A Hazáért, 1962 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1962-09-19 / 38. szám
•••*•• 4 «(BÜNTETŐTÖRVÉNYKÖNYVÉT Kibúvás a szolgálati feladat ellátása alól 328. §. (1) Aki fontos szolgálati feladat ellátása alól magát leittasodással vagy fondorlattal kivonja, illetőleg arra képtelenné teszi, hat hónapig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (2) A büntetés három évig, háború idején hat hónaptól öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűntettből a szolgálatra jelentős hátrány vagy annak veszélye származott. Korábbi, számunkban foglalkoztunk a katonai szolgálat teljesítése alóli kibúvás bűntettével. Megállapítottuk, hogy a bűntettnek a jellemzője, hogy az elkövető katona azért használ fondorlatot, hogy az általános katonai szolgálat teljesítése alól végleg vagy időlegesen kivonja magát, leszereljen vagy félrevezetéssel szabadságot eszközöljön ki. Aki viszont nem az általános katonai szolgálat alól akarja magát véglegesen vagy időlegesen kivonni, csupán meghatározott fontos szolgálat ellátása alól akar kikerülni anélkül, hogy szolgálati helyét elhagyná és parancsnokai rendelkezései alól magát egyéb területen kivonná, e bűntettet követi el. Még világosabban megfogalmazva, akar határőr lenni, csak éppen járőrszolgálatot nem akar ellátni, hanem írnok szeretne lenni, és ennek érdekében orvosi igazolást szerez arról, hogy betegsége folytán nem képes hosszabb ideig gyalogolni. De megvalósítja a bűntettet az a határőr is, aki betegséget színlel, hogy azon a napon ne küldjék ki szolgálatba. Mi az a fontos szolgálat, milyen konkrét szolgálatokat kell e törvényi meghatározás alatt érteni? Abból kell kiindulni, hogy a határőrség államhatáraink biztonságát és sértetlenségét van hivatva oltalmazni. Ez az általános feladat állandó készenlétet és éberséget követel a határőrizeti szolgálat bármely fajtáját ellátó katonától. Emiatt az általános feladat végrehajtását szolgáló úgyszólván valamennyi szolgálat nem minősül fontos szolgálatnak. Mindenekelőtt fontos szolgálat az őr- és járőrszolgálatnak a Határőrizeti Szabályzat által meghatározott minden fajtája, de adott esetben fontosnak minősülhet az őrsügyeletesi, az eligazító, a napos- és általában minden 24 órás szolgálat is. Rá kell mutatni arra a különbségre, amely a törvény szövegében kiolvashatóan a készenléti szolgálat szabályainak megszegésével elkövethető bűntett és a fontos szolgálati feladatok teljesítése alóli kibúvással elkövethető bűntett között van. Amíg az előbbi esetben az elkövető már átvette a szolgálat ellátását, teljesítette is azt, csak éppen valamilyen egyéni elgondolása miatt nem a szabályzat előírása szerint (futárszolgálatban ellátogat az ital- 8 t alk nyikorgással zárul az őrszoba ajtaja, s jóvágású, magas határőr lép be rajta. Vértelen arcszíne és zavart tekintete azt mutatja, ezerszer is megbánta már, amit tett. Mi is történt tulajdonképpen? Azt már tudom, hogy súlyos szolgálati mulasztás, illetve szolgálati vétség miatt került fogdába Kozma Pál és járőrtársa, Sóstai Gyula határőr. A szigorú tény betértek a menetvonalról és fegyvereiket elrejtve, lementek a hegy lábánál levő község italboltjába. Megittak egy két pohárral, amelytől olyan „bátorságot" kaptak, hogy — szolgálati feladataikat feledve — átmentek a szomszéd községben megtartott búcsúba. Ez a tény. Ezzel kapcsolatban maga a járőrparancsnok, az első számú felelős sem tud többet elmondani. Ez a szigorú tény, amely szinte hihetetlenül hangzik az ember fülének, mert annyira kirívó eset. Joggal szegezem hát a bűnbánó arcú határőr mellének a kérdést: hogyan mertek ilyesmire még gondolni is?! A harci feladat teljesítése parancs ... A határt zárni kell... Az őrizetlenül maradt határszakaszon az mehet át, aki akar ... S ha a határsértő, vagy egyéb nemkívánatos elemek kezébe kerül a fegyver, s azok ellen használják fel, akiknek védelmét kell szolgálnia??? Az indíték Lesüti szemét a határőr, s remeg a szája széle, mikor beszélni kezd. Nem lett volna szabad. Nem is értem... Talán az ital... — Az ital? Ittak már szolgálatba lépés előtt is? — Igen, az ebédhez volt mindenkinek sör... — És az ártott meg? — Nem az... — Hát miféle italról beszél? — Ittunk még ebéd után is ... — Bent az őrsön? — Igen. Ott az ebédlőben iszogattunk egész délután ... — Hány pohárral ihattak meg? — Nem is tudom ... Üveges sör volt. — Így készültek fel a szolgálatra? — Készültünk... — mondja olyan hangsúllyal, mintha inkább önmagától kérdezné, készültek-e egyáltalán. — És nem látta meg az eligazító magukon, hogy ittasak? — Nem voltunk mi anynyira... — mondaná, hogy nem ittak annyit, hogy dülöngéltek volna. Hallgat inkább, mozdulatlanul, csak néha fut át rajta a lázas borzongás, ami megremegteti csüngő vállait. — Milyen harci feladatot kaptak? — Azt, hogy szakaszjárőrök leszünk... a csatlakozáson, lent a völgyben... — ,Ennyi volt az egész? —• Ennyi... Tovább érdeklődöm, kifejezésre juttatva abbeli feltevésemet, bizonyára előre megfontolt szándékkal követték el a szóban forgó fegyelmezetlenséget. Annyit már elöljáróban sikerül megtudni, úgy öltöztek, Kozma Pál határőr