Megyei Tükör, 1972. május (5. évfolyam, 629-653. szám)
1972-05-14 / 639. szám
6. oldal kitörő siker pécsi diákok vendégszerepléséről Mikor a pécsi diákok koncertjének hallgatói kiözönlöttek a sepsiszentgyörgyi színházterem ajtóin, színes mozaikként vibrált bennük az elhangzott műsor sok apró részlete. Az egyik mozzanat a leánykar ritka szépségű zenei élményével ragadta meg a hallgatót, a művészi kifejezés lélekbe markoló szépségével hódított; a másik a bájos szólisták kellemesen csengő hangjával, megnyerő előadásmódjával aratott kitörő sikert; a klaviatúra szárny bontogatni is féltő gondossággal iparkodtak létrehozni élményviláguk és az előadott művek szelleme közötti kapcsolatot, míg ifjú Jandó Jenő, a fiatalon befutott művész játékában a meghitt vallomást, az igénnyel , biztonsággal is imponáló egyszerűséggel megoldott részleteket méltányolta. S e csillogó mozaik apró részecskéi, a kórusszemok, a szólók, duettek, zongoradarabok és szavalatok ízlésesen felsorakozva gyönyörködtető egységes képet alkottak, melyek végül meleg, baráti és bensőséges zenei ünneppé avatták a pécsi Leöwey Klára gimnázium sepsiszentgyörgyi vendégszereplését. Meggyőződésünk, hogy a sepsiszentgyörgyi 1-es líceum népi együttesének pécsi vendégszereplése, s a magyarországi diákok viszontlátogatása szép hagyományt alapoz, s szorosra fűzi a két iskola tanulóinak barátságát. A leánykórus bemutatkozása alapozta meg a hangverseny meghitt hangulatát. Már a kezdetben felhangzó magyar népdalcsokor (Csillagom, csillagom ; Erdő, erdő, erdő, Szegény vagyok, szegénynek születtem; Akkor szép az erdő, mikor zöld), kiváló tolmácsolása méltán jelentett rendkívüli vonzóerőt. Jandó Jenő, az együttes művészi irányítója valóban kivételes teljesítményt csiholt ki a leánykarból. A kórus kristálytiszta intonációjával, feltűnően tömör, természetes és könnyed hangzásával igen kellemes benyomást keltett. (A legnagyobb eredményt kétségkívül az egységes tónus, az együttes hangzás megtermelésével érte el a karnagy.) Bárdos Lajos műveiben (Napfényes utakon, Vedd észre a fényt, Magas a rutafa) az ökonomikus felépítésre, az ízléses fokozásokra, a kórus rendkívüli hajlékonyságára, aprólékosan kimunkált precíz ritmusára figyeltünk fel. A kar nagy szakavatottsággal kidolgozott előkészítő munkájáról legkifejezőbben a három befejező szám (Bartók Béla Legénycsúfoló, Bolyongás és Kodály Zoltán Pünkösdölő), s a német tagozat kamarakórusának a produkciója vallott, amelyekben a kórus vezetője észrevehetően nagyon finom, cizellált és feltűnően érzékeny hangzásra törekedett. (Az volt az érzésünk, hogy ez a kórus hivatásos színvonalú teljesítményre is képes lenne.) Külön dicséret a kitűnő szólistáknak, Reisz Zsuzsának, Kardos Andreának, Szűcs Évának, Pálfay Zsuzsának, Csaba Zitának, Móricz Zsuzsának, de különösen a feltűnően képzett hangú és muzikális Jóri Juditnak. A két zongorista, Szabó Sándor és Szabó Zoltán Bartók, Kodály és Weiner egyegy darabjában (Rapszódia, Darabok a Mikrokozmoszból és Rókatánc, illetve Este a székelyeknél és Székely