Hasznos Mulatságok, 1833. 1. félév (1-52. szám)
1833-03-23 / 24. szám
Hasznos Mulatságok. (A Hazai ’s Külföldi Tudósításokhoz.) 1833. 24. Szám. Mart. 23-dikán. Múlt. Ma. Mások az elmúltat köszörült torkokkal emelnék. Mások előtt fényben csak maga a’ jelen ál. ’S egyre csalódnak, mert jóval bír mindenik , és bír Roszszal; amazt követő, ezt kerülő az okos. Pótló népdal. A’ rét füve harmattalan, Úgy szép a’ lány ha csintalan, ’S ha mint hajnal égi fénye, Ékesíti szűz szemérme. Ha domború szép homlokát Hó fejérség karolja át, ’S a’ liliom homlok alól Két tüzes csillag sugárol. És ha onnét az ég felé Ártatlanság mosolyg elé: Nincsen szív, olly kemény, olly vad, Melly sugária el nem olvad. Én is illyen szembe néztem , ’S csudálom, hogy meg nem égtem; De azt nyomban éreztem ott, Hogy szivem hő lángra kapott. Kemenesi. Pátló dal. Sötét köd szállong a’ lefolyt időre, Sötét köd nyugszik a’ jövő koron, Csak a’ jelenlét napja hajnalong. — Ott eltemetve mélyen nyugszanak Az örömök , — távol bimbók emitt--, Nem fejlődök szépen ki tán soha. El tűzelesztendő,. 24