Hasznos Mulatságok, 1838. 1. félév (1-52. szám)

1838-05-05 / 36. szám

HUZIOI MOTSATSÁGOK* 36. Pesten, Május őkén 1838. Találkozás Dovetz­el. (­Folytatása s vége­! Ha fölzajdúl a’ tengeri hulláma, nem határozza meg sebességét, ’s sokszor sziklába ütőd­ve erőtlened­­vén kissé pihenni visszaesik. Hon tértemben az érzés bennem is keringett; ’s annyival inkább nem csuda, hogy gesztenyém alatt most megállapodám. Szemem a’ tisz­­tartólak felé szegzém; — tán gondolni is lehet. Illy néző elmerültségemből számban , egy földalól jövő hanghoz hasonlító mormogás riaszta föl, sennek okát vágyva tudni , a­ hang után megfordulék. — ’S im vas­tag gesztenyém­ túlsó oldalánál, — egy kártya hányás­ban elmerülni látszó, vén czigány asszonyt látok. Minekelőtte pedig őt elokozhatni szent helyemrül fölriasztanám , ezt mormogá: Réka máját eltemettem , Ha, ha, tudom mit kerestem. „No ha tudsz mindent, jó anyó, tehát tudod el kele­e­bek szentségét is“­, szóljék most hozzá „és merészlél kuruslásoddal ide bétörni“? — Erre a­ vén asszony kártyáját összveszedé, ’s a’ helyett hogy elment volna, orczátlan nevetéssel hoz­zám irányzá szavait, ’s jövendölgetni akart. — Néhány pénzt veték néki — s elparancsolám! Anyóka, gondolám magamban, nincs szükségem jövendö­lésedre; egy idánál többet nem jövendölhetsz nekem ; ’s ezen egy már jelenleg az enyim. A’ katonatisztül, pe­dig ki házukhoz jár, anyival inkább sem félthetem , mii­vel az nem annyira szép, mint idős ’S e’ szerént hi­­zelgek bár magamnak — de jövendölés nélküle’ részben is ellehetek. A’vén czigány asszony azonban előbbi kíván­ságomnak sem engedve, ’s szemeit hunyorgatva — még mindig egy helyben állott. Mig nem harmadszor is,az eltökéllés’ pillanatát vetve rája, kedves helyem’ tisztul Fltő Féltül­endő­ (

Next