keserves), hódított — nem a neves világfiak elegáns fölényével, hanem a megadás, a szolgálat szerénységével és alázata-Val Az érett, szuggesztív és virtuóz zongorázás rendkívüli élményével ezúttal a fiatalon nemzetközi hírnévre szert tett pianista, ifjú Jandó Jenő (a vezető fia) ajándékozott meg, aki két héttel ezelőtt Versaille-ban a Cziffra György nemzetközi zongoraversenyen II. díjat és aranyplakettet nyert. A budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémia III. éves növendéke, a két előadáson Liszt VIII. Rapszódiáját, Chopin F dik Etűdjét (Opus 10) és Kodály Marosszéki táncok című művét adta elő. Jól tudjuk, nemzetközi versenyen rangos helyet kivívni rendkívül nehéz dolog. Az ifjú Jandó három évvel ezelőtt próbálkozott meg ezzel a feladattal. Akkor még nem került be a legjobbak közé, de ennek elérésére már akkoribanminden reménye megvolt. Zongoratudása szilárd technikai alapon épült, megnyugtatóan biztos és mutatósan virtuóz: van érzéke az árnyalatok ízléses kifejezéséhez. Billentésének rugalmas sokszínűsége és az a képessége, hogy a hangulatot már az első akkordnál megteremtse és elénk vetítse, rendkívüli adottságú művészre vall. (Kár, hogy pianinón nem bontakozhatott ki művészete a maga teljességében.) Megragadott a hiteles zenei megformálás iránti érzéke, fogékonysága. S mindezt megérezte a szólistát viharosan ünneplő sepsiszentgyörgyi közönség is. NAGYIALYIAGYI JÓZSEF Dáné Tibor öt megjelent művének címét rejtettük el a vízszintes 1, 27 és a függőleges 1, 17, 38. sorokban. Ezek a beküldendők. VÍZSZINTES . 13. Tudománynak van. 14. Hús teszi a tűzön. 15. Műanyag. LB. Kín betűi. 19. Régen nyitotta. 20. Füzet. 22. Nem ide. 24. Londoni sajátosság (névelő). 25. Én és a többiek. 28. Ütemesen összehúzódik. 30. OTF. 31. Kis Enikő. 33. Két szó, becenév, orosz uralkodói cím. 35. Végtelenül tág ! 36. ... Barbu, hazai színésznő. 39. végtaggal teszi, ha erősen vérzik. 41. Háziasszony eszköze (névelő). 43. Hazai, megyei (névelő). 46. Bizonyos növényi szárak. 48. El (rosszul) érzem magam. 50. Elrejtőzést segítő. 52. A végén vettem ! 55. Európai nép. 56. Vízi sportot űz. 58. LÁM. 59. Becézett Lajos. 61. Cipő része. 63. Van kelte is, nyugta is. 65. Vékony lap. 67. Fordítva haladt át a Délkörön ! 69. Elütési. FÜGGŐLEGES : 2. Meg nem kezdett füge ! 3. Román név. 4. Ez nem szabályos (támadás), két szó. 5. Enyhe lejtő. 6. Fordított kétjegyű betű. 7. Hím állat. 8. TM. 9. Japán pénz. 10 Fogyassza italát. 11. Lóutód. 12. Kenyeret készített. 18. Eddig. 21. Adta, de nem egészen. 23. Anna egyik becézett formája. 26. Gyorsan fut. 29. Színészi fizetés. 32. Azonos a vízsz. 20-szal. 34. Nem éppen Reznek. 37. Ilyen villám is van. 40. Ró és amit ró. 42. Öreg megszólítása lehet. 44. Azon a helyen. 45. Zavaros hit ! 47. Bűntett miatt keresik. 49. Beismer. 51. Petróleum, angolul. 53. Nem hajlékony. 54. (Egész) énem (tiltakozott). 57. Kis Zoltán. 60. Fohászok. 62. Kovászos tészta igéje. 