Háromszék, 2014. november (26. évfolyam, 7337-7361. szám)

2014-11-17 / 7350. szám

WM 2014. november 17., hétfő TORNA A tornaszerek között A tornászokról írt előző riportban azt írtam, hogy a megye megalakulásakor a torna is szerepelt az „örökölt” sportágak között. Most ezt a mondatot annyival kiegészítem, hogy a megye megalakulásának évében, még pontosabban 1968 de­cemberének első napján a mai Székely Mikó Kollégium régi tornatermében megrendezett Olt Kupa vetélkedőjén részt vett az egykori sportminiszter, ma a román női válogatott edzője, Octavian Belu is, aki egyébként tette tiszteletét a Szabó Kati Sportcsarnok névadóján is - nem úgy, mint a város polgármestere vagy a megyei tanács elnöke, akik még annyi tiszteletben sem részesítették Ko­­vászna megye négysze­res olimpiai bajnokát és ezüstérmesét, hogy ott legyenek a nevét fel­tüntető tábla leleplezé­sén, minden bizonnyal azért, mert a polgár­­mester félt attól, hogy a miniszter nyakába sóz­za az MSC sportbázi­sát, a tanács elnöke, mert nem ismerte a tor­násznőt, csak a szüleit s nemcsak részt vett, hanem érmet is nyert. A verseny férfi győztesei: 1. kategória: Sergiu Popa (Ploieşti), 2. Octavian Belu (Ploieşti), II. kategória: Dobolyi Gyula (Sepsiszentgyörgy), III. kategória: Kántor Sándor (Brassó), IV. kategória: Szikszai Viktor (Sepsi­szentgyörgy)... A győztesek között találni tehát Dobolyi Gyulát, a Sepsiszentgyörgyi ISK birkózóinak egyik mai edzőjét, aki a világot járt (mint edző dolgozott például Angliában, Új- Zélandon...), brassói kötődésű Simó Mártonnal edzőpárost alkotva igyekszik követni a hagyományokat. Nincs könnyű dolga a két edzőnek. Az évek során megállás nélkül változó szabályok nemhogy megkönnyítsék a sportág híveinek dolgát, inkább megnehezítették. Nem véletlen tehát, hogy évről évre fogyott, csökkent a versenyzők létszáma. Itt ná­lunk, a Szabó Kati Sportcsarnokban is rendeztek országos bajnokságot, tehát láttuk, meggyőződtünk a létszám állan­dó csökkenéséről. S mivel a baj soha sem jár egyedül, a szülők soraiban terjedni kezdett a mendemonda, mely sze­rint „az a gyerek, aki tornásznak áll, növésben kicsi ma­rad”... Megáll az ész, és levegő után kapkod, hiszen a tor­naszerek világában van nyújtó, van korlát, van gyűrű..., s ezek nem „összenyomják a gyerekek testét, hanem nyújt­ják azt. És még valami: az ókoriak tudták, hogy a torna rendbe teszi a tornász ízületeit, izomzatát. Nem véletlenül született a szólásmondás. Futás nélkül nincs sport, és min­den sportot gimnasztikával kezdünk. Az ókoriak tudták, mi elfelejtettük... A tavaszi riport végén a két edző így nyilatkozott: „Szeretnénk indítani egy óvodás és egy I. osztályos csopor­tot minden oktatási díjtól mentesítetten, na meg úgy foly­tatni munkánkat, hogy az tovább erősítse a gyermekekbe palántáit romaszeretetet, mely szeretet az eredményesség­ben tornyosuljon mindannyiunk örömére, megelégedésé­re.” Nos, arra voltam kíváncsi, hogy ebben a szüntelenül változó sportvilágban mennyire sikerült a két mesternek megerősítenie a gyerekek soraiban a rornaszeretetet, mennyivel tudták növelni tanítványaik létszámát. Az első kérdés azonban nem létszámra vonatkozott, hanem a tanít­ványok osztályozására, minősítésére. - Van egy minőségi csoportunk - mondták szinte egyhan­gúan -, mely a tavasz folyamán hozott három érmet az or­szágosról, a junior II-es 3. szintű George Ghizdaru két bron­zot (talaj és ugrás), a junior III-as 2. szintű Valentin Constantinescu egy bronzérmet (talaj). Aztán sajnos, Ghiz­­darunak egy sérüléssel kellett megküzdenie, Constantinescu pedig magát „kicserélte” öccsére, Cristianra. A pillanatnyi névsorunk: