A Hazáért, 1962 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1962-09-19 / 38. szám
hogy lemennek a faluba. Erre a parancsnok hívta fel a járőrtárs figyelmét. (!) S amikor látták, hogy a harci feladatot csak amolyan „induljanak el” alapon adták meg nekik, ez jobban „felbátorította"’ őket. Itt történt tehát a második szabálytalanság. Az első az őrsön való italozás, illetve annak megengedése, hogy ittasan szolgálatba léphessenek. De bárhogyan is igyekszem meggyőzni magamat, nem tudom indítóoknak elfogadni az italt. Nem rejtem véka alá a véleményemet s addig faggatom a felelősség terhe alatt összeroskadó határőrt, míg végül is megmondja az igazi okot. A vallomás ■— Megmondom őszintén. Az az igazság... máskor is előfordult már ilyesmi. Elmentek mások is a kirándulókkal, vagy cseresznyézni... — A faluban is voltak szolgálat közben? — Úgy tudom, igen ... — Elmondták ezt egymásnak? Úgy értem, hogy a harcosok beszéltek erről egymás között? — Beszéltünk. Meg kitudódik az... — És a parancsnokuk nem tudott erről. — Azt hiszem, hogy nem... Egy esetre emlékszem ugyan, hogy megfenyítették Baranyai tizedest, mert letért a menetvonalról. Bogozgatom tovább az indítóokok összekuszált szálait. S kiderül, hogy szinte naponta követnek el valamilyen szabálytalanságot, amiről a többiek is tudnak, de a saját könnyebbségüket tekintve, elvtelenül elhallgatják ezeket. Vagy azért nem szólnak, mert nincs kellő erkölcsi alapjuk szóvátenni a mások hibáit, miután több harcost is mulasztás terhel. Ilyen például a mély völgybe ereszkedő csatlakozás őrzésének szándékos elhanyagolása. Ebben — vallja be megindultan Kozma határőr — szinte kivétel nélkül „ludasok”. — Az öreg határőröktől hallottuk. ők mondták, hogy fölösleges lemászni oda, ha nem akarjuk kitörni a nyakunkat... Csak a peremvonalig szoktunk elmenni. Ott van a telefon... Onnan jelentjük az őrsre, hogy megérkeztünk a szakasz elfoglalására. Az a kis ENSZ... Azért hívjuk annak, mert kéthárom járőr is összeverődik ott éjjel és elbeszélgetnek bevonulásig ... (?) A felelősség Mit mondhattam volna erre? Azt, hogy ez helytelen, hogy őrizetlenül marad a határszakasz? Hogy ezért egyenként és együttesen is felelősséggel tartoznak? De hiszen ezt mindnyájan tudják. Tudta a járőrtárs is, akivel később beszélgettem, aki azzal intézte el az egészet, így csinálták a többiek is. Csoda-e hát, hg a határőrök rettenthetetlen hősiességét és minden időben való helytállását ismerő krónikás első felindultságából felocsúdva, a szokottnál is élesebb hangot használva veti fel az illetékesek felelősségét? Ha a nyilvánosság előtt teszi fel a kérdést, miért hallgattak ezekről a fegyelmezetlenségekről és szolgálati vétségekről a kiszisták, mit tett az alapszervezet az őszinte pártszerű légkör megteremtéséért, miért nem szereztek tudomást a járőrszolgálat ellenőrzését végző felelős személyek arról, hogy éjszakáról éjszakára őrizetlenül maradt az őrs egyik igen fontos határszakasza?! Az illetékesek feladata felelni ezekre a kérdésekre és levonni belőle a szükséges tanulságot a jövőre vonatkozóan. Kiss Zoltán Sóstai Gyula határőr boltba, addig a szolgálati feladat teljesítése alóli kibúvó éppen azon mesterkedett eredményesen, hogy ki se rendeljék futárszolgálatra (betegséget színlelt stb.). Eddig a konkrét szolgálatokról beszéltünk (őr, napos, telefonos