Háromszék, 2000. április (12. évfolyam, 2919-2942. szám)
2000-04-26 / 2939. szám
ÍI ! ELOVALASZTASOK Barót polgármesterjelöltjei Albert Dénes 1959. szeptember 4-én születtem Baráton, erdőfülei munkáscsalád gyermekeként. Az erdőfülei általános iskolában végeztem az I—VIII. osztályt, majd a baráti líceum matematika—mechanika szakán a középiskolát. 1978-ban sikerrel felvételiztem a petrozsényi egyetemre, a bányafakultásra, amelyet 1984-ben elvégeztem, bányamérnöki képesítéssel. 1984. augusztus 8-án álltam munkába a Köpeci Bányavállalatnál, ahol dolgoztam mint kezdő mérnök, leadó tanár a baráti szaklíceumban, alrészlegvezetőként, részlegvezetőként, majd 1991 -től vállalatigazgatóként. 1996-tól újra visszakerültem mint részlegvezető, majd 1998 őszén a Baráton megrendezett időközi választásokon jelentkeztem a polgármesteri állásra mint független jelölt, amelyet a megfelelő számú szavazat arányában, 1998 novemberétől betöltők. Úgy gondolom, hogy másfél éves munkaidőm alatt sikerült e szakmakör területéről minél többet elsajátítanom, felmérnem a város és a hozzá tartozó falvak általános és sajátos problémáit, megoldásokat keresni azoknak orvoslására, és nem utolsósorban gazdálkodni (menedzselni) a jövedelmi lehetőségek biztosította szűkös pénzalapból. Továbbra is fenntartom az 1998-ban letett pályázati programomat, amely akkor sem rövid lejáratú kérdésekkel foglalkozott, hanem távlati tervezetű volt. Mégis szeretnék kiemelni egypár gondolatot, kibővítvén mindazzal, ami a kivitelezési kérdésekben másfél év alatt rendszerileg megváltozott, más kivitelezési alapokra helyezkedett: Erdővidék — mint kistérség —, Barát — mint Erdővidék gazdasági, kulturális, szellemi központja — legnagyobb problémájának nem is a bányászatban történt szakadást tartanám, hanem a térség strukturális elszigetelődését. Ezt a problémát továbbra is előtérbe helyezem: — megalakítva az Erdővidéki Önkormányzatok Kistérségi Szövetségét, — összeállítva a Kistérségi Fejlesztési Programot, amelyben minden körzetnek megvannak a sajátos problémái; bizonyos strukturális, környezetvédelmi, gazdasági, szociális problémák csak közös összefogással oldhatók meg.— Erdővidék javára kihasználva Barát hátrányos helyzetű státusát és a községeknek (falvaknak) a könnyebb hozzáférhetőséget az európai programok által adott finanszírozási lehetőségekhez(SHAPARD- program, PHARE-program stb.). Továbbra is részt vállalunk a leállított bányatelepek bezárási tervezeteinek összeállításában, valamint végrehajtásában, hogy az ne csak a munkálatokat végző cégek javára, hanem a közösség javára történjék. Ugyanakkor tovább biztosítom a közszükségleti kérdések megoldásához szükséges pénzalapokat a lehetőségekhez mérten (orvosi rendelők, közbirtokossági irodák, óvodák, iskolák, tűzoltósági helyiségek biztosítása és rendbetétele). Segítem felépíteni a kis- és középvállalkozási szféra szövetségbe tömörülését, és a lehetőségekhez mérten segíteni működési gondjaikban (munkaerő-kiválasztás, munkaerő-átképzés, területi bővítések, adminisztrációs segítségek, pályázati lehetőségek, kapcsolatteremtés). A városi költségvetésből tovább biztosítom a megkezdett befektetések finanszírozását (Víz utca, tömbházépítés, piac, iskolaépítés), valamint első szakaszban olyan új, kisebb méretű befektetéseket szeretnék eszközölni, amelyeknek kivitelezése kisebb költségeket jelent a jövőben (iskolák fűtése, óvoda fűtése , befektetések, amelyek rövid idő alatt megtérülnek). Szem előtt tartom és a lehetőségekhez mérten biztosítom az oktatás és kultúra működéséhez és fejlődéséhez szükséges anyagi