Hasznos Mulatságok, 1839. 1. félév (1-52. szám)
1839-03-23 / 24. szám
HASZIOS „ Pest, 1839. Szombat Martius. 13 kán. MUJATSA&OK. 24dik szám. Első félév. Heine után. Lassú zengemérty vonul át Baikal lelkemen. Zengj a’ messzeségbe, zengj ki Kisded énekem. Zengj a’ házig, hol viola Bokroson terem. És ha rózsát látsz virítni Mondd, köszöntetem. — Otíliának. Ha lányka, lángoló szived Meggyujtaná hókebeled’, A’ keblet, mellyet fátyola Szemérmesen fedez: Diána’ pompás temploma’ Égése volna ez ! Vacholt Sándor, ilusíver munkái. ( Vege.) Kitűnő érdemei közé tartozik Bulvvernek, miként ő kisebb characterekre is nagy ügyelettel van ’s azokat nemcsak név által különbözteti meg egymástól, hanem ad nekik sajátságos eredeti bélyeget, melly szép harmóniába hozza az egészt ’S némileg innét is ki tetszik, hogy Bulvver teremtő erejét világ ’s emberismerettel egyesíté, ’s innét azon meglepő hű életképek , mellyek regényeiben csaknem minden lapon feltalálhatók. Clifford Pál, Pompeji végnapjai, Aram Eugen, Rienzi, Maltravers Ernest, Alix, nevezetesb regényei. — Midőn Rienzi megjelent ’s utána Pelham, mindenki ezeket tartá Bulvver remekműveinek. Szólónk az utóbbiról, említenünk kell még az előbbit. Pelham egy világfia, ügyesen felállítva; de Rienziben egy érző kebelt, egy hatalmas szónokot ’s olly character festőt találunk, ki magával ragadó ’s képzetünkkel szabadon bánó. J Mi szabadsági tűz ömlik el az egész művön, ’s mi szabatosak képei. Mennyire ismeri ’s veszi stúdiumául a’ kort, mellyben ir ki tetszik Rienzijéből, de még inkább Pompeji végnapjaiból. Ő ezen regényében, a’ nélkül, hogy csak valamennyire is agyrémeket venne segédül, olly könnyen ’s mulattatólag ismertet meg mindennel, mi egy korunkbeli olvasónak szükséges, olly tárgyakat pendít meg, mellyek csupán Bulwer kezeiben vesztik el iskolaisószerü színüket. Hogy sok hiány csúszott be munkáiba, tagadhatlan; de hogy ő a’ nagy lépést megtevé, mellyet eddigelé Scotton kívül alig tüntet egy élő regényben, világos. — Maltravers jelent meg, — ’s az olvasó közönség csak most ismeré meg teljes épségben Bulwert, a’ regényírót. Mit ezelőtt irt, úgy látszék azokban még tekinte némi hatás gerjesztésre, ’s ott még az ifjúi lángoló kebel játszá főszerepét; de Maltraversben mint férfi lépe fel, ki nagy híre megállapításának tiszta önérzetében mélyebben nyomult be a’ művészet csarnokába. It már characterei nagyszerűek ’s olly fényes elevenséggel előadatvák, mellyek alig találhatók fel többi regényeiben. Ezen munkáját valódi élet philosophia bélyegzi, mert itt az élet’ hű festőjévé emelkedék ’s characterei tartalmasak, ostorozok. Hogy többit elhagyjam, mi magas és mi való benne Maltravers és és Cesarini charactere. Mi sikamlós utakon nem vezérli át őket, a’ nélkül hogy következetességben a’ legkevésbé csonkát ejtene. Bulvver valódi divat regényíró, ’s ő a’ kornak, mellyben él, tagadhatlanul hódol, de ő ha hatni kíván , ezt el nem mellőzheti. Ő nem áll olly magasan mint Scott Walther, de tekintsük meg annak korát, ’s tekintsük meg Bulvverét, ki előtt még egy szép ’s hosszú jövendő áll. — Bulvver drámákat is irt, velők azonban nagy szerencsét nem tőn; ezért azonban magát visszaijesztetni nem hagyá, sőt nehánynak megbukása után is folytonosan dolgozék, ’s haladást mutat vígjátékban. Lyoni hölgye különösen szerencsét tön. Szabadon angolból Sz. B. Az özvetési nő és fia. Angol novella. Falun létemkor, gyakran meglátogatom a’ falu ószerü templomát. Sötét boltozati rothadozó síremlékei , barna tölgy bútorzata, a’ lefolyt évek éjejébe burkolva, azt ünnepélyes elmélkedés lakává alkotók. Falun a’ vasárnap magában is olly szent, olly nyugalmas , olly merengő csönd uralkodik ott a természetben, miszerint minden zajos szenvedélyink le vannak bájolva, ’s érezzük a’ természeti vallás kifejlését keblünkben. Nem akarok ájtatoskodónak látszani; de falusi templomban, a’természet kellemes vidámsága ölében olly érzelmek lepnek meg, mint másutt sehol ; é s ha vallásosabbnak nem is, legalább jobb embernek vélem magam vasárnap, mint hétköznap. De ezen templomban a’ körültem levő szegények hidegsége és pompája mindig a’ nagy világra emlékeztető. Egy szegény, éltes öreg aszszony, volt az egyetlen lény, melly valódi keresztyén, porba sújtó jámborságot látszék szivében táplálni, legörbítve az