A Hazáért, 1962 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1962-09-19 / 38. szám

•••*•• 4 «(BÜNTETŐ­TÖRVÉNY­KÖNYVÉT Kibúvás a szolgálati feladat ellátása alól 328. §. (1) Aki fontos szolgálati fel­adat ellátása alól magát leittasodás­­sal vagy fondorlattal kivonja, illető­leg arra képtelenné teszi, hat hó­napig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (2) A büntetés három évig, háború idején hat hónaptól öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűntettből a szolgálatra jelentős hátrány vagy annak veszélye származott. Korábbi, számunkban foglalkoztunk a katonai szolgálat teljesítése alóli kibúvás bűntettével. Megállapítottuk, hogy a bűn­tettnek a jellemzője, hogy az elkövető ka­tona azért használ fondorlatot, hogy az ál­talános katonai szolgálat teljesítése alól végleg vagy időlegesen kivonja magát, le­szereljen vagy félrevezetéssel szabadságot eszközöljön ki. Aki viszont nem az általá­nos katonai szolgálat alól akarja magát véglegesen vagy időlegesen kivonni, csupán meghatározott fontos szolgálat ellátása alól akar kikerülni anélkül, hogy szolgá­lati helyét elhagyná és parancsnokai ren­delkezései alól magát egyéb területen ki­vonná, e bűntettet követi el. Még világo­sabban megfogalmazva, akar határőr lenni, csak éppen járőrszolgálatot nem akar ellátni, hanem írnok szeretne lenni, és ennek érdekében orvosi igazolást szerez arról, hogy betegsége folytán nem képes hosszabb ideig gyalogolni. De megvalósítja a bűntettet az a határőr is, aki betegséget színlel, hogy azon a napon ne küldjék ki szolgálatba. Mi az a fontos szolgálat, milyen konkrét szolgálatokat kell e törvényi meghatáro­zás alatt érteni? Abból kell kiindulni, hogy a határőrség államhatáraink biztonságát és sértetlenségét van hivatva oltalmazni. Ez az általános feladat állandó készenlétet és éberséget követel a határőrizeti szolgálat bármely fajtáját ellátó katonától. Emiatt az általános feladat végrehajtását szolgáló úgyszólván valamennyi szolgálat nem minősül fontos szolgálatnak. Mindenek­előtt fontos szolgálat az őr- és járőrszolgá­latnak a Határőrizeti Szabályzat által meg­határozott­ minden fajtája, de adott eset­ben fontosnak minősülhet az őrsügyeletesi, az eligazító, a napos- és általában minden 24 órás szolgálat is. Rá kell mutatni arra a különbségre, amely a törvény szövegében kiolvashatóan a készenléti szolgálat szabályainak meg­szegésével elkövethető bűntett és a fontos szolgálati feladatok teljesítése alóli kibú­vással elkövethető bűntett között van. Amíg az előbbi esetben az elkövető már átvette a szolgálat ellátását, teljesítette is azt, csak éppen valamilyen egyéni elgon­dolása miatt nem a szabályzat előírása szerint (futárszolgálatban ellátogat az ital- 8 t­ alk nyikorgással zárul az őr­szoba ajtaja, s jó­vágású, magas határőr lép be rajta. Vértelen arcszíne és zavart tekintete azt mutatja, ezerszer is megbánta már, amit tett. Mi is történt tulajdonképpen? Azt már tudom, hogy súlyos szolgálati mulasztás, illetve szolgálati vétség miatt került fogdába Kozma Pál és járőr­társa, Sóstai Gyula határőr. A szigorú tény betértek a menetvonalról és fegyvereiket elrejtve, lementek a hegy lábánál levő község ital­boltjába. Megittak egy két po­hárral, amelytől olyan „bátor­ságot" kaptak, hogy — szolgá­lati feladataikat feledve — át­mentek a szomszéd községben megtartott búcsúba. Ez a tény. Ezzel kapcsolat­ban maga a járőrparancsnok, az első számú felelős sem tud többet elmondani. Ez a szigorú tény, amely szin­te hihetetlenül hangzik az em­ber fülének, mert annyira ki­rívó eset. Joggal szegezem hát a bűn­bánó arcú határőr mellének a kérdést: hogyan mertek ilyes­mire még gondolni is?! A harci feladat teljesítése parancs ... A határt zárni kell... Az őri­zetlenül maradt határszakaszon az mehet át, aki akar ... S ha a határsértő, vagy egyéb nemkí­vánatos elemek kezébe kerül a fegyver, s azok ellen használ­ják fel, akiknek védelmét kell szolgálnia??? Az indíték Lesüti szemét a határőr, s remeg a szája széle, mikor be­szélni kezd. Nem lett volna szabad. Nem is értem... Talán az ital... — Az ital? Ittak már szolgá­latba lépés előtt is? — Igen, az ebédhez volt min­denkinek sör... — És az ártott meg? — Nem az... — Hát miféle italról beszél? — Ittunk még ebéd után is ... — Bent az őrsön? — Igen. Ott az ebédlőben iszogattunk egész délután ... — Hány pohárral ihattak meg? — Nem is tudom ... Üveges sör volt. — Így készültek fel a szolgá­latra? — Készültünk... — mondja olyan hangsúllyal, mintha in­kább önmagától kérdezné, ké­szültek-e egyáltalán. — És nem látta meg az el­igazító magukon, hogy ittasak? — Nem voltunk mi any­nyira... — mondaná, hogy nem ittak annyit, hogy dülön­géltek volna. Hallgat inkább, mozdulatlanul, csak néha fut át rajta a lázas borzongás, ami megremegteti csüngő vállait. — Milyen harci feladatot kap­tak? — Azt, hogy szakaszjárőrök leszünk... a csatlakozáson, lent a völgyben... — ,Ennyi volt az egész? —• Ennyi... Tovább érdeklődöm, kifeje­zésre juttatva abbeli feltevése­met, bizonyára előre megfon­tolt szándékkal követték el a szóban forgó fegyelmezetlensé­get. Annyit már elöljáróban si­kerül megtudni, úgy öltöztek, Kozma Pál határőr

Next