Háromszék, 1999. március (11. évfolyam, 2584-2610. szám)

1999-03-16 / 2597. szám

Kell az ünnep! Mintha csak százötven évvel visszamennénk a történe­lemben, paták csattogása szakít félbe beszédet, ujjongó (még lelkes) taps illeti a szónokokat, hidegtől s elragadta­tástól kipirult arcok kísérik a lovasokat, szekerekről „ Gá­bor Áron rézágyúja ”, hóvirág és kokárda egyaránt gazdá­ra talál, mintha csak százötven évvel visszamennénk a történelemben, megtelik a tér tennivágyó emberekkel, félt­ve rejtegetett zászlókkal, büszkén viselt kokárdákkal, pa­­nyókára vetett huszárzubbonyokkal, mintha csak százöt­ven évvel visszamennénk a történelemben, szónokok vált­ják egymást az emelvényen, üzenik, amit üzenhetnek törté­nelmi s földrajzi távlatokból, más zászlók és más arcok, de ugyanazok a bütykös ujjak, ásó nyelétől, ekeszarvtól feltört tenyerek, hajlott gerincek, pödört bajszok, mintha csak százötven évvel visszamennénk a történelemben, feszes hu­szárok őrzik az ágyút, őrzik ünnepünk, őrzik arcunkon a múltat, s vigyázzák a jövendőt, hogy míg élünk, míg él magyar a hazában vagy hontalan, ünnepeink magunkénak vallhassuk, mint százötven évvel ezelőtt, úgy százötven év múlva is, hisz a csatadal mellett „ez lelkesíti a magyart”. Váry O. Péter • • Ünnepség a Kisstadionban (folytatás az első oldalról) Váta Loránd az Erdélyi hadsereg című Petőfi-verssel mintegy előkészítette az ünnepség vendégszónokának, Kovács István budapesti történésznek, József Attila­­díjas költőnek lapunk első oldalán közölt, Személyes ismerősünk: Bem című ünnepi beszédét. Ezt követően a Romániai Lengyelek Szövetségének elnöke, Bogdan Polip­­ciuc szólt az egybegyűltekhez, meleg szavakkal köszönte meg e városnak és polgárainak, hogy a lengyel és magyar szabadság hőse, Bem József emlékét ily elevenen ápolja. Lengyelország himnuszának akkordjai csendültek fel, majd Váta Loránd Petőfi Sándor Négy nap dörgött az ágyú című versével idézte a másfél évszázaddal ezelőtti erdélyi hadjárat tragikus, hősies, felemelő napjait. A zenekar és a kórusok eljátszták Egressy Béni Klapka­­indulóját, majd Márton Árpád képviselő, az RMDSZ háromszéki területi szervezetének elnöke lépett a mikrofonhoz. Mi valósult meg a márciusi fiatalok tizenkét pontjából az elmúlt tíz év alatt Romániában? Jószerével semmi, a sajtószabadság viszonylagos, a döntéshozatalt nem segítik anyagi források, a közképviselet épp saját sorsdöntő kérdéseiről nem határozhat, a törvény előtti egyenlőség nem biztosított, a vallásszabadságot az ortodo­xia kivételezett státusa árnyékolja be, nem egyenlő a közteherviselés, gyermekeink szülőföldjüktől távol teljesítenek katonai szolgálatot, minket máshonnan hozott egyenruhások őriznek. Azért mozgat meg minden esz­tendőben ezreket ez az ünnep, mert szabadságra, egyenlőségre vágyunk, és azért is,h­ogy megmutassuk, együvé tartozunk a világ minden magyarjával "- fogal­mazott Márton Árpád. Koós János, az RMDSZ sepsi­szentgyörgyi elnöke egyebek mellett a szervezet meg­újulásának fontosságáról beszélt. Az ünnepséget Kovács István sepsiszentgyörgyi unitári­us lelkész imája zárta: Uram, add, hogy egyenes maradjon derekunk! Úgy legyen! 1998. MÁRCIUS 16. Koszorúzás emlékhelyek Tegnap Sepsiszentgyörgyön már kora reggel nagy volt a sürgés-forgás a virágárusok körül. Székely ruhás, kokárdás diákok vásároltak egy-egy szál virágot, s sokuknak díszítve volt a lelke is, hisz ők a kiválasztottak, akik ezen a napon elsőkként mondják el a Nemzeti dalt, emlékeznek a forrada­lom előestéjén a budapesti Pilvax kávéházban izzó hangu­latra, a tizenkét pontra, ők éneklik elsőkként a himnuszt, s helyezik el a kegyelet koszorúit a ’48-as emlékhelyeken. Jól is van ez így, hisz a forradalom is az ifjúság soraiból indult ezelőtt másfél évszázaddal. Háromszék szívében immár hagyománya van annak, hogy március 15-én Petőfi Sándor és Kossuth Lajos neve mellé állítják az ágyúöntő Gábor Áronét, és vele együtt idézik az ágyúkká öntött háromszéki harangok dörgését. Énekben, versben idézték tegnap is a diákok a forradalom és szabad­ságharc nagyjainak hősiességét, a legkisebbektől a legna­­gyobbakig minden iskolás tudta, hogy a szabadság, testvé­riség, egyenlőség zászlója alatt gyűltek össze a ’48-asok. S mintha évről évre megsokasodna és megfiatalodna a már­cius 15-i koszorúzók tömege. Tegnap is hosszú sorokban kígyózott a kivonuló diákok hada egy-egy emléktáblánál, síremléknél. Minden helyszínen pontos időben és zavartala­nul csendült