stb.). A törvény azon meghatározásán azonban, hogy „szolgálati feladat ellátása" nem csupán az ilyen szolgálatokat kell érteni, hanem az olyan szolgálati feladatokat is, amelyek nem valamilyen kötött és szabályzatokban rögzített szolgálatokban jelentkeznek, hanem konkrét megbízás alapján jönnek létre. Tehát az eseti szolgálati feladat megszegésével is (az írnok értesítést visz a községbe a lövészet idejéről, de a kocsmában felejtkezik és az értesítést nem adja át) e bűntett valósul meg. Azt, hogy fontos volt-e a szolgálati feladat ellátása vagy sem, sohasem a határőr, hanem a szabályzat alapján az elöljáró dönti el. Bűnös magatartás a katona leittasodása vagy fondorlata (csalárdság, félrevezetés, betegségszínlelés, tévedésben tartás), amely arra irányul, hogy a fontos szolgálat ellátására ne osszák be. Ilyen eset, ha a határőr megtudja a kötelékrendezésen, hogy éjjeli szolgálatba vezényelték, s ennek ellenére este kimegy a községbe és leittasodik, számítva arra, hogy az italos határőr nem engedhető járőrbe. A leittasodást a törvény azért emeli ki, mert az elkövetési magatartás leggyakoribb formája. Az elkövetés másik sok minden ravaszságot magába foglaló formája a fondorlat, amely alattomosságot, ravaszságot, félrevezetést, tévedésbeejtést és egyéb rosszindulatú tevékenységet jelent. Fondorlat felhasználásával valósítja meg a bűntettet az a határőr, aki — hogy ne kelljen járőrszolgálatba mennie — egészséges ugyan, de mégis sántít és panaszkodik, hogy fáj a lába, belső fájdalmai vannak, hamisan jelenti, hogy hozzátartozói megérkeztek a községbe és eltávozást kér, jelenti, hogy a kultúrversenyrekészülő tánccsoport próbáján kell részt vennie, holott ez a valóságnak nem felel meg, nagyobb mennyiségű altatót vesz be, hogy ne tudják felébreszteni stb. Súlyosabban , három évig terjedhető szabadságvesztéssel büntetendő a cselekmény elkövetője, ha abból a szolgálatra jelentős hátrány vagy annak veszélye származott. Jelentős hátránynak tekinthető az, ha a szolgálatból való kibúvás folytán nem tudtak erre a szolgálatra más katonát beosztani, és esetleg ennek következtében a határ egy szakasza őrizetlenül maradt. Itt is elegendő azonban a hátránynak a veszélye, nem kell, hogy a hátrány be is következzen. Jelentős hátrány vagy annak veszélye háborús helyzetben sokkal fokozottabb jelentőségű, ezért a háború idején való kibúvást fontos szolgálati kötelezettség alól, a törvény még szigorúbban bünteti. (Folytatjuk) • ISS Mozgalom a túlfogyasztás és a balesetek ellen Jelenszky Márton főtiszt elvtárs magasabb egysége gépjármű alegységénél a VIII. pártkongresszus tiszteletére mozgalmat indítottak a gépkocsivezetők az üzemanyag-túlfogyasztás megszüntetésére, s egyben vállalták, hogy balesetmentesen közlekednek. A szakmai munka színvonalának állandó növelése érdekében elhatározták, hogy heti két-három alkalommal úgynevezett „mesterséges hibaelhárítási verseny”-t rendeznek. A szállító alegységnél szolgálatot teljesítő határőrök lelkiismeretesen kezdtek a vállalt feladatok végrehajtásához. Különösen lelkiismeretes munkát végez Bárány Dezső határőr elvtárs, aki a katonai és a politikai kiképzésben kiváló eredményt ért el, szakmai munkája is példamutató, valamint Kovács István határőr elvtárs, aki gépkocsiját állandóan üzemképes, példásan tiszta állapotban tartja. V. J.