Havi Magyar Fórum, 1997 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1997-09-01 / 9. szám
Művészek (Liszt 2, Munkácsy 1) összesen 3 bélyegen jelennek meg. A férfiak mellett a nők (Gizella királyné, Szent Erzsébet, Szent Margit, Szilágyi Erzsébet, Kanizsai Dorottya, Zrínyi Ilona, Lórántffy Zsuzsanna, Horthy Miklósné, Horthy Istvánné) 17 féle bélyegen szemlélhetők (14,4%). Az egyházi személyiségek (szentek, papok, prédikátorok, bibliafordítók stb.) összesen 45 bélyegen szerepelnek (38,13%), közülük Pázmány Péter 6 és Károli Gáspár 1 bélyegen. Pázmány Péter ugyanannyin, mint II. Rákóczi Ferenc, mindkettő megelőzi Kossuth Lajost (4 eset). A nemzeti önállóság korszakában (1920-1944) magyar állami bélyegen egyetlenegy külföldit, idegent sem ábrázoltak. Ezt azért kell leszögeznünk, mert a kommunista diktatúra, a szovjet megszállás idejében (1945-1990) tetemesen megváltozott a helyzet ebben a tekintetben is. Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy a Horthykorszakban a magyar állami bélyegkiadás hangsúlyozta az Árpádtól (1 bélyeg) eredeztetett, az Árpád-ház nemzeti dinasztia által vezetett katolikus, majd részben református ország ezeréves folytonosságát. Demonstrálta a fél évezredes (896-1526) magyar nagyhatalom súlyát, kihangsúlyozta a király nélküli királyságot irányító kormányzó intézményét. Köznyilvánosság elé tárta és nemzetközileg is hirdette a magyar állam konzervatív, vallásos jellegét. A kultúra, az irodalom, a művészetek, a tudomány stb. területéről kizárólag a nemzet által elfogadott értékeket mutatott fel. Ezért nem került ellentétbe a nép-nemzet által elfogadott és mélyen tisztelt értékrenddel. A vezető elit által irányított bélyegkiadás kifejezte tehát a nép-nemzet lelkiségét a megfelelő módon. Ez a bélyegpolitika és ideológia csakis időtálló értékeket hirdetett, beleértve a Horthy család tagjait is, vagyis nem volt értékítélet-szakadék a vezetők és vezetettek között, hanem a bélyegkiadás tekintetében kipróbált, értékálló bizalom honolt az elit és a társadalom között. 2. A kommunista diktatúrák korszaka (1919,1945-1990) Ebben az időszakban 3292 bélyeget adott ki a magyar állam, ebből kb. 400 bélyegen 439 személyt ábrázoltak (13,33%). A 439 személyt ábrázoló bélyeget 100% -nak véve megállapíthatjuk, hogy ebből külföldi 192 (43,8%), magyar állampolgárnak tekinthető 247 (56,2%). Ez a nagyfokú aránytalanság a külföldiek javára a román, a jugoszláv, a lengyel stb. kommunista állami bélyegkiadásban nem tapasztalható. Már ez a jelenség önmagában is tükrözi a magyar állami függetlenség súlyos csorbulását és az állampárti vezetés különösen eltorzult és fokozott internacionalista jellegét. Ezen belül a szovjet és orosz egyének ábrázolásának döntő többsége megmutatja a függőség irányát is. Különösen szembeszökő a szovjet űrhajósok tömeges ábrázolása (Gagarin 4, Titov 2, Nikolajev 3, Popovics 2, Bikovszkij 1, Tyereskova 1, Leonov 2, Beljajev 1, Kubaszov 1, Komarov 1, Volkov 1, Dobrovolszkij 1, Pazajev 1), összesen 21 esetben. Ez az űrhajóskultusz volt a szovjetek, a szovjet zóna legnagyobb cirkuszi mutatványa a világ „proletárjainak" elkábítására, miközben százmilliók tengődtek a lét határán anyagi, szellemi és erkölcsi értelemben a szovjet övezetben. A magyar posta még egy cseh űrhajóst (Remek) is ábrázolt bélyegen. Tulajdonképpen a szovjet-orosz irányultsághoz kell számítanunk az ún. munkásmozgalmi személyek közül többeket, akik Moszkva politikai érdekeit szolgálták Magyarországon, a Szovjetunió „váltotta" ki őket hazánk igazságszolgáltatásának a kezéből a két világháború között, akik oda emigráltak, akiket a SZU-ban öltek meg a „tisztogatások" során stb. (Rákosi Mátyás 3, Kun Béla 2, Zalka Máté 1 ábrázolás stb.) így szemlélve a magyar bélyegkiadásban ábrázolt személyeket megállapíthatjuk, hogy a külföldiek és a valóban magyarok aránya fele-fele. A külföldiek részletes elemzésével a továbbiakban nem foglalkozunk. Az Árpád-ház tagjait (Géza fejedelem 1, Szent István 2, Szent László 1, II. András 1) 5 esetben mutatták be. Az egész Árpád-ház 400 éves teljesítménye annyira méltányoltatott, mint - mondjuk - Kun Béla (2 eset) és Rákosi Mátyás (3 esetben) együttes „teljesítménye". Az Anjou-ház (Nagy Lajos 2, Károly Róbert 1), Zsigmond 1, a Hunyadyház (János 2, Mátyás 1), Bethlen Gábor 1, Pázmány Péter 1, Thököly Imre 1, a Zrínyiek (Ilona 2, Miklós, a szigetvári 1, Miklós, a költő 1), II. Rákóczi Ferenc 2, Kossuth Lajos 6, Kossuth Zsuzsa 1, Batthyány Lajos 1, Széchenyi István 3, Táncsics Mihály 2, Baross Gábor 3 esetben ábrázoltatott. Ha a magyar történeti személyiségnek vehető 43 esethez (17,4%) hozzávesszük a 42 tábornokot, katonát, „parasztvezért" (Dózsa, Budai Nagy Antal stb.), akkor összesen 85 ábrázolást kapunk (34,4%). Ez az arány alig haladja meg a kizárólag kommunista munkásmozgalmi személyek ábrázolását (65 eset, 26,3%). Az ún. munkásmozgalmi arcképcsarnok, mint példaképtár 65 ábrázolásából zsidó származású kb. 30 (46,15%) és erőszakos halált halt 44 (67,7%). Az erőszakos halált haltak közül Magyarországon elhunyt Rózsa Ferenc, Sallai Imre, Fürst Sándor, Kabók Lajos, Mónus Illés, Schönherz Zoltán, Kol- 20 Havi Magyar Fórum, 1997. szeptember