A Hazáért, 1962 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1962-09-19 / 38. szám

hogy lemennek a faluba. Erre a parancsnok hívta fel a járőr­­társ figyelmét. (!) S amikor lát­ták, hogy a harci feladatot csak amolyan „induljanak el” ala­pon adták meg nekik, ez job­ban „felbátorította"’ őket. Itt történt tehát a második szabálytalanság. Az első az őr­sön való italozás, illetve annak megengedése, hogy ittasan szol­gálatba léphessenek. De bárho­gyan is igyekszem meggyőzni magamat, nem tudom indító­­oknak elfogadni az italt. Nem rejtem véka alá a véleménye­met s addig faggatom a felelős­ség terhe alatt összeroskadó ha­tárőrt, míg végül is megmond­ja az igazi okot. A vallomás ■— Megmondom őszintén. Az az igazság... máskor is elő­fordult már ilyesmi. Elmentek mások is a kirándulókkal, vagy cseresznyézni... — A faluban is voltak szol­gálat közben? — Úgy tudom, igen ... — Elmondták ezt egymás­nak? Úgy értem, hogy a har­cosok beszéltek erről egymás között? — Beszéltünk. Meg kitudó­dik az... — És a parancsnokuk nem tudott erről. — Azt hiszem, hogy nem... Egy esetre emlékszem ugyan, hogy megfenyítették Baranyai tizedest, mert letért a menet­vonalról. Bogozgatom tovább az indító­okok összekuszált szálait. S ki­derül, hogy szinte naponta kö­vetnek el valamilyen szabály­talanságot, amiről a többiek is tudnak, de a saját könnyebb­ségüket tekintve, elvtelenül el­hallgatják ezeket. Vagy azért nem szólnak, mert nincs kellő erkölcsi alapjuk szóvátenni a mások hibáit, miután több har­cost is mulasztás terhel. Ilyen például a mély völgy­be ereszkedő csatlakozás őrzé­sének szándékos elhanyagolása. Ebben — vallja be megindul­­tan Kozma határőr — szinte ki­vétel nélkül „ludasok”. — Az öreg határőröktől hal­lottuk. ők mondták, hogy­ fölös­leges lemászni oda, ha nem akarjuk kitörni a nyakunkat... Csak a peremvonalig szoktunk elmenni. Ott van a telefon... Onnan jelentjük az őrsre, hogy megérkeztünk a szakasz elfog­lalására. Az a kis ENSZ... Azért hívjuk annak, mert két­­három járőr is összeverődik ott éjjel és elbeszélgetnek bevonu­lásig ... (?) A felelősség Mit mondhattam volna erre? Azt, hogy ez helytelen, hogy őrizetlenül marad a határsza­kasz? Hogy ezért egyenként és együttesen is felelősséggel tar­toznak? De hiszen ezt mindnyá­jan tudják. Tudta a járőrtárs is, akivel később beszélgettem, aki azzal intézte el az egészet, így csinálták a többiek is. Csoda-e hát, hg­ a határőrök rettenthetetlen hősiességét és minden időben való helytállá­sát ismerő krónikás első felin­­dultságából felocsúdva, a szo­kottnál is élesebb hangot hasz­nálva veti fel az illetékesek fe­lelősségét? Ha a nyilvánosság előtt teszi fel a kérdést, miért hallgattak ezekről a fegyelme­zetlenségekről és szolgálati vétségekről a kiszisták, mit tett az alapszervezet az őszinte pártszerű légkör megteremté­séért, miért nem szereztek tu­domást a járőrszolgálat ellenőr­zését végző felelős személyek arról, hogy éjszakáról éjszaká­ra őrizetlenül maradt az őrs egyik igen fontos határszaka­sza?! Az illetékesek feladata felel­ni ezekre a kérdésekre és le­vonni belőle a szükséges tanul­ságot a jövőre vonatkozóan. Kiss Zoltán Sóstai Gyula határőr boltba­, addig a szolgálati feladat teljesí­tése alóli kibúvó éppen azon mesterkedett eredményesen, hogy ki se rendeljék futár­szolgálatra (betegséget színlelt stb.). Eddig a konkrét szolgálatokról beszél­tünk (őr, napos, telefonos stb.). A törvény azon meghatározásán azonban, hogy „szol­gálati feladat ellátása" nem csupán az ilyen szolgálatokat kell érteni, hanem az olyan szolgálati feladatokat is, amelyek nem valamilyen kötött és szabályzatokban rögzített szolgálatokban jelentkeznek, ha­nem konkrét megbízás alapján jönnek létre. Tehát az eseti szolgálati feladat megszegésével is (az írnok értesítést visz a községbe a lövészet idejéről, de a kocs­mában felejtkezik és az értesítést nem adja át) e bűntett valósul meg. Azt, hogy fontos volt-e a szolgálati fel­adat ellátása vagy sem, sohasem a határ­őr, hanem a szabályzat alapján az elöljáró dönti el. Bűnös magatartás a katona leittasodása vagy fondorlata (csalárdság, félrevezetés, betegségszínlelés, tévedésben tartás), amely arra irányul, hogy a fontos szolgálat ellá­tására ne osszák be. Ilyen eset, ha a határ­őr megtudja a kötelékrendezésen, hogy éj­jeli szolgálatba vezényelték, s ennek elle­nére este kimegy a községbe és leittaso­­dik, számítva arra, hogy az italos határőr nem engedhető járőrbe. A leittasodást a törvény azért emeli ki, mert az elkövetési magatartás leggyakoribb formája. Az elkövetés másik sok minden ravasz­ságot magába foglaló formája a fondorlat, amely alattomosságot, ravaszságot, félre­vezetést, tévedésbeejtést és egyéb rossz­indulatú tevékenységet jelent. Fondorlat felhasználásával valósítja meg a bűntettet az a határőr, aki — hogy ne kelljen jár­őrszolgálatba mennie — egészséges ugyan, de mégis sántít és panaszkodik, hogy fáj a lába, belső fájdalmai vannak, hamisan jelenti, hogy hozzátartozói megérkeztek a községbe és eltávozást kér, jelenti, hogy a kultúrversenyre­­készülő tánccsoport pró­báján kell részt vennie, holott ez a való­ságnak nem felel meg, nagyobb mennyi­ségű altatót vesz be, hogy ne tudják fel­ébreszteni stb. Súlyosabban , három évig terjedhető sza­badságvesztéssel büntetendő a cselekmény elkövetője, ha abból a szolgálatra jelen­tős hátrány vagy annak veszélye szárma­zott. Jelentős hátránynak tekinthető az, ha a szolgálatból való kibúvás folytán nem tudtak erre a szolgálatra más katonát be­osztani, és esetleg ennek következtében a határ egy szakasza őrizetlenül maradt. Itt is elegendő azonban a hátránynak a veszé­lye, nem kell, hogy a hátrány be is követ­kezzen. Jelentős hátrány vagy annak ve­szélye háborús helyzetben sokkal fokozot­tabb jelentőségű, ezért a háború idején való kibúvást fontos szolgálati kötelezett­ség alól, a törvény még szigorúbban bün­teti. (Folytatjuk) •­­ I­SS Mozgalom a túlfogyasztás és a balesetek ellen Jelenszky Márton főtiszt elvtárs maga­sabb egysége gépjármű alegységénél a VIII. pártkongresszus tiszteletére mozgal­mat indítottak a gépkocsivezetők az üzem­anyag-túlfogyasztás megszüntetésére, s egyben vállalták, hogy balesetmentesen közlekednek. A szakmai munka színvonalának állandó növelése érdekében elhatározták, hogy heti két-három alkalommal úgynevezett „mes­terséges hibaelhárítási verseny”-t rendez­nek. A szállító alegységnél szolgálatot telje­­sítő határőrök lelkiismeretesen kezdtek a vállalt feladatok végrehajtásához. Különö­sen lelkiismeretes munkát végez Bárány Dezső határőr elvtárs, aki a katonai és a politikai kiképzésben kiváló eredményt ért el, szakmai munkája is példamutató, vala­mint Kovács István határőr elvtárs, aki gépkocsiját állandóan üzemképes, példásan tiszta állapotban tartja. V. J.

Next