Háromszék, 2014. november (26. évfolyam, 7337-7361. szám)
2014-11-17 / 7350. szám
WM 2014. november 17., hétfő TORNA A tornaszerek között A tornászokról írt előző riportban azt írtam, hogy a megye megalakulásakor a torna is szerepelt az „örökölt” sportágak között. Most ezt a mondatot annyival kiegészítem, hogy a megye megalakulásának évében, még pontosabban 1968 decemberének első napján a mai Székely Mikó Kollégium régi tornatermében megrendezett Olt Kupa vetélkedőjén részt vett az egykori sportminiszter, ma a román női válogatott edzője, Octavian Belu is, aki egyébként tette tiszteletét a Szabó Kati Sportcsarnok névadóján is - nem úgy, mint a város polgármestere vagy a megyei tanács elnöke, akik még annyi tiszteletben sem részesítették Kovászna megye négyszeres olimpiai bajnokát és ezüstérmesét, hogy ott legyenek a nevét feltüntető tábla leleplezésén, minden bizonnyal azért, mert a polgármester félt attól, hogy a miniszter nyakába sózza az MSC sportbázisát, a tanács elnöke, mert nem ismerte a tornásznőt, csak a szüleit s nemcsak részt vett, hanem érmet is nyert. A verseny férfi győztesei: 1. kategória: Sergiu Popa (Ploieşti), 2. Octavian Belu (Ploieşti), II. kategória: Dobolyi Gyula (Sepsiszentgyörgy), III. kategória: Kántor Sándor (Brassó), IV. kategória: Szikszai Viktor (Sepsiszentgyörgy)... A győztesek között találni tehát Dobolyi Gyulát, a Sepsiszentgyörgyi ISK birkózóinak egyik mai edzőjét, aki a világot járt (mint edző dolgozott például Angliában, Új- Zélandon...), brassói kötődésű Simó Mártonnal edzőpárost alkotva igyekszik követni a hagyományokat. Nincs könnyű dolga a két edzőnek. Az évek során megállás nélkül változó szabályok nemhogy megkönnyítsék a sportág híveinek dolgát, inkább megnehezítették. Nem véletlen tehát, hogy évről évre fogyott, csökkent a versenyzők létszáma. Itt nálunk, a Szabó Kati Sportcsarnokban is rendeztek országos bajnokságot, tehát láttuk, meggyőződtünk a létszám állandó csökkenéséről. S mivel a baj soha sem jár egyedül, a szülők soraiban terjedni kezdett a mendemonda, mely szerint „az a gyerek, aki tornásznak áll, növésben kicsi marad”... Megáll az ész, és levegő után kapkod, hiszen a tornaszerek világában van nyújtó, van korlát, van gyűrű..., s ezek nem „összenyomják a gyerekek testét, hanem nyújtják azt. És még valami: az ókoriak tudták, hogy a torna rendbe teszi a tornász ízületeit, izomzatát. Nem véletlenül született a szólásmondás. Futás nélkül nincs sport, és minden sportot gimnasztikával kezdünk. Az ókoriak tudták, mi elfelejtettük... A tavaszi riport végén a két edző így nyilatkozott: „Szeretnénk indítani egy óvodás és egy I. osztályos csoportot minden oktatási díjtól mentesítetten, na meg úgy folytatni munkánkat, hogy az tovább erősítse a gyermekekbe palántáit romaszeretetet, mely szeretet az eredményességben tornyosuljon mindannyiunk örömére, megelégedésére.” Nos, arra voltam kíváncsi, hogy ebben a szüntelenül változó sportvilágban mennyire sikerült a két mesternek megerősítenie a gyerekek soraiban a rornaszeretetet, mennyivel tudták növelni tanítványaik létszámát. Az első kérdés azonban nem létszámra vonatkozott, hanem a tanítványok osztályozására, minősítésére. - Van egy minőségi csoportunk - mondták szinte egyhangúan -, mely a tavasz folyamán hozott három érmet az országosról, a junior II-es 3. szintű George Ghizdaru két bronzot (talaj és ugrás), a junior III-as 2. szintű Valentin Constantinescu egy bronzérmet (talaj). Aztán sajnos, Ghizdarunak egy sérüléssel kellett megküzdenie, Constantinescu pedig magát „kicserélte” öccsére, Cristianra. A pillanatnyi névsorunk: