Háromszék, 2022. május (34. évfolyam, 9483-9504. szám)

2022-05-05 / 9486. szám

2022. MÁJUS 5. • CSÜTÖRTÖK • XXXIV. ÉVFOLYAM • 9486. SZÁM Háromszék www.3szek.ro FÜGGETLEN NAPILAP ÁRA: 2,5 LE] • ELŐFIZETŐKNEK:1,86 LE] ILLYEFALVA Megosztja a döntéshozókat a metropoliszövezet kérdése Nem sikerült többségi döntést hozni az illyefalvi közgyűlés legutóbbi ülésén annak kapcsán, hogy a község csatlakozzon-e a Sepsi Metropolisz Övezet Közösségek Közötti Társuláshoz vagy sem. A csatlakozást kifogásolók egyebek mellett azt nehezményezik, hogy az alapszabályzat nem teszi lehetővé, hogy konszenzusos döntések szülessenek, és ezáltal könnyen előfordulhat, hogy egysze­rű többséggel olyasmit is „letolhatnak a község torkán, ami nem kedvez a helyi közösségnek”, hasonlóan ahhoz, ahogy a vízáremelés esetében történt, ahol szintén egy közösségek közötti társulás tagjaként voltak kénytelenek elfogadni a többségi döntést. Fodor Imre polgármester ezzel szemben úgy véli, hogy semmilyen hátránya nem származik a községnek a társulásból, és nem kellene a különböző eseteket összemosni. Az ellenzők ugyanakkor kifogásolják a csatlakozás sürgős jellegére adott magyarázatot. » 2 Tizenegy község csatlakozott a metropoliszövezethez, Illyefalván egyelőre nincs többsége egyik álláspontnak sem fotó: albert levente Marosvásárhelyi iskolaügy A legfelsőbb bíróság tegnap kimondott végzése helyben hagyta azt az alapfokú ítéle­tet, amely érvénytelenítette a marosvásárhelyi II. Rákó­czi Ferenc Római Katolikus Gimnáziumot létrehozó mi­niszteri rendeletet. »7 Könyv­kereskedés és könyvnapok A közelgő SepsiBook könyvvásár előzeteseként Sepsiszentgyörgy könyv­­kereskedéseinek múltjába pillantunk vissza, de az is kiderül, ki fogadhatta könyvesboltjában Móricz Zsigmondot.­­ 8-9. Mögöttünk harminc esztendő Péter Sándor visszaemléke­zése a Romániai Magyar Pe­dagógusok Szövetségének alapítására, megszervezé­sére, tevékenységére. »10 Ö­röm nézni Romániában a statisztikai adatokat. Bármennyire hivatalosak is, egy teljesen más valóságot tükröznek, mint amelyet nap mint nap megtapasztalunk, így van ez az országos nettó és bruttó átlagke­resettel is. Minap az egyik központi tévéadó egy „átlagos” romániai család helyzetével kívánta érzékeltet­ni a drasztikus áremelések hatását. Kiderült, a kétgyermekes bukaresti famíliának csekély 7000 lejből kell megélnie, s ez még úgy is nehéz nekik, hogy nincs bankkölcsönük. Joggal kaptuk fel a fejünket, hisz hány „átlagos” háromszéki család­nak van ekkora jövedelme? Szomorúan panaszolta az anyuka, hogy egy városban töltött délután a két gyermekkel (mozi és gyorsétterem) több mint 300 lejét felemésztette, így ritkán élnek majd a lehetőséggel. Hány helybeli édesanya tud havon­ta kétszer-háromszor 300 lejt szánni gyermekei szórakoztatására? Nyilván, a fővárosban maga­sabbak az árak, de akkor is, hány itteni család tud több száz lejt fordítani csak szórakozásra, vendég­lőre, mozizásra? És nem ez a legnagyobb baj, hisz ezek nélkül lehet élni, de fűtés, villany, mindennapi betevő, a folyamatosan növekvő gyermekek öltöz­tetése nélkül már nehezebb. Mert ha a hivatalos átlag a valóságos átlag lenne, mindez nem jelen­tene kihívást. Háromszéken februárban ugyanis a nettó átlagkeresetet 3206 lejben jelölte meg az Országos Statisztikai Hivatal. Az állami alkal­mazottakon és a vezető tisztségekben dolgozókon kívül azonban kevesek havi bére éri el ezt a szintet. A Profit.ro gazdasági portál legfrissebb elem­zése kimutatta, a romániai munkavállalók 70 százaléka 3000 lejnél kevesebbet keres (átlagosan 2925 lej fizetést kap kézhez), ezzel szemben az Országos Statisztikai Intézet februári átlaga 3217 lej. A portál az adóhivatal adataiból dolgozott, a statisztikai intézet nem tudni miből. A szinte 300 lejes különbségnél is mellbevágóbb azonban, hogy Romániában, melynek lakosságát 18-20 millióra becsülik, alig 5,51 millió alkalmazottnak van teljes munkaidős szerződése, részmunkaidőben pedig mintegy 750 ezren dolgoznak. Durván a lakos­ság harmada dolgozik hivatalosan is, s közülük minden harmadik, azaz 1,87 millió munkavállaló minimálbért vagy még kevesebbet kap, ami bizony az átlagnak fele, azaz 1524 lej. Még körülbelül 600 ezren dolgoznak 3000 lejnél kisebb bruttó bérért, azaz a romániai alkalmazottak majdnem fele 2000 lejnél kevesebbel kénytelen beérni. Lehet hát játszani a számokkal, havonta beje­lenteni, hogy újból pár lejjel nőtt az átlagkereset, hihetetlen és hiteltelen számokkal igazolni az ország gazdasági fejlődését, ha ezeknek közük nincs a valósághoz. Az elszabadult árak tükrében a jelenlegi átlagkereset ma alig ér többet, mint az egy évvel ezelőtti legkisebb, a minimálbér pedig legfennebb az éhenhalásra elegendő. Mindez csak arra jó, hogy megnyugtassa az ország vezetőit, ők jó munkát végeznek (persze nem minimális vagy akár átlagfizetésért). Pedig jó lenne, ha ők is ráébrednének a valóságra, s ha már a bérek emeléséért sokat nem tehetnek, legalább az árak növekedésének megfékezésében gondolkodhatná­nak, mert a jelenlegi ütemben hamarosan Romá­nia lakóinak fele a nyomor határán lesz kénytelen tengetni életét. FARKAS RÉKA Játék a számokkal máról holnapra

Next