Megyei Tükör, 1972. január (5. évfolyam, 527-550. szám)
1972-01-15 / 537. szám
A KRÉTA KOREA A téli szünidő végén került sor a tanerők közi találkozóira, az elsőre ebben a tanévben. A munkálatok végén tanácskozásra ültek össze a kolozsvári, brassói meghívottak, a körvezető tanárok és más szakemberek, hogy őszintén megbeszéljék, javaslataikkal szolgálják a szakkörök jövőbeni tevékenységének javulását. Mert — amint azt Izsák Ferenc főtanfelügyelő hangsúlyozta — a pedagógiai körök mind ez idáig formálisak voltak, nem azt nyújtották a tanárnak, amit nyújtaniuk kellett volna. Éppen ezért szervezték a mostanit ilyen nagy körültekintéssel, ezért hívtak meg másokat is, a megye határán túl tevékenykedő szakembereket. Tekintettel az eddigi hiányosságokra, a továbbiakban az egyik legfontosabb teendő a körök gyakorlati jellegének erősítése lesz, mégpedig úgy, hogy a megbeszélésre kerülő téma az oktatáshoz, a tanári munkához kötődjék, és ne olyan kérdésekhez, amelyek csak közvetve tartoznak a gyakorlati oktatáshoz. (Hasonló példa — bár nagyon kevés —s legutóbb is akadt. A román nyelv- és irodalom szakos tanárok körén egyik előadás tízegynéhány irodalmi irányzatot ismertetett, aminek sok haszna nem volt. Azt kellett volna tárgyalnia, hogy az előadó, mint tanár, miként törekedett ezeket az irányzatokat megértetni a tanulókkal, milyen módszereket, eljárásokat alkalmazott ennek érdekében. A gyakorlati jelleg mellett akad azonban még egy egész sor körülmény, amelyekre a közi munkálatok megszervezésénél föltétlen gondolni kell.Nem maradhat ki a számításból, hogy évente mindössze három összejövetelre kerül sor, ami ugyan nem sok, de kellő előkészületekkel eredményességük a maximumig fokozható. Ugyanakkor gondolni kell a téma megválasztására, a véleménycserék biztosítására, az időbeni korlátozottságra, és még egynéhány egészen lényeges tényezőre, amelyek a maguk módján, jelentőségüktől függően befolyásolhatják a köz munkáját. A témakörök naptári beütemezése nélkül szó sem lehet a rendszeres, átgondolt tevékenységről. De milyen munkatervre alapozzanak a pedagógiai körök ? Arra, amelyet helyben készítenek el, vagy egy központilag összeállított tevékenységi tervhez igazodjanak ? Több vélemény is elhangzott, a döntő szó azonban itt is a gyakorlaté. A tapasztalatok szerint ugyanis egy „föntről“ jövő munkaterv nem foghatja át a sajátosan helyi vonatkozású kérdéseket, s ezért a tanerők részéről nem számíthat eléggé széles körű érdeklődésre. Indokoltabb tehát helyben elkészíteni és minden iskolában, jóval a szünidők előtt, ismertetni, főként azért, hogy a szaktanárok kellőképpen felkészülhessenek, s hozzászólásaikkal élénkítsék a köri megbeszéléseket. A cél végeredményben : újat, értékeset nyújtani az oktatás-nevelés szakembereinek, amit egészséges vitaszellem kialakítása nélkül lehetetlen, vagy csak részlegesen lehetséges elérni. A múlt hét végi tanácskozás egyik hozzászólásában szemléletes párhuzam hangzott el : sokat hallani művészek (avagy egyazon területentevékenykedő tudományos kutatók, szakemberek) jó értelemben vett, s végül tisztázó összegezéssel záruló „összeugrásáról , valamilyen szakmába vágó kérdésben, ritka azonban az olyan hír, amely ugyanezt mondaná a szünidőkben sorra kerülő pedagógiai körök résztvevőiről. A tanár tudományos kutató, de mondhatnám tudományos munkája koncentrikus