Kertész Roland, Molnár Etele, Pilbáth Krisztián, Balogh Eduárd, Györgyicze Roland, George Ghizdaru, Benedek Botond, Cristian Constantinescu, Györgyicze Ákos, Kasléder Richard, Boda-Gecző Nándor, Demény Tamás, Sinka Csaba, Bartos Balázs, Cismaru Colin Roland, Bokor-Erdélyi Márk, Miklós Benjamin, Simon Márk és Bandeanu Bendegúz. Ügyes, szorgalmas gyerekek. -Na és az óvodások? - Köszönet a szülőknek, a Csipike Óvoda igazgatónőjének, Bartók Szendének, a dadáknak, óvónőknek, hiszen az ő érdemük is, hogy több mint huszonöt gyermek jár rendszeresen hozzánk. Szerencsére nincs messze a óvoda, na meg az is sokat nyom a latban, hogy a gyermekek szeretnek mozogni, szerepelni. Gondolom, ők most az alapok megszerzésével vannak elfoglalva, versenyezni a nagyobbak fognak. - így igaz, a nagyobbak a II. és III. kategóriában lépnek a szerek közé, a kicsik közül a legjobbak a IV. kategória 1-es szintjén versenyeznek majd. -A felkészüléshez szükséges háttér biztosított? - Ha világversenyekre nem is alkalmas ez a terem, a felszereltsége adott, megfelelő. Csak jöjjenek, jöjjenek bátran a gyermekek, itt jó szereken, ingyen, bérmentesítetten igazi tornászok lehetnek. S ha már itt tartunk, hadd mondjunk köszönetet a Mikes Kelemen Líceumnak azért, hogy otthont adott és ad az Iskolás Sportklub tornaszakosztályának. - Mikor indul a versenyidény? - Tavasszal, márciusban vagy áprilisban. Van időnk a felkészülésre. Na persze, ha alkalom adódik, részt veszünk a környék - gondolunk itt elsősorban Brassóra - versenyein. Sajnos, Gyergyószentmiklós kiesett a hazai tornasportból, és Marosvásárhely tornasportja is széthullóban. - Kik az esélyesek a jobb eredményekre, esetleg az érmekre? Természetesen a már érmes Ghizdaru mellett. - Számításaink szerint Benedek Erik és Pilbáth Krisztián - mindkettő 2006-os születésű -, melléjük kellene még egy legényke, hogy összehozzunk egy csapatot... - Tervek, vágyak? - Folytatni az éremgyűjtést, tovább szélesíteni a tornasport híveinek körét. Célunk, hogy minél előbb visszakerüljünk arra a szintre, melyen már járt a szentgyörgyi tornasport, amikor megszakítás nélkül hozta bajnokságainkról, a nagy versenyekről az értékes díjakat. Szeretnénk tovább öregbíteni az Iskolás Sportklub, Sepsiszentgyörgy sporthírnevét. - Sok sikert hozzá!ÁROS KÁROLY Mesél a múlt Ott, ahol zúg az a négy folyó, ott, ahol szenvedni jó, Ott, ahol kiomlott annyi drága vér, ezredévről mond mesét a szél... Mesél a múlt halk, zümmögő hangon, hogy ne zavarja gyakorlatuk közben a tornászokat, mesél a szél egy nagyon távoli múltról. Figyeljék csak. Erődy Béla A Fehér megyei Alvincen született 1882- ben. Fiatal korában a sport fogságába esett, birkózott, tornászott, szeretett sportolni. Első sikereit a birkózószőnyegen aratta. 1904-ben és 1905-ben is kötöttfogású birkózó országos bajnokságot nyert könnyűsúlyban. Közben tornászott rendszeresen. 1906-ban a jubileumi olimpiai játékokon három számban is küzdőtérre lépett, a 10 méteres kötélmászásban 13,8 másodperces idejével ezüstérmet szerzett, a tornászok pentatlon (korlát, nyújtó, ló, gyűrűhinta, ugróasztal) vetélkedőjén a 7., a hexatlon (pentatlon+lólengés) egyéni viadalán a 110., mintacsapatversenyén pedig a Dánér Béla, Erdős Árpád, Erődy Béla, Gráf Frigyes, Kakas Gyula, Kovács Nándor, Szabó Kálmán, Szűcs Vilmos összetételű együttessel a 6. helyen zárt. Egy évvel később, 1907-ben a Budapesti Postás tornászaként megnyerte az első magyar tornászbajnokság egyéni versenyét. Kitűnő technikai tudása, bámulatos energiája és plasztikus testtartása egyszerűen lenyűgözte a zsűrit. Következett volna az első