támogatást. Tovább folytatom és szorgalmazom a földek tulajdonformáinak tisztázását és visszajuttatását. Véglegesítjük a sportiroda megalakítását, ősz elején átvesszük a sportbázis karbantartási kérdéseit, valamint a sportegyesület szervezését. Megválasztásom esetén együtt szeretnék dolgozni minden civil szerveződéssel (Vöröskereszt, alapítványok), egyházi felekezetekkel, politikai képviselettel, megyei szervekkel, amelyeknek támogatására szükség van, hogy ez a program megvalósulhasson. Kovászna polgármesterjelöltjei Csikós Tibor Zoltán 1962. február 7-én születtem Kovásznán. A mai Körösi Csoma Sándor Líceumban érettségiztem 1981- ben, majd 1987- ben a brassói Műszaki Egyetem autómérnöki szakán végeztem. Kihelyezésem Temesvárra szólt, ott dolgoztam 1988 szeptemberéig. Innen a kézdivásárhelyi szállítási vállalathoz kerültem, aztán 1992-től 1996-ig a Transee Rt. kovásznai részlegének vezetője voltam. Nős vagyok, két gyermek édesapja. Politikai pályafutásom 1996-ban kezdődött, amikor a helyhatósági választások előtt felkértek, hogy vállaljak tisztséget az RMDSZ színeiben, amelynek tagja voltam megalakulása óta. A választásokat követően 1996 júniusától Kovászna város alpolgármestere vagyok. Az elmúlt négy év alatt új „mesterséget” tanultam, tapasztalatot szereztem ebben a munkakörben, és ami talán a legfontosabb lecke, amit megtanultam, hogy egyedül nem sokat ér az ember. Szinte mindenben másoktól függünk. Jó emberi kapcsolatokat kell kialakítanunk. Ez a felismerés motivált abban, hogy megpályázzam a polgármesteri tisztséget. Polgármesterként a legnagyobb megvalósítás számomra az lenne, ha újjáéledne a csapatszellem. Mivel a társadalmi és üzleti kapcsolataink a kölcsönösség törvényére épülnek, csak annyit várhatunk másoktól, amennyit mi nyújtunk nekik. Szeretnék a város összes polgárával, intézményével, vállalatával, szervezetével és ezek vezetőivel kölcsönös bizalomra épülő kapcsolatokat kialakítani. Pénzforrásaink saját zsebeinkre korlátozódtak, ezért nem könnyű tervezni, a pályázati lehetőségekről is egyre több szó esik, ezt is meg kell próbálni, de biztosan nem lehet erre építkezni. A legfőbb tartalékunk, amivel pillanatnyilag rendelkezünk, az ember. Legalább annyira fontos, mint a többi erőforrás, ezért erre szeretném a város jövőjét építeni. Arra, hogy az itt élő emberek, idősek és fiatalok, férfiak és nők tudásukat, tapasztalatukat, munkájukat nem sajnálják a közösség szolgálatába állítani. Roosevelt szavaival élve: „Tedd azt, amit tudsz, azzal, amid van, ott, ahol vagy!” A mindennapi megélhetés gondjaival küszködő választó nem akar mást, csakjobban élni! Ehhez teljes felelősséget kell vállalnunk saját sorsunkért. Dolgozzunk magunk és körülményeink jobbításán ahelyett, hogy mentségeket keressünk, és másokat (szüleinket, a kormányt vagy az időjárást) hibáztassunk helyzetünkért. Nehézségek voltak és lesznek, fontos, hogy kifejlesszük magunkban a képességet, hogy ezek ellenére állhatatosan folytassuk, amit elkezdtünk. Az összefogásban látom az egyedüli reális lehetőséget a változáshoz. A programom egyelőre programtervezet, amelyben az általam ismert gondokat és esetleges megoldásokat sorolom fel. Mivel nem magam szeretném képviselni, úgy gondolom, hogy a feladatokat és azok időbeli és fontossági sorrendjét nem lenne tanácsos itt és most egyedül eldöntenem. Programom címe: AMILYEN A VETÉS, OLYAN AZ ARATÁS. Gazda István 1952. április 2-án születtem Kovásznán, és azóta is szülővárosomban élek. 1971 - ben érettségiztem, és a Babeş—Bolyai Tudományegyetem elvégzése után, 1979. október 1-jétől a Körösi Csoma Sándor Iskolaközpont matematikatanára vagyok. 