fel a vers vagy ének, terv szerint jelentek meg koszorúikkal a sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivatal és a városi RMDSZ képviselői, az iskolaalapítványok és egyhá­zak küldöttei. A csípős hideg ellenére a versmondók kibújtak kabátjaikból, és székely népviseletben vagy kokárdás fehér­feketében álltak a mikrofon elé. A temetők kivételével minden emlékhelyen szolgálatot teljesítettek a rend őrei. A vártemplom melletti református temetőben a szabad­ságharc emléksétájának is nevezhető koszorúzókörutat tettek a diákok Kónya Ádám, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója kalauzolásával. A megszenvedett elsőbbség jogán, hagyomány szerint, egykori mikós diákok a Volt Politikai Foglyok Szövetsé­ge társaságában elsőkként he­lyezték el a kegyelet koszo­rúit a sepsiszentgyörgyi köz­ponti parkban levő ’48-as emlékműnél. Ezzel a szokással Sepsiszentgyörgy lakossága, a jelenkori márciusi ünneplők tisztelegnek az 1957. márciusi bátor mikós diák­koszorúzók emléke előtt, akiket cse­lekedetükért sokévi börtön­nel, üldöztetéssel büntetett az akkori hatalom. Koszorúz­tak az RMDSZ városi, széki­­és területi szervezeteinek képviselői, a polgármesteri hivatal, a prefektúra, a megyei tanács vezetősége, Bara Gyula miniszterelnöki tanácsos, Ha­lász János, a Magyar Köztár­saság bukaresti nagykövetsé­gének kereskedelmi tanácso­sa, a művelődési felügyelő­ség, a tanfelügyelőség, a Szé­­kely Nemzeti Múzeum, a megyei könyvtár, a Tamási Áron Állami Magyar Színház, a magyar középiskolák, vala­mint a magyar történelmi egyházak képviselői; Kovács István budapesti történész, költő, a Bem apó szerzője, a Háromszék szerkesztősége, a sportigazgatóság, valamint az Erdélyi Magyar Civil Társa­dalomért tömörülés küldöt­te. A koszorúzást a Kelemen Antal vezette rétyi Kováts An­tal fúvószenekar kísérte. Temetőink, hála a hősök emlékét őrző utódok sírfel­táró munkájának, a ’48-asok valóságos panteonjainak ad­tak helyet. A szemerjai refor­mátus, a belvárosi katolikus temető és a vártemplom cinter­me tegnap a déli harangszo­kor megtelt koszorús ünneplő gyülekezettel, székely ruhás diákokkal. Közülük is talán a templomfal tövében, a belső várgyűrű cinteremnek neve­zett karéjában nyugvó id. Gödri Ferenc lelkész-espe­res, Gödri Ferenc tüzér fő­hadnagy, Császár Bálint egy­kori polgármester, Váradi József és Bartalis Ferenc sír­emlékei koszorúzása volt a legünnepélyesebb, melynek oka a jelen lévő népes ifjúság mellett — Sepsiszentgyörgy majd minden magyar iskolája, i­l­let­ve a magyar tagozatok kép­viseltették magukat—minden bizonnyal a rendkívül impo­záns helyszín. Megemlékezés aláírásgyűjtéssel (folytatás az első oldalról) Március idusát a Molnár János tanár vezette Diákszín­pad tagjai irodalmi műsorral idézték, majd fellépett Hor­váth Zita koreográfus moderntánc-együttese. Az ünnepség alatt önkéntes gyermekek mintegy száz aláírást gyűjtöttek az Agache Aurel milicista őrnagy meggyilkolásával vádolt, igazságtalanul elítélt kézdivásárhelyiek felmentése érdekében. A fúvószenekar kíséretében Kovács Gábor római katoli­kus esperes záróimája után elhangzott nemzeti imánk és a székely himnusz, ezt követően a fúvósok akkordjai kísére­tében a közönség felvonult a református templomkertbe, ul.t.1 . „ 1­949-es kovásznai hősök emlékére állított kopjafás emlékműnél a kegyelet koszorúit helyezték el: a kovásznai RMDSZ-szervezet, a polgármesteri hivatal, a városi tanács, Nagykanizsa testvérváros önkormányzati küldöttsége, a Körösi Csom­a Sándor Közművelődési Egye­sület, a városi kórház és a szívkórház, a magyar történelmi egyházak, az Erdélyi Magyar Civil Társadalomért Alapít­vány, a Consac építkezési kft., a Fogyasztási Szövetkezet, a Moconi kisipari szövetkezet, az Építők kisipari szövetkezet, Domaházi János,független tanácsos, a Héphaisztosz Szálló és a fakitermelő vállalat szakszervezete. Józef Bem utca A Sepsiszentgyörgy ta­nácsának határozatával megerősített utcanévadás tegnap a Józef Bem utcatábla — azaz táblák, hisz négy utcasarokra helyezték el — avatásával vált valósággá. A Petőfi Sándor és a volt Nicolae Iorga utca keresz­teződésénél tartott névadó ünnepségen meghívottként részt vett Bogdan Polipciuc, valamint a lengyel kisebb­ség néhány fővárosi és helyi képviselője. A Bem utca Petőfi utca felőli két sarkán lévő táblákra koszorút helyeztek el, majd az egybegyűltek várakozása ellenére a szervezők és hi­vatalosságok köszöntés, méltatás nélkül, némán elvonultak.

Next