Havi Magyar Fórum, 1997 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1997-09-01 / 9. szám

Művészek (Liszt 2, Munkácsy 1) összesen 3 bélye­gen jelennek meg. A férfiak mellett a nők (Gizella királyné, Szent Erzsébet, Szent Margit, Szilágyi Erzsébet, Kanizsai Dorottya, Zrínyi Ilona, Lórántffy Zsuzsanna, Hor­thy Miklósné, Horthy Istvánné) 17 féle bélyegen szemlélhetők (14,4%). Az egyházi személyiségek (szentek, papok, pré­dikátorok, bibliafordítók stb.) összesen 45 bélye­gen szerepelnek (38,13%), közülük Pázmány Péter 6 és Károli Gáspár 1 bélyegen. Pázmány Péter ugyanannyin, mint II. Rákóczi Ferenc, mindkettő megelőzi Kossuth Lajost (4 eset). A nemzeti önállóság korszakában (1920-1944) magyar állami bélyegen egyetlenegy külföldit, ide­gent sem ábrázoltak. Ezt azért kell leszögeznünk, mert a kommunista diktatúra, a szovjet megszállás idejében (1945-1990) tetemesen megváltozott a helyzet ebben a tekintetben is. Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy a Horthy­­korszakban a magyar állami bélyegkiadás hangsú­lyozta az Árpádtól (1 bélyeg) eredeztetett, az Ár­pád-ház nemzeti dinasztia által vezetett katolikus, majd részben református ország ezeréves folyto­nosságát. Demonstrálta a fél évezredes (896-1526) magyar nagyhatalom súlyát, kihangsúlyozta a ki­rály nélküli királyságot irányító kormányzó intéz­ményét. Köznyilvánosság elé tárta és nemzetközi­leg is hirdette a magyar állam konzervatív, vallá­sos jellegét. A kultúra, az irodalom, a művészetek, a tudomány stb. területéről kizárólag a nemzet ál­tal elfogadott értékeket mutatott fel. Ezért nem ke­rült ellentétbe a nép-nemzet által elfogadott és mé­lyen tisztelt értékrenddel. A vezető elit által irányí­tott bélyegkiadás kifejezte tehát a nép-nemzet lelkiségét a megfelelő módon. Ez a bélyegpolitika és ideológia csakis időtálló értékeket hirdetett, be­leértve a Horthy család tagjait is, vagyis nem volt értékítélet-szakadék a vezetők és vezetettek kö­zött, hanem a bélyegkiadás tekintetében kipróbált, értékálló bizalom honolt az elit és a társadalom között. 2. A kommunista diktatúrák korszaka (1919,1945-1990) Ebben az időszakban 3292 bélyeget adott ki a magyar állam, ebből kb. 400 bélyegen 439 sze­mélyt ábrázoltak (13,33%). A 439 személyt ábrázo­ló bélyeget 100% -nak véve megállapíthatjuk, hogy ebből külföldi 192 (43,8%), magyar állampolgár­nak tekinthető 247 (56,2%). Ez a nagyfokú arányta­lanság a külföldiek javára a román, a jugoszláv, a lengyel stb. kommunista állami bélyegkiadásban nem tapasztalható. Már ez a jelenség önmagában is tükrözi a magyar állami függetlenség súlyos csorbulását és az állampárti vezetés különösen el­torzult és fokozott internacionalista jellegét. Ezen belül a szovjet és orosz egyének ábrázolásának döntő többsége megmutatja a függőség irányát is. Különösen szembeszökő a szovjet űrhajósok töme­ges ábrázolása (Gagarin 4, Titov 2, Nikolajev 3, Po­­povics 2, Bikovszkij 1, Tyereskova 1, Leonov 2, Bel­­jajev 1, Kubaszov 1, Komarov 1, Volkov 1, Dobro­­volszkij 1, Pazajev 1), összesen 21 esetben. Ez az űrhajóskultusz volt a szovjetek, a szovjet zóna leg­nagyobb cirkuszi mutatványa a világ „proletár­jainak" elkábítására, miközben százmilliók ten­gődtek a lét határán anyagi, szellemi és erkölcsi ér­telemben a szovjet övezetben. A magyar posta még egy cseh űrhajóst (Remek) is ábrázolt bélye­gen. Tulajdonképpen a szovjet-orosz irányultsághoz kell számítanunk az ún. munkásmozgalmi szemé­lyek közül többeket, akik Moszkva politikai érde­keit szolgálták Magyarországon, a Szovjetunió „váltotta" ki őket hazánk igazságszolgáltatásának a kezéből a két világháború között, akik oda emig­ráltak, akiket a SZU-ban öltek meg a „tisztogatá­sok" során stb. (Rákosi Mátyás 3, Kun Béla 2, Zal­ka Máté 1 ábrázolás stb.) így szemlélve a magyar bélyegkiadásban ábrá­zolt személyeket megállapíthatjuk, hogy a külföl­diek és a valóban magyarok aránya fele-fele. A kül­földiek részletes elemzésével a továbbiakban nem foglalkozunk. Az Árpád-ház tagjait (Géza fejedelem 1, Szent István 2, Szent László 1, II. András 1) 5 esetben mutatták be. Az egész Árpád-ház 400 éves teljesít­ménye annyira méltányoltatott, mint - mondjuk - Kun Béla (2 eset) és Rákosi Mátyás (3 esetben) együttes „teljesítménye". Az Anjou-ház (Nagy La­jos 2, Károly Róbert 1), Zsigmond 1, a Hunyady­­ház (János 2, Mátyás 1), Bethlen Gábor 1, Pázmány Péter 1, Thököly Imre 1, a Zrínyiek (Ilona 2, Mik­lós, a szigetvári 1, Miklós, a költő 1), II. Rákóczi Fe­renc 2, Kossuth Lajos 6, Kossuth Zsuzsa 1, Bat­thyány Lajos 1, Széchenyi István 3, Táncsics Mi­hály 2, Baross Gábor 3 esetben ábrázoltatott. Ha a magyar történeti személyiségnek vehető 43 eset­hez (17,4%) hozzávesszük a 42 tábornokot, kato­nát, „parasztvezért" (Dózsa, Budai Nagy Antal stb.), akkor összesen 85 ábrázolást kapunk (34,4%). Ez az arány alig haladja meg a kizárólag kommu­nista munkásmozgalmi személyek ábrázolását (65 eset, 26,3%). Az ún. munkásmozgalmi arcképcsarnok, mint példaképtár 65 ábrázolásából zsidó származású kb. 30 (46,15%) és erőszakos halált halt 44 (67,7%). Az erőszakos halált haltak közül Magyarországon elhunyt Rózsa Ferenc, Sallai Imre, Fürst Sándor, Kabók Lajos, Mónus Illés, Schönherz Zoltán, Kol- 20 Havi Magyar Fórum, 1997. szeptember

Next