Havi Magyar Fórum, 1997 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1997-09-01 / 9. szám

tói Anna, Ságvári Endre, Hoffmann Ottó, Sza­muely Tibor, Berkes Ferenc, Pesti Barnabás, Kreutz Róbert, Pataki István, Mező Imre, Golub József, Latinca Sándor. Külön említendő Ries István, aki a kommunisták börtönében halt meg 1950-ben és Mező Imre, akit valószínűleg elvtársai öltek meg 1956-ban. Az akkori Német Birodalom területén lelték halálukat Knur Pálné, Kilián György, Alpári Gyula. A SZU-ban nyerték el halálukat Kun Béla, Madzsar József, Vágó Béla, Vági István, Pogány Jó­zsef, Lengyel Gyula. Vagyis kétszer annyian, mint akik a Német Birodalomban pusztultak el. A kom­munisták által meggyilkolt munkásmozgalmiak, akiket magyar bélyegen ábrázoltak, összesen nyol­can vannak. Elhunyt erőszakos halállal Spanyolor­szágban 3, Franciaországban 3, Jugoszláviában 1, Ausztriában 1 személy. Ez a fajta bélyegkiadás ideológiailag a kommunista mártírkultusz, a cio­nista holocaustbiznisz leszármazottja. Az ún. munkásmozgalmi arcképes ábrázolások arányát nem éri el a tudósok (44 fő, 17,8%), a mű­vészek (30 fő, 12,14%), a katonák (42 fő, 17%), de még az írók-költők (50 fő, 20,24%) aránya sem. Pa­rasztvezér (Dózsa, Budai Nagy Antal, Achim L. András) 9 esetben jelent meg (3,64%), sportoló 4 ábrázoltatott (1,6%). Egyházi személyt ebben a korszakban hármat ábrázoltak (Szent István, Szent László, Pázmány Péter), ez az összes ábrázolások 1,2%-a. 3. Az ún. rendszerváltás időszaka (1990-1995) Megjelent összesen 215 féle bélyeg, ebből sze­mélyt propagál 63 (29,3%). A személyi ábrázolá­sok közül 40 magyar (63,5%) és 23 külföldi (36,5%). Megállapíthatjuk, hogy máris a magyar­ság javára módosult az arány. Comeniust, azaz Szeges Jánost és Neumann Jánost magyarnak vet­tük. Az idegenekkel nem foglalkozunk. Uralkodók és hadvezérek (Szent László, Hunya­di Mátyás és János, Báthori István, Bocskai István, Bethlen Gábor, Bem József) 7 esetben szerepelnek (17,5%). írók-költők (Kazinczy Ferenc, Kölcsey Fe­renc, Szabó Dezső, Szerb Antal, Németh László, Balassi Bálint, Jósika Miklós, Eötvös József) 8 eset­ben, közülük Szabó Dezső­ és Németh László először a magyar bélyegkiadás történetében (20%). A tudósok ugyancsak 8 esetben jelennek meg (Eötvös Loránd, Comenius, Kármán Teodor, Neu­mann János, Payer Gyula, Stein Aurél, Vásárhelyi Pál, Almásy László), ez is 20%. Művészek szintén 8 esetben (Markó Károly, Latabár Kálmán, Nagy Zoltán, Légrády Sándor, Helbing Ferenc, Benczúr Gyula, Munkácsy Mihály, Lechner Ödön), ez is 20%. Postával kapcsolatos 4 személy (Gervay Mi­hály ig., Nagy Zoltán, Légrády Sándor, Helbing Ferenc bélyegtervezők), 10%. Négy politikust ábrázoltak ebben a korszakban (Kossuth Lajos, Széchenyi István, Teleki Pál, An­tall József), 10%. Ezek közül különösen nagy nye­reség Teleki Pál emlékbélyege. Egyházi személyek (Károli Gáspár, Szent László, Szent Erzsébet, Bol­dog Margit, Mindszenty József) 5 esetben jelen­tek meg, 12,5%. Sportszervező Kemény Ferenc, a Nemzeti Olimpiai Bizottság elnöke. Az ún. rendszerváltás időszakában eltűnt a „munkásmozgalmi" arcképcsarnok. Az egyes ka­tegóriák között egészséges arányok alakultak ki. A kategóriákon belül megbízható, időtálló érték­rend tapasztalható. A világiak és egyháziak közötti arány elmozdult az egyháziak javára, ismerve a keresztény egyházak szerepét a magyar történe­lemben, az utóbbiak 12,5%-a még mindig nem mi­nősíthető túlzásnak. Új arcok jelentek meg bélyegeinken (Teleki Pál, Szabó Dezső, Németh László, Neumann János, Mindszenty József, Antall József, Latabár Kálmán stb.), akiknek értéke vitathatatlan, és akik közül többen (Teleki Pál, Szabó Dezső, Mindszenty Jó­zsef) már régen megkaphatták volna nemzeti bé­lyegkiadásunktól ezt az elismerést. Ami a legfőbb nyereség és reménység a jövőre nézve, hogy egyetlen ábrázolt személy sem méltat­lan az emlékezetre, a magyar állami bélyegkiadás­ban való megjelenítésre, mint ahogy az az 1919, 1945-1990 közötti kommunista diktatúrák idejé­ben sűrűn előfordult. Tovább kellene azonban ja­vítani a magyarok arányát a külföldiek rovására. A jelenlegi román, szlovák, orosz, bolgár stb. nem­zeti bélyegkiadás sokkal kevesebb idegent méltat arra, hogy bélyegein megjelentessen. (Forrásként a Michel Europa-Katalog Ost 1996/97 c. kötetet és a Magyar Bélyegek Árjegyzéke köteteit használtuk.) Horváth Lajos Havi Magyar Fórum, 1997. szeptember 21

Next