felépítettségű. Szemléletesen szólva, a legbelső kör jelentené az egyéni kutatást, a középső az iskolai tanszékek keretében kifejtett tevékenységet, míg a külső és legnagyobb a már említett köri megbeszéléseket. A csoportos munkára — ha a rendszerességre gondolunk — főként a tanszékeken kerülhet sor, itt nyílik leginkább alkalom arra, hogy az alkotó vita megszokottá, sőt, idővel igénnyé váljék. Ezért van az, hogy a „magasabb fórumot “ képviselő szakkör csak úgy szolgálhatja hatékonyan az oktató-nevelő munka jobbulását, ha az általános iskolák és líceumok tanszékeinek munkájában általánossá válik a valódi célt szolgáló, elmélyült és gondolatébresztő vita, megbeszélés. A legutóbbi köri találkozók legkiemelkedőbb érdeme, hogy a megelőzőknél jóval közelebb állott a gyakorlathoz. Az országos vérkeringésbe való bekapcsolódást szolgálta a megye határán kívül dolgozó szakemberek meghívása, amelyet a megyei tanfelügyelőség az elkövetkezőkben rendszeresíteni szándékszik. Minden feltétel biztosítva látszik arra hogy az elkövetkezőkben a kéri találkozók a szaktanárok kongresszusává váljanak. ÁCS PÁL Az utóbbi időben számtalan iskolai társadalomtudományi kabinetet tekinthettem meg Bukaresti megyénk több iskolájáig. Mindeniküknél megvolt a sajátos jellege, ez adódott a közösség ■elfogásából, mely dolgozott rajta, de az az általános meglátásom, hogy mindenik magával hordozta az újszerűségéből adódó hiányosságokat. Eleinte sokan vonakodtak a gondolattól, nem látták kivitelezési módjukat, s miért ne mondanánk meg, nem láttak bennük mást, mint egy újabb tanterem „feláldozását“. S hogy mennyire tévedtek, mi sem igazolja jobban, hogy a kabinetrendszer már a világ nagyon sok országában elterjedt és gyümölcsözően használják. Létrehozását az teszi szükségszerűvé, hogy az oktató-nevelő folyamat tartalmi változásai új formai-módszertani változásokat igényelnek , s az új pedig helyet kér, szétfeszíti a régi formákat. Ezeknek a kabineteknek a létrehozása tehát nem új keletű. Eddig is léteztek bizonyos szaktermek (a kabinetek egyszerűbb formái) ■ torna, rajz, fizika-kémia, természetrajz stb. Mondhatnék, ezek voltak a kabinetek előfutárai. A társadalomtudományi kabinetek ezek bővülését jelentik, magasabb szinten. A kabinet szó a francia cabinet d'étude-ból származik, s azt az oktatási formát jelöli, melynél az oktatás egyes tantárgyak számára kijelölt és állandó jelleggel berendezett szakteremben, kabinetben történik. Előnyösségét, fontosságát a gyakorlat fogja igazolni. Egy jól felszerelt kabinet az ismeretszerzés eszköze, a tanár és tanuló munkáját segíti elő a megismerés folyamatában. A kabinetben található szemléltetőeszközök lehetővé teszik az állandó szemléltetést és azok azonnali felhasználását, s ez pedig a szaktanár segítségére van, újszerű és változatos módszerek alkalmazására ösztönzi. A kabinetben folyó oktatás lehetőséget biztosít a szaktanárnak, hogy felszabaduljon a néha már sablonná vált formáktól, lehetőséget biztosít az aktivizálásra, az önálló foglalkozások kialakítására. Hangsúlyozni kívánom, hogy a „felhalmozott szemléltetőanyag“ nem dekoratív jellegű, hanem az oktatás elősegítőse, s melynek felhasználása eredményesebbé teszi az oktatást. Úgy is mondhatnék, hogy a kabinetet nem lehet, mint egyszerű „raktárt“ tekinteni. Bármilyen kabinetet indukciós, de ugyanakkor információs bázisként is