóan ál­cázza magát, s ezért már az is bizonytalan, hogy ki tartozik az alvilághoz. Visszatérve a visszafogott hang­vételű magyar-magyar találkozó értékeléséhez, következtethetünk arra, hogy a már NATO-taggá fel­fejlődött Magyarországnak csak olyan külpolitika engedélyezett, amely segíti a XX. század baklövöl­dözései okozta feszültségek csil­lapí­­tását, a traumák narkotizálását. Elvként: Ha neked nem fáj, amikor a tyúkszemedre lépnek, akkor ne várd, hogy én jajgassak helyetted. SZABÓ SÁNDOR MIKLÓS, Csíkszereda

Next