Háromszék, 2022. július (34. évfolyam, 9525-9545. szám)
2022-07-21 / 9539. szám
8_ fpHáromszék__________2o72.július21..csoTökrtK_______________történelmünk 1456. jÚLIUS 22. A nándorfehérvári diadal 1456. július 22-én győzedelmeskedett Hunyadi János felmentő serege, a Kapisztrán János ferences barát toborozta keresztesekkel és Szilágyi Mihály várvédő katonáival együtt a Nándorfehérvárt három hete ostromló II. Mehmed szultán hadserege felett. Az oszmánok elmenekültek a vár alól, s ezzel Magyarország és Európa fölül mintegy hét évtizedre elhárult a török terjeszkedés veszélye. A diadalra azóta a déli harangszó emlékezteti a keresztény világot. Mai Történelmünk rovatunkban Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme című terjedelmes munkájának A Hunyadiak kora - Hunyadi János (1437-1456) című 1o. kötetéből ollóztuk a nándorfehérvári csatára vonatkozó részleteket, a szerkesztőség alcímeivel. Bevenni Nándorfehérvárt Az ellenség előnyomulásáról és szándékáról Budára beérkezett hírek igazak voltak. Mohamed (II. Mehmed) az 1456. évre tényleg mindenekelőtt Nándorfehérvár bevételét és közvetlenül utána Magyarország megtámadását határozta el, mi célból már a tél folyamán nagyszámú csapatokat vonultatott fel a bolgár-szerb határ mentén, valamint Drinápoly környékén és egyúttal óriási mennyiségű hadiszereket is felhalmozott. A szultán ama intézkedése, hogy Krusevácon számtalan nagyobb ágyú öntését rendelte el, minden kétséget kizárólag arra engedett következtetni, hogy mindenekelőtt Belgrád, azaz Nándorfehérvár ostromát vette tervbe. Az öntés azért történt Krusevácon, mert Szófiából vagy még hátrább fekvő vidékekről azok szállítása igen nagy súlyuknál fogva szinte lehetetlen lett volna. Mohamed szultánnak az 1456. évi hadjáratra vonatkozó hadműveleti terve abból állott, hogy Belgrád bevétele után nyomban Magyarországot özönli el seregeivel. Ama büszke önérzetre támaszkodva, hogy neki Európa akkori második fővárosának, Konstantinápolynak bevétele aránylag könnyen sikerült, most állítólag esküvel fogadta, hogy azt a dunamenti várat, amelyet atyja hat hónapig sikertelenül ostromolt, ő két hét alatt beveszi és még további két hónap múlva már Budán fog ebédelni. Mihelyt kitavaszodott, 150 000 főnyi seregét Drinápolynál gyűjtötte egybe. (Ezt a számot a mai történetírás igen túlzónak tartja - szerk. megj.) A felmentő seregek távoltartása céljából a várnak a víz felőli oldalon való elzárását határozta el, ebből a célból a Duna menti tartományokban 200 hajót készíttetett s azokat Viddinnél gyülekeztette. A Krusevácnál öntött ágyúk konstantinápolyi harangokból készültek, a szultán serege mintegy 300 ágyúval érkezett meg Belgrád alá. (...) A sereg élelmezéséről nemcsak az előnyomulás, hanem az ostrom tartama alatt is Brankovics György szerb deszpotának kellett gondoskodnia. A török sereg közeledésének hírére Hunyadi június végén csekély hadával átkelt a Dunán, és a kétkulacsos szerepet játszó Brankovics szerb deszpota által támogatva Szendrőnél a Morava beömlése tájékán útját állotta a török előcsapatok további előnyomulásának, de a tulajdonképpeni török sereget természetesen nem tartóztathatta fel, hanem a Duna jobb partján „szakadatlanul, éjjel-nappal viaskodva lassan Belgrád felé húzódott, így jutott el ő is és nyomában az ellenség is Nándorfehérvár alá.” (Balanyi György) Kapisztrán már július 2-án megérkezett Nándorfehérvárra az első keresztes hadakat szállító 5 nagy hajóval. (...) Közben megérkezett Hunyadi is. „Bár napokon át szinte szakadatlanul harcban állott, megérkezte után haladék nélkül hozzálátott a védelem szervezéséhez. Táborát a Duna jobb partján, Zimonyon felül Zalánkemén közelében ütötte föl s mindenekelőtt hajóhadának gyarapítására gondolt, mivel tisztán látta, hogy a szorongatott vár érdekében mindaddig semmit sem tehet, míg a Duna felől lehetővé nem teszi a szabad közeledést. Rövid néhány nap alatt mintegy 200 hajót vont össze Zalánkemén mellett, csakhogy e hajóknak nagyon csekély része volt hadigálya, a többség a keresztesek szállítására és hasonló célokra szolgáló teherhajó volt, melyeket előbb még át kellett alakítani, támadásra és védelemre egyként berendezni, hadiszerekkel ellátni s végül megfelelő harcosokkal megrakni.” (Balanyi György) Mohamed seregével Belgrád alá érve a várostól délre, a Duna és Száva közt szállt táborba, 60 nagyobb gályából és közel másfél száz kisebb hajóból álló hajóhadának zöme pedig azonnal Zimonyon fölül foglalt állást, hogy a várat