Havi Magyar Fórum, 1994 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1994-01-01 / 1. szám

2 A szocialista piacgazdaság avagy a német és japán példa Ide, Ausztráliába, mindig kissé megkésve, tompítva, fajsúlyukból veszítve érkeznek a hírek, még ebben az elektronikus, műholdas korban is. Mintha e kontinens bevándorló lakosságára átragadt volna valami a bennszülöttek 40 ezer éves szemlélődő mentalitásából, melyben megállt az idő. Mégis, az ideérkező hírekből, a “távolság zsarnokságának” többé-kevésbé kiszolgál­tatott ember, talán éppen kívülálló helyzete, ponto­sabban: periférián való létezése kapcsán tisztábban láthatja a közelmúlt és a jelen magyarországi fejle­ményeit, mint az események tumultusában, a megél­hetés gondjaival agyonterhelt otthoni megfigyelő. Mily következtetéseket vonhat hat le a közelmúlt magyar változásaiból? A világban ható gazdaság - és társadalomformáló eszmék közül mellyekkel azono­sulnak a magyar politikai pártok, mint a társadalom képviselői, az ország jelene, jövője formálása érdekében? Gazdaságpolitikai elképzeléseik formá­lásakor tekintetbe veszik-e - és ha igen, akkor milyen mértékben - a különböző politikai pártok a fő eszme­­áramlatokat, azokat az erővonalakat, melyek mentén a nemzetek - hagyományaiknak engedelmeskedve - a nemzetközi verseny kihívásaira helyesen, vagy helytelenül reagálva, elrendeződnek? Végül is mely gazdaságpolitikai modell a legígéretesebb az új Magyarország számára? E kérdések megválaszolásához érdemes, sőt mi több: szükségszerű mérlegelni a világ fő gazdaságainak helyzetét és azon túlmenően egyes, nem szükség­szerűen élvonalbeli országok modellválasztásának sikerét, illetve kudarcát. De mindenekelőtt a Magyarországról érkező hírekre térnék, melyek témakörünk vonatkozásában nem éppen megnyugtatóak. A Neue Australische Post (N.A.P.) - az ausztráliai németek egyik hetilapja - júl. 5-i számában, a Vita Magyarországon az Európába vezető út felől c. cikkében, arról számol be, hogy az ellenzéki pártok szemére vetik az Antall kormánynak, hogy az túlságosan német orientált. Tamás Gáspár Miklós, az SZDSZ “főideológusa” szerint - írja az N.A.P. - Magyarországnak, egy összeurópai pozícióból kiindulva, szem előtt kellene tartania az egyes nyugati nagyhatalmak érdekeit. “Az Európához, pontosabban az Európai Közösséghez való közeledésnek Londonon és Párizson keresztül kellene egyidejűleg megtörténnie”, foglalja össze az N.A.P. az SZDSZ elképzeléseit. Közel hat hét elteltével, az ausztráliai magyarság hetilapja, a Magyar Élet, aug. 15-i számában, érdekes módon arról tudósít, hogy Antall József, a budapesti nagyköveti konferencia megnyitásakor, hangot adott a kormány azon álláspontjának, miszerint az ország külpolitikájában az Egyesült Államok és Kanada élvez prioritást. Az olvasóban, aki az N.A.P. cikkét is olvasta, óhatatlanul feltolul a kérdés: hogy történhetett e hirtelen változás a magyar külpolitikai orientációban? Lehet találgatni, de ezt hagyjuk inkább egy másik alkalomra! Mielőtt a harmadik, témánk vonatkozásában fontos magyarországi hírre térnék, hozzáfűznék a fentiekhez egynéhány gondolatot. Először is: a valamely ország felé mutatott orientáció nem feltétlenül jelent ellenséges magatartást más államok irányában. Másodszor: különbséget kell ugyan tennünk politikai és gazdasági kapcsolatok, orientáció között, mégis a kettő gyakran - talán legtöbbször - feltételezi egymást. Ebben az esetben viszont méginkább megnő a kormány felelőssége, döntése következményeit illetően. Az is megemlítendő az SZDSZ pozícióját illetően, hogy ironikus módon éppen az általa szorgalmazott “francia kapcsolat” - mint az utunkat, állítólag Európába egyengető fél - az, amely olyannyira ellenzi a magyar közös piaci tagságot, ill. annak kilátásba helyezését. Úgyszintén elgondolkodtató, hogy mind Anglia, mind Amerika nagyfokú érdek­telenséget tanúsít, ill. halogató politikát követ a Magyarországra és az egész közép-kelet-európai térségre oly veszélyes jugoszláv válság ésszerű és gyors rendezésével kapcsolatban. A magyarországi hírek sorában végül is megemlí­teném az ausztrál televízió SBS csatornája Dateline c. műsorán elhangzott tudósítást, mely vagy 10-15 percben a FIDESZ-el - mint a magyarországi fiatalság érdekeinek állítólag leginkább hangot adó párttal - foglalkozott, szept. 9-i műsorán. Az ausztrál néző megtudja a FIDESZ képviselőivel készített riportokból, hogy ők a “legnépszerűbb politikai párt” szószólói, hogy “szakértői módon viselkednek” (Szelényi Zsuzsa, parlamenti képviselő), hogy a FIDESZ egy minimális állami beavatkozással működő, szabadversenyes kapitalizmust szeretne látni Magyarországon - hiszen “az működik Amerikában és Nyugat-Európában. Akkor miért ne működne itt”, Magyarországon?A FIDESZ aranyifjai kritizálják a Demokrata Fórumot, mert az “ódivatú..., a régi iskolához tartozó, elavult ideológiák és konfliktusok által korlátozott, ...a kommunista éra előtti” mentalitást képviselő párt. Elhangzik, hogy a FIDESZ “gyors privatizációt” és egy “teljesfokú nyugati demokráciát” akar. Ezzel szemben a Demokrata Fórum, a kormányzó koalíció, csak vacillál kommunizmus és kapitalizmus között, mert “Ők, az idősebb emberek, nem tudnak megváltozni és új módon viselkedni” (Molnár Péter, part. képv.) A budapesti utca találomra (?) megkérdezett embere a következőket mondja: “nagyon érdekes, dinamikus, népszerű emberek”; “ésszerűen beszélnek, tapasz­taltak, többet tudnak, mint a régi fiatalok”; “kiműveltek Januári Magyar Fórum, 1994.

Next