1995-ben szereztem meg az első didaktikai fokozatot. 1974. augusztus 1.—1979. szeptember 30. között az Építők Szövetkezet alkalmazottja voltam. 1996-ban nősültem, feleségem tanárnő. A városi RMDSZ alapító tagjaként 1990. január 17.—november 17. között a titkári, 1990. november 17-től az elnöki tisztséget látom el. Az eltelt több mint tíz év alatt az RMDSZ-ben különböző, széki, megyei és országos tisztségeket töltöttem be. Megválasztott „tartalék” szenátor voltam és vagyok. A helyi közigazgatásban 1990. november 28-tól tanácstagként veszek részt, és az önkormányzati testületben az RMDSZ frakcióját vezetem. Programtervezetemet egy, a jelenlegi valós állapotokat tükröző elemzés után készítettem el. A nagy ipari vállalatok megszűntek, vagy csak csökkentett létszámmal működnek, nőtt a munkanélküliség. Ezért legfőbb feladatomnak a befektetők, az új beruházások felkutatását és a városba hozását, az új munkahelyek megteremtését tartom — főleg a fa- és textilipar megélénkítését. Egy olyan ipari park kialakítását kell elérni, ami új munkahelyeket eredményez. Azt szeretném, hogy a helyben megtermelt javakat itt, helyben dolgozzák fel, és a helyi nyersanyagforrásokat is az önellátás szolgálatába állítsák. Az egyéni és családi vállalkozások segítésének vagyok a híve, a helyi pénzforrások takarékos és ésszerű felhasználását támogatom. Most a pályázatok korát éljük, csak az halad, aki külső pénzforrásokat tud települése szolgálatába állítani. Ezért a polgármesteri hivatal alkalmazottjai közül egy-két embernek a pályázatok elkészítésével kell foglalkoznia. A szomszédos településekkel olyan kapcsolatrendszer kiépítését tartom szükségesnek, ahol a közös források felkutatása, a sajátos adottságok értékesítése (erdő, mezőgazdaság, turizmus), a helyi erőforrások és más támogatások összehangolása a mikroregionális együttműködés alapját képezik. Fontosnak tartom a civil szféra megerősítését. El kell jutnunk oda, hogy a polgármesteri hivatal a város irányításában a jó és mindkét irányban áramló információk, a nyitottság, áttekinthetőség, az őszinteség és takarékosság, az ésszerűség elvének működése által a teljesítményorientált, a profizmus szellemében működő csapatmunkával vegyen részt. A Gas- Trans-Com szerepét az utak javításában, a járdák rendezésében a konkrét feladatok megoldásával kell megnövelni. Nem vagyok az ígérgetések híve, de a város fejlesztési stratégiáját minél hamarabb el kell készíteni. A várost rendbe kell tenni, az épülő kultúrotthont be kell fedni, majd be is kell fejezni. Azt szeretném, hogy mindenki otthon érezze magát Kovásznán. Szeresse, és tegyen is érte. Kovászna legyen Orbaiszék központja minden téren. Fogjunk össze, és közösen tegyünk meg mindent azért, hogy ez sikerüljön. 2000. ÁPRILIS 26. 7. Egyed Béla 1953. január 14-én születtem Baráton. Elemi iskoláimat Bodoson és Bibarcfalván végeztem. 1972- ben érettségiztem a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban. Két és fél évnyi munka, valamint katonaság után 1976-ban sikeresen bejutottam a Brassói Egyetem Gépészmérnöki Karának mezőgépészeti szakára. 1981-ben végeztem az egyetemet, és kihelyeztek a baráti mezőgépállomásra (S. M. A.) 1984 márciusáig dolgoztam mint gyakornok mérnök, ettől a dátumtól kezdődően a főjavító és gyártóműhely főnöke voltam 1988 februárjáig, amikor kineveztek főmérnöknek, mely funkciót betöltöttem 1991. december 1 -jéig. Ekkor megválasztottak igazgatónak, s mint vállalatvezető dolgoztam 2000 februárjáig. 