a víz felőli oldalon elzárja, míg néhány hajó Nándorfehérváron alul, a táborral egy magasságban kötött ki a Dunán. A csapatok első megtelepedése után még folyton folyvást érkeztek Bolgár- és Törökországból a nyilakkal, dsidákkal és egyéb seregszükségletekkel megrakott marhák, ökrök, bivalyok, tevék és szekerek. (...) Nándorfehérvár a Száva és a Duna összefolyásánál, a két folyam között fekvő szikladombon terült el, mely dombnak tetején a Felső-vár állott. Ennek alján, a Száva felöli oldalon feküdt a Vizi-vár, míg a tulajdonképpeni város az e váraktól keletre fekvő lejtőkön épült fel. (...) Mohamed beérkezése után nyomban kiadta intézkedéseit a vár körülzárására és az ütegek beépítésére és már július 4-én megkezdődött a vár lövetése, mely időtől kezdve az ágyúk éjjel-nappal munkában voltak. (...) Győzelem a vízen Az emberéletben okozott kár ugyan minimális volt, (...) ellenben a város falai tíznapi ágyútűz után annyira össze voltak lövöldözve és annyira bomladoztak, a várőrség pedig a szünet nélküli munka és a folytonos nyugtalanság által már annyira ki volt merülve, hogy Szilágyi megüzente Hunyadinak, miszerint, ha segítségére nem jön, akkor a várat rövidesen fel kell adnia. Hunyadi a maga magyar hadával, a Kapisztrán által vezetett keresztesekkel és a hajóhaddal július 13-án indult meg Zalánkeménből, s megüzente Szilágyinak, hogy másnap ő is álljon készen valamennyi hajójával s alkalmas pillanatban támadja hátba a török hajóhadat. Hunyadi hajóhada másnap Zimony elé ért, amelynek közelében a török hajóhad gályái láncokkal egymáshoz fűzve hatalmas folyamzárt alkottak. (...) A magyar hajók, hajtva a Duna árja és az erős karú evezősök által, oly hatalmas lökettel mentek neki a török hajóvonalnak, hogy az összekötő láncok csakhamar több helyen átszakíttattak. Most aztán kétségbeesett küzdelem következett a Duna hullámain, amelybe a kereszteseknek a part mentén felállított tüzérsége igen előnyösen avatkozott be a magyarok javára. Amidőn pedig a nándorfehérvári polgárok által ügyesen vezetett 40 hajóból álló Szilágyi-féle hajóraj is megjelent a török hajóhad hátában, a fölény szemlátomást a magyarok oldalára terelődött át. A vízi küzdelem ideje alatt Hunyadi szárazföldi hadait akként állította fel Zimony tájékán, hogy Nándorfehérvár felől török támogató csapatok ne vegyülhessenek bele a vízi küzdelembe. Szilágyi hajórajának közbelépése után a török hajóhad csakhamar részeire bomlott, s nemsokára hajóhajó ellen folytatta a véres küzdelmet. (...) A győzelem teljes volt és általa Hunyadi szándékolt célját tökéletesen elérte. A Duna most már teljesen a keresztények birtokába jutott, s megnyílt azon a szabad közlekedés az ostromlott város és az anyaország között. A fényes győzelem, Hunyadi és Kapisztrán bevonulása felvillanyozta a lankadni kezdő várőrséget. Saját fegyvereseit és a keresztesek jobban felfegyverzett és fegyelmezettebb részét Hunyadi berendelte a várba, ahol most már mintegy 15 000 főnyi jól használható őrsereg állott rendelkezésre, míg a többiek a Száva beömlésénél, annak bal partján, a várossal és a török sereg balszárnyával szemben ütöttek tábort. Ezek száma napról napra növekedett. (...) A vár ostroma Az ostrom vezetésével megbízott Karadsa ruméliai beglerbég nap nap után közelebb vitte árkait és ütegállásait a városhoz, és a lövetés majdnem naponta ismétlődő kisebb-nagyobb rohamok mellett még intenzívebb módon folyt tovább, igen nagy károkat okozva az erődítésekben, de Hunyadi éjjel-nappal szakadatlan munkával a megrongált falakat újból kiigazíttatta, ahol pedig ez lehetetlen volt, ott azok mögött új erődítéseket emeltetett és a maga ágyúival is serényen lövette a támadókat. A július 20-i roham alkalmával a magyaroknak egy jól célzott ágyúlövése Karadsa beglerbéget, az ostrommunkálatok vezetőjét szétszaggatta. (...) A szultán seregét több csoportra osztva, hogy azok egymást felváltva, mindig pihent csapatok hajtsák végre az újabb rohamokat, végre július 21-ére általános, döntő roham végrehajtását rendelte el, amelyet 34 órai szakadatlan heves ágyúzás vezetett be. Ez és a többi táborokban támadt rendkívüli sürgés-forgás a várbelieket is figyelmessé tette a küszöbön álló nagy eseményre s így ők is megtették előkészületeiket a támadók méltó módon való fogadására. Végre a mondott napon estefelé megmozdultak a sűrű török tömegek, amelyek egyenesen a város falaiban mutatkozó rések felé tartottak. Hunyadi János ábrázolása Thuróczi János krónikájának brünni kiadásában -1488