Kertész Roland, Molnár Etele, Pilbáth Krisztián, Balogh Eduárd, Györgyicze Roland, George Ghizdaru, Benedek Botond, Cristian Constantinescu, Györgyicze Ákos, Kasléder Richard, Boda-Gecző Nándor, Demény Tamás, Sinka Csaba, Bartos Balázs, Cismaru Colin Roland, Bokor-Erdélyi Márk, Miklós Benjamin, Simon Márk és Bandeanu Bendegúz. Ügyes, szorgalmas gyerekek. -Na és az óvodások? - Köszönet a szülőknek, a Csipike Óvoda igazgatónőjé­nek, Bartók Szendének, a dadáknak, óvónőknek, hiszen az ő érdemük is, hogy több mint huszonöt gyermek jár rend­szeresen hozzánk. Szerencsére nincs messze a óvoda, na meg az is sokat nyom a latban, hogy a gyermekek szeret­nek mozogni, szerepelni.­­ Gondolom, ők most az alapok megszerzésével vannak elfoglalva, versenyezni a nagyobbak fognak. - így igaz, a nagyobbak a II. és III. kategóriában lépnek a szerek közé, a kicsik közül a legjobbak a IV. kategória 1-es szintjén versenyeznek majd. -A felkészüléshez szükséges háttér biztosított? - Ha világversenyekre nem is alkalmas ez a terem, a fel­szereltsége adott, megfelelő. Csak jöjjenek, jöjjenek bátran a gyermekek, itt jó szereken, ingyen, bérmentesítetten igazi tornászok lehetnek. S ha már itt tartunk, hadd mondjunk kö­szönetet a Mikes Kelemen Líceumnak azért, hogy otthont adott és ad az Iskolás Sportklub tornaszakosztályának. - Mikor indul a versenyidény? - Tavasszal, márciusban vagy áprilisban. Van időnk a felkészülésre. Na persze, ha alkalom adódik, részt veszünk a környék - gondolunk itt elsősorban Brassóra - versenye­in. Sajnos, Gyergyószentmiklós kiesett a hazai tornasport­­ból, és Marosvásárhely tornasportja is széthullóban. - Kik az esélyesek a jobb eredményekre, esetleg az ér­mekre? Természetesen a már érmes Ghizdaru mellett. - Számításaink szerint Benedek Erik és Pilbáth Krisztián - mindkettő 2006-os születésű -, melléjük kellene még egy legényke, hogy összehozzunk egy csapatot... - Tervek, vágyak? - Folytatni az éremgyűjtést, tovább szélesíteni a torna­­sport híveinek körét. Célunk, hogy minél előbb visszake­rüljünk arra a szintre, melyen már járt a szentgyörgyi tor­nasport, amikor megszakítás nélkül hozta bajnokságaink­ról, a nagy versenyekről az értékes díjakat. Szeretnénk to­vább öregbíteni az Iskolás Sportklub, Sepsiszentgyörgy sporthírnevét. - Sok sikert hozzá!­ÁROS KÁROLY Mesél a múlt Ott, ahol zúg az a négy folyó, ott, ahol szenvedni jó, Ott, ahol kiomlott annyi drága vér, ezredévről mond mesét a szél... Mesél a múlt halk, zümmögő hangon, hogy ne zavarja gyakorlatuk közben a tor­nászokat, mesél a szél egy nagyon távoli múltról. Figyeljék csak. Erődy Béla A Fehér megyei Alvincen született 1882- ben. Fiatal korában a sport fogságába esett, birkózott, tornászott, szeretett sportolni. Első sikereit a birkózószőnyegen aratta. 1904-ben és 1905-ben is kötöttfogású bir­kózó országos bajnokságot nyert könnyű­súlyban. Közben tornászott rendszeresen. 1906-ban a jubileumi olimpiai játékokon három számban is küzdőtérre lépett, a 10 méteres kötélmászásban 13,8 másodperces idejével ezüstérmet szerzett, a tornászok pentatlon (korlát, nyújtó, ló, gyűrűhinta, ugróasztal) vetélkedőjén a 7., a hexatlon (pentatlon+lólengés) egyéni viadalán a 110., mintacsapatversenyén pedig a Dánér Béla, Erdős Árpád, Erődy Béla, Gráf Frigyes, Kakas Gyula, Kovács Nándor, Szabó Kálmán, Szűcs Vilmos összetételű együttessel a 6. helyen zárt. Egy évvel ké­sőbb, 1907-ben a Budapesti Postás torná­szaként megnyerte az első magyar tornász­­bajnokság egyéni versenyét. Kitűnő techni­kai tudása, bámulatos energiája és plaszti­kus testtartása egyszerűen lenyűgözte a zsűrit. Következett volna az első londoni