1990 márciusa óta vagyok tagja az RMDSZ- nek. 1992—1996 között tanácstagi tisztséget töltöttem be Barát városi tanácsában. 16 éve nős vagyok, feleségem, Gyöngyvér Ibolya bodosi születésű, foglalkozása könyvelő. Két gyermekünk van. Mi késztet arra, hogy jelöltessem magam polgármesternek? Először is, közel 20 évet dolgoztam ebben a övezetben, tevékenységem a mezőgépészeten keresztül kiterjedt egész Erdővidékre. Ilyenképpen mindig ismertem, tudtam a lakosság gondjait-bajait. Úgy gondoltam, hogy mint polgármester, sokat tudnék tenni a városért és a hozzá tartozó településekért. Ezenkívül a négy év tanácstagi gyakorlat sem múlt el tapasztalatok szerzése nélkül. Szerintem egy jó városvezetés, együtt a lakossággal, rövid távon is jó eredményeket tudhat felmutatni. Vége kell hogy legyen a tunyaságnak, nemtörődömségnek, önsajnálkozásnak. Csak munkával lehet felemelkedni és jólétet teremteni. Eztkell szem előtt tartani. Ami a választási programomat illeti, először is Barát város legégetőbb gondjainak feltérképezésére összpontosítottam. Barát város és a hozzá tartozó települések jelenlegi legégetőbb gondja a munkanélküliség. Amint tudjuk, itt a munkanélküliség aránya 40—45%. Ez pedig az életszínvonal állandó hanyatlását jelenti. Ezért elsődleges feladat a város gazdasági életének fellendítése, minél több új munkahely teremtése, ezáltal a családok jobb megélhetésének biztosítása, az életszínvonal állandó emelése. Tudjuk, hogy Barát város és települései a hátrányos helyzetű övezet státust élvezi, illetve élvezné, de sajnos, ez idáig ez a státus elég kevés százalékban lett kihasználva. Erre kell nagyon odafigyelni, ide kell vonzani, csalogatni a befektetőket, valamint a helyi vállalkozni akarókat ösztökélni, segíteni a beindulást. Kapjanak helyet a város gazdasági életében az olyan vállalkozók, akik minél több új munkahely teremtése mellett a becsületes munkát becsületesen meg is fizetik. A városi lakosság (tömbházlakók) egyik legnagyobb gondja a téli időszakra eső közszolgáltatási díjak előteremtése. A hó-, hideg-, melegvíz-szolgáltatás főleg a technikai felszerelések elavultsága miatt sok kívánnivalót hagy maga után, a díjak viszont sok család fizetőképességét meghaladják. Ezen kell változtatni a közszolgáltatási egység privatizálása vagy bérbeadása által, ami technikai felújítással társítva javítaná a szolgáltatások minőségét, és mérsékelné a szolgáltatási tarifákat. Programom másik fő gondja a gazdatársadalom felkarolása, a mezőgazdaság fellendítése, termékértékesítő érdekvédelmi szervezetek létrehozása a mezőgazdászok és állattenyésztők által előállított növényi és állati termékek időben és jó áron való értékesítése érdekében. Megoldásra vár még a magánerdők, valamint bizonyos földterületek visszaszolgáltatása, jogos igénylők birtokba helyezése. Programomban szerepel továbbá a városhoz tartozó települések fejlesztése egyenlő eséllyel, a közbiztonság javítása, a bürokrácia megfékezése, környezetvédelem, műemlékvédelem, a kulturális élet fellendítése és még sok egyéb. Barát bizonyos városrészeiben még nem vezették be a metángázat. Szerintem ez is a megoldandó feladatok közé sorolandó, s ennek megoldása nem is lehetetlen. Tehát a városvezetésre nehéz feladatok várnak, de ha a munkát egy szakmailag jól felkészült csapat végzi, jelentős sikerekre lehet számítani. Megválasztásom esetén a vállalt programom megvalósításán akarok dolgozni úgy, hogy bármikor emelt fővel és tiszta lelkiismerettel állhassak a város választópolgárai elé, ezért pedig legjobb hozzáértésem és tehetségem latba vetésével akarok a város felemelkedéséért és jólétéért munkálkodni.