londoni olimpia, de sajnos, ínsérülése miatt nem vállalhatta a szereplést. S ha már nem lehetett ott az olimpiai versenyen, 1908-ban a Tornatanító-képzőben oklevelet szerzett, aztán felváltva a Budapesti Postásban, majd a III. Kerületi TTV-ben, az Újpesti Torna Egyletben edzősködött. Az 1928-as amszterdami olimpián a 4. helyen végzett magyar női válogatott egyik edzője volt. Alsóörsön hunyt el 1946. február 10-én. Kmetykó Lajos A Maros partján, Aradon született 1884. március 22-én. Egészen fiatalon lépett a tornaszerek világába, s ennek köszönhetően korán jöttek az eredmények is. 1904-ben a Debreceni Torna Egylet versenyén az Aradi TE, majd 1905-ben a Pozsonyi Torna Egylet 25 éves jubileumi vetélkedőjén a Nemzeti Torna Egylet színeiben aratott győzelmet. Még ebben az évben elvégezte a Tornatanítóképzőt. Az 1907-es prágai világbajnokságon 6. helyen zárt a magyar válogatottal. 1912- ben részt vett a stockholmi olimpiai játékokon, ahol Aradi néven az Aradi Kmetykó Lajos, Berkes József, Erdődy Imre, Fóti Samu, Gellért Imre, Halmos Győző, Hellmich Ottó, Herczeg István, Keresztesi József, Korponai János, Pászti Elemér, Pédery Árpád, Réti Jenő, Szőts Ferenc, Téry Ödön, Turi Géza összetételű csapattal ezüstérmet nyert. Az első világháborúban frontszolgálatot teljesített, többször is megsebesült. Hazatérése után a budapesti 1. kerületi Magyar Királyi Állami Főgimnáziumban dolgozott mint testnevelőtanár, de tanított a Testnevelési Főiskolán is. 1952. január 4-én tért örök nyugovóra Budapesten magával vive olimpiai ezüstérmét. Csanádi Károly A Bega-parti városban, Temesváron született 1939. február 21-én értelmiségi családban - édesapja, Károly gimnáziumi igazgató, édesanyja, Gergely Gizella tanárnő. Felesége, Tárkányi Tamara táncdalénekes, előadóművész. Károly 1962-ben gépészmérnöki oklevelet szerzett a Műegyetemen, 1968-ban külkereskedelmi diplomát a Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetemen, majd 1982-ben a Testnevelési Főiskolán edzői oklevelet, pontosítva: műkorcsolya-szakedzői bizonyítványt. Sportpályafutását 1959-ben kezdte mint amatőr jégtáncos a Budapesti Spartacusban. Táncos partnere volt: Mohay Erzsébet, Csoma Éva, Mathó Edit. Csanádi Károly és partnerei tudását, tehetségét bizonyítják az eredmények: 1965 - Moszkvai Európa-bajnokság: a Mathó Edit, Csanádi Károly kettős a 12. helyen végzett, az országos bajnokságon ezüstérmet szerzett. 1966 - Pozsonyi Európa-bajnokság: a Mathó Edit, Csanádi Károly jégtáncos pár a 8. lett, az országos bajnokságon pedig aranyéremmel vigasztalódott. 1967 - Bécsi világbajnokság: a Mathé Edit, Csanádi páros a 14. helyet szerezte meg, a ljubljanai Európa-bajnokságon a 9., az országos bajnokságon pedig az első helyen zárt. 1968 - a grenoble-i téli olimpiai játékokon a jégtáncbemutató résztvevője volt a Mathó- Csanádi kettős, a genfi világbajnokságon a 11., a västerasi Európa-bajnokságon a 8., az országos bajnokságon pedig újra aranyérmesként fejezte be a versenyt. 1969 - a garmisch-partenkircheni Európabajnokságon a Mathó Edit, Csanádi Károly kettős a 12., az országos bajnokságon pedig az első helyen zárt. 1970-ben Csanádi Károly profipályára lépett. 1971-ben a Bécsi Jégrevü, 1972-ben az amerikai Holidey on Ice, 1973-ban a Deutsches Eistheather, 1974—75-ben pedig a német Europa Eisteather hivatásos jégtáncosa volt. Visszavonulása után edzősködött. Tanítványa volt többek között Regőczy Krisztina és Sallay András olimpiai ezüstérmes és világbajnok jégtáncos. Azok az érmek, melyeket Károly ottfelejtett a jégen, elhozták tanítványai. ÁROS KÁROLY _________________SPORT Uámmszém