Hasznos Mulatságok, 1840. 1. félév (1-50. szám)
1840-04-08 / 29. szám
HASZNOS Pest 1840. Szerda »Split. Sán 29ik szám. Első félév. Szellemhangok kertben. Krisztus színváltozása. Színváltóivá mikint a’ nap, tündöklik az arcza Krisztusnak, ’s mint hó csillog az öltözete. Egy fényes felleg beárnyékolja, kihangzik Abból egy szózat, ’s hirdeti: im fiam ez! Krisztus az olajhegyen. Az, ki leszállt,égből terjeszteni földön az üdvet, Hull örök atyja előtt térdre olajfahegyen. Bús, de örömszülő föladatját oldani készül A’ megváltásnak ’s tenni nagy áldozatát. A’ gyászfölhőkből im lebben egy angyal elébe, ’S a’ keserű kelyhet nyújtja busongva neki. Habzani kezd , küzdelg, győz végre malasztja világhoz. Átveszi a’ kelyhet, ’s váltva az embert nem. Világ hálája. Emberiség bűnit ki lerótta, töviskoronát nyert Díjul, jót rosszul szokta fizetni világ. Izrael népe. Azt, ki előtted mint fényoszlop jára homályban, Kint szenvedni, ’s halait Izrael népe hagyád. A’ kesergő szent anyához. Melly kint szenvedtél oh bús anya! látva keresztfán Szent fiad érettünk hunyni el áldozatul. Mély, de magos volt egyszersmind fájdalma szivednek , ’S már itt e’ siralom-völgyben az égbe emelt. Máriához. Mint szomjas őz forráshoz, lelkem siet akkép Hozzád égi malaszt kútja, a mennyei szűz! Szent Dizmaszra. Bűn bibfára, hited Krisztusban az égbe jutaszta. Benned teljesedék ; hogy ki hisz, üdvözül az. Kereszt. Isteni megváltónk békével hordta keresztjét; najd, de magunkét mi tudjuk-e tűrni igy el ?! Magábaszállás. Föld minden java elmúlik, csak az égi marad főn : Por fia, még idején szállni magadba tanulj. Buhalmi trilurint, a Hónapok magyar nevezeteiről. §. 1. Sokan fárasztották már elmejöket a’ hónapok magyar nevei koholásában, Erdősi más néven Sylvester Jánostól fogva Holéczy Mihályig, ’s koholmányaikat majd csak nem egyöl egyig úgy lehet tekinteni, mint a’ fellengős képzeteknek időtlen szüleményeit. Mind annyi koholok arra törekedtek, hogy a’ hónapoknak ünnepektől, szentektől, vallásos szertartásoktól kölcsönözött magyar keresztényi neveiket kiküszöböljék, és a’ társaságot egyedül boldogító vallásos kegyességnek még emlékezetét is kitörüljék az élők szivéből. §. 2. Sylvester János volt az első tudtomra, ki 1539ik évben nyomatott magyar-deák grammatikájában a’ hónapok deák neveit elészámlálván, azoknak divatban lévő magyar neveit azért nem akará eléadni, mert a’ dolgoknak meg nem felelnek; mellyeket, úgymond, nem tudni ki, de gyaníthatólag pap, vagy barát koholt; és azon véleményét nyilvánító, hogy a’ hónap nevek czélirányosabban adathattak volna az esztendő négy szakaszától , minden szakasznak saját hónapokat tulajdonítván p. o. télelő, félmás, félharmadhó, — tavaszelő, tavasz másod, tavasz harmadhó, ’stb. vagy pedig mint a’ rómaiak nevezék: Quintilis, Sextilis, September, October ’stb. számnévvel: első hó, másod, harmad, negyed ’stb. vagy pedig a’ költők képleteihez képest: januarius főhó, erőshó; februárius fagyhó, aszszú hó; martius fűhegy, április kinyiló hó; május elő gyümölcsű hó; június kaszáló hó; julius hőhó, aratóhó; augustus szőlő érlelő hó; September szőllő szedő hó; October borvető hó; november borlátogató hó; december vígan lakó hó. §. 3. Harmadfél századdal utóbb, kőszegi Rajnis József kezdett a’ római szabású hónapok magyarosításához , és használta az égi jegyekről neveztetett hónapokat, 1789ik évben nyomatott magyar Virgiliusának elő beszédében, azon okát adván merényének, „mert (úgymond) a’szentekről vett név nem illik a’ régiidőkhöz, mellyekről itt szóltak.“ Példáját többen követték leginkább a’ jelen században, nem már a’ keresztény időszámlálás előtti történetek korának meghatározására, hanem általános használatra; kívánván mindenre kiterjeszteni a’ hónapok utánta alkotott magyar neveit. Azoknak pártolói akadtak, ezeknek nem; de valamint azoknak rövid volt életük, úgy ezeket, úgy szólván, maguk temették el alkotóik. §. 4. Az esztendő négy szakaszához illeszteni Sylvester János javaslotta hónap nevezeteket, egy kis módosítással, Kunoss Endre támasztotta ismét fel, ’s az indítványozástól szinte harmadik század végén, kezdette használni, a’ maga Természet czímű folyóiratában, az 1838ki évben; de miután Kunoss levette kezét a’ folyó írásról, hónapjai magyar neveinek használata is elszenderült. — Azon-