kell tekintenünk. A bemutatott anyagnak elsősorban a tantárgy jellegét kell tükröznie, s az így kialakított környezetnek már mély, nevelő jellege van. Nem beszélve arról, hogy egy ilyen környezet csökkenti az anyag elvontságát. Egy jól kiképzett kabinet létrehozása nemcsak a gazdasági alaptól függ. Szükséges a pedagógus-kollektíva hozzáállása, kezdeményezőkészsége, mely serkentőleg hat a tanulókra is, akik különböző köri vagy gyakorlati munkák alkalmával hathatós segítséget nyújthatnak a kabinet gazdagításában. Ugyancsak ezt a célt szolgálja : kibővíteni az iskola kapcsolatait különböző intézményekkel (múzeumok, tanítók háza stb.) , a szülők bevonása, akik iskola iránti szeretetekben ötletes segítséget nyújthatnak. Nem hinném, hogy így felfogva a kabinetek szükségességét, akadna még kétely ezek létrehozásának fontossága terén. Ebből a meggyőződésből helyeslem azt a javaslatot, hogy minden iskolában társadalomtudományi kabinetet kell létesíteni. Létrehozása komoly munkát igényel, hisz az ilyen jellegű oktatás is igényesebb forma, mely maga után vonja a nagyobb szakmai és pedagógiai felkészülést, néha többletmunkát is igényel, de gondolom, megéri : növendékeinkért, a jövő nemzedékéért tesszük. Ma a társadalomtudományi kabinetek létrehozását sürgetjük, holnap már más tantárgyak kabinetrendszerű oktatását fogjuk igényelni. Elterjedésük minden tanerő hozzáállásától, új iránti viszonyulásától függ. S hogy funkcionalitásuk mennyire fogja a oktatás hatékonyságát szolgálni, mindannyiunk függ. Ezért szerentém, ha minél több kolléga véleményt nyilvánítana, hisz minden meglátást, javaslatot mindannyian szívesen fogadnánk. JANCSÓ ÁRPÁD Szokták mondani, hogy művelt ember nem hisz a babonában. Akadnak azonban még köztük is olyanok, akiknek vannak babonás szokásaik, bár azoknak maguk sem tulajdonítanak jelentőséget. Viszont súlyos nevelési hibákhoz vezethet a babona ott, ahol hisznek benne, ahol nemcsak ésszerűtlen szokások vagy szólások formájában nyilatkozik meg, hanem meggondolatlan cselekedetekben is. Ez az állapot serkentett minket, köröspataki nevelőket is a konkrét beavatkozásra. Volt időszak, amikor gyermekeinkkel összegyűjtöttük a babonákat, a mi irányításunk alatt üzentek nekik hadat tudományos magyarázatokkal, tudományos megvilágításokkal. Ezzel azonban még nem tettünk meg mindent. A babona ellen következetes küzdelmet kell folytatnunk, hogy ne tudjon hatni a gyermekekre, bilincseket rakni a józan gondolkodásra, gátolni normális világnézeti fejlődését. Erre nagyszerű alkalom a szülők iskolája. A tudományos előadásokon nemegyszer vetettük fel a babonás felfogások problémáját. Ennek eredménye, hogy a szülök felvilágosultabb tábora, bár számos babonát ismer, nem hisz bennük. Az is igaz, hogy a szülők egy kis csoportja még mindig babonás, tehát felvilágosításra szorul. Ha a szülök iskolájának programja nem is nyújt mindig lehetőséget, hogy visszatérjünk a babonákra, az egyéni beszélgetések során folytatjuk a felvilágosító tevékenységet. Hazánkban a felnőttek gondolkodása sokat változott az eltelt 20—25 év alatt. A babonák fölött is lassan eljár az idő, az egészséges közvélemény kiveti azokat az emberek tudatából. Mi, falun élő pedagógusok, többek között arra vagyunk hivatottak, hogy segítsük, sürgessük ennek az egészséges, haladó közvéleménynek a kialakulását. KOZMA LAJOS, Köröspatak