64. PÁE. 66. Esett vala. 68. Fonetikus román igen. 70. Középen nem zár ! Készítette DELLY KRISZTINA A 22. számú versenyünkben Szabó Zoltán hat eddig megjelent művének címét rejtettük el. A helyes megfejtés : Énekelj csak, Simon testvér, Tisztaszemű fiúk, Két part között, Hangolnak a tücskök, Napos évszak, Osztálykönyv. Heti versenyünk győztese HALAZS KÁROLY kézdivásárhelyi előfizetőnk (Iskola utca 12), aki Szabó Zoltán egyik kötetét kapja jutalmul, részvételi szelvény vasarnapi kiadás -9L VIDÁM TÁRCA — VIDÁM TÁRCA — VIDÁM TÁRCA — VIDÁM TÁRCA vannak-e a déli sarkon apácák? Annak rendje és módja szerint, feltámadt poraiból Hacsek és Sajó. Beleilleszkedtek korunkba és úgy eltársalognak nem mindennapi élményeikről, mintha mi sem történt volna. A múltkor meghallgattam őket a vasútállomáson. Hacsek a peronon téblábolt, Sajó éppen érkezett valahonnan felmálházva mindenféle meleg holmival, lábzsákkal, hótalppal és egyebekkel. Hacsek : A, üdvözlöm, Sajókám, merre járt ? Sajó : Arrá,rrá, rá ! Hacsek: Mi történt magával, elfelejtett beszélni ? És miért annyira kék a füle ? Sajó: Perfekt megtanultam antarktiszul. A Déli-Sarokról jövök. Ott ez a füldivat, indigókék, vörös beszűrödésekkel. Nagyon kedvelik az apácáik. Hacsek: Hallatlan. És csak úgy mimix-dimix mehetett ? Sajó: Megkérdezték, hol tölteném legszívesebben a szabadságomat ? Mondtam. S akkor adtak egy Antarktiszra szóló útlevelet. Hacsek : Hallatlan. És hogy telt ott, mit látott, tapasztalt ? Sajó: Jeget és havat. Nagyon üdítő volt egy ilyen hó nélküli tél után. Aztán kutatóállomások, megint hó és jég, na, meg fókák és röpködő madarak. Azon kívül, rengeteg apáca. Hacsek : Mit mind őrjít azokkal az apácákkal ? Én még ezt sohasem hallottam. Sajó : Na, tudja meg tőlem és ne mástól. Kicsik, az igaz, de biztosan összehúzódtak abban a hidegben. Csinos, palack alakú testük van, és nagyon tiszták, állandóan fürdenek. Ez is egy szempont, ajaj. Amikor fekete-fehér ruhájukban megpillantottam őket, szinte megvesztem értük. Csak a járásukat nem bírtam, totyogtak. Határozottan állítom, hogy ronda és rövid a lábuk, s amikor kólólnak, kiállhatatlanok. Hacsek: Kotolnak ! Hogy-hogy kotolnak? Sajó : Ültek a tojásaikon, és ha közeledtem hozzájuk, harsányan visítoztak. Hacsek: Áh! Mondja Sajókám, maga semmit nem tanult az iskolában ? Sajó : Dehogy nem. Rengeteg nép és nyelv van a világon. Ha van, amelyik füttyel beszél, miért ne lehetne, amelyik rá-rá kiáltásokkal mindent kifejez. A végén már egészen jól megértettük egymást. Van néptörzs, amelyik a távolságot tehénbőgéssel méri, miért ne lehetne olyan, amelyik kőtől ? Tudja milyen hideg van ott ? Ott nem lehet pelenkázni, meg miegymás. Bizonyára alkalmazkodtak a környezethez. Feddhetetlen erkölcsűek, ezt tarxisztáltam, de amikor a rendfőnök nem vette észre, egy báránykáját majdnem elcsábítottam. Hacsek : Tessék ? Sajó: Na, mit csodálkozik ? Hát én sem vagyok fából, pedig akkorákat vágott a fülemre, hogy zúgott tőle a fejem. Hacsek : Sajókám, maga sohasem hallott pingvinről ? , Sajó : De. Csak én úgy emlékeztem, hogy azok Északon élnek. A A — rá-rá, jujj! Drága barátom, el ne mondja senkinek. TOMPA ERNŐ