olimpia, de sajnos, ínsérülése miatt nem vállalhatta a szereplést. S ha már nem lehe­tett ott az olimpiai versenyen, 1908-ban a Tornatanító-képzőben oklevelet szerzett, aztán felváltva a Budapesti Postásban, majd a III. Kerületi TTV-ben, az Újpesti Torna Egyletben edzősködött. Az 1928-as amsz­terdami olimpián a 4. helyen végzett ma­gyar női válogatott egyik edzője volt. Alsóörsön hunyt el 1946. február 10-én. Kmetykó Lajos A Maros partján, Aradon született 1884. március 22-én. Egészen fiatalon lépett a tor­naszerek világába, s ennek köszönhetően ko­rán jöttek az eredmények is. 1904-ben a Debreceni Torna Egylet versenyén az Aradi TE, majd 1905-ben a Pozsonyi Torna Egylet 25 éves jubileumi vetélkedőjén a Nemzeti Torna Egylet színeiben aratott győzelmet. Még ebben az évben elvégezte a Tornatanító­­képzőt. Az 1907-es prágai világbajnokságon 6. helyen zárt a magyar válogatottal. 1912- ben­ részt vett a stockholmi olimpiai játéko­kon, ahol Aradi néven az Aradi Kmetykó Lajos, Berkes József, Erdődy Imre, Fóti Samu, Gellért Imre, Halmos Győző, Hell­­mich Ottó, Herczeg István, Keresztesi József, Korponai János, Pászti Elemér, Pédery Árpád, Réti Jenő, Szőts Ferenc, Téry Ödön, Turi Géza összetételű csapattal ezüstérmet nyert. Az első világháborúban frontszolgála­­tot teljesített, többször is megsebesült. Ha­zatérése után a budapesti 1. kerületi Magyar Királyi Állami Főgimnáziumban dolgozott mint testnevelőtanár, de tanított a Testnevelési Főiskolán is. 1952. január 4-én tért örök nyu­govóra Budapesten magával vive olimpiai ezüstérmét. Csanádi Károly A Bega-parti városban, Temesváron szüle­tett 1939. február 21-én értelmiségi családban - édesapja, Károly gimnáziumi igazgató, édesanyja, Gergely Gizella tanárnő. Felesége, Tárkányi Tamara táncdalénekes, előadómű­vész. Károly 1962-ben gépészmérnöki okle­velet szerzett a Műegyetemen, 1968-ban kül­kereskedelmi diplomát a Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetemen, majd 1982-ben a Testnevelési Főiskolán edzői ok­levelet, pontosítva: műkorcsolya-szakedzői bizonyítványt. Sportpályafutását 1959-ben kezdte mint amatőr jégtáncos a Budapesti Spartacusban. Táncos partnere volt: Mohay Erzsébet, Csom­a Éva, Mathó Edit. Csanádi Károly és partnerei tudását, tehet­ségét bizonyítják az eredmények: 1965 - Moszkvai Európa-bajnokság: a Mathó Edit, Csanádi Károly kettős a 12. he­lyen végzett, az országos bajnokságon ezüst­érmet szerzett. 1966 - Pozsonyi Európa-bajnokság: a Mathó Edit, Csanádi Károly jégtáncos pár a 8. lett, az országos bajnokságon pedig arany­éremmel vigasztalódott. 1967 - Bécsi világbajnokság: a Mathé Edit, Csanádi páros a 14. helyet szerezte meg, a ljubljanai Európa-bajnokságon a 9., az or­szágos bajnokságon pedig az első helyen zárt. 1968 - a grenoble-i téli olimpiai játékokon a jégtáncbemutató résztvevője volt a Mathó- Csanádi kettős, a genfi világbajnokságon a 11., a västerasi Európa-baj­nokságon a 8., az országos bajnokságon pedig újra aranyérmes­ként fejezte be a versenyt. 1969 - a garmisch-partenkircheni Európa­­bajnokságon a Mathó Edit, Csanádi Károly kettős a 12., az országos bajnokságon pedig az első helyen zárt. 1970-ben Csanádi Károly profipályára lé­pett. 1971-ben a Bécsi Jégrevü, 1972-ben az amerikai Holidey on Ice, 1973-ban a Deutsches Eistheather, 1974—75-ben pedig a német Europa Eisteather hivatásos jégtáncosa volt. Visszavonulása után edzősködött. Tanítványa volt többek között Regőczy Krisztina és Sallay András olimpiai ezüstérmes és világbajnok jégtáncos. Azok az érmek, melyeket Károly ottfelejtett a jégen, elhozták tanítványai. ÁROS KÁROLY _________